Vállalkozók és Iparosok Lapja, 1911 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-06 / 1. szám
1911. január 6. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA szerűen kijelenti, hogy voltaképen nincsen is kocsihiány. Ezt a kereskedők jobban tudják, mert a kocsihiányból és forgalmi zavarból eredő kár őket sújtja és nem a Máv.-nak okoskodó bürokratáit. Ők nem is a Máv. igazgatóságától várják a segítséget, hanem egyenesen Hieronymi kereskedelmi minisztertől, aki közlekedésügyünk iránt jóval több helyes érzékkel viseltetik, mint sok más elődje és hinni akarjuk, hogy szavunkat, melyet a magyar kereskedő és érdekeltek összességének nevében emeltünk fel, meghallgatásra és tanulmányozásra fogja érdemesíteni és szakítván elődeinek tradicionális bürokratizmusával és nemtörődömségével, a tetteknek általa már ismételten kijelölt mezejére lép és nemcsak a Máv.-nál teremt új és egészséges szellemet, léptem a magyar hajózásnak immár évtizedek óta elhanyagolt ügyét is erélyesen felkarolja s úgy a tengeren, mint a Dunán, ahol mindkét részen az osztrák túlkapás igyekszik érdekeinket elharácsolni, megvédelmezi azokat. Legsürgősebb azonban Máv. ügyek rendezése mellett a Magyar királyi folyam- és tengerhajózási rt.-nak tőkefelemelése, mert ez a vállalat van hivatva elsősorban arra is, hogy teljes erejével istápolván a magyar ipar- és kereskedelém érdekeit, egyszersmind a Mávnak beteg forgalmát is hathatósan támogassa, másodsorban pedig sokkal fokozottabb mértékben táplálja a Duna torkolatában tengerhajózásunkat, mint ahogy azt, szerény keretek között, minden törekvése, mellett, eddig tehette. A villamossági ipar helyzete. Az elektromos iparra nézve az 1910. év nagyjából kielégítő volt, már amennyiben az ilyen anyagi és szellemi tekintetben nagy tőkét és óriási kockázatot föltételező iparágnál a beruházott tőke szerény, alig polgári kamatoztatását adó eredményt kielégítőnek lehet mondani. Szinte úgy látszik, hogy ennek az igazán szép, a szó legszorosabb értelmében modern iparágnak már az a sorsa, hogy bár az egész emberi gazdaságot és életbeosztást átalakítja is megtermékenyíti, maga inkább abban ér el eredményeket, hogy az általános jólétet előmozdítja, semmint abban, hogy a benne fekvő nagy tőkét és óriási szellemi erőt bőségesen gyümölcsöztesse. Az elektrotechnika folyton erősbödő befolyásának az egész gazdasági életre tulajdonítható talán az is, hogy a magyar villamossági ipar dacára annak, hogy a már évek óta várva-várt általános gazdasági föllendülés az 1910. évben is elmaradt, ebben az esztendőben is meglehetősen jó foglalkoztatásra talált. Elektrotechnikai vállalatainknak mindnek több volt a most lefolyt évben a munkájuk, mint azelőtte való esztendőben, pedig legjobb fogyasztói, az iparnak majd minden ága, a városok és a vasutak tartózkodtak a nagyobb arányú berendezésektől. Az ipar szükséglete, néhány nagyobb bányavállalat berendezésének fejlesztésétől eltekintve, a rendes keretek között mozgott. Városaink és helységeink tekintettel arra, hogy Magyarországon a községi intézmény még nagyon is elmaradott és a legtöbb község elöljáróságában a Vaskalap az uralkodó planéta, nem igen adnak az elektrotechnikai iparnak általában olyan teret, amilyen külföldön kínálkozik. Nálunk még nagyon is kevés a közvilágítási berendezés és bizony elenyészően csekély azoknak a helységeknek a száma, amelyek esztendőkön át tartó tervezgetés után egy-egy évben megtennék az annyira szükséges lépést a modern fejlődés irányába. Az államvasútaktól sokat várhat ugyan idővel a villamossági ipar, de egyelőre ott még csak a tervezgetésnél, ankétezésnél, úgynevezett szaktanácskozásoknál tartanak, amelyektől tudvalevőleg még nagyon hosszú az út a nagyvasatok villamosítására. A hazánkban olyan bőségesen előforduló vízierek kihasználása szintén még a jövő zenéje, pedig hát ez megint olyan tér, amelyen bőséges alkalma volna az