Vállalkozók Lapja, 1926. január-március (47. évfolyam, 1-14. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Budapest, I6.január 1. VÁLLALKOZÓK LAPJA XLVII. évfolyam (3. oldal. [ Vízverséket, csatornázást és egészségügyi berendezést tervez és készít: SOÓS SÁNDOR, Székesfehérvár, Nádor-ucca. Telefon:iroda 306., lakás 422. Klebelsberg Kut gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ur Önagymasága ily címen írt cikkére a „Vállalkozók Lapjá“-n 1925. november 25-iki számában nyilt levélben fejtem ki azok örömét, kik ez állásfoglalás által Budest városrendezési ügyének előbbrevitelét remélik. Ugyanerre vonatzik a Vállalkozók Lapjának december 23-iki számban megjelent, műszaki világunk elismert tekintélyi Pirovits Aladár úr által írt cikk is, melynek egyes megállapitásával azonban sajnos, nem tudok egyetemi s igy szükségét érzem ezekhez az alábbi néhány :gjegyzést fűzni, remélve, hogy a „Vállalkozók Lapja igen tisztelt szerkesztősége ezeknek helyet fog adni. Téves hit az, úgy mi, akik Budapest városrendezésében az elköveti hibákat kritizáljuk, azok lehető kiküszöbölésén módját keressük s a jövő fejlődését biztosító újas városrendezési terv megállapítását sürgetjük, az elvetett hibákat egyedül a főváros intéző köreire hozuik. Nem is a felelősséget firtatjuk, egyedül a mindnyáik által hőn szeretett fővárosunk minél szebbé való élődése az egyedüli célunk.Ezért nem is hangoztatja fővárosunk inferioritását a többi nagyvárossal szemb akkor, amikor az esetleg általunk követésre méltók talált példákra rámutatunk. 2. Jól ismerjük a városok kialakulásának történetét, látjuk azok hitt is, de keressük s rámutatunk azok szépségeire sa törekszünk, hogy nálunk a jót kövessük, a rosszat edig kikerüljük. Kritikánkat jogosnak tartjuk, ami a következő néhány nagyon kirívó példával akar igazolni, melyeket ugyan mindenki ismer és csakzért soroljuk fel, hogy álláspontunk helyes voltát szóljuk. Az Alkotmány uc ferdén vezet az ország házához, illetve a parlament össztengelye nem merőleges az Alkotmány ucca tendyére. Ezáltal a parlement képe az Alkotmány uccánt nézve eltorzul. Megjegyezzük, hogy a parlament a ország legfontosabb épülete s hogy az Alkotmány cca azért é épült, hogy a parlamenthez főútvonalul dolgáljon. Az Andrássy-út keete megoldatlan úgy esztétikai, mint forgalmi, tehát gakorlati szempontból. — Az Andrássy-útról a Láhidra s ezen keresztül Budára nem lehet egyenest jutni, ezzel kapcsolatban a Szenti István templonelhelyezése olyan, hogy sehonnan sem érvényesül jel monumentalitásában. — A belső körút csak az egy végén támaszkodik a Dunára s vezet a Ferenc Józs hídon át Budára, a másik a Deák téren végződik, hát a levegőben lóg. A Lánchidhoz tehát csak ide-la vezető, aránylag szűk utcákon át juthatunk s a ágalom csak a Vilmos császár- és Lipót-körutakon átuthat a Dunához, ezáltal nagy kerülőt irva le. — Na, hiba, hogy a még be nem épített területek végleges a modern fejlődésnek megfelelő szabályozásaig nem történt meg. Tudjuk, hogy vannak ezekre azervek, újak is meg régiek is. Tény azonban, hogy hivatalos építésügyi szabályzathoz csatolt terv eleredett, az újak pedig még nem véglegesek. Ezért nag területek és városrészek vegetálásra vannak ítélvi az a meggyőződésünk, hogy most lenne idő arra, hoy a végleges szabályozási tervet nyugodtan megállítsák. Ezt sürgetjük, ezt várjuk, mert ennek révén jövő fejlődését reméljük. — Felhívás előfizetőinkhez! Az elkövetkező 1926-ik esztendőben 47-ik évfolyamába lépő lapunkra január 1-vel új előfizetést nyitottunk, miért is felhívjuk azon igen tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése december hóban lejár, vagy már előbb lejárt, hogy a megújítási összeget a lapunkhoz csatolt postautalvány felhasználásával mielőbb hozzánk juttatni szíveskedjenek, nehogy egyrészt a lap küldésében fennakadás álljon be, másrészt amúgy is erősen igénybe vett adminisztrációnkra újabb munkatöbblet és anyagi kiadás háruljon. Az a lefolyt közel félszázados múlt, amióta lapunk az egyetemes építőiparnak, az állami beszerzések precíz lebonyolításának és tágabb keretekben műszaki előrehaladásunknak nagy és szent céljait szolgálja, igazolja, hogy mindenkor a legmagasabb közérdek lebegett szemeink előtt s amellett az az elv vezérelte minden ténykedésünket, hogy használjunk — amenynyire erőnkből telik — mindenkinek, de ne ártsunk s kárt ne okozzunk tudatosan senkinek. Hogy ez így van, azt bizonyítja olvasóink nagy tábora és annak ragaszkodása, közös ügyünk mellett való kitartása, mely nem lankadt a megpróbáltatás nehéz — nem napjaiban, de — éveiben sem. — Ez a ragaszkodás ad erőt nekünk is a további lankadatlan munkálkodásra. A „Vállalkozók Lapja“ — hisszük — a legnehezebb viszonyok közt is példásan teljesítette kötelességét és rászolgált arra, hogy az egyetemes magyar építőipar és kereskedelem összeségéhez tartozó szakemberek úgy, mint eddig, a jövőbeni is előfizetésükkel támogassák. Intelligens gyáros, kereskedő és iparos nem nélkülözheti szaklapját, viszont a szaklap léte elsősorban olvasótáborának támogatásától függ! Nem tudtuk volna becsülettel végigküzdeni ezt a 46 évet, ha nem állott volna mellettünk a szakembereink nagy tábora. Erre az évtizedes kapcsolatra hivatkozunk most, midőn tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díjak 1926 január 1-től: egész évre — — — — 300,009 К félévre _ 160,000 К negyedévre — — — — 85,000 ‡ kiváló tisztelettel a VÁLLALKOZÓK LAPJA szerkesztősége és kiadóhivatala. Ezen példákat csak azért említettük, mert az a meggyőződésünk, hogy egy jól előkészített helyes szabályozási tervben ezek elkerülhetők lettek volna. 3. A vasúti pályaudvarok kihelyezésének s ezzel kapcsolatban a városba vezető vasútvonalak és utak kereszteződésének kérdését az igen tisztelt cikkíró úr maga is olyannak találja, mely sürgősen megoldandó volna s maga is elismeri az illetékes hatóságok mulasztását. Persze ebben az esetben nem városi hatóságról van szó. Higgye elazonban cikkíró úr, hogy nekünk teljesen mindegy az, hogy melyik hatóság akadályozza meg a fejlődést. 4. A villamos forgalom föld alá sülyesztésénél előbbi nyílt levelem idevonatkozó tartalmával szemben az igen tisztelt cikkíró úr azt jegyzi meg, hogy az nálunk sem ütközik akadályokba az utcák és terek szűk volta dacára, mivel a modern földalatti vasutakat már nem az útburkolat alá, hanem az útvonalaktól függetlenül, egyedül a forgalom célszerűségének megfelelően helyezik el. Erre vonatkozólag azt hiszem elegendő rámutatnom egy, ezen a téren elismert szaktekintély: Sztrókay Istvánnak a mérnök- és építészegylet közlönye 1921. július 10-iki számában megjelent s Budapest közlekedési problémáit tárgyaló cikkére, melyben Budapest térviszonyait „igazán siralmasoknak“ jelzi s sajnálattal állapítja meg, hogy emiatt a jövőben megépítendő földalatti állomásait meglehetősen szűkre kell szabni, avonalvezetés, állomások helye, emelkedési viszonyok mind nehézségekbe ütköznek. Ugyancsak sok baj lesz a kanyarulati viszonyok miatt is, ami a menetsebességet is nagyban hátráltatni fogja. 