Vállalkozók Lapja, 1914. április-június (35. évfolyam, 13-25. szám)

1914-04-01 / 13. szám

Vállalkozók Lapja Budapest, 1914. április 1-én. XXXV. évfolyam (6. oldal.) Li­pót: Teljesen hygienikus, pormentes, ruganyos padozat, igen alkal­­mas ebédlő-, gyermekszobák, elő-, lakó-, irodahelyiségek, vala­mint kávéházak, iskolák és kórtermek bevonására, íg' D illései? egyszínű sima Brannt és Inlaid keresztül öntött divatos mintákkal. Különös gondot fordítunk arra, hogy az általunk elvállalt bur­kolásokat saját kipróbált szakembereinkkel pontosan végeztessük. Költ­ész, ajánlat is próbaminta díjtalan. Gyári főraktár Budapesten: Erzsébet­ körút 28. Telefon 92—29. Rákóczi út 22. Magyarország és Ausztria legnagyobb Linoleum vállalata. sz. Telefon 85—14. Gyári raktárak: T­­e­t, Bécs, Paris, Lembe­g, Linz, Salzbin­g, Gern­­itz, Nagyvárad, Debr­ecen, Temesvár, Kolozsvár, Fiume, Győr._____________ Az épü­lai körtelések és a polgári törvénykönyv. — Memorandum a kereskedelemügyi miniszterhez.— Az építőipari követelések biztosítása sokat tárgyalt, nehéz problémája a magyar építő­iparnak. Most, amikor az általános polgári törvénykönyv második szövege elkészült, s előreláthatólag rövid idő alatt törvényerőre is emelkedik, nagyon aktuális lett a régi prob­léma. Több érdekképviselet foglalkozott már az építőipari követeléseik biztosításának kér­désével ebből az alkalomból, s megállapította, hogy a törvény tervezetének ide vonatkozó rendelkezése nem változtat az eddigi tartha­tatlan helyzeten. Különösen rámutat erre a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége, mely a nagy kérdést már régen boncolja, s most memorandummal fordul a kereskedelem­ügyi miniszterhez, hogy a készülő törvényben az­ építőipar számára megfelelő garanciákat kérjen. A Szövetség álláspontja ebben a rend­kívüli fontosságú ügyben rövid foglalatban a következő: Az a rendelkezés, amit erre vonatkozólag a polgári törvénykönyv tervezete tartalmaz, az építőiparosok jogos igényét nem elégíti ki. A tervezet ebből a szempontból határozatlan s inkább ígéretszerű. A követelések biztosítására jelenleg az egyetlen jogsegély a könyvkivonat alapján eszközölt telekkönyvi előjegyzés. Ennek azon­ban csak küzdelmek árán adott helyet a bíró­ság, amely a maga régi joggyakorlatára tá­maszkodik. Biztosan számítani tehát erre az egyetlen jogsegélyre sem lehet az ingadozó joggyakorlatban. Sok küzdelem árán állott be ebben a joggyakorlatban az a változás, hogy a telekkönyvi hatóságok olyan esetben, ami­­kor az építkezést a vállalkozó nem előre meg­határozott átalányösszegért vállalta, hanem költségvetési egységárak alapján, a tényleg szállított anyagokból és tényleg végzett mun­kából kiállított könyvkivonatot telekkönyvi előjegyzés alapjául elfogadják s csak olyan esetekben utasítják el az előjegyzés iránti kér­vényt, ha az egyelőre megállapított átalány­­összeg előjegyzése iránt adatik be, mert csak ilyen esetben tartják az ügyletet a kereske­delmi törvénykönyv 262. §-ában megállapí­tott kategóriájába vonhatónak. Azonban abba sem lehet belenyugodni, hogy az átalányösszegért vállalt építkezésekből folyó követelések, amelyek tulajdonképen szintén költségvetési egységárak előzetes, hozzávetőleges összegezése alapján állanak elő, még a telekkönyvi előjegyzés által nyúj­tott biztosítás csekély kedvezésében se ré­szesüljenek. S annál kevésbé lehet ezzel az előjegyzéssel, mint jogsegéllyel megelégedni, mert hiszen a jogsegélyre csak a munka befe­jezése után lehet számítani, mert a végzett munka csak ekkor könyvelhető el, igen ám, de az ingatlan akkorra már túl lehet terhelve s az előjegyzésnek alig van már realitása. Az előjegyzési jog érvényesítésének