elektrotechnikának az érvényesülésre. A villamosáramnak nagyobb távolságokra való átvitelére hazánkban még alig van példa, holott a külföldön sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között kitűnő eredménynyel dolgoznak az ilyen központi telepek, akár vízierőn, akár hőfejlesztette üzemen alapulnak. Nagyobb elektrotechnikai vállalataink a központi telepek (németül igen találóan Überland-Zentrale-nak nevezik) létrejöttét azzal igyekeznek elősegíteni, hogy nem maradnak meg természetes működési terükön, — a gyártás és a gyártmányok értékesítésének terén — ha nern vállalkozóknak csapnak föl és így teremtik meg mesterségesen azt a munkaalkalmat, amely természetes uton nem akar kínálkozni. A munkaalkalommal fordított arányban áll a versenycégek számának a szaporodása. Különösen Ausztria produkált ezen a téren az 1910. évben sokat, de azért nyugodtan állíthatjuk, hogy legalább szaktudás, munka- és versenyképesség tekintetében a magyar elektromos ipar nem áll az osztrák olyan magas fokát érte el, hogy egyes vállalataink még messze tengerentúli országokban is sikerrel állják meg a versenyt a világ legelső cégeivel. Annál örvendetesebb jelenség ez, hogy a termelési költségek, főleg a munkabérek nálunk nagyobb arányban növekedtek, mint bárhol a világon. Külföldre való dolgozásunkat megnehezítik a mi sokfelé rendezetlen kereskedelem-politikai viszonyaink is, amelyeknek hatását éppen természetes fogyasztási piacainkon, a Balkán-államokban érezzük legerősebben. A szerbek, románok — hála Ausztria jóságos gondoskodásának — esküdt ellenségeink és a törökökkel is csak nehezen tudtunk megint összebékülni. És aki azt hiszi, hogy a belföldön jobbak a viszonyok, bizony nagy tévedésben van. Ha valami nagyobb munkáról van szó, nemcsak osztrák barátaink sietnek megjelenni, hanem eljönnek a németek és esetleg még távolabbi országok vállalkozói is. Hogy az ilyen próbálkozások csak a legritkább esetben járnak eredménynyel, nem az illetőkön múlik, hanem azon, hogy a magyar villamossági vállalatok inkább lemondanak hasznuk nagy részéről, csakhogy a külföldi verseny térfoglalását meggátolják. Ez is nagyrészben oka annak, hogy jó foglalkoztatás dacára elektromos vállalataink mérlegei nem igen tudnak busás nyereséget kimutatni, cég alatt 1.200.000 K alaptőkével a Kisvasúti forgalmi rt. részvénytársaságot szándékozik alapítani. A társaság Busákban a közúti forgalmat, továbbá a tengerparton 5 irányban a személyszállítást fogja auto-omnibuszokkal lebonyolíítani. Az Atlantica tengerhajózási rt. a folyó évben a hajózási évad megnyitásától kezdve Braila és Galac kikötők és Szaloniki között három hetes rendes hajójáratot rendszeresít. E forgalmában elvállalja a kikötőkig vasúton vagy uszályhajóikon továbbított tömeg- és darabáruk tengeri szállítmányozását átrakodással, úgyszintén a közvetlenül feladott áruk szállítmányozását is a nevezett kikötők között. Részletes felvilágosítást ad, valamint előjegyzéseiket és árubejelentéseket elfogad a társaság központi igazgatósága (Budapest, V., Széchenyi u. 14), úgyszintén romániai képviseletei, a Societatea ,,Atlantica“ Brailában, Galacban Szulinában és Konstancában. Az Eszéki lóvasút rt. vonalait villamosra akarja átalakítani és a finanszírozás végett a Pesti magyar kereskedelmi bankkal sikerült megállapodnia. Az engedélyt már a legközelebbi napokban megkérik a várostól. Új gazdasági vasút Zemplén megyében. A Felsőmagyarországi cukoripar rt. az államvasutak Bodrogszerdahely állomásától a Dessewffyistállóig vezetendő 0,76 m. keskenyvágányú önálló üzemű gazdasági vasútvonalra egy évre előmunkálati engedélyt kapott. A bécsi szállítók kötelékét, amely 1908-ban két évre alakult, további két évre meghosszabbították. A díjakat nem változtatták meg. A Magyar gyáriparosok országos szövetsége jan. 2-án díjszabási osztályt állított fel, amely a szövetség tagjainak díjtalanul nyújt tájékoztatást