Vállalkozók Lapja, 1916. április-június (37. évfolyam, 14-26. szám)
1916-04-05 / 14. szám
XXXVI. évfolyam (4. oldal) Vállalkozók Lapja Budapest, 1916. április 5. komikus, önmegítélés teljes hiányára valló fércmunka ezúttal csaknem elmaradt. Még Hinár Gyula tervén is találkozik valamelyes gondolat, még Molnár és Kersanác munkáján is látszik némi tartalom. A pályázat egésze azonban épen csak, hogy közelebb hozta a krematórium építésének ügyét egy szerény lépéssel. Csak azt eredményezte, hogy a főváros tanácsa ezután már a gyakorlati megvalósítás feltételeit jobban tudja körülírni. Gondoskodni fog a helyiségek szerves együttesének részletesebb megadásáról. Tudomást fog venni róla, hogy különböző felekezetek igényeit figyelembe kell vennie. Aztán meg nem a temető emlékbombasztjai közé kell feltétlenül a kolumbáriumos krematóriumot építeni. Hiszen egészen más a természetrajza, mint minden temetői épületé. Ezrey. Mit hoz a jövő?! Irta: Dán Leó. A gazdasági viszonyok, melyek ma kedvezőbbek, mint azt a háború kitörésekor csak remélhettük is volna, az általános munka és elfoglaltságunk közepette kevés alkalmat engednek arra, hogy megfontolással gondolkozzunk el azon, mikép fog alakulni a helyzet a háború után az iparban és kereskedelemben és hogyan kellene az elkövetkező változásokra megfelelően felkészülnünk. A pénznek, szinte azt lehetne mondani, feleslegében vagyunk s ahová tekintünk, a mezőgazdánál, a középosztálynál, sőt még a kishivatalnoknál is pénz van és többé-kevésbbé vásárlói képesek mind. A mezőgazda több pénzt kapott terményeiért, mint valaha, ezt tudjuk. Azonban neki is a termelési költségek emelkedésével kellett számolnia és sok más mellékkörülménynyel kellett megküzdenie, amelyek nemcsak, hogy megnehezítették a termelést, de jelentékeny anyagi áldozatokat isköveteltek.De az üzemköltségek még senkit nem tettek tönkre, csak sikerüljön a terményeket eladni és méghozzá: jó áron, amint az most történt. A magyar ipar valóban csodálatosat produkált és büszkén kell megemlítenünk, hogy iparunk sokkal többet szállított a hadsereg számára, mint amennyi kvótaszerűleg megillette volna. (? A szerk.) És hozzátehetjük: kiválónak mutatkozott a hadsereg szükségletek ellátása terén. A pontos adatoknak nem vagyunk birtokában, de a félhivatalos becslés szerint a magyar ipar mintegy három milliárd кого n a értékben szállított szükségleti cikkeket és élelmiszereket a hadsereg számára,és e szállítmányoknak csak alig egy százalékát kifogásolták. Franciaországban 64 százalékra becsülik a visszautasított vagy egyáltalán nem isszállított hadseregsziállítási árukat, Oroszországban 8‘9, Olaszországban 9’2 százalékra. Hasonlóan megnyugtatók a kereskedelmünk viszonyai. Oly kereskedők, akik eddig kizárólag a szakmájaikbeli árucikkekkel foglalkoztak, most mint élelmiszer-kereskedők és alkalmi gyárosok jutottak szerephez és el sem lehet képzelni, hogy az élelmiszerekben és más hadi cikkekben oly hirtelen fellépett, óriási arányú szükséglet máskép fedezhető lett volna, ha a magyar kereskedelem egy tekintélyes része nem áll a legkészségesebben a hadvezetőség szolgálatába.Persze tagadhatatlan, hogy ezenközben szabálytalanságok is előfordultak. De ezek százalékban ki sem fejezhető, csekély arányban vannak a kifogástalan teljesítmény nagyságával szentiben és meg lehet állapítani, hogy a magyar kereskedelem nagyszerűt teljesített. Érdekes rámutatni a kis- és középhivatalnokok helyzetére, amennyiben azok fegyveres szolgálatra hivattak be és tisztek lettek. Ezek kettős tiszti fizetést nyernek. Azonkívül megkapják fizetésüket a banktól, illetve a legtöbb magánvállalattól, a család pedig államsegélyben és