e mel­lett sok bonyodalmas jogi útvesztője is van, ami rendkívüli kellemetlenségeket rejteget a vállalkozó számára. Az átalányösszegért és a költségvetési egységárak melletti vállalkozás közötti jogi disztinkciónak az a nagy hátrá­nya is megvan, hogy nem egyszer el fogja riasztani a vállalkozót az átalányért való vál­lalkozástól, amikor pedig éppen ez volna az előnyösebb. Nem szorul sok magyarázatra, hogy az építőipari követelések biztosításának más módját kell megállapítani, amely általánosabb legyen annál a biztosításnál, amelyet az elő­jegyzés nyújt, amely a vállalkozó követelését ne tegye disztinkcióktól függővé s általában hatályosabb legyen. Az egyedül célravezethető intézkedés csak egy törvényhatóságilag alkotott és a törvé­nyes zálogjogból, illetve jelzálogból kiépített jogintézmény lehet. A polgári törvénykönyv második szövege a vállalkozói szerződésről szóló fejezetében a törvényes zálogjogot a vál­lalkozónak ingó dologra megadja, azonban a következő szakaszában ettől a jogtól elüti az építővállalkozót, mondván: „Aki építmények előállítására vállalkozott, a megrendelőtől, ha ez az építőtelek tulajdonosa, követelheti, hogy a telken a szerződésből eredő követeléseire nézve biztosítéki zálogjogot engedjenek neki. Amíg a mű be nincsen fejezve, ilyen zálogjog engedélyezését csak a kikötött ellenértéknek a teljesített munkával már kiérdemelt arány­lagos részére és az ebben benn nem­ foglalt kiadásaira nézve követelheti.“ Ez a rendelkezés nem kielégítő, a vállal­kozó értékét nem szolgálja. Nem nyújt auto­­matikusan jelentkező garanciát, mint nyúj­tana a törvényes zálogjog, hanem csak jogot, amelyet a vállalkozó kikényszeríthet, s amely arra jó, hogy hosszadalmas per anyagául szol­gáljon. Egészséges helyzetet az intézményes bizto­sítás, még­pedig a törvényes zálogjog és jel­zálog jogkedvezménye nyújthat s ilyen érte­lemben kell a polgári törvénykönyv második szövegét kiegészíteni. Szükséges azonban, hogy ne csak az építőmesterek és vállalkozók kapjanak garanciát az építtetővel szemben, hanem biztosíttassák a szakiparosok követe­lése, vagy legalább levont biztosítéka a fővál­lalkozóval szemben is. Generálvállalkozás esetében vagy az építtető és a vállalkozó egyetemes felelősségét lehetne kimondani, vagy pedig ebben az esetben a fővállalkozó lenne köteles a szakiparos biztosítékát köz­­pénztárban elhelyezni. A legjobb megoldásnak látszik a német rendszer. E szerint az ingatlantulajdonos által fölvett építkezési kölcsön csak az építőiparo­sok követelésére fordítható. Az építkezés meg­kezdése előtt a telekkönyvben az építkezés előjegyeztetik, még­pedig az építési érték har­mad része erejéig jelzálogbiztosíték alakjá­ban. Ennek elkerülésére készpénz- vagy ér­­tékpapír-biztosíték is tehető le. Az előjegyzés rangban megelőzi az építési kölcsönt a telek­könyvben. A német törvény a szakiparosokat is biztosítja a fővállalkozóval szemben, aki­nek vállalati összegébe ugyanígy előjegyez­tetnek a szakiparosok követelései, mint az övé az építtetővel szemben. Szagtalan olajviza.óák (piaoirs) __ vlcftalité« ■tlkll _ Toratautoi, piUaek­ tarkói* falain­ak. Ifinitáró olajainonik, a soros Tiayok. MAGYAR és BUDAY —— •féoMéftril BtBiAki TállAlat Budapest, Gróf Zichy Jenő­«. 8. ____ Telefon IM—52. Gementipari gépeket és formákat cement- ás mézaiRlapcR’ cementcseráp, RomoRlágia, üreges ápitóRöveR (SetonBloRRoR), BetoncsöveR ás egyáB csömöszök­ BetonaruR RászifásbRes. JUbest cementpalagyártó­ gépeket SSaoS mérnök szabadalma storing a legmasszeppmonS minőségű és rantabilitású garan­­c­ciával gyárt­ás szállít, illetva saljos gyárakat Berendoz . SZÁNTÓ és BECK mérnök ipari gépgyára BudapestiViola­ u. 7.

Next