5. Meglepő végül az igen tisztelt cikkíró urnák azon utolsó konklúziója, mely szerint a városrendezéshez, mint tudományhoz a művészetnek semmi köze, s így a művészeti szempontból gyakorolt kritikát, vagy a városrendezési kérdések megoldásánál a művészeti szempont érvényesítésének szükségességét nem ismeri el. Ez az álláspont nekünk teljesen új. Ez az esztétikai szempontnak, mint létjogosultság nélkülinek, teljes kikapcsolását jelentené. Ez ép úgy hangzik, mintha valaki azt állítaná, hogy a városrendezés csak művészet. Mindkét állítás jogosulatlan. Az egyik álláspont csak a tudományos munkát, a másik pedig csak a művészeti feladat megoldását tartja szem előtt. Talán mégis helyesebb az az — egyébként általánosan elismert — harmadik álláspont, mely a városrendezés végrehajtásánál úgy a gyakorlati, mint az esztétikai követelmények lehető tökéletes kielégítését kívánja. Mindezeket nem azért hoztam fel, hogy ezen kérdések felett vitát provokáljak. Csak meg kívántam okolni a miniszteri nyilatkozat feletti örömünket, mely aztán a nyilt levél megírására késztetett. Wannenmacher Fábián. * (A cikkíró ezt nem mondta. A szerk.)tes anyagi garanciát sujthat, elsőrendű, bebizonyított állvány- és szeiámteleppel rendelkezik. Ezt rendkívül ellenőrzik. Van itt mérnökegylet amely főleg a tervezés díjazása tekintetében köteli tagjait a tabella betartására, mégis sokan vannak, am oly olcsón terveznek, hogy drága irodai rezsijüket nm kapják meg. Még az 5—6 százalék sem elegendő, mert igen kicsinyek a házak, amelyek nem is épülnek mind a tervezett sok emeletszámmal, hanem az angi erőhöz képest egyelőre alacsonyabban. A terv ,anban feltétlenül a végleges emeletszám teherbírásár kell, hogy készüljön. A nálunk szokásos házak ötötte nagyobbak az ottaniaknál tehát ötöt kell anno építenie, aki a mieinkének megfelelő forgalmat akarsinálni. A költség azonban öt objektumnál sokkal nagyobb az építész számára, azonfelül a vasbetonszállások és a hivatalos iratok sok pénzt emésztenek . Az anyagokat az építtetők szokták megrendelni, az alapkiásást a pince számára még az építés megkezde előtt a tulajdonos csináltatja meg. Az anyagi tjes felelősség sem csábíthatja a tervezőt és ígyeljességgel érthetetlen, hogy miképen is vállalhatják a tervezést, felügyeletet és felelősséget kettő, sőt eretlen százalékért is. Az engedélyezés fölött egyszerű: az előzetes ceruzavázlattal építész és fittető együtt mennek fel a mérnöki hivatalba, ahol terv megfelelő volta esetében azonnal megadják a szóbeli engedélyt egy városi mérnök szignálásár. A részletesen kidolgozott terveket nem kell megván, az építés azonnal megkezdhető. A vasbeton alapozást legszigorúbban vizsgálják meg a helyszínen. Az éttető szorgalmas látogatója az épületnek, úgy szól vár állandóan jelen van. Amikor a vasbeton vár és a tető megvan, az építést nem felülről lefelé hanem ellenkezőleg a földszintről felfelé haladva őrzik, mert mindenekelőtt a bolthelyiségeket akarják észen látni. Védőtetővel látják el és vígan folyik üzleti élet alant, mialatt fenn vakolnak a nyers életen. Az épületek magasságát utcánként állapították meg. A teljes magasságot kell tartani, hogy az utcasoron párkányugrálások ne mutatkozzanak. Két trak- ■ tus mélységéig a telek teljesen beépíthető. Hátul és oldalt 3—3 méteres világitó udvart kell meghagyni, miáltal a szomszédokéval együtt 6—6 m. széles udvarok keletkeznek. Ez a méret a keleti napsütés e városában megfelel. A belső udvart üvegtetővel fedik le. A földszint 2,60 k m. magasságig teljesen beépíthető. A főútvonalakon az üzlethelyiségek átlag hat méter magasságába kivétel nélkül osztott karzat torkollik. Nem praktikus ez az üzleti karzat, dehát hozzátartozik a város karakteréhez, hogy minden valamire való üzletnek meg legyen a karzatja. Az