Vállalkozók Lapja, 1926. október-december (47. évfolyam, 41-53. szám)

1926-10-06 / 41. szám

% Шшщт viseli anyagot magyar Waggon- és Gépgyár R. T. Győr gyártmányai Angol-Magyar Bank R. T. vasutosztálya^ Budapest, V., Vilmos császár­ ut 32. XLVII. évfolyam. Budapest, 1926. október 6. 41 (3340) szám_ Vállalkozók Lapja A bécsi nemzetközi város- és lakásépítési nagygyűlés tanulságai. A bécsi kongresszus hullámai gyűrűznek szerteszét Európában. Két elv küzdött itt meg egymással. A felfelé való építés amerikai arányai és az angol jel­szó: „Az én házam, az én váram!“ és a „Kicsiny, de enyém!“ még büszkébb jelszava. És Bécs megadta magát az utóbbi jelszónak. Beismerte, hogy elhibázott d­oleg kislakásokat 6-7 emeletes épülettömbökbe el­helyezni, még akkor is, ha az építészeti lehetőségek minden leleményessége, az egyesített udvarok, kert­részletek, gyermekjátszótér és a közfürdő föléje is emelik ezt a hatósági kislakásos épületet a közönsé­ges bérkaszárnyai fogalma fölé. Hogy Bécs végleg le­számolt a kislakásos bérházak ezen fajtájával, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy már­is megbízást adott Örley Róbert bécsi építésznek, hogy az úgynevezett , Flettersteig beim Steinhoff városi területen kertvá­rost tervezzen 1600 lakással, 6000—80­30 ember befo­gadó képességgel. Nem akarjuk ebből levonni azt a tanulságot, hogy most már Budapest székesfőváros dobja sutba vala­mennyi kislakásos bérház tervét, csupán azt, hogy teremtse meg a lehetőségét annak, hogy ezután, mi is áttérhessünk a régen hirdetett és a világ összes épí­tészeinek és városi képviseleteinek nagy többsége ál­tal helyesnek ítélt kertvárosok építése felé. Kislaká­sos bérházakra szükség lesz ezután is a város belse­jében. Budapest határai elég tágak ahhoz, hogy minden kiterjesztés nélkül is megteremthesse maga körül a kertvárosok övezetét.­ De ha még nincsen elég térsége erre, akkor a környező községek bekebelezésével meg kell teremteni Nagy-Budapestet és ennek határain belül a kertváros övezetet. Nagy-Budapest némelyek előtt ma furcsán hangzik, mert ellentétben áll a csonka ország külterjedelmével, de ez a­z ellentét csak látszólagos. Minél kisebb az ország, annál in­kább kell Nagy-Budapesti Kell hogy Budapest ennek a Csonka-Magyarországnak és az elszakított részek­nek világító napja, a nemzeti gondolat nagy forrpontja legyen, kell hogy ereje és hatalma akkora legyen, hogy annak fénye, kisugárzása túlragyogja a ben­nünket környező új államalakulatok valamennyi köz­pontját. Csak így tudjuk biztosítani azt, hogy ott lakó véreink soha el ne feledjék, hogy ez a Budapest az ő Budapestjük is, ez a Nap az ő Napjuk is, amely­től kapják éltető melegüket. Ez a gondolat kell, hogy hevítsen mindenkit főleg most, mikor az új pol­gármesterválasztás egy új korszak kezdetét kell, hogy jelentse. Egy olyan új korszakét, melynek legna­gyobb célkitűzése Nagy-Budapest legyen! Ennek megteremtéséért áldozatot hozni az állami és városi hatóságoknak, de minden egyes polgárnak leg­szentebb kötelessége. Nagy-Budapest megteremtést nem tűr akadályokat. Kisajátítási törvényünk szűk korlátait le kell rombolni. Az egyesek érdekének hát­térbe kell szorulnia a­­nagy közérdek előtt. A kertvá­ros céljaira legyen kisajátítható minden föld, minden terület,, ami a kertváros kör kialakulásának útjában