Vállalkozók Lapja, 1914. január-március (35. évfolyam, 2-12. szám)

1914-01-14 / 2. szám

ташштшшшттттмшштшяпштя&лэ£Ш£{тт}з Harmincötödik évfolyam. Budapest, 1914. január 14. Banképületek. Ahol nagyszabású a gazdasági élet, ahol nagyipar van, ahol a nagykereskedelem már-már túlteng, a fölösleges forgalmi ér­tékeket abszorbeálják a banküzletek. Ezek forgatják meg és növelik a fenmaradt fizető eszközöket. Egészséges közgazdasági vi­szonyok közepette a pénz a természetraj­zának megfelelő módon nem a megdaga­­dása által produkál értéktöbbletet, hanem azáltal, hogy teljesítményt fizetnek vele, mely teljesítményt azután jobban értéke­sítve adnak tovább. Banküzletek minden körülmények közt teljesítenek, teljesíthetnek közgazdasági missziót, de egészséges viszo­nyok közt csupán segítő a szerepük: segítik az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdasá­got, sőt a művészet és irodalom érvényesü­lését is, más szóval a produktív munkát. Senki sem vádolta még meg a magyar gazdasági viszonyainkat azzal, hogy egész­ségesek volnának. Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy minálunk a bankok önma­gukért vannak. Improduktív munkára fekte­tik a fősúlyt, megdagasztják a pénzkészletü­ket élőkön és holtakon keresztül. És ami pub­likumunk hálás, kezes anyag. Fel lehet hasz­nálni arra, hogy minél jobban hizlalja a bankokat. Örömmel konstatáljuk is, hogy sehol annyira nem virulnak főleg a nagy­bankok, mint minálunk. Ha Magyarország gazdasági fejlettségét bankjainak száma és pozíciója alapján akarnék megítélni, csak­ugyan tejjel és mézzel folyó Kánaán kellene, hogy képzeletünkben megjelenjék. Ha ennyi nagy bank csupán segítő eszköze volna iparunknak, kereskedelmünknek, mezőgaz­daságunknak, irodalmunknak, művészetünk­nek, szent isten, mekkorák lehetnének ezek a „munkaadók“, amelyek a bankokat fog­lalkoztatják. Mélyen fájlalhatjuk, hogy a szerep tény­legesen fordított: a munkaadó a bankvilág. Messzire vezetne, ha ezt a bevezető só­hajtásomat bővebben akarnám magyarázni, ha lefesteném azt a fényes közgazdasági szituációt, amelynek termő talajában gom­bamódra ütötték fel fejecskéiket a kisebb, sőt legkisebb törpebankok. És ha a nagy halakról és a kis halakról példálózgatva színesen le akarnám írni, mint ették meg a nagyok a kicsinyeket egyetlen intő jelre, a­mely a nagyok fokozott étvágyának ki nem elégítésével fenyegetődzött. Szóval nem a legvigasztalóbb az a tény, hogy minálunk az egyetlen virágzó üzletág a nagy bankáré, hogy a rongyosan előkelő kávéházak és a még szegényesebben cifra mozgószínházak lármás portáljait a bankok­nak szintén lármás, de éppenséggel nem rongyos portáljait számban is, díszben is már-már lefőzik. Amely utcasarkot kávé­ház, vagy mozi nem foglal el, arra egész bizonyosan valamely nagy banknak kisded fiókja telepszik meg. A díszes és drágán megcsinált fiókhelyiségekből következtetve, nem lephet meg senkit, hogy az anyaintézet fokozottan díszes és drága otthonban akar „meghúzódni“. Valami kis vigasztalást még nyújthatna ez a körülmény, hogyha a nagy intézetek nagy palotáinak létesítésénél a bankoknak mecénási szerepe érvényesülne. Ha a nagy paloták konglomerátumai volná­nak az összes képzőművészeti ágak legkivá­lóbb termeléseinek. Erről azonban szó sin­csen, ilynemű törekvéseket a bankok vezető férfiai nem árulnak el, sőt úgy látszik, neve­lésük és műveltségük ezen a téren ez álta­­lában nem csiszolta ki őket, mert otthonuk megépítésénél művészeti szempontok egy­általában nem vezetik őket. Nekik praktiku­san megfelelő otthon kell, amelyben a pénz­­dagasztás üzletét minél könnyebben lebo­nyolíthatják. Nem mondom, hogy