üzletbérek rendkívül magasak. Az egynyilásos bolt bére 30—40 millió m. koronának megfelelő öszszeg évenként. A munkások kivétel nélkül akkordban dolgoznak, betegsegélyző nincsen. Baleset a munkást saját felelősségére éri. Ily esetben szó nélkül távozik munkahelyéről és sem a tervező, sem a tulajdonos nem kárpótolja. Ennek következtében fokozottan vigyáz és tényleg alig hallani építési balesetekről. A munkások átlagos keresete 80—90 drachma (80.000—90.000 K). Az élet sokkal olcsóbb, mint nálunk és a munkás 10—20 drachmából megél. Cipőt 120, ruhát 300 drachmáért vehet, tehát ruházkodhat, haza is küldhet, sőt szórakozhatik is keresetéből. Pallér, munkavezető nincsen. A felügyelő inkább afféle rendező, aki az építés ideje alatt széken ül, a szakmunkához nem ért, még collstokkja sincsen. Az építkezés az elmúlt két évben amerikai jellegű volt. Szálloda vagy 12 épült. Az idetelepített „menekültek“ kivétel nélkül jómódú üzletemberek, akik Törökországból jó fontokat hoztak magukkal. „A szegény menekült földművelőkről telepítő bizottság gondoskodik. Egyre-másra épülnek a kis házikók, a legegyszerűbb szerkezettel. A nemzetközi jellegű bizottság eddigele csekély 3500 milliárd magyar koronának megfelelő összeget költött a szegén családok elhelyezésére. Százötvenezer család elhelyezésére van szükség és máig mindössze 15.000 család kapott otthont. Ebből látható a feladat nagyarányú volta. A házak főleg favázasok, cserépfedéssel, egyszerű asztalos munkával. Az állami munkákat nyilvános versenytárgyaláson ítélik oda. Az ajánlattevők már a benyújtáskor klaszszifikálva vannak. A legmagasabb osztályba sorozott állami munkákra csak a legjobb cégek pályázhatnak. Az egyéb állami építkezések bizonyos középarányos irányárak szerint adatnak ki. A középarányos ajánlati rendszert idővel kijátszották azzal, hogy egy cég 4—5 idegen cég neve alatt hasonló árakkal tett ajánlatot, hogy így a középarány az ő áraihoz álljon legközelebb. Ez ellen most a minisztériumban eset esetre megállapított irányárakkal védekeznek. Itt az indiskréció billentette a mérleget a bennfet javára. Most végül úgy járnak el, hogy az ajánlkozó tokban benyújtja igazolványait, amelyek a kátriáját verifikálják. A felbontás után megállapíl hogy kinek ajánlatát vehetik figyelembe, kit zárnálki. Ezután felbontják a zárt bortékban levő ajánl.16 tokát. Még két borítékot bontanak fel ezután: x° egyikben a munkát kiíró hatóságok által összeállított normálárak vannak, a másikban a közmunka minisztérium által följegyzett, a napi viszonyoknak megfelelő engedmény. A két egymástól független adat egybevetéséből kialakult középárhoz legközelebb eső ajánlat benyújtója nyeri el a munkát. Aki az előadottak után kedvet kap a Görögorsz felé való orientálásra, menjen el a helyszínére és győződjék meg róla, személyesen, hogy érdemes-es Fejér Lajos érdekes előadását az elnöklő Alpár Ignác meleg szavakkal köszönte meg. H. M. Cinkotai beton- és cementárugyár. Kútgyűrűk, csövek, burkoló lapok, beton- és műkőlépcsők, vályúk, sírkövek és mindennemű cementáru, valamint kavics és homokszállítás, legjutányosabb árakon. TELEFON: CINKOTA 11. MOLNÁR N. ÉS TÁRSAS műszaki üzlet Budapest, VI., Révay-utca 14. Telefon: T. 129-54. Cégünk különleges cikkei: Hajlékony fémtömlők elektrotechnikának, autóüzemnek, gáznak, gőznek, víznek, levegőnek stb . a legmagasabb atm. nyomásra, Koromlefúvató készülék spirális gőzbevezetéssel, Hajlékony acéltengelyek mindenféle erőátvitelhez, Elektromos kazánkőleverő készülék „Devoorde“ és alkatrészek. Autó és kerékpár légszivattyúk. Valódi Numa & Dupuy-féle Magcsáva (Buzapác.)