Vállalkozók Lapja, 1927. április-június (48. évfolyam, 14-26. szám)

1927-04-06 / 14. szám

XLVI­I. évfolyam. Budapest, 1927. április S. 14. (2466) szó VÁLLALKOZÓK S­ARJA :VVvVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV A Széchenyi-fürdő építkezésének tanulságai. (Nincs mérnök-alpolgármester!) Irta: Pirolits Aladár. El voltunk arra készülve, hogy a Széchenyi fürdőnek folyamatban levő építkezése körül felmerült szenzációsan nagy hiteltúllépés ténye nagy erővel fog a közérdeklődés homlokte­rébe feltörni. Ilyenkor azután mindig biztosra lehet venni, hogy az elkövetett nagy hiba indítóokainak felderítésével kapcsolatban köz­lésre kerülnek azok a javaslatok is, melyek a felderített bajoknak a jövőben való kikerülése céljából megvalósítandók volnának. A tiszta tárgyilagosság, a helyes felfogás és a magas szintű nézőpontok voltak azok az irányt­­jelző tényezők, amelyekből ítélkezve gondoltuk el, hogy a majdan meginduló vita érvei mi­ként fognak majd felsorakozni. Hogy pedig minél biztosabban érjük el célunkat, tőlünk telhetően engedtünk időt a szenzációnak a bonyodalmaiban való kiforrásához, mert csak így volt remélhető a tisztánlátás, a vitának céltudatos irányítása, és abból a bizonyos ma­gasabb szempontból való ítélkezés, melyek az igazán helyes tanulság levonásához szüksé­gesek. Ilyen előzmények között indítottuk meg a Széchenyi-fürdő építkezésével provokált vitát, melyet Freund Dezső műépítész, tervhaz. biz. tag ur kezdeményezett a V. L.-ban. Az azóta eltelt közel három hét idő több tárgyhozszólást eredményezett, amelynek vitaanyaga azonban a maga egészében csak egy és ugyanabban a megkezdett irányban boncolta a kérdést. Kü­lönbség csak abban az egy tekintetben volt megállapítható, hogy a vitatkozók egyike a rendszerben, a másika az emberekben vélte a hibát felfedezhetőnek. Ez a közel három hétre terjedt idő azon­ban mást is eredményezett. Tisztább áttekint­hetőséget a szenzáció bonyodalmaiban, ezen­kívül pedig főként azt tette lehetővé, hogy most már az eddig lefolytatott vizsgálatok, továbbá a polgármesteri személyi intézkedések után ítélve megállapíthatónak lehet venni azt az irányt, melyen tovább haladva a bajok igazi okaira következtethetünk, és azok tanul­ságait okszerűen levonhatjuk. A vita kezdeményezője ennek a tisztább át­tekinthetőségnek időpontját nem várta be, ko­rábban ítélkezett, még mielőtt az igazi tanul­ságot az oknyomozó vizsgálatok útján levon­hatta volna. Tehát minden törekvésünk és buzgalmunk ellenére is, azt a kitűzött célunkat, hogy a Széchenyi-fürdő építkezés körüli vita az igazi helyes irányt megtalálva induljon meg,­­ még­sem értük el. Freund Dezső cikke abból az alapgondolat­ból indul ki, hogy a fürdőépítés körül és azzal kapcsolatban botrányok, panamavádak ,és sú­lyos gyanúsítások jelenségei keltek életre, me­­lyek a legalkalmasabbak arra, hogy az" adó­fizető közönség bizalma megrendüljön a fő­város vezetősége és a törvényhatósági bizott­ság közgyűlése iránt. A főváros tisztességesen építtetett a régi rendszerrel békében, most azonban — ha minden a régiben marad — ki­teszi magát az összejátszás és a száz percen­tes többletmunkák lehetőségének. A városi bérházak tervezésére és a szükséges költség­vetések elkészítésére adott igen rövid határ­idő volt az­ első nagy hiba. Az ennek követ­keztében előállt hiányosságnak a vállalkozók részéről való tervszerű kihasználása eredmé­nyezte az olcsó árajánlatokat. A második rendszerbeli hiba, hogy a hevenyészve össze­állított költségvetéseket sem érdemileg, annál kevésbbé pedig számszerűleg felül nem vizs­gálták, és minden ellenőrzés nélkül írták ki az árlejtést. A harmadik és legnagyobb hiba pedig volt a munkák odaítélésének módja. Igen röviden összefoglalva ismertettük itt most azokat az irányelveket és vezető szempontokat, melyek Freund Dezső f. b. t. ur cikkében letétemé­­nyezve vannak, és amelyeken mint pilléreken építette fel javaslatait, általában pedig a fel­merült bajok orvoslásának eszközeit és mód­jait. Azóta, hogy ez az ismertetett közlemény — Freund cikke — megjelent, már az illeté­kes helyeken lefolytatott és előbb említett vizsgálatok eredményeiből kideríthető, hogy a helyes ítéletet azokra a felsorolt súlyos vá­dakra nem alapíthatjuk. Ebből kifolyóan te­hát Freund Dezső cikke az itt szóban levő problémakörben irányt tévesztett, mert, ha elismerjük is a javaslataiban és tanácsaiban a megszívlelésre méltó értékeket, jóllehet, hogy a vállalkozás kinövéseiben jelentkező ba­jokra és a vállalatbaadás rendjére vonatkozó­lag pár évvel ezelőtt ugyanitt a V. L.