az épít­kezésnél fukarkodnának: nem fáj nekik, ha bármibe is kerül az épület, amelytől megkö­vetelik, hogy mutatós, hogy kábítóan gaz­dag legyen, hogy aki csarnokaikba lép, hét­rét görnyedjen a nagy gazdagság súlya alatt és eszébe ne jusson, hogy az épülethez a kisked körfecskéket az ő szegény zsebéből szedegették össze a hatalmas bankok. Budapesten a legtöbb bankcentrálét Al­­pár Ignác tervezte és építette. Speciális gya­korlatot szerzett ezen a téren és ma már el sem tudom képzelni, hogy banképület Alpár Ignác közreműködése nélkül létesüljön. Jó neve a Lajtán túl is terjed és a bécsi osztrák­magyar bank épületének tervezésében jelen­tős szerepe van Alpár Ignác konzultálásá­nak. Még, amely bankpalotát más építész ter­vezett is, még annál is volt szerepe Alpár­­nak, amennyiben az igazgatóség nem mu­lasztotta el, hogy őt előzőleg tanácsadásra felkérjék. Alpár Ignác a megoldás művészi részére saját kijelentése szerint nem fektet külön súlyt, hanem egyedüli szempontja az, hogy építtetőit kielégítse. És azokat tényleg teljes mértékben ki is elégíti. A minap az előadói dobogón szólalt meg Alpár Ignác, amit pedig mostanában ritkán szokott megtenni. Buzsikór lényének, kedves előadó modorának mindenkor megvan a va­rázsa. Az Egylet termei megteltek úgy az előadás, mint a követő társas vacsora alkal­mával. A jó hosszúra elnyúlt előadás egész tartam­a alatt feszült figyelem­mel hallgatták szavát, amely mindvégig szimpatikusan hangzott. Tapsorkánnal fo­gadták zárószavait és ezzel igazságot is szolgáltattak neki. A pénztártermeket ugya­nis Alpár az ő épületeiben úgy rendezi el, hogy a kellő megvilágítás, a nagyobb fény a tisztviselőknek jusson, viszont a mérsékel­tebb marad a közönség számára. Ez elren­­dezés apaságát vitássá akarta tenni a bécsi „Bankverein“ tervezője, a magyar szüle­tésű Gotthilf építész, azt állítva, hogy ez el­rendezés a Bankverein épületénél is megvan, ezt pedig építés közben több ízben tekintette meg Alpár Ignác. Ezzel szemben А1цаг fel­világosítása szerint az igazság az, hogy a pesti elrendezés terve már akkor megvolt, még mielőtt kihirdették volna a Bankverein épület tervpályázatát. A Bankverein egyik pályabírája annak idején látta Alpár tervét és a látottak alapján szövegezte meg a pá­lyázati feltételeket, a dolog tehát úgy áll, hogy a bécsi elrendezés közvetve az Alpár­­féle elrendezés tanulságainak eredménye. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az apa­ság a kettő közül feltétlenül Alpár Ignácé. Kolumbus tojása az egész, míg eddigelé többnyire az üveggel födött udvar megvi­lágított részére tervezték a közönség helyét és a beépített traktusok alá a tisztviselőkét, Alpár elrendezéseinél a­­közönség kerül a beépített traktus alá és a tisztviselők aszta­­lai vannak a födött udvar területén. Az egész előadásnak célja voltaképen az igaz­ságtalanul megtámadott szerző visszavá­gása volt és a visszavágás sikerült is. Ami egyebet Alpár a banképítkezésekről még csevegett, igen kedves garniring volt. El­mondotta, hogy a treszorokat, a safe depo­­sitokat miként rendezi el és ezeknél is okos fővel talált oly újításokat, amelyeket minden bizonynyal mások is át fognak venni. 2. szám ш ъ Tör­­rin 11 i mérnök­ök­ Budapest, VIII. Szilágyi u. 3 Telefon: „József* 33 42. Kolozsvárt: Jókai utca 12. szám. Debrecen: Werbőczy utca 2. szám. PACELE F­­ /1 n . 1 Leo műszaki papírgyárának újdonsága. Fénymásolat fehér és színes érdes felületű rajzpapíron. Festéshez használható. Pályatervekhez kiválóan alkalmas. Megbízható gyors kiszolgálás BUDAPEST, V. KER, VÁCI­ ÚT 4. SZÁM, TELCTON­ 21-41. ■ ■ ■ SUrgenyolm­­­POSITIV BUDAPEST

Next