lakáspénzben részesül. Közben idehaza a legszükségesebbre redukáljáka háztartást, a férj pedig a harctérről hazaküldi az ott ki nem adott pénzt. E körökben —és az ide tartozók száma szerfölött nagy — soha annyi pénzt nem lehetett együtt látni, mint amennyi itt húsz hónap alatt felgyülemlett és kereskedelmi körökben konstatálják, hogy e kis- és középhivatalnokok közül egy egészen új vevőosztály alakult ki. Sokat vásárolnak, pontosan fizetnek és ellátják magukat azokra az időkre, amikor — újra a rendes viszonyok közt — nem lesz módjukban ilyen és hasonló kiadásokat eszközölni. Az ipar minden anyagot, amely csak előteremthető volt, felhasznált. Nyersanyagokban és készáru-cikkekben a készletek szinte egészen kimerültek. Az utántermelés mind inkább kisebbedik, noha a pillanatnyi szükségletet még mindig teljesen fedezi. Szükséget, ennek a szónak aggasztó értelmében, igazán semmiben sem szenvedünk. Erre nem is fog soha sor kerülni, bármennyire is kigyótbékát kiált Anglia, blokádjától nem félünk, John Bull tehetetlen dühében — tehetetlen marad. Ennek dacára fel kell vetnünk a kérdést, mit tegyen az ipar és kereskedelem a sok pénzzel? Őrizze meg pénzét vagy lásson hozzá az áruk felhalmozásához? Vásároljon-e áruikat, amelyek előreláthatólag elkelnek, mint közszükségleti cikkek, amelyek vétele azonban a mai konjunktúra árai mellett veszélyt rejt magában? A kérdést sokkal könynyebb felvetni, mint megoldani, mert olyan lehetőségekkel kellene számolnunk, amelyeket ez idő szerint még nem lehet határozottsággal megítélni és biztosan megjósolni. Alapjában ugyanis nem kevesebbről van szó, mint hogy mikor kötjük meg a diadalmas békét s az milyen gazdasági előnyökhöz juttat bennünket? Mivel azonban most még csak vágyainkban él a béke, feltételeit azonban előre nem ismerhetjük, meg kell elégednünk azzal, hogy e kérdéshez néhány gazdasági természetű reflexióit fűzzünk. Milyen lesz a pénzpiac helyzete a háború után? Bizonyosra vehető, hogy az építkezési mozgalom a legbensőségesebben meg fog indulni. Ezzel szemben azonnal felmerül a kérdés, honnan vesszük majd e célra a pénzt? Az állami adóterhek igen magasak lesznek s a pénz nagy részét absonbeálni fogják. Az ipar, amely legnagyobb részben a hadvezetőségnek bocsájtotta szolgálatába munkáját, nagyüzemre rendezkedett be és ezt a nagyüzemet továbbra is fenn fogja tartani. Ennekérdekében a legnagyobb erőfeszítésekre lesz majd szükség, hogy a szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat megszerezze, aminek céljaira ismét sok pénz és különféle új gépi berendezések kellenek, amelyeket meg kell venni. Ez megint nagy mennyiségű pénzt fog felemészteni, de viszont egyes iparágakban rendkívül nagy keresletre fog vezetni. A szükséges nyersanyagok megszerzése nagy nehézségekkel fog járni. A békeidőbeli munka első stádiumában egész új jelenségek éreztetik majd hatásukat, amelyeket előbb sohasem ismertünk. Hosszú időköz fog elmúlni, míg ismét normális viszonyok közé jutunk. Ha a háború véget ért és a demobilizációt simán lebonyolítottuk, az új fogyasztók meglepő hatalmas tömege tér haza. A harctérről hazajövő hősöket tetőtőltalpig újra kell majd felöltöztetni, mert egyrészt a magukkal hozott ruhákat teljesen elhasználták, másrészről régi ruháik olyan állapotban vannak, amely újak beszerzését halaszthatatlanná teszi. A meginduló építkezési tevékenység elsősorban a felvidéki lakások építéséire, vasutak, hidak és utak helyreállítására stb. fog kiterjedni és lassanként átcsap magán építkezési térre is, mert a városokban nagyon sok üres telek hever parlagon és, bizonyos új tőkék alakultak, amelyek kihelyezésére törekszenek. A hadbavonult polgárok családjai