és felvilágosítást, az összes vasúti és hajózási ügyekben és elintézi a felmerült visszkeresetet. Közlekedési és tarifa-ügyek. A dalmát vasút ügye hosszas vajúdás után végre dűlőre jut. A kormány tudvalevőleg elejtette az annavölgyi vasút-tervet és az ogulin-kumi, valamint a Károly- város-mötting-országhatári vonal kiépítését határozta el. Ezek a vonalak államvasutak ,ként fognak kiépülni, mert a kormány nem akarja kezéből kiadni a dalmáciai vonalakat. A költségek megszavazását a kormány már rövid időn belül kérni fogja a törvényhozástól és a vasút építését azután nyomban megkezdi. Minthogy pedig a Pesti magyar kereskedelmi banktól, az Union-banktól és a Magyar agrár- és járadékbankból álló konzorcium a traszt már megállapította, a kormány, ha e terveket átveszi, a teljesített kiadásokat a konzorciumnak meg fogja téríteni. Tersatto-sikló rt. cég alatt a Kisvasúti forgalmi rt. Budapest szákhelylyel 1.500.000 K alaptőkével részvénytársaságot készül alakítani Fiuméban, a Tersattóravezetendő villamosüzemű sikló megépítése céljából. Az áramfej-. lesztö-Ulepet olyan arányúra szándékoznak építeni, hogy Susák számára világítási és erőművi áramot, is szolgáltathasson. A magyar - horvát tengerpart, autóbusz rt. ajánlja a Iff •#%!»** savadalmazott jjf é.u 'SS&&SC' “©4. laketcsra -atvesen szükstg. .. Minden elkésett fess idajéra Ssstejasfcető. Iffalomsoky József asztaloságygyára, Budapest, E. Szövetség utca 13. sz. Ipari hírek. A külföldről beszerezhető iparcikkek jegyzékét a kereskedelmi miniszter az idei évre már összeállította és 87.019/VI. c. sz. rendeletével közli a felhatósága alá tartozó hatóságokkal és intézetekkel. A cikkek a következők: Aktatűzőgép, amperométer (iskolai célokra belföldön is készül), anilinfestékek, arabmézga (gummi arabikum) darabos (oldott hazánkban is készül), ár, aszbesztlemez, aszbesztzsinór, bársony (plüss készül az országban), cérnagomb, cipőgomb, cipész-varrógép, csontgomb, ébresztőóra, fénymásoló milliméterpapír, forgópisztoly (automata pisztoly készül belföldön), grafit olvasztótégely, gummi ágybetét, habkő, hajnyitógép, hegedűhúr, horgolótű, hőmérő, írógép (írógépszalag készül az országban), írógéppárna, ívlámpaszén, kaloriméter, kókusz, lábszőnyeg, légsúlymérő, litográfiái kő, másolóvászon, mérőpálca (összehajtható), mérőszalag vászonból, mikroszkóp (iskolai célokra belföldön is készül), milliméterpapír tekercsekben (ívekben hazánkban is gyártják), nedvességmérő, nyomdakő, olló (irodai és sebészeti olló belföldön is készül), ólompapír (minium), óra (zsebórát és villamosüzemű órát gyártanak az országban), óraüveg, palatábla, palavessző, parafa (parafa- és parafakő-cikkek hazánkban is készülnek), hólyagpapír, planiméter, platinacsésze, polyméter, rafiaháncs, eztaniolpapír, számológép (iskolai célokra belföldön is készül), szíjgyártótű, szivacs, üveggyöngy, üvegtoll, varrógéptü, voltméter (iskolai célokra hazánkban is készül). Ugyanezt a rendeletet a belügyminiszter is ki fogja adni a törvényhatóságok részére. .A magyaróvári ipartestület alapszabályait a kereskedelmi miniszter jóváhagyta. 3 Védjegyügyi határozatok. Az alapszín és a nyomás szintnek szerepe. A kereskedelmi miniszter a G. T. bécsi alperes cégnek a per során emelt kérelmét, amelyben Klein és fia budapesti szappangyáros cég 10.840. számú védjegyének a törlését kéri, elutasította. A felperesi védjegy két szecessziós szalag egymásba fonódása által alkotott keretbe foglalt, a főhercegi korona által feltűnően két részre osztott rendes betűkből összeállított szövegből, áll, amely szövegből felperesicég neve. ..Klein és fiai“,est tekintetre tisztán és láthatóan kivehető. Az alperesi védjegy ezzel szemben egy rokokó ízlésű, olyan keretből áll, amelynek felső csúcsát az osztrák császári sas ’-prorfizza és amelyben az alperes cég neve, G. Bármely épület összes ablakai tíz sieti ggké- SZithetők! 2193 TEtEgorssal.