Vállalkozók Lapja, 1935. július-december (56. évfolyam, 53-104. szám)
1935-07-03 / 53-54. szám
L VI. évfestyam, S3—54. C3233—3324.) szám. Budapest, 1936. julius 3. VÁLLALKOZÓK SAKJA A modernizálási adókedvezmény körüli sérelmek Az épitőszezon kellős közepén vagyunk, azonan az építőipar foglalkoztatásán nem érzik az lei tatarozási, modernizálási adórendelet haása. A fővárosban még a bérházak százai szóldnak alapos tatarozásra és modernizálásra és úgy ez a munka mégsem indulhat meg, annak em minden esetben a háztulajdonosok pénztelsége az oka, hanem keresni kell az okokat z adókedvezmény elnyerése körüli nehézségeken is. A mai modernizáló tevékenységet szbályozó rendelet, pótrendelet, végrehajtási utallások valóságos útvesztők laikusok számára. Ha világos, szabatos, rövid rendelkezések állapítanák meg a háztulajdonosok számára az elérhető adóelőnyöket, minden bizonnyal jóval több háztulajdonos fogott volna hozzá háza modernizálásához. Nem látjuk be, hogy az elsőfokú, például a főárosi illetékes kerületi mérnöki hivatal, illetve LÁB kiváló képzettségű mérnökeinek műszaki éietűszrzése után miért van szükség a kerületi adófelügyelőségek, illetve a pénzügyigazgatóág keretében más irányelvek szerint folytatott imételt ellenőrzésre és még ezek után is további procedúrára nem műszaki képzettségű hivatalos közegek részéről. Nem látjuk be azt sem, hogy miért kell magjuknak a műszaki és adminisztrációs közegeknek egy-egy ilyen munkával kapcsolatban olyan rengeteg ügydarabbal és hivatalos kimutatásokkal foglalkozniok, ami természetesen munkát,dőt és fáradságot igényel? Történik pedig mindez egy „ref°rmkorssak“-nak nevezett időben. Az a házbirtokos, aki ingatlanát modernizáltatta, majdnem minden esetben lebeszéli szándékáról azt, aki modernizálni akar, épen a rendeletekben rejlő bizonytalanság és a végelszámolásoknak igen sokszor kínos likvidálása miatt. Számtalan esetben a házbirtokost utólag ipari részletszámlák bemutatására is kötelezik, midőn már a lényeges, nagy iparosszámlákat bemutatta s ha ilyen esetben vagy a munkavállaló iparos, vagy a házbirtokos ezeket nem tudja azonnal produkálni, vagy azok nem kielégítőek, azok a tételek töröltetnek. Egyszerű tatarozásoknál is gyakran megkövetelnek részletes terveket is, hogy az ingatlan méreteit kényelmesebben ellenőrizhessék, pedig a legtöbb esetben régi ingatlanoknál ezek a tervek rendelkezésre sem állnak s ezeknek 8 napon belül való beszerzése a házbirtokosra lényeges terheket ró. De gyakori eset az is, hogy iparosmunkáknál részletes ki- viteli és leszámolási terveket követelnek, melyeknek bemutatása ismételt felméréseket, az ingatlan bérlőinek ismételt zaklatását és végül újabb irodai munkát is jelentenek. Szerintünk a vonatkozó rendeletekben ilyen irányú rendelkezés nem foglaltatik benne, de elegendő is lenne lakásonként pontos méreteket tartalmazó kimutatást elfogadni, amit a kivitelező-építőmester feltétlenül nem tagad meg. Az is feltűnő, hogy számos esetben a likvidálást végző előző hivatalos tényező tévedéseit a következő műszaki fórum észreveszi, de a házbirtokos javára való visszakorrigálásnak helye nincs s az ügydarab egész hivatalos körforgása alatt az összegszerűség csak lefelé korrigálódhat, de visszaállításra csak a fellebbezés útja mutatkozik célravezetőnek. Észrevehető tehát az a nyilvánvaló tendencia, hogy a házbirtokos által befektetett és igazoltan kifizetett számlaösszeget mindenkor a lehetőség szerint redukálják. A szabályozó rendelkezések a legdúsabb aratást munkaalkalmak terén azáltal érik el, hogy