Vállalkozók Lapja, 1926. október-december (47. évfolyam, 41-53. szám)
1926-10-06 / 41. szám
% Шшщт viseli anyagot magyar Waggon- és Gépgyár R. T. Győr gyártmányai Angol-Magyar Bank R. T. vasutosztálya^ Budapest, V., Vilmos császár ut 32. XLVII. évfolyam. Budapest, 1926. október 6. 41 (3340) szám_ Vállalkozók Lapja A bécsi nemzetközi város- és lakásépítési nagygyűlés tanulságai. A bécsi kongresszus hullámai gyűrűznek szerteszét Európában. Két elv küzdött itt meg egymással. A felfelé való építés amerikai arányai és az angol jelszó: „Az én házam, az én váram!“ és a „Kicsiny, de enyém!“ még büszkébb jelszava. És Bécs megadta magát az utóbbi jelszónak. Beismerte, hogy elhibázott doleg kislakásokat 6-7 emeletes épülettömbökbe elhelyezni, még akkor is, ha az építészeti lehetőségek minden leleményessége, az egyesített udvarok, kertrészletek, gyermekjátszótér és a közfürdő föléje is emelik ezt a hatósági kislakásos épületet a közönséges bérkaszárnyai fogalma fölé. Hogy Bécs végleg leszámolt a kislakásos bérházak ezen fajtájával, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy máris megbízást adott Örley Róbert bécsi építésznek, hogy az úgynevezett , Flettersteig beim Steinhoff városi területen kertvárost tervezzen 1600 lakással, 6000—8030 ember befogadó képességgel. Nem akarjuk ebből levonni azt a tanulságot, hogy most már Budapest székesfőváros dobja sutba valamennyi kislakásos bérház tervét, csupán azt, hogy teremtse meg a lehetőségét annak, hogy ezután, mi is áttérhessünk a régen hirdetett és a világ összes építészeinek és városi képviseleteinek nagy többsége által helyesnek ítélt kertvárosok építése felé. Kislakásos bérházakra szükség lesz ezután is a város belsejében. Budapest határai elég tágak ahhoz, hogy minden kiterjesztés nélkül is megteremthesse maga körül a kertvárosok övezetét. De ha még nincsen elég térsége erre, akkor a környező községek bekebelezésével meg kell teremteni Nagy-Budapestet és ennek határain belül a kertváros övezetet. Nagy-Budapest némelyek előtt ma furcsán hangzik, mert ellentétben áll a csonka ország külterjedelmével, de ez az ellentét csak látszólagos. Minél kisebb az ország, annál inkább kell Nagy-Budapesti Kell hogy Budapest ennek a Csonka-Magyarországnak és az elszakított részeknek világító napja, a nemzeti gondolat nagy forrpontja legyen, kell hogy ereje és hatalma akkora legyen, hogy annak fénye, kisugárzása túlragyogja a bennünket környező új államalakulatok valamennyi központját. Csak így tudjuk biztosítani azt, hogy ott lakó véreink soha el ne feledjék, hogy ez a Budapest az ő Budapestjük is, ez a Nap az ő Napjuk is, amelytől kapják éltető melegüket. Ez a gondolat kell, hogy hevítsen mindenkit főleg most, mikor az új polgármesterválasztás egy új korszak kezdetét kell, hogy jelentse. Egy olyan új korszakét, melynek legnagyobb célkitűzése Nagy-Budapest legyen! Ennek megteremtéséért áldozatot hozni az állami és városi hatóságoknak, de minden egyes polgárnak legszentebb kötelessége. Nagy-Budapest megteremtést nem tűr akadályokat. Kisajátítási törvényünk szűk korlátait le kell rombolni. Az egyesek érdekének háttérbe kell szorulnia anagy közérdek előtt. A kertváros céljaira legyen kisajátítható minden föld, minden terület,, ami a kertváros kör kialakulásának útjában áll, amire e nagy gondolat megvalósításához a fővárosnak szüksége van. Nem kell ezt a kertvárosgyűrűt azonnal vagy 10 éven belül megépíteni, de a földterületeket jó előre már most meg kell szerezni. Ugyanez a kisajátítási törvény adjon jogot a fővárosnak a belterületen is arra, hogy minden akadályt elháríthasson, ami a világvárosi fejlődésnek útjában áll. Nem szabad tovább tűrni a város kellő közepén beépítetlen területeket, kutyaszorítókat, vityillókat, de másrészt, mint a kongresszus igazolja, a világvárosi jelleghez semmi szükség nincsen felhőkarcolókra. Fő a jó közlekedési Lehetőleg földalatti, vagy ha ez nem megy, úgy magas gyorsvasutakkal kell összekötni az egyes városrészeket és így lehetővé tenni, hogy a központi üzletnegyeden kívül, ahol az üzletházak magassága 5—6 emeletig általános lehet, csak mérsékelten magas házak épüljenek és pedig körzetenként alacsonyabbak a kertváros körgyűrűig, hol már csak földszintes vagy félemeletes lakóházak és egyemeletes legföljebb kétemeletes középületek épülhetnének. Ez a, Nagy-Budapest szinte maga után vonja a körvasút kiépülését és a körcsatorna megteremtését, amelyek a világvárosi jelleget jobban kidomborítják, mint a felhőkarcolók égbe nyúló kietlenségei. Nem is volt a bécsi kongresszuson senki, aki a felhőkarcolókért rajongott volna, de annál többen voltak a kertváros lelkes hívei. Nem fantaszták, hanem olyanok, akik az eszmét már itt-ott meg is valósították, kényszerítették a többséget arra, hogy a kertváros gondolatát és a kisajátítás kiterjesztésének szükségét, mint a jövő városfejlesztés irányvonalát, fogadják el, vigyék haza kiküldőik számára. Remélhetőleg a mi kiküldötteink is osztják ez a véleményt és oda fognak hatni, hogy minél előbb írassák ki a Nagy-Budapest szabályozási tervpályázat, mert enélkül ezek a nagy eszmék meg nem valósíthatók és minden rögtönzés csak eltávolodást jelent az igazi nagy céltól, hogy Budapest legyen a világító Nap a Kárpátoktól az Adriáig. O. L. Mindennemű felvonókat, gyárt, javít, karbantart, jutányos árban Hazai Felvonó Javító- és Karbantartó Vállalat V., Csáky-ucca 17. sz. — Telefon: L. 916—11. A falusi kislakásépítő-akció. Ez a nagyszabású és elsőrendű szociálpolitikai kérdés nem nyert végleges elintézést. Huszonhat milliárd koronát kapott a népjóléti miniszter erre a célra. Először az a terv merült fel, hogy a Faksz. 3000 kislakást épít 5 1 milliós kölcsönökkel. Ez a terv azonban nagy ellenzésre talált. Az egységes párt értekezletén az a felfogás alakult ki, hogy legcélszerűbb volna, ha 5—101 milliós hitelt adnának a házigénylőknek. A segélyezésben és támogatásban elsősorban a hadirokkantak és hadiözvegyek részesülnének. Egész lakásokat is építenének az akció során. Mégpedig olyanok számára, kiknél méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn. Ilyen kategória pl. a sokgyermekes hadirokkantak vagy hadiözvegyek kategóriája. Ezeknek nincs és nem is lehet anyagi lehetőségük arra hogy saját erejükből házat építsenek maguknak. A falusi kislakásépítő akció problémája körül a napilapokban nagy vita folyik, főleg pedig a kérdés műszaki része körül. A műszakiak attól félnek, hogy ezek a földbirtokreform kapcsán épülő falusi apró házak nem fognak megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek az épületek tartóssága szempontjából jönnek figyelembe, ezenkívül pedig nem lesznek érvényesítve a közegészségügyi szempont kívánalmai. Főleg erre az utóbbi feltételekre vonatkozó aggodalom valóban jogosult. Előbb megemlítettük ugyanis azt a felfogást, mely politikai körökben merült fel, amely szerint a legcélszerűbb megoldás volna — melynek követése esetén a legrövidebb idő alatt legtöbb falusi kis ház épülne — ha az igénylők 5—10 milliós hitelt kapnának. Ennél a megoldásnál szintén azok a kis házak az ősi rendszerben építtetnének, amidőn is összefognak: a szomszédok, a rokonok, a család és egyesült erővel a kölcsönösen való segítés elve alapján épül fel az a falusi ház, — kétségtelenül a legolcsóbban és leggyorsabban. Viszont azonban ez a rendszer volna egyszersmind az a veszedelem is,amely megakadályozná, hogy azoknál a házaknál a modern technika vívmányait érvényre engednék juttatni, különösképpen pedig, ami nem hangsúlyozható elég nyomatékosan, hogy a közegészség követelményeinek nem tennének eleget. Hadik János gróf, ennek az ügynek a kormány részéről megbízott fővezetője azt mondja, hogy a kormányon múlik az illető házak tartósságának és a közegészségügyi követelményeknek érvényre juttatása. A kérdés tehát ezen az alapon tisztázottnak nem tekinthető. De még nagyobb baj van a jelek szerint a költségek előteremtésével. Az ember önkéntelenül felkiált, hogy miért kell ilyen emberséges gondolatnak — mielőtt az megvalósulhat — annyi bajt és izgalmat kiváltani? Boldogítani akarnak "boldogtalanokat, és azon kezdik, hogy az illetékesek körében elégedetlenséget szítnak. Ennek a jelenségnek — mely sajnos, nem, ritkán ismétlődik — a mi közéletünkben, természetesen megfelelő okai vannak. A főoknak a szóban levő apróházak építése körül azt tartják, hogy kezdetben semmi pénz nem volt reá, azután elégtelen pénzt kaptak, úgy, hogy még ma sincs elég pénz arra, hogy kielégítően oldják meg a kérdést. A falusi kislakásépítő szövetség már megvolt, mikor még pénz semmi sem volt. Jött azután a tufaháború, amelyről kellően megemlékeztünk, jött továbbá az épületfa kérdése, mielőtt a kormányt vagy bárki is sejthette volna, hogy hol keresse a fedezetet a vállalkozásra. Majdhogy nem volt semmi más, csak az ötlet, hogy t. i. a nincstelenek számára házat kell építeni, de ekkor országszerte elterjedt az érdekeltek körében az izgalom. Nagy baj volt tehát már eleve, hogy hite ment a földreformnak és ennek keretében a házhelykiosztásnak, mielőtt azonban a szükséges költségekről eleve gondoskodtak volna. A legújabb hír most az, hogy a minisztertanács megváltoztatta a falusi kislakásépítő akció tervezetét. Az új tervezetet Mayer János földmivelésügyi miniszter dolgozta ki, melyet a minisztertanács hosszasan tárgyalt és bizonyos módosításokkal ezt az új tervet elfogadta. Ebben az új tervezetben a minisztertanács honorálta az egységespárti képviselőknek a legutóbbi pártértekezletükön kifejezésre juttatott kívánságait. Ennek megfelelően az 50 milliós típuslakások építését nem abban a keretben fogja a kormány végrehajtani, ahogy azt Hadik János eredetileg tervezte. Nem fognak tehát 3000 kislakást felépíteni 50 Lange és Társa Budapest, VIL Nefelejts-ucca 12. sz. — Telefon: József 58 -96. „Fage“-Economiser Vízvezeték, csatornázás, központi fűtés.