Vagyok, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
Vagyok VI. évf. 1. szám 3 • •Ötvenhatosainknak Neked védem magadat - haragommal is neked, meg az Ügynek, mihez hozzátartozol, ha tetszik, ha nem; neked hörgök, visítok, verem a kolompot, láss, ne szállj alá, ne engesd el magad lehúzó hatalmaknak, légy hű a fentihez, ahhoz a jobbhoz, ami egyedüli, igazán való örömödre megmaradó, megmaradó halálodik s azon túlvalóan, hihető ez vagy sem; neked védem magadat és nem kívánom semminemű hatalmadat, barmodat, feleségedet, rangodat - rangodat legkevésbé, meg van a magamé, amit magamban hordok, annyira, hogy számomra minden külső rang cafrang és lealázó; neked védem magadat, talán mára már látod, s szeretném, ha nem kellene gyalázatodat mutogatni ebben a mutogatós világban, ebben a renyhébbek és elmosatlanok számára kitaláltban, ha nem kellene pöknöd, magadon csorgatva végig és várni a végedet, amit mások kivégzésével készítettél elő magadnak, állni a monitor előtt és reszkető kézzel kapdosni a mikrofon után, amit nem adnak a kezedbe, elkullogni ősz fejjel megszégyenülten, míg nagynyilvánosan röhögnek rajtad a hazát és társadalmat medréből kihajtók, azok, akik a módszert belédobották, akiktől vörös a véred, mélyvörös, mint ötvenhatos letaposóink zászlaja. V/]