Vagyok, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

Vagyok VI. évf. 1. szám 3 • •Ötvenhatosainknak Neked védem magadat - haragommal is neked, meg az Ügynek, mihez hozzátartozol, ha tetszik, ha nem; neked hör­gök, visítok, verem a kolompot, láss, ne szállj alá, ne engesd el magad lehúzó hatalmaknak, légy hű a fentihez, ahhoz a jobbhoz, ami egye­düli, igazán való örömödre megmaradó, meg­maradó halálodik s azon túlvalóan, hihető ez vagy sem; neked védem magadat és nem kívá­nom semminemű hatalmadat, barmodat, felesé­gedet, rangodat - rangodat legkevésbé, meg van a magamé, amit magamban hordok, annyi­ra, hogy számomra minden külső rang cafrang és lealázó; neked védem magadat, talán mára már látod, s szeretném, ha nem kellene gyaláza­todat mutogatni ebben a mutogatós világban, ebben a renyhébbek és elmosatlanok számára kitaláltban, ha nem kellene pöknöd, magadon csorgatva végig és várni a végedet, amit mások kivégzésével készítettél elő magadnak, állni a monitor előtt és reszkető kézzel kapdosni a mikrofon után, amit nem adnak a kezedbe, el­kullogni ősz fejjel megszégyenülten, míg nagy­­nyilvánosan röhögnek rajtad a hazát és társa­dalmat medréből kihajtók, azok, akik a mód­szert belédob­ották, akiktől vörös a véred, mély­vörös, mint ötvenhatos letaposóink zászlaja. V/]

Next