résziben kisebb lakásokkal érték be a háború tartamára és korlátozták szükségleteiket. A háború után ismét megfelelően fognak elhelyezkedni és igy hovatovább az emelkedő lakásszükséget és az ipari építkezések — hasonlóan az 1870-71 évi háborúhoz — az építkezési mozgalmat nem sejtett nagy intenzivitással fogják megélénkíteni. Itt felmerül a záloglevelek kérdése. Ezekről nem titok többet, hogy keresletük óriási. A magyar záloglevélpiac szinte teljesen eladottnak tekinthető. Ennek könnyen megtalálhatjuk a magyarázatát. A külföld nagy tömegben veszi címleteinket, mert a mai devizaárfolyamok mellett a legkitűnőbb üzletre nyújtanak alkalmat. A jelzálogintézetek igy megszabadultak a háború előtt és a háború kezdetekor visszaözönlött címleteiktől. Záloglevéltárcáik üresek s igy készséggel hajlandók alkalmas új kibocsátásokra. A pénzszükséglet a háború után amúgy is nagy lesz s igy a kamatláb emelkedni fog. Aki a háború után készpénzzel fog rendelkezni, gyümölcsöző befektetéseket eszközölhet. De csak akkor, ha megfelelő árutömegek felett is diszponál, amelyek a kellő ipari feldolgozás után a kereskedelemi útján a tényleg felmerülő szükségletek fedezésére szolgálhatnak. Akinek olyan áruja lesz, amelyek az előálló szükségletek kielégítésére azonnal rendelkezésre állnak, jutalmazva láthatja majd előzetes gondoskodását. A törekvés tehát az legyen, hogy mindenki a saját szakmájában annyi nyersanyagot, félgyártmányt és készárut halmozzon fel, amennyit tsak módjában van, 16 késből pedig csak annyit tegyen félre, ame nyilésre a teljes feldolgozás és az üzem szempontjából szükség lesz. Mindez nem akar pytihiai jós bölcseség lenni, amit ki-ki tetszése szerint magyarázhat, csak a fennebb mondottakból leszűrt konzekvencia, amely nem igényel a maga számára több jelentőséget, mint azt, hogy felvetette e kérdést és módot adott azérdekelteknek, hogy behatóan elmélkedjenek fölötte. Ám szóljon hozzá, akinek mondanivalója van! KÖZPONTI IRODA JÓZSEF út-21 BUDAPEST IX. FERENC-KÖZHIT 46. 50 ASZFALT-ÉS KÁTRÁNYTERMÉKEK TALAJVÍZ elleni elszigetelések KÜLÖN MŰSZAKI OSZTÁlyI IX DANDÁR U.9. TEL.JÓZSEF 507 VASBETON RABITZ GIPSZLEMEZEK Egy magyar mérnök-feltaláló. A magyar szellem, alkotásaitújabban néhány kitűnő színdarab kapcsán tanulta meg igazán ismerni és méltányolni a külföld, örvendtünk a magyar színpadi szerzők idegen országbeli sikereinek, melyekkel nemzetünk becsületét impozáns módom növelték a külföld előtt. A mi legkedvesebb vágyunk és ábrándunk mégis az maradt, hogy a magyar műszaki világ, a mi ígéretes tehetségű, erőteljes ifjú mérnök-, építész- és technikus-generációnk mutassa meg hasonló szépen a külföldnek, hogy mennyire komolyan a komoly munnka és a bensőséges civilizáció országa törekszünk lenni. Azt szeretnék, ha egyszer műszaki embereink is rendezhetnének eredeti alkotásaikkal ily díszes reprezentatív felvonulást a külföld előtt. E tekintetben most biztató reménységként jelentkezik lapunk múlt heti híradása, mely szerint a berlini Verein Deutscher Ingenieure által a rokkantak művégtagjai tökéletesítésére kiírt nagy pályázaton egy ezer márkás díjat Ráth Kálmán magyar mérnök nyert el. Ráth kitűnően használható műkar-típust szerkesztett, amely a berlini szakértő körök szigorú bírálatát fényesen állotta meg. Munkájának jutalmazása büszkesége lehet az egész magyar műszaki karnak és némikép a margyali külykéletnek is, miért íme nemcsak az öldöklő harcban kiváló a magyar, de szellemi értékei kitűnnek akkor is, amikor az emberi elme találékonysága keresi a módokat, hogy a bábom legszörnyűbb következéseit, az emberek megcsonkulását kihatásában enyhítse. Ráth több mint egy éve foglalkozik a mű-