megállapítanak u. n. ,jogcímes" és annak öszszegéhez 50%-ig csatlakoztatható u. m. „tatarozó“ munkálatokat. De ugyanekkor a jogcímet nyújtó munkálatokat sikerült úgy megállapítani, hogy a másik csoportba tartozó munkálatok, melyek csak azok félösszegét tehetnék ki, majdnem mindig a kétszeresét, sőt háromszorosát eredményezik. Világos tehát, hogyha már az építtető tudja, egy 50%-os adómegtérítést helyez kilátásba a törvényes rendelkezés, nem nagy örömmel nyugszik bele abba, hogy az ingatlanon szükségelt munkálatok egy jó része után nem részesül semmi kedvezményben, illetve végelszámolásából a mutatkozó túllépést törlik. Hiányos a rendeletnek a homlokzat rendbehozataláról szóló intézkedése. A rendelet szerint az utcai és udvari homokzat újítása vagy ,,teljes rendbehozatala“ szolgáltat a kedvezményre jogalapot és bár más helyen a rendelet (58.300/1935. P. M. 1. §.) kimondja, hogy a ,,homlokzat átfestése, vagy átfröcsölése nem tekinthető újításnak vagy rendbehozásnak“ — nem definiálja azt, hogy viszont mi tekinthető rendbehozásnak. E rendelkezés helyett ki kellene mondani, hogy nemcsak a homlokzati vakolat teljes leverése és újítása, de a helyenként kitáskásodó vakolat leverése, újravakolása, festése is rendbehozatalnak minősül. Az ilyen homlokzati munkák előzetes szemléjéről, annak eredményéről az adóhivatal adjon végzést, hogy eismerte-e igényt nyitó munkának a megvizsgált homlokzati munkát vagy sem és ezen helyszíni vizsgálat lefolytatását kössék határidőhöz. Tisztázatlan az a kérdés, hogy központi fűtési kazánok teljes kicserélése jogot ad-e az adókedvezményre, vagy csak meglévő kazánoknak magyar szénfűtésre való átalakítása nyújt jogalapot? Nincs kifejezett intézkedés arról, hogy világító udvarok rendbehozatala beszámítható-e az adókedvezményes munkákba. Egyes adóhatóságok nem respektálják az 58.300/1935. P. M. rendelet 5. §-ának azt az intézkedését, hogy az igényjogosultságot az egyszerre átalakított bérleményekre nézve együttesen kell megállapítani. Általában panaszolják, hogy az adóhatóságok a budapesti pénzügyigazgató 41.000/1934. I. sz. körrendelete értelmében bonyolult és hosszadalmas adminisztrációt végeznek az adókedvezmény megállapítása körül és még egyszerű külső tatarozásoknál is alaprajzokat, metszeteket követelnek az, amúgyis sokféle adat mellett és általában rengeteg aktázás folyik e kérdésben, ami a háztulajdonosokat elriasztja a tatarozástól. Számos hiányos és olyan rendelkezés van életben, amelyet az építőiparosság joggal nehezményez s úgy a házbirtokosság, mint az építőiparosság joggal elvárhatna egységes, érthető és mindent egybefoglaló oly rendelkezést, amely ezt az oly sok iparágat foglalkoztató modernizálási ipart munkához juttatná. Ki tudnánk mutatni, hogy hány ingatlant lehetne modernizálás útján sokkal rentábilisabbá tenni, ami által egyrészt a házbirtokos jövedelme, másrészt az adóbevételek, feltétel javulást mutatnának. Szólhatnánk esztétikai, valamint higiéniai kérdésekről is és megemlíthetnénk az építőipar által forgalomba hozott tőkének egészséges hatását is, de hiszen ezek sokszorosan és ismételten hangoztatott kérdések, amelyekkel kapcsolatban az elgondolás csak egyértelmű lehet. A házbirtokosság, építőipar, rokonszakmák és közérdek egyaránt követeli tehát: új, egységes, egyszerű, félreérthetetlen és megnyugtató rendelkezéseket kérünk, hogy a lerongyolódott, vagy kultúrálatlan ingatlanok modernizálhatók legyenek. Enyedi Emil, aki, mérnök, építőmester. LEGTÖKÉLETE 32B3 TETŐFEDŐ - FALA, FAGY-, DÍSZ- ÉS VIHAROLLÓ, JÉGVERÉSSEL SZEMBEN