Vállalkozók Lapja, 1927. április-június (48. évfolyam, 14-26. szám)
1927-04-06 / 14. szám
XLVII. évfolyam. Budapest, 1927. április S. 14. (2466) szó VÁLLALKOZÓK SARJA :VVvVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV A Széchenyi-fürdő építkezésének tanulságai. (Nincs mérnök-alpolgármester!) Irta: Pirolits Aladár. El voltunk arra készülve, hogy a Széchenyi fürdőnek folyamatban levő építkezése körül felmerült szenzációsan nagy hiteltúllépés ténye nagy erővel fog a közérdeklődés homlokterébe feltörni. Ilyenkor azután mindig biztosra lehet venni, hogy az elkövetett nagy hiba indítóokainak felderítésével kapcsolatban közlésre kerülnek azok a javaslatok is, melyek a felderített bajoknak a jövőben való kikerülése céljából megvalósítandók volnának. A tiszta tárgyilagosság, a helyes felfogás és a magas szintű nézőpontok voltak azok az iránytjelző tényezők, amelyekből ítélkezve gondoltuk el, hogy a majdan meginduló vita érvei miként fognak majd felsorakozni. Hogy pedig minél biztosabban érjük el célunkat, tőlünk telhetően engedtünk időt a szenzációnak a bonyodalmaiban való kiforrásához, mert csak így volt remélhető a tisztánlátás, a vitának céltudatos irányítása, és abból a bizonyos magasabb szempontból való ítélkezés, melyek az igazán helyes tanulság levonásához szükségesek. Ilyen előzmények között indítottuk meg a Széchenyi-fürdő építkezésével provokált vitát, melyet Freund Dezső műépítész, tervhaz. biz. tag ur kezdeményezett a V. L.-ban. Az azóta eltelt közel három hét idő több tárgyhozszólást eredményezett, amelynek vitaanyaga azonban a maga egészében csak egy és ugyanabban a megkezdett irányban boncolta a kérdést. Különbség csak abban az egy tekintetben volt megállapítható, hogy a vitatkozók egyike a rendszerben, a másika az emberekben vélte a hibát felfedezhetőnek. Ez a közel három hétre terjedt idő azonban mást is eredményezett. Tisztább áttekinthetőséget a szenzáció bonyodalmaiban, ezenkívül pedig főként azt tette lehetővé, hogy most már az eddig lefolytatott vizsgálatok, továbbá a polgármesteri személyi intézkedések után ítélve megállapíthatónak lehet venni azt az irányt, melyen tovább haladva a bajok igazi okaira következtethetünk, és azok tanulságait okszerűen levonhatjuk. A vita kezdeményezője ennek a tisztább áttekinthetőségnek időpontját nem várta be, korábban ítélkezett, még mielőtt az igazi tanulságot az oknyomozó vizsgálatok útján levonhatta volna. Tehát minden törekvésünk és buzgalmunk ellenére is, azt a kitűzött célunkat, hogy a Széchenyi-fürdő építkezés körüli vita az igazi helyes irányt megtalálva induljon meg, mégsem értük el. Freund Dezső cikke abból az alapgondolatból indul ki, hogy a fürdőépítés körül és azzal kapcsolatban botrányok, panamavádak ,és súlyos gyanúsítások jelenségei keltek életre, melyek a legalkalmasabbak arra, hogy az" adófizető közönség bizalma megrendüljön a főváros vezetősége és a törvényhatósági bizottság közgyűlése iránt. A főváros tisztességesen építtetett a régi rendszerrel békében, most azonban — ha minden a régiben marad — kiteszi magát az összejátszás és a száz percentes többletmunkák lehetőségének. A városi bérházak tervezésére és a szükséges költségvetések elkészítésére adott igen rövid határidő volt az első nagy hiba. Az ennek következtében előállt hiányosságnak a vállalkozók részéről való tervszerű kihasználása eredményezte az olcsó árajánlatokat. A második rendszerbeli hiba, hogy a hevenyészve összeállított költségvetéseket sem érdemileg, annál kevésbbé pedig számszerűleg felül nem vizsgálták, és minden ellenőrzés nélkül írták ki az árlejtést. A harmadik és legnagyobb hiba pedig volt a munkák odaítélésének módja. Igen röviden összefoglalva ismertettük itt most azokat az irányelveket és vezető szempontokat, melyek Freund Dezső f. b. t. ur cikkében letéteményezve vannak, és amelyeken mint pilléreken építette fel javaslatait, általában pedig a felmerült bajok