áll, amire e nagy gondolat megvalósításához a fővá­rosnak szüksége van. Nem kell ezt a kertvárosgyűrűt azonnal vagy 10 éven belül megépíteni, de a földte­rületeket jó előre már most meg kell szerezni. Ugyan­ez a kisajátítási törvény adjon jogot a fővárosnak a belterületen is arra, hogy minden akadályt elhárít­hasson, ami a világvárosi fejlődésnek útjában áll. Nem szabad tovább tűrni a város kellő közepén be­építetlen területeket, kutyaszorítókat, vityillókat, de másrészt, mint a kongresszus igazolja, a világvárosi jelleghez semmi szükség nincsen felhőkarcolókra. Fő a jó közlekedési Lehetőleg földalatti, vagy ha ez nem megy, úgy magas gyorsvasutakkal kell összekötni az egyes városrészeket és így lehetővé tenni, hogy a­ köz­ponti üzletnegyeden kívül, ahol az üzletházak magas­sága 5—6 emeletig általános lehet, csak mérsékelten magas házak épüljenek és pedig körzetenként alacso­nyabbak a kertváros körgyűrűig, hol már csak föld­szintes vagy félemeletes lakóházak és egyemeletes legföljebb kétemeletes középületek épülhetnének. Ez a, Nagy-Budapest szinte maga után vonja a körvasút kiépülését és­ a körcsatorna megteremtését, amelyek a világvárosi jelleget jobban kidomborítják, mint a felhőkarcolók égbe nyúló kietlenségei. Nem is volt a bécsi kongresszuson senki, aki a felhőkarcolókért ra­jongott volna, de annál többen voltak a kertváros lelkes hívei. Nem fantaszták, hanem olyanok, akik az eszmét már itt-ott meg is valósították, kényszerí­­tették a többséget arra, hogy a kertváros gondolatát és a kisajátítás kiterjesztésének szükségét, mint a jövő városfejlesztés irányvonalát, fogadják el, vigyék haza kiküldőik számára. Remélhetőleg a mi kiküldötteink is osztják ez a vé­leményt és oda fognak hatni, hogy minél előbb íras­sák ki a Nagy-Budapest szabályozási tervpályázat, mert enélkül ezek a nagy eszmék meg nem valósít­hatók és minden rögtönzés csak eltávolodást jelent az igazi nagy céltól, hogy Budapest legyen a világító Nap a Kárpátoktól az Adriáig. O. L. Mindennemű felvonókat, gyárt, javít, karbantart, jutányos árban­ Hazai Felvonó Javító- és Karbantartó Vállalat V., Csáky-ucca 17. sz. — Telefon: L. 916—11. A falusi kislakásépítő-akció. Ez a nagyszabású és elsőrendű szociálpolitikai kér­dés nem nyert végleges elintézést. Huszonhat milliárd koronát kapott a népjóléti miniszter erre a célra. Először az a terv merült fel, hogy a Faksz. 3000 kis­lakást épít 5­ 1 milliós kölcsönökkel. Ez a terv azon­ban nagy ellenzésre talált. Az egységes párt értekez­letén az a felfogás alakult ki, hogy legcélszerűbb vol­na, ha 5—101 milliós hitelt adnának a házigénylőknek. A segélyezésben és támogatásban elsősorban a hadi­rokkantak és hadiözvegyek részesülnének. Egész lakásokat is építenének az akció során. Még­pedig olyanok számára, kiknél méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn. Ilyen kategória pl. a sokgyermekes hadirokkantak vagy hadiözvegyek ka­tegóriája. Ezeknek nincs és nem is lehet anyagi le­hetőségük arra hogy saját erejükből házat építsenek maguknak. A falusi kislakásépítő akció problémája körül a napilapokban nagy vita folyik, főleg pedig­ a kérdés műszaki része körül. A műszakiak attól félnek, hogy ezek a földbirtok­­reform kapcsán épülő falusi apró házak nem fognak megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek az épületek tartóssága szempontjából jönnek figyelembe, ezenkívül pedig nem lesznek érvényesítve a köz­egészségügyi szempont kívánalmai. Főleg erre az utóbbi feltételekre vonatkozó aggodalom valóban jo­­gosult. Előbb megemlítettük ugyanis azt a felfogást, mely politikai körökben merült fel, amely szerint a legcélszerűbb megoldás volna — melynek követése esetén a legrövidebb idő alatt legtöbb falusi kis ház épülne — ha az igénylők 5—10 milliós hitelt kapná­nak. Ennél a megoldásnál szintén azok a kis házak az ősi rendszerben építtetnének, amidőn is összefog­nak: a szomszédok, a rokonok, a család és egyesült erővel a kölcsönösen való segítés elve alapján épül fel az a falusi ház, — kétségtelenül a legolcsóbban és leggyorsabban. Viszont azonban ez a rendszer volna egyszersmind az a veszedelem is,a­mely megakadá­lyozná, hogy azoknál a házaknál a modern technika vívmányait érvényre engednék juttatni, különöskép­pen pedig, ami nem hangsúlyozható elég nyomatéko­san, hogy a közegészség követelményeinek nem ten­nének eleget. Hadik János gróf, ennek az ügynek a kormány részéről megbízott fővezetője azt mondja, hogy a kormányon múlik az illető házak tartósságá­nak és a közeg­észségügyi követelményeknek érvényre juttatása. A kérdés tehát ezen az alapon tisztázottnak nem te­kinthető. De még nagyobb baj van a jelek szerint a költségek előteremtésével. Az ember önkéntelenül felkiált, hogy miért kell ilyen emberséges gondolat­nak — mielőtt az megvalósulhat — annyi bajt és iz­galmat kiváltani? Boldogítani akarnak "boldogtalano­kat, és azon kezdik, hogy az illetékesek körében elé­gedetlenséget szítnak. Ennek a jelenségnek — mely sajnos, nem, ritkán ismétlődik — a mi közéletünkben, természetesen megfelelő okai vannak. A főoknak a szóban levő apróházak építése körül azt tartják, hogy kezdetben semmi pénz nem volt reá, azután elégtelen pénzt kaptak, úgy, hogy még ma sincs elég pénz arra, hogy kielégítően oldják meg a kérdést. A falusi kis­lakásépítő szövetség már megvolt, mikor még pénz semmi sem volt. Jött azután a tufaháború, amelyről kellően megemlékeztünk, jött továbbá az épületfa kérdése, mielőtt a kormányt vagy bárki is sejthette volna, hogy hol keresse a fedezetet a vállalkozásra. Majd­hogy nem volt semmi más, csak az ötlet, hogy t. i. a nincstelenek számára házat kell építeni, de ekkor országszerte elterjedt az érdekeltek körében az izgalom. Nagy baj volt tehát már eleve, hogy hite ment a földreformnak és ennek keretében a házhelykiosztás­­nak, mielőtt azonban a szükséges költségekről eleve gondoskodtak volna. A legújabb hír most az, hogy a minisztertanács megváltoztatta a falusi kislakásépítő akció tervezetét. Az új tervezetet Mayer János földmivelésügyi mi­niszter dolgozta ki, melyet a minisztertanács hossza­san tárgyalt és bizonyos módosításokkal ezt az új tervet elfogadta. Ebben az új tervezetben a miniszter­­tanács honorálta az egységespárti képviselőknek a legutóbbi pártértekezletükön kifejezésre juttatott kí­vánságait. Ennek megfelelően az 50 milliós típuslaká­­sok építését nem abban a keretben fogja a kormány végrehajtani, ahogy azt Hadik János eredetileg ter­vezte. Nem fognak tehát 3000 kislakást f­elépíteni 50 L­ange és Társa Budapest, VIL Nefelejts-ucca 12. sz. — Telefon: József 58 -96. „Fage“-Economiser Vízvezeték, csatornázás, központi fűtés.

Next