FELÜLMÚLHATATLAN. PALACSÖVEK, KÉMÉNYTOLDÓK, SZELLŐZŐCSÖVEK. KÖNNYŰ, TARTÓS, ROZSDAÁLLÓ. Miskolczi és Társa Budapest, V. Alkotmány u. 4. — Tel.: 29-0-44, 29-0-45. Épitőmesteri szakvizsgára és elővizsgára előkészítenek nagy gyakorlatú építőmesterek. VII. Thököly út 106. III/5. Ezelőtt VII., Szt. Domonkos u. 19. — Tel: 97-3-01. Nedves fal és padló ( teljes garantiával. — Gyors, biztos és végleges megoldás WEISZ LÁSZLÓ okt. mérnök, Budapest, VI., Izabella u. 66. Telefon : 20-8-64 Az Országos építésügyi /'"A törvénytervezethez VI. Egészséges város — gazdaságos város Mint az előző cikkekben elmondottuk, a törvénytervezet előkészítői a kisajátításokra vonatkozó intézkedések keretében több ízben is kitérnek a város közegészségügyi viszonyaira, nevezetesen akkor, amikor közegészségügyi szempontokat, mint kisajátítási okot említik meg. Ezenkívül a hetedik fejezetben a törvénytervezet kimondja, hogy a közbiztonságot veszélyeztető épületek megfelelő átalakításának, vagy lebontásának elrendelésére szabályokat fog a kereskedelemügyi miniszter rendelettel életbe léptetni. A Mérnöki Kamara értekezletén ezen pontnál a „közbiztonságot és a közegészségügyet veszélyeztető"re való módosítást kértük. Mint az előző cikkekben részletesen kifejtettem, az építésügyi törvény nem lehet csak egy közgazdasági és jogi, műszaki törvényhozási aktus, minden intézkedése háttérben az Emberre vonatkozó gondolatnak kell uralkodnia. A város legfőbb feladata, hogy a lakóinak jólétét és egészségét biztosító városépítést inauguráljon. Tagadhatatlan az, hogy ennek a felfogásnak igen nagy ellenzői vannak, akik egyfelől a közösség tagjainak érdekeit, jólétét, a magántulajdon védelmének kívánják alárendelni, másfelől pedig állandóan a költségkérdésről beszélnek és hangoztatják, hogy egy szegény országnak ilyen értelmű munkásságra nincsen meg az anyagi lehetősége. Szerintük bármilyen fontosak is legyenek az általunk hangoztatott nézőpontok, meg kell alkudni a viszonyokkal, mert nem lehet meghozni azokat az áldozatokat, amelyek talán szükségesek. Engedtessék meg tehát az, hogy ezen állásponttal szemben foglaljunk állást és kimutassuk, hogy a jobb és egészségesebb város egyúttal a gazdaságosabb is. Ennek előfeltételét általában, helytelen módon, a gyógyintézeteknek és kórházaknak létesítésében szokták látni. A magam részéről ezt az álláspontot helytelennek tartom. Nem a betegeket kell gyógyítani, hanem az egészséget kell óvni, hogy a gyógyításra minél kevesebb szükség legyen. A terápia helyett a profilaxis, a megelőzés a mai higiéniának az alapszempontja. Ezt a felfogást az alább következő néhány számmal kívánom bizonyítani. A számokat a főváros statisztikájából merítettem, ha megfelelő számadatok volnának birtokomban a vidéki városokról, úgy azok esetében hasonló bizonyítást lehetne lefolytatni. Kétségtelennek lehet tekinteni azt, hogy a lakásviszonyok alapvető fontosságúak az emberi életre nézve. A rossz, egészségtelen lakás gyilkolja az embert, nevezetesen a túlsűrű lakás, a lakások zsúfoltsága és ami evvel gyakran együtt jár: a nem kielégítő módon felszerelt lakás. (Budapesten a legnagyobb a halandóság a III. és X. kerületben, ahol a legtöbb a vályogház, ahol a legtöbb a vízvezeték- és csatornanélküli lakás.) Párisban határozottan megállapították, hogy a Rotschild-alapítvány egészséges lakóház csoportjaiban a halálozás ezer lakónként 7.4 és 9.4 közt mozgott, míg ugyanakkor Páris átlagos halandósága 16.5 ezreléknyi volt. A jobb lakás tehát felére csökkentette a halandóságot. Most már ezt a szép eredményt próbáljuk