orvoslásának eszközeit és módjait. Azóta, hogy ez az ismertetett közlemény — Freund cikke — megjelent, már az illetékes helyeken lefolytatott és előbb említett vizsgálatok eredményeiből kideríthető, hogy a helyes ítéletet azokra a felsorolt súlyos vádakra nem alapíthatjuk. Ebből kifolyóan tehát Freund Dezső cikke az itt szóban levő problémakörben irányt tévesztett, mert, ha elismerjük is a javaslataiban és tanácsaiban a megszívlelésre méltó értékeket, jóllehet, hogy a vállalkozás kinövéseiben jelentkező bajokra és a vállalatbaadás rendjére vonatkozólag pár évvel ezelőtt ugyanitt a V. L.-ban lefolytatott nagyarányú vita ezt a két kérdést érdemileg eléggé kimerítette, azonban a Freund-féle közleménynek eszmemenete nem az a helyes irány, amelyben a valódi okfejtésnek mozognia kell. Ez a közlemény ugyanis a fővárosi adminisztráció és a vállalati munkát elnyert építési vállalkozó közötti kapcsolatra alapította egész okfejtését. Ez a szervi kapcsolat pedig — legalább az én véleményem szerint — nem alkalmas vagy nem lehet célravezető eszköz az előállt bajoknak helyes megállapítására, és azok céltudatos orvoslási módjának kikristályosítására. Vagy az egyikben (a főváros adminisztrációjában) vagy pedig a másikban (a vállalatba adás rendjében) volt, vagy van itt a hiba, azért tehát a szervi bajok kiderítésére nézve csak az elkülönített rendszer lehet a helyes. Sőt ha mindkét helyen, tehát akapcsolt részek mindegyikében hiba van, erre az esetre is csak a külön való kezelése a bajoknak vihet célhoz bennünket. Jelen cikkem előző részében már bővebben szóltam arról, hogy én a vállalatbaadás rendjét a konkrét esetből kifolyóan is, az eddigi t. i. a múltbeli vitatkozások eredményeképpen eléggé megvitatottnak tekintem, főleg ha figyelembe veszem azt a két legfőbb érvet, melynek egyike szerint a mai vállalkozások körül uralkodó rettenetes visszásságok indító okát szinte túlnyomóan, a sajnos még mindig meglevő súlyos gazdasági viszonyainkban kell keresnünk, illetően abban találhatjuk meg, a másika pedig az a rendületlen hitem, hogy a vállalatba adás legfőbb szervének, a közszállítási szabályzatnak nem a revíziójára, hanem a pontos betartására kell minden erővel törekednie. Én tehát a vállalatbaadás és vállalkozás körüli kinövéseket, melyek ez idő szerint sajnos még, ha lappangóan is, de életben vannak, és alkalmas eszközök azoknak a súlyos vádaknak a hangoztatására, és abban az okfejtésemben, amelyből a Széchenyi fürdő építkezéseinek szenzációira vonatkozó tanulságokra akarok következtetni, — itt most mellőzöm és figyelmen kívül hagyom. Ennek ellenében azután abból az alapgondolatból indulok ki, hogy a szóban levő bekövetkezett bajok alapokat a székesfőváros igazgatásába szervesen bele nem illesztett műszaki adminisztráció szervezetlenségében keresem és találom meg. Az én álláspontom és Freund Dezső álláspontja közti különbség tehát nyilvánvaló és félre nem érthető. Amíg ugyanis ő a vállalatbaadás uralkodó rendszerét ostorozza, és jelöli meg a vitatott bajok forrásául, én a félbenhagyott, kifejletlen műszaki adminisztrációt hibáztatom. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy a két gondolatot kapcsolatba hozni, azonos alapra helyezni nem szabad, de nem is lehet. Mert mindegyiknél egészen más az orvoslás rendje és módja. Az a kérdés most már, hogy a két kiindulási alap közül melyik a helyes, és a konkrét esetben melyik van a maga igazi helyén? Ez a kérdés vita tárgya nem lehet, mert az eddig felmerült pozitív tények az egyiknek az igazát határozottan megállapítják. Amíg ugyanis az eddig kiderítve levő ténykörülményekből beigazoltnak lehet venni, hogy sem a vállalatbaadás körül nem történt szabálytalanság, sem pedig a munkát elnyert vállalkozót nem érte bebizonyíthatóan olyan valaminő vád, mely a munkálatok további folyamatára nézve valamely változást idézne elő. Ellenben egészen másként állunk itt a fejletlen műszaki adminisztrációval