-ban lefolytatott nagyarányú vita ezt a két kérdést érdemileg eléggé kimerítette,­­­­ azonban a Freund-féle közleménynek eszmemenete nem az a helyes irány, amelyben a valódi okfejtés­nek mozognia kell. Ez a közlemény ugyanis a fővárosi adminisztráció és a vállalati mun­kát elnyert építési vállalkozó közötti kapcso­latra alapította egész okfejtését. Ez a szervi kapcsolat pedig — legalább az én vélemé­nyem szerint — nem alkalmas vagy nem le­het célravezető eszköz az előállt bajoknak helyes megállapítására, és azok céltudatos orvoslási módjának kikristályosítására. Vagy az egyikben (a főváros adminisztrációjában) vagy pedig a másikban (a vállalatba adás rendjében) volt, vagy van itt a hiba, azért tehát a szervi bajok kiderítésére nézve csak az elkülönített rendszer lehet a helyes. Sőt ha mindkét helyen, tehát a­­kapcsolt részek mindegyikében hiba van, erre az esetre is csak a külön való kezelése a bajoknak vihet célhoz bennünket. Jelen cikkem előző részében már bő­vebben szóltam arról, hogy én a vállalatba­adás rendjét a konkrét esetből kifolyóan is, az eddigi t. i. a múltbeli vitatkozások ered­ményeképpen eléggé megvitatottnak tekintem, főleg ha figyelembe veszem azt a két legfőbb érvet, melynek egyike szerint a mai vállalko­zások körül uralkodó rettenetes visszásságok indító okát szinte túlnyomóan, a sajnos még mindig meglevő súlyos gazdasági viszonya­inkban kell keresnünk, illetően abban talál­hatjuk meg,­­ a másika pedig az a rendület­len hitem, hogy a vállalatba adás legfőbb szervének, a közszállítási­ szabályzatnak nem a revíziójára, hanem a pontos betartására kell minden erővel törekednie. Én tehát a vállalatbaadás és vállalkozás kö­rüli kinövéseket, melyek ez idő szerint sajnos még, ha lappangóan is, de életben vannak, és alkalmas eszközök azoknak a súlyos vádak­nak a hangoztatására, és abban az okfejté­semben, amelyből a Széchenyi fürdő építkezé­seinek szenzációira­­ vonatkozó tanulságokra akarok következtetni, — itt most mellőzöm és figyelmen kívül hagyom. Ennek ellenében azután abból az alapgondolatból indulok ki, hogy a szóban levő bekövetkezett bajok alap­­okat a székesfőváros igazgatásába szervesen bele nem illesztett műszaki adminisztráció szervezetlenségében keresem és találom meg. Az én álláspontom és Freund Dezső állás­pontja közti különbség tehát nyilvánvaló és félre nem érthető. Amíg ugyanis ő a válla­latbaadás uralkodó rendszerét ostorozza, és jelöli meg a vitatott bajok forrásául, én a félbenhagyott, kifejletlen műszaki adminisztrá­ciót hibáztatom. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy a két gondolatot kapcsolatba hozni, azo­nos alapra helyezni nem szabad, de nem is lehet. Mert mindegyiknél egészen más az or­voslás rendje és módja. Az a kérdés most már, hogy a két kiindu­lási alap közül melyik a helyes, és a konkrét esetben melyik van a maga igazi helyén? Ez a kérdés vita tárgya nem lehet, mert az eddig felmerült pozitív tények az egyiknek az iga­zát határozottan megállapítják. Amíg ugyanis az eddig kiderítve levő ténykörülményekből beigazoltnak lehet venni, hogy sem a válla­latbaadás körül nem történt szabálytalanság, sem pedig a munkát elnyert vállalkozót nem érte bebizonyíthatóan olyan valaminő vád, mely a­ munkálatok további folyamatára nézve valamely változást idézne elő. Ellenben egészen másként állunk itt a fej­letlen műszaki adminisztrációval szemben. Itt ugyanis megtörtént tényként említhetjük fel azt a polgármesteri intézkedést, mely a fővá­rosi adminisztráció keretében az ügykezelés körül foganatosított személyi változásokra vo­natkozik.. És itt értem most cikkemben ahhoz a pont­hoz, mely magyarázatot van hivatva adni arra a kitételre, hogy: Nincs mérnök-alpolgár­mester! A napilapok már hírül hozták mint a meg­indított vizsgálat eredményét, hogy a fürdő­ügyek aktáinak aláírása körül éppen a köz­vetlen vezetőnek az aláírása hiányzik. Itt azonban előre kell bocsátanom és hangsúlyoz­nom, hogy amiként a legtávolabb áll akár tőlem, akár bizonyára mástól is az a szándék, hogy a fent említett személyi változások té­nyéhez valamely bántó gondolatot fűzzek, — ép úgy nem volna igazságos eljárás, ha a fő­város középítési ügyosztályának úgy a leépí­tés, mint a vezető­ tanácsnok elhalálozása okozta mostoha helyzetét a Széchenyi fürdő­építés mozgalmaival kapcsolatban nem vennék számításba. Akárhogy is vesszük tehát,­­­a felmerült bajok, kifogások, észleletek, stb. igazi okát a még be nem tetőzött műszaki adminisztráció­ban kell keresnünk. Már­pedig a megváltozott közszellem a közvetlenül való érvényesülés szükségességének igazsága stb. — parancsolóan követelik a főváros igazgatásában valamennyi mérnöki ügyekkel foglalkozó ügyosztálynak ilyenekké való átminősítését, hogy a felelősség elve a maga szerves egészében teljesen ér­vényre jusson. A mérnöki ügyosztályok össz­­hangzatos együttműködésének pedig elenged­­hetlen feltétele az irányítás fontos munkáját végezni hivatott mérnök-alpolgármesteri állás megszervezése. A mérnöki ügyosztályoknak ez a vezető szerve egyszersmind hivatott őre a központi mérnöki ügyosztályok, és a kerületi mérnöki hivatalok között biztosítandó szervi kapcsolatnak. Mérnök-alpolgármester nélkül nincs moder­nül megszervezett és összhangzatosan működő fő­városi mérnöki adminisztráció, melynek­ a felelősség elvén kell felépülnie. Ha ennek a szervezetnek a koronája a mérnök-alpolgár­mester már a szervezés kezdetekor állásában lehetett volna,­­ egészen bizonyosra vehető, hogy ilyen, a Széchenyi-fürdő szenzációjához fogható esemény nem következik el. De hát vigasztalódjunk, és reméljünk. Mert ennek az esztendőnek a tavasza azért mégis szépen indul meg. Most már minden jel azt bizonyítja, hogy elkövetkezik a legfontosabb adminisztrációs reformra nézve is az idő. A munka már folyamatban is van, sőt a Gond­viselés keze nyomait látjuk ebben a munká­ban. A főpolgármesteri nyilatkozat szerint máris megfontolás tárgyává van téve a mér­nöki ügyek vezetésére és irányítására egy mérnök-alpolgármesteri állás szervezése. Amikorra­­tehát a Széchenyi-fürdő meden­céjét vízzel töltik meg, hogy átadhassák ren­deltetésének, hitünk szerint elérkezünk a meg­reformált közigazgatás szervezetébe beállított mérnök-alpolgármester üdvözlésének ünne­pélyéhez is. Részmunkás vagy összajánlat ? Szintén egyike azoknak a problémáknak, amelyek megérdemlik egyrészt a legszélesebb körű­ érdeklődést, másrészt kellő, mindenki által elfogadható indokolás alapján a végér­vényes döntést. Régóta vajúdó téma s mint ilyen csak súrlódási felületet képez, széthú­zást támaszt az iparos társadalomban. Termé­szetes, hogy amikor ilyen nagyfontosságú kérdésben kell érdemi álláspontot elfoglalni, az érem mindkét oldalát objektíven kell meg­­világítani és az indokolások mérlegeléséből leszűrni a végeredményt. Megpróbálok erre kísérletet tenni. A két legnagyobb, legsúlyosabb és leghatál­yosabb argumentum, amivel a jelenlegi moz­galmakat ezen a téren élesztik és ébrentart­­ják az, 1. hogy a generál vállalkozó a megkapott munkán keresni kíván, tehát az árakat az ipa­rosnál annyira lenyomja, hogy azon az ipa­rosnak rendszerint keresni nem lehet, sőt sok­szor ráfizetéssel jár munkavállalása; 2. hogy az államnál, a városoknál és a köz­ségeknél mint építtetőknél az iparos pénze teljesen biztosítva van, ami viszont nem min­den generál vállalkozóra mondható. Ha csak arra