Vállalkozók Lapja, 1915. október-december (36. évfolyam, 40-52. szám)
1915-10-06 / 40. szám
&А*31Noжятттштж Harminchatodik évfolyam Budapest, 1915. október 9. Krematórium Budapesten. Míg Németországnak több helyén van többé-kevésbbé díszesen megépített halotthamvasztó, addig miatttunk a krematórium létesítésére irányuló törekvések eredimlénytelenek maradtak. Maga, a mozgalom is szerényen, szinte félve indult meg. Még élénken emlllékszemm az előkelő sok idegen vendégekre, a halotti hamvasztás boldog híveinkre, akik egyesületté tömörülve csináltak propagandát az elégetésmellett. Mintegy húsz éve, hogy itt voltak családostul a külföldijeik, akiken a kiskoriuság'rik igen jóll mulatott. Igen jól mulatott az eszem-iszomon, amelynek keretein belül holttesteink elégetéséről esett szó. Sok ízléstelen „kroki“ látott akkor napvilágot, hála a fürge tudósítók vidám' 'tollárnak. Akadt ugyan nemi egy komoly emberünk,aki fehér asztal mellett is hajlandó volt végighallgatni, a temetkezés reformjának érveit, de szinte csak kivétel gyanánt. Tötént, hogy a ,,Magyar Mérnök és Építész Egylet“ építészeti nagypályázata tárgyául éppen egy nagyszabású krematórium tervezését tűzte ki s ez közvetve nagy lökést adott a halotthamvasztás mozgalmának. A pályázat ugyanis napfényre emelt egy fiatal ambíciót, amely attól fogva állandóan tüzelt a krematórium érdekében. Maga a pályaterv túlhaladott minden addig szokásos méretet s jóllehet formahibát láttak a túldimenzionált rajzokban és az aranyérmet ezért nem ítélték meg, a pályaterv értéke mégis jóval fölötte állott annak a mértéknek, amely mellett az aranyérem bátran kiadható volt. Pogány Móric építőművész, miért hiszen róla van szó, azóta sem szűnt meg tehetségégével elsőrerftű sikereket aratni s természetesen megszerezte következő alkalommmlatt az Egylet nagy aranyérmét is. A krematórium azonban a legkedvesebb problémája maradt s több ízben előadásokat is tartottróla, amelyek bizonyították, hogy minő lelkesedéssel bővítette ismereteit ezen a téren. A pályázattal korántsem záródott le érdeklődése a halotthamvasztással kapcsolatos művészi és technikai kérdések iránt. Ezeket állandó foglalkozás révén jobban megismerte, mint minálunk bárki más. E bevezetés után pedig hadd adjak le egy tollivér budapest-székesfővárosi hint. Budapest közönsége évekkel ezelőtt tartott közgyűlésén elhatározta egy halotthamvasztó felépítését. A belügyi m. kir. kormányzat azonban e határozatot nem hagyta jóvá ismételt sürgetés dacára. Ma, 1915-ben arról beszélni, hogy a halotthamvasztás közegészség, igazságügy és felekezeti élet szempontjából kifogás alá esik, nem ligeti lehet. Kormányunk azonban mégis ezekkel a szempontokkal érvelt. Háborúnk ugyancsak alaposan rácáfolt az érvekre. Két hely is van (Slavonia, Zsolna), ahol változatlanul halotthamvasztókat konstruáltak és használnak a ragadós betegségeikben elhunytak eltakarítására. Elsősorban a hadvezetőség közegészségügyi intézkedése látható ahamvasztók létesítésében. De a felekezeti, vallásos érzést nem báníthatja a hamvasztás, amely ceremóniák kíséreteiben végezhető. Az igazságügyet is csak szem előtt lehet tartani azzal, hogy a gyanús körülmények közt kimúltakat, azokat, akiket esetleg exhumálni kell, nem égetik el. A közegészségügyi ügyosztály most már nem várva be az újabb sürgetésekre adandó miniszteri válaszokat, elkészítette a fővárosikrematórium terveit és költségvetéset és ezeket a tanács legközelebb fogja ,a közgyűlés elé terjeszteni. Szóval a főváros megépíti a halotthamvasztót. Semmi kifogásom a megépítése ellen. De már az eljárás módja ellen csak Lehet, csak van alapos kifogásom. A krematórium legyen egy művészi szempontból igazán értékes, technikai szempontból kifogástalan alkotás. Ugyan ki készítette el a terveket? Csakúgy házilag, zárt ajtók mögött működtek szerény művész kezek? Vájjon jutott-e eszébe a hatóságnak, hogy körünkben él egy ma már elismert művészember, aki fiatalsága legszebb éveit a krematórium eszméjének, művészi megoldásának szentelte. Jutott-e eszébe, hogy ezt a művészünket akárcsak tanácsadásira is kérje fel? Ha pedig mellőzni akarja a kéznél fekvő kiváló közreműködést, a megoldás művészi és tökéletes qualitásairól lemondania semmis esetre sem szabad az ügyosztálynak és akkor hívja egybe az ország kiváló építészeit és adja meg nekik a megillető jogukat, hogy a kérdéshez hozzászóljanak. Bármennyire diskreditáltak is a művészi tervpályázatok,mégis a leghelyesebb utat képviselik, ha ugyan nincs oly ipaimiiRli és nílipaii forradalmak. I Az Országos Iparegyesület szakosztályi üléseinek sorozatából, melyet még 1911. március 15-én kezdettem meg, reámutattam ama hatalmas fejlődésre, mely a német iparművészetet és műipart a világversenyben az elsők közé emelte, szembeállítva a mi iparművészeti és műipari törekvéseinkket. Ennek ez időiben semcsak szóval, de írásiban is kifejezést adtam szaklapjainkban, elsőnek a Magyar Ipar hasábjain, majd folytatólagosan e lap keretén belül s örvendetes tény, hogy mindama érvek, melyek eddig soraimban felhozattak, erős árnyékát vetik vissza ma a napi sajtóban, mely mindinkább gyökeres és erős agitációt fejt ki iparművészetiés műipari kérdésekben. Mondhatnánk, hogy ez örvendetes lépés, mely hivatva van reáterelni nagyközönségünket hazai iparművészeti és műipari produktumainkra, szinte forradalmi jelleget ölt, különösen szakkörökben s ha e kerejeteket nyíltan és őszintén felvetik, ennek megoldása iparművészeti és műipari kultúránkat annyira közelről érintik, hogy annak sorozatos fejtegetése elkerülhetetlen, már csak a köz szempontjából is. Már magában az, hogy iparművészet és műiparról van szó, reáterelődik figyelmünk nemcsak ama intézményekre, melyek hivatva vannak az emberi igényt és egy kultúrnemzet magas fejlettségű ízlését kielégíteni és munkásait megnevelni, de szükséges tudnunk, hogy mindezek az értékesítésnél milyen fontossággal bírnak és mint kell mindezeknek szemeink előtt megjelennie. Annál inkább kell behatóbban foglalkoznunk e kérdéssel, mert ama gigászi küzdelem, melyet ma ellenségeinkkel vívunk, reményt önt belénk egy örvendetes kialakuláshoz, mely :i termékenyebb és munkásabb életnek, a szebb jövőnek szól. Ez viszont visszaterel bennünket a múlthoz, Németország példáját tartva szem előtt iparművészeti és műipari fejlődésében, mely a nemzeti és faji erősségnek tudható be és azon kedvező politikai alakulásoknak, melyek a hetvenes évek háborúi után megteremtették az egységes Német birodalmat, így biztosítva maguknak a hegemóniát, lassú, meggondolva kimért lépésekkel kelt versenyre a külállamok műipari behozatala ellen. Az elmúlt deceniumban az erős tradíciókon felépült műipari és iparművészeti szakiskolák egy oly eljövendő generációt neveltek, mely ma nemcsak irányítója, de izléstnevelő erőssége társadalmának. ______ 40. számi, esőrendű szakember, akiit múltjánál fogva jogosan megillet a megoldással való megbízatás. Ezrey. KÜLÖNLEGESSze OLAJOS POSITIV FÉNYMÁSOLÓPAPÍR teljesen tiszta világos és jól átlátszó alapon fekete élesen fedő vonalakkal. Eredeti gyanánt használható. — Életen positiv fénymásolatot eredményez. — Egyszeri kezelés, csak vizben fejlesztendő. — Tartás, a fénymásolat színe változatlan marad. — Mintával készséggel szolgál: FELLNER LEÓ BUDAPEST, V., VÁCI-UT 4. 2. *15. TÖRS és ORMAI mérnökök * BUDAPEST, VE, SZILÁGYI U. 3. Telelőn „József" 33-42. Kelese Tárt: Jókai-utce IX exiae. Debreceni WerMesy-ben X