szemben. Itt ugyanis megtörtént tényként említhetjük fel azt a polgármesteri intézkedést, mely a fővárosi adminisztráció keretében az ügykezelés körül foganatosított személyi változásokra vonatkozik.. És itt értem most cikkemben ahhoz a ponthoz, mely magyarázatot van hivatva adni arra a kitételre, hogy: Nincs mérnök-alpolgármester! A napilapok már hírül hozták mint a megindított vizsgálat eredményét, hogy a fürdőügyek aktáinak aláírása körül éppen a közvetlen vezetőnek az aláírása hiányzik. Itt azonban előre kell bocsátanom és hangsúlyoznom, hogy amiként a legtávolabb áll akár tőlem, akár bizonyára mástól is az a szándék, hogy a fent említett személyi változások tényéhez valamely bántó gondolatot fűzzek, — ép úgy nem volna igazságos eljárás, ha a főváros középítési ügyosztályának úgy a leépítés, mint a vezető tanácsnok elhalálozása okozta mostoha helyzetét a Széchenyi fürdőépítés mozgalmaival kapcsolatban nem vennék számításba. Akárhogy is vesszük tehát,a felmerült bajok, kifogások, észleletek, stb. igazi okát a még be nem tetőzött műszaki adminisztrációban kell keresnünk. Márpedig a megváltozott közszellem a közvetlenül való érvényesülés szükségességének igazsága stb. — parancsolóan követelik a főváros igazgatásában valamennyi mérnöki ügyekkel foglalkozó ügyosztálynak ilyenekké való átminősítését, hogy a felelősség elve a maga szerves egészében teljesen érvényre jusson. A mérnöki ügyosztályok összhangzatos együttműködésének pedig elengedhetlen feltétele az irányítás fontos munkáját végezni hivatott mérnök-alpolgármesteri állás megszervezése. A mérnöki ügyosztályoknak ez a vezető szerve egyszersmind hivatott őre a központi mérnöki ügyosztályok, és a kerületi mérnöki hivatalok között biztosítandó szervi kapcsolatnak. Mérnök-alpolgármester nélkül nincs modernül megszervezett és összhangzatosan működő fővárosi mérnöki adminisztráció, melynek a felelősség elvén kell felépülnie. Ha ennek a szervezetnek a koronája a mérnök-alpolgármester már a szervezés kezdetekor állásában lehetett volna, egészen bizonyosra vehető, hogy ilyen, a Széchenyi-fürdő szenzációjához fogható esemény nem következik el. De hát vigasztalódjunk, és reméljünk. Mert ennek az esztendőnek a tavasza azért mégis szépen indul meg. Most már minden jel azt bizonyítja, hogy elkövetkezik a legfontosabb adminisztrációs reformra nézve is az idő. A munka már folyamatban is van, sőt a Gondviselés keze nyomait látjuk ebben a munkában. A főpolgármesteri nyilatkozat szerint máris megfontolás tárgyává van téve a mérnöki ügyek vezetésére és irányítására egy mérnök-alpolgármesteri állás szervezése. Amikorratehát a Széchenyi-fürdő medencéjét vízzel töltik meg, hogy átadhassák rendeltetésének, hitünk szerint elérkezünk a megreformált közigazgatás szervezetébe beállított mérnök-alpolgármester üdvözlésének ünnepélyéhez is. Részmunkás vagy összajánlat ? Szintén egyike azoknak a problémáknak, amelyek megérdemlik egyrészt a legszélesebb körű érdeklődést, másrészt kellő, mindenki által elfogadható indokolás alapján a végérvényes döntést. Régóta vajúdó téma s mint ilyen csak súrlódási felületet képez, széthúzást támaszt az iparos társadalomban. Természetes, hogy amikor ilyen nagyfontosságú kérdésben kell érdemi álláspontot elfoglalni, az érem mindkét oldalát objektíven kell megvilágítani és az indokolások mérlegeléséből leszűrni a végeredményt. Megpróbálok erre kísérletet tenni. A két legnagyobb, legsúlyosabb és leghatályosabb argumentum, amivel a jelenlegi mozgalmakat ezen a téren élesztik és ébrentartják az, 1. hogy a generál vállalkozó a megkapott munkán keresni kíván, tehát az árakat az iparosnál annyira lenyomja, hogy azon az iparosnak rendszerint keresni nem lehet, sőt sokszor ráfizetéssel jár munkavállalása; 2. hogy az államnál, a városoknál és a községeknél mint építtetőknél az iparos pénze teljesen biztosítva van, ami viszont nem minden generál vállalkozóra mondható. Ha