meg gazdasági szempontokból vizsgálni. Úgy tetszik, hogy egy húszéves munkaképes állampolgárnak felnevelése — tehát húsz évi táplálása, öltöztetése, betegápolása, iskoláztatása stb. a társadalominak a mai viszonyok között legalább 10.000 pengőjébe kerül, ami havi 40 Pj költséget jelent a család és a közösség részére. Ez a szám egy aránylag igen alacsony életstandardnak felel meg,hogyha mindennel számolunk, amit bentfoglaltnak vétetik. Budapesten 1933-an 15.607 személy halt meg, ezek közül 2105 húsz éven aluli korban, 0730 21—60 éves korban. Kézenfekvő, hogy a húsz éven alul meghaltak a társadalomnak csak költséget okoztak, míg a második csoport a halálozási korhoz mérten ledolgozta a nevelésére fordított költséget. A húsz éven aluli korban elhaltak tehát a társadalomnak 6.570.000 P elvesztett beruházást jelentenek. A 20—60 éves kor közt meghaltaknál a veszteség fokozatosan kisebb, mint 10.000 P és pedig összegszerűen 31,570.000 P-re tehető, így tehát Budapesten a 60 éven alul elhaltakból eredő beruházási, felnevelési veszteség 38,440.000 P-re becsülhető. Mivel a 60 éven aluli elhaltak száma az összes halottaknak 60 százalékát teszi ki, az 1933-as év 15,2 ezrelékes halálozási arányszámából 9.12 ezreléke esik a munkaerejük egészének vagy részének birtokában elhaltakra. Mi következik ebből? Az, hogyha a fiatalkorúak és munkaképesek halálozási arányszámát leszállíthatnák, akkor ez a veszteség megfelelően csökkenne. Ha a fiatalkorban és munkaképes korban elhalt 10.000 fővárosi polgár helyett csak 9000 halt volna meg ebben a korban, akkor átlagosan számítva, mintegy 4 millió pengő felneveltetésükre fordított beruházás vált volna hasznos munkaerővé. Tehát, hogyha ahalálozási arány 15,2 ezrelék helyett 14,2 ezrelékre csökkent volna, akkor a beruházás hasznothajtó lett volna.Mivel érhetni el ezt a mérlegjavítást? A társadalom egészségügyének feljavításával! Ennek legkülönbözőbbek az eszközei: az első a higiénikus oktatás, a profilaktikus, megelőző egészségügyi szolgálat feljavítása és a harmadik: a jobb lakásviszonyok megteremtése. Hogy ez így van, azt mindennél szebben bizonyítja, hogy Budapesten a halálozási arányszám a rendszeres szociális munka jelentőségének felismerése és a megfelelő intézkedések fejlesztése óta így alakult . Ugyanezen idő alatt a szobánkinti átlagos lakásszám 2.55-ről 2.10-re javult, a lakásonkinti átlagos lakásszám pedig 5.1-ről 4.15-re csökkent. Lehetetlen a két számsor közötti összefüggéseket észre nem venni. Hogy ebbe a házak higiénikus felszerelése is belejátszódik, az kitűnik abból,hogy míg 1880-ban Budapest házainak 26 százaléka volt vízvezetékkel ellátva, addig 1930-ban már a házak 80,5 százaléka élvezte a kifogástalan vízszolgáltatás előnyeit. Jobb lakásviszonyok csökkentik a halandóságot, a halálozási arányszámnak 10 százalékos csökkenése a veszteséges felnevelési beruházás kárát a főváros részére 4 millióval csökkentené. Úgy tetszik, az elmondottakból kitűnik az az állandóan hangoztatott felfogásunk, mely szerint a lakásviszonyoknak megjavítása anyagilag is hasznos tevékenység. A városépítési törvénynek tehát úgy ezek megalkotásában, mint alkalmazásában nemcsak ideális, nemcsak humánus szempontokból kell mindenkor — az alapvető intézkedésektől kezdődőleg — az élő emberre tekintettel lennie, hanem tennie kell ezt azért is, mert az egészségesebb város egyúttal a gazdaságosabb város is. Az egyéni károk, amelyek esetleges mellőzhetetlen beavatkozásokból keletkeznek, egy város össz-számadásán belül kiegyensúlyoztatnak. Dr. ing. Bierbauer Virgