Vállalkozók Lapja, 1914. április-június (35. évfolyam, 13-25. szám)
1914-04-01 / 13. szám
Vállalkozók Lapja Budapest, 1914. április 1-én. XXXV. évfolyam (6. oldal.) Lipót: Teljesen hygienikus, pormentes, ruganyos padozat, igen alkalmas ebédlő-, gyermekszobák, elő-, lakó-, irodahelyiségek, valamint kávéházak, iskolák és kórtermek bevonására, íg' D illései? egyszínű sima Brannt és Inlaid keresztül öntött divatos mintákkal. Különös gondot fordítunk arra, hogy az általunk elvállalt burkolásokat saját kipróbált szakembereinkkel pontosan végeztessük. Költész, ajánlat is próbaminta díjtalan. Gyári főraktár Budapesten: Erzsébet körút 28. Telefon 92—29. Rákóczi út 22. Magyarország és Ausztria legnagyobb Linoleum vállalata. sz. Telefon 85—14. Gyári raktárak: Tet, Bécs, Paris, Lembeg, Linz, Salzbing, Gernitz, Nagyvárad, Debrecen, Temesvár, Kolozsvár, Fiume, Győr._____________ Az épülai körtelések és a polgári törvénykönyv. — Memorandum a kereskedelemügyi miniszterhez.— Az építőipari követelések biztosítása sokat tárgyalt, nehéz problémája a magyar építőiparnak. Most, amikor az általános polgári törvénykönyv második szövege elkészült, s előreláthatólag rövid idő alatt törvényerőre is emelkedik, nagyon aktuális lett a régi probléma. Több érdekképviselet foglalkozott már az építőipari követeléseik biztosításának kérdésével ebből az alkalomból, s megállapította, hogy a törvény tervezetének ide vonatkozó rendelkezése nem változtat az eddigi tarthatatlan helyzeten. Különösen rámutat erre a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége, mely a nagy kérdést már régen boncolja, s most memorandummal fordul a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a készülő törvényben az építőipar számára megfelelő garanciákat kérjen. A Szövetség álláspontja ebben a rendkívüli fontosságú ügyben rövid foglalatban a következő: Az a rendelkezés, amit erre vonatkozólag a polgári törvénykönyv tervezete tartalmaz, az építőiparosok jogos igényét nem elégíti ki. A tervezet ebből a szempontból határozatlan s inkább ígéretszerű. A követelések biztosítására jelenleg az egyetlen jogsegély a könyvkivonat alapján eszközölt telekkönyvi előjegyzés. Ennek azonban csak küzdelmek árán adott helyet a bíróság, amely a maga régi joggyakorlatára támaszkodik. Biztosan számítani tehát erre az egyetlen jogsegélyre sem lehet az ingadozó joggyakorlatban. Sok küzdelem árán állott be ebben a joggyakorlatban az a változás, hogy a telekkönyvi hatóságok olyan esetben, amikor az építkezést a vállalkozó nem előre meghatározott átalányösszegért vállalta, hanem költségvetési egységárak alapján, a tényleg szállított anyagokból és tényleg végzett munkából kiállított könyvkivonatot telekkönyvi előjegyzés alapjául elfogadják s csak olyan esetekben utasítják el az előjegyzés iránti kérvényt, ha az egyelőre megállapított átalányösszeg előjegyzése iránt adatik be, mert csak ilyen esetben tartják az ügyletet a kereskedelmi törvénykönyv 262. §-ában megállapított kategóriájába vonhatónak. Azonban abba sem lehet belenyugodni, hogy az átalányösszegért vállalt építkezésekből folyó követelések, amelyek tulajdonképen szintén költségvetési egységárak előzetes, hozzávetőleges összegezése alapján állanak elő, még a telekkönyvi előjegyzés által nyújtott biztosítás csekély kedvezésében se részesüljenek. S annál kevésbé lehet ezzel az előjegyzéssel, mint jogsegéllyel megelégedni, mert hiszen a jogsegélyre csak a munka befejezése után lehet számítani, mert a végzett munka csak ekkor könyvelhető el, igen ám, de az ingatlan akkorra már túl lehet terhelve s az előjegyzésnek alig van már realitása. Az előjegyzési jog