csak arra kívánnék súlyt helyezni, hogy e két vágást kivédjem és téves beállításukat igazoljam, úgy rövid néhány sorban végezhetnék is a kérdéssel. Én azonban — talán szerénytelenség — azt kívánnám elérni, hogy a támadókat a legmesszebbmenő módon meggyőzzem, hogy így saját maguk is tévesnek minősítsék eddig elfoglalt és sokszor színesen aláfestett álláspontjukat. Azzal kezdem tehát, hogy nem a támadások ellen védekezem, hanem beállítom ezt a tékedvéért felhozok egy példát. Az egyéves jótállás lejárta előtt a hatóság felszólítja az ács vállalkozót, hogy egyes helyiségekben a hajópadlót, mivel az megvetemedett, szedje fel és ujjal cserélje ki. Az ács-vállalkozó ezt foganatosítja, de közben a munkát végző embere megsérti a falfestést. A hatóság természetesen kéri ennek a helyreeállítását is, ez azonban részben kőműves, részben szobafestő munka, lévén, feltétlenül vitára ad alkalmat az iparos és a hatóság között. Ha azonban generál-vállalkozóval áll szemközt az építtető, úgy teljesen mindegy, hogy milyen munka az, amit a hatóság elvégeztetni kíván, pld. az ilyen esetben, mert az összes munkálatokért a generál-vállalkozó felelős. Ezzel az igen primitív példával egyik sarkalatos hibáját tárom fel annak, hogy ha külön-Tuilön adatik válsárlatba minden , egyes iparág munkája, milyen széles skálájavan a súrlódásnak. Hiszen mindenki elismeri azt, hogy a falegyen elkészítéséig minden a legsimábban szokott menni, de azonnal meg van — érthetően — a nézeteltérés, mihelyt az iparosmunkálatok megkezdődnek. Mindez pedig azért van, mivel egyik iparág a másikra van küldve, hogy egymás keze alá dolgozzanak. Így azután a legtöbbször egyik a másikat hibáztatja, hogy folyamatosan dolgozni nem tud. Ha tehát nincs egy felelős egyén, aki anyagi érdekeknél fogva rendelkezik az épületen mindenki felett és irányít, megszabja, mégpedig megfelebbezhetetlenül minden iparos részére az azonnal elvégzendőket, úgy teljes fejetlenség támad, akárhányszor a munka jóságának rovására. Intézhető volna ez ugyanígy a hatóság mérnöke által is — mondják a mindig kételkedők — de aki ismeri mérnöki hivatalaink munkával már abba a nézőszögbe, ahonnan véleményem van, túltömöttségét, azok belátják, hogy ezért szerint ez hevesen men telhető, sem tujja fenti irányítást ugyanolyan erélylyel végrehajtani, mint az anyagi érdekénél megfogott vállalkozó vagy annak külön e célra állandóan az épületben tartózkodó embere. Maga a hatóság is azért kedveli jobban a generál munka-kiadást mert intézkedését egy cégen át viheti keresztül, és nem megvetendő azon adminisztrációs könnyebbség sem, melyet20—25 iparos keresete, számlája elvi szerint ez helyesen megítélhető. Mi a középítkezés vállalatba adásánál a munkát kiadó hatóság egyik legfőbb kívánalma? Felelet az, hogy minél tökéletesebb építkezést nyerjen a lehető legolcsóbb megoldású módozatok mellett. (Készakarva íroklehető“ legolcsóbbat azokvetlen“ legolcsóbbal szemben, mint szintén egyik súlyos tünetét e kérdés másik ágának.) Minden vitán felülálló kell, hogy legyen az a megállapítás, hogy az épületért való teljes felelősség sokkal eredményesebben van letéve, egy vállalkozó, egy cég kezében, ha a teljes munkálatok felett rendelkezik, mint ha a vállalat bonitásilag ugyan hasonlóan jó, de sok és különböző felelős egyedek kezében van letéve. Hogy ezen megállapításom megtámadhatatlan legyen, arra a könnyebb megérthetőség Homlokzat fröcsöléshez és vakoláshoz aranysárga és hófehér kopor kapható a Hárshegyi Gazdasági Részvénytársaság bányáiban I., Hárshegyi-út 9. BUDAPEST I., Kurucesi-út 35. Szállítások telefonon is megbeszélhetők — Telefonszám: Zugliget 182. Ugyanott kerti utak bordásához murva (sóder), valamint elssvargó mészkő is beszerezhető. RAGACSNÉLKÜLI ÜVEGTETŐ Г - . -___' _ T**-4 •*•*-'* Vízvezeték, csatornázás, Lange és tarsa .. központi ««és. Budapest, VII., Kefelejis-ucca 12. sz. — Telefon: József 58 96. „FOGE**»ECONOMISER