kívánnék súlyt helyezni, hogy e két vágást kivédjem és téves beállításukat igazoljam, úgy rövid néhány sorban végezhet­nék is a kérdéssel. Én azonban — talán sze­rénytelenség — azt kívánnám elérni, hogy a támadókat a legmesszebbmenő módon meg­győzzem, hogy így saját maguk is tévesnek minősítsék eddig elfoglalt és sokszor színesen aláfestett álláspontjukat. Azzal kezdem tehát, hogy nem a támadások ellen­ védekezem, hanem beállítom ezt a té­kedvéért felhozok egy példát. Az egyéves jót­állás lejárta előtt a hatóság felszólítja az ács vállalkozót, hogy egyes helyiségekben a hajó­padlót, mivel az megvetemedett, szedje fel és ujjal cserélje ki. Az ács-vállalkozó ezt fogana­tosítja, de közben a munkát végző embere megsérti a falfestést. A hatóság természete­sen kéri ennek a helyreeállítását is, ez azon­ban részben kőműves, részben szobafestő munka, lévén, feltétlenül vitára ad alkalmat az iparos és a hatóság között. Ha azonban gener­­ál-vállalkozóval áll szemközt az építtető, úgy teljesen mindegy, hogy milyen munka az, amit a hatóság elvégeztetni­­ kíván, pld. a­z ilyen esetben, mert az összes munkálatokért a generál-vállalkozó felelős. Ezzel az igen pri­mitív példával egyik sarkalatos hibáját tárom fel annak, hogy ha külön-Tuilön adatik válsár­­latba minden , egyes iparág munkája, milyen széles skálája­­van a súrlódásnak. Hiszen min­denki elismeri azt, hogy a falegyen elkészíté­séig minden a legsimábban szokott menni, de azonnal meg van — érthetően — a nézetelté­rés, mihelyt az iparosmunkálatok megkezdőd­nek. Mindez pedig azért van, mivel egyik ipar­ág­ a másikra van küldve, hogy egymás keze alá dolgozzanak. Így azután a legtöbbször egyik a másikat hibáztatja, hogy folyamato­san dolgozni nem tud. Ha tehát nincs egy fe­lelős egyén, aki anyagi érdekeknél fogva ren­delkezik az épületen mindenki felett és irá­nyít, megszabja, még­pedig megfelebbezhetet­­lenül minden iparos részére az azonnal elvég­zendőket, úgy teljes fejetlenség támad, akár­hányszor a munka jóságának rovására. Intéz­hető volna ez ugyanígy a hatóság mérnöke által is — mondják a mindig kételkedők — de aki ismeri mérnöki hivatalaink munkával már abba a nézőszögbe, ahonnan véleményem van­­, túltömöttségét, azok belátják, hogy ezért szerint ez hev­esen me­n telhető, sem t­u­jja fenti irányítást ugyanolyan erély­lyel végrehajtani, mint az anyagi érdekénél megfogott vállalkozó vagy annak külön e célra állandóan az épületben tartózkodó em­bere. Maga a hatóság is azért kedveli jobban a generál munka-kiadást mert intézkedését egy cégen át viheti keresztül, és nem megve­tendő azon adminisztrációs könnyebbség sem, melyet­­20—25 iparos keresete, számlája elvi­ szerint ez helyesen megítélhető. Mi a középítkezés vállalatba adásánál a munkát kiadó hatóság egyik legfőbb kívá­nalma? Felelet az, hogy minél tökéletesebb építkezést nyerjen a lehető legolcsóbb megol­dású módozatok mellett. (Készakarva írok­­le­hető“ legolcsóbbat az­­okvetlen“ legolcsóbbal szemben, mint szintén egyik súlyos tünetét e kérdés másik ágának.) Minden vitán felülálló kell, hogy legyen az a megállapítás, hogy az épületért való teljes felelősség sokkal eredményesebben van le­téve, egy vállalkozó, egy cég kezében, ha a teljes munkálatok felett rendelkezik, mint ha a vállalat bonitásilag ugyan hasonlóan jó, de sok és különböző felelős egyedek kezében van letéve. Hogy ezen megállapításom megtámadhatat­­lan legyen, arra a könnyebb megérthetőség Homlokzat fr­öcsöléshez és vakoláshoz aranysárga és hófehér kopor kapható a Hárshegyi Gazdasági Részvénytársaság bányáiban I., Hárshegyi-út 9. BUDAPEST I., Kuruc­esi-út 35. Szállítások telefonon is megbeszélhetők — Telefonszám: Zugliget 182. Ugyanott kerti utak bordásához murva (sóder), valamint elssvargó mészkő is beszerezhető. RAGACSNÉLKÜLI ÜVEGTETŐ Г - . -___' _ T**-4 •*•*-'* Vízvezeték, csatornázás, Lange és t­arsa .. központi ««és. Budapest, VII., Kefelejis-ucca 12. sz. — Telefon: József 58 96. „FOGE**»ECONOMISER

Next