érvényesítésének e mellett sok bonyodalmas jogi útvesztője is van, ami rendkívüli kellemetlenségeket rejteget a vállalkozó számára. Az átalányösszegért és a költségvetési egységárak melletti vállalkozás közötti jogi disztinkciónak az a nagy hátránya is megvan, hogy nem egyszer el fogja riasztani a vállalkozót az átalányért való vállalkozástól, amikor pedig éppen ez volna az előnyösebb. Nem szorul sok magyarázatra, hogy az építőipari követelések biztosításának más módját kell megállapítani, amely általánosabb legyen annál a biztosításnál, amelyet az előjegyzés nyújt, amely a vállalkozó követelését ne tegye disztinkcióktól függővé s általában hatályosabb legyen. Az egyedül célravezethető intézkedés csak egy törvényhatóságilag alkotott és a törvényes zálogjogból, illetve jelzálogból kiépített jogintézmény lehet. A polgári törvénykönyv második szövege a vállalkozói szerződésről szóló fejezetében a törvényes zálogjogot a vállalkozónak ingó dologra megadja, azonban a következő szakaszában ettől a jogtól elüti az építővállalkozót, mondván: „Aki építmények előállítására vállalkozott, a megrendelőtől, ha ez az építőtelek tulajdonosa, követelheti, hogy a telken a szerződésből eredő követeléseire nézve biztosítéki zálogjogot engedjenek neki. Amíg a mű be nincsen fejezve, ilyen zálogjog engedélyezését csak a kikötött ellenértéknek a teljesített munkával már kiérdemelt aránylagos részére és az ebben benn nem foglalt kiadásaira nézve követelheti.“ Ez a rendelkezés nem kielégítő, a vállalkozó értékét nem szolgálja. Nem nyújt automatikusan jelentkező garanciát, mint nyújtana a törvényes zálogjog, hanem csak jogot, amelyet a vállalkozó kikényszeríthet, s amely arra jó, hogy hosszadalmas per anyagául szolgáljon. Egészséges helyzetet az intézményes biztosítás, mégpedig a törvényes zálogjog és jelzálog jogkedvezménye nyújthat s ilyen értelemben kell a polgári törvénykönyv második szövegét kiegészíteni. Szükséges azonban, hogy ne csak az építőmesterek és vállalkozók kapjanak garanciát az építtetővel szemben, hanem biztosíttassák a szakiparosok követelése, vagy legalább levont biztosítéka a fővállalkozóval szemben is. Generálvállalkozás esetében vagy az építtető és a vállalkozó egyetemes felelősségét lehetne kimondani, vagy pedig ebben az esetben a fővállalkozó lenne köteles a szakiparos biztosítékát közpénztárban elhelyezni. A legjobb megoldásnak látszik a német rendszer. E szerint az ingatlantulajdonos által fölvett építkezési kölcsön csak az építőiparosok követelésére fordítható. Az építkezés megkezdése előtt a telekkönyvben az építkezés előjegyeztetik, mégpedig az építési érték harmad része erejéig jelzálogbiztosíték alakjában. Ennek elkerülésére készpénz- vagy értékpapír-biztosíték is tehető le. Az előjegyzés rangban megelőzi az építési kölcsönt a telekkönyvben. A német törvény a szakiparosokat is biztosítja a fővállalkozóval szemben, akinek vállalati összegébe ugyanígy előjegyeztetnek a szakiparosok követelései, mint az övé az építtetővel szemben. Szagtalan olajviza.óák (piaoirs) __ vlcftalité« ■tlkll _ Toratautoi, piUaek tarkói* falainak. Ifinitáró olajainonik, a soros Tiayok. MAGYAR és BUDAY —— •féoMéftril BtBiAki TállAlat Budapest, Gróf Zichy Jenő«. 8. ____ Telefon IM—52. Gementipari gépeket és formákat cement- ás mézaiRlapcR’ cementcseráp, RomoRlágia, üreges ápitóRöveR (SetonBloRRoR), BetoncsöveR ás egyáB csömöszök BetonaruR RászifásbRes. JUbest cementpalagyártó gépeket SSaoS mérnök szabadalma storing a legmasszeppmonS minőségű és rantabilitású garancciával gyártás szállít, illetva saljos gyárakat Berendoz . SZÁNTÓ és BECK mérnök ipari gépgyára BudapestiViola u. 7.