Vagyok, 2000 (10. évfolyam, 2. szám)
2000-02-01 / 2. szám
a természetet a folytonosság - az embert a szabadság érdekli egyedül, komolyan, mindenben és mindenkor - a szabadság, úgy érdekli, hogy az esetek nagy részében nem is szerez tudomást róla, se magától, se mástól; él, természetesen, emberien, tudván, nem tudván, hogy enélkül belevész a természetbe, ami, természetesen szép nagyon, ám csak az ember szemén, ha képes leválni róla és visszatekinteni rá, egyébként marad az állati létben, amiben természetesen nincs polgárság, nyárspolgárság, meg szolgaság sincs, ha csak nem emberi kényszerekre; a természetben minden természetes, s ha az ember valahol, valamiben mégis rést talál rajta és fölébe kerekedhet - szomorú, hogy csupán illuzórikusan, nem a teljes bizonyosság embertelen és természettelen fölényével -, ahol képes kontrol alá vonni magát, visszatekinteni tetteire, megállapítván, hogy előre vagy hátrafelé mutatkoznak, s a megállapítás sem ördöngős dolog, nem kell hozzá se Marx, se Lenin, meg egyáltalán semmifajta bölcs ideológiák, tisztesség kell és jószándék, mely eleve számol a létezés nagy reménytelenségeivel - bár nyilvánvalóan sokkal kifizetőbb és kellemesebb, ha a reményességével tud számolni, mert az isteni rendelésben megnyugvó a lelki alkata: úgy él, hogy ne bántson mást az életével. X. évf. 2. szám Vagyok 3 D?:/