Válasz, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1947/6. szám - Bor Ambrus: Vers
516 ILLYÉS GYULA hogy minden vezetőik bölcseségén, éleslátásán és emberiességén fordul meg. A vezetők csak szemre tartják kezükben a gyeplőt; valójában a vezetők is mindig a vezetettek markában vannak. Évtizedéért mindenki személy szerint felelős. A különböző forró és fagyos áramlatok, sőt a különböző hőfokú meleg áramlatok kiegyenlítődő játékától függ, hogy lesz-e háború. Nem voltam túlságosan kiváncsi a háború utáni Európára. Útibőröndömet tulajdonképpen csak azért szedtem elő, hogy erről a kérdésről — Európa jövendőjéről — meg tudjak valamit a helyszínen. Genf és Róma után, Párisban írom ezeket a sorokat. A legfontosabb kérdésre az eddigi tapasztalatok összefoglalásaképpen ezt merem megkockáztatni: nem lesz háború, néhány évig. Ez óriási szó. Hét-nyolc évig a világ népeit sebeik nyalogatása köti le. Az aljasságnak is kell hét-nyolc év, hogy magát tetszetősre álcázza. Ez a hét-nyolc év épp úgy lehet a háborúra készülődés ideje, mint a békére készülődéséé. Erre az időre körülményeink szabják meg cselekedeteinket. Az utána következő idő eseményeibe belejátszik már a mi akaratunk is. Az, amit már a mai napon is akarunk. Az, amiért már napról-napra mindnyájan felelősek vagyunk. TÓPARTI KÉP ESŐ UTAH Eső után kifutsz. Az ég ragyog, és csillog rád az út vizes szalagja, a tó partjára tett egy csík habot, csilló tükör hószín keretbe rakva. A fényes, síkos lomb pöccintve ejt eléd egy csepp vizet, s remeg. Túl, föntebb a légies kép szikrázó delejt villant vigan. S te kristály ízek könnyed enyhével ínyeden figyelsz egy szárcsát, mely megsimult víz színén űzi társát, míg egyszer mind akettő szárnyra kap: két lábuk pacskol csíkokat hasítva, úgy szöknek el a cseppnyi sás csalitba, hová víg fényével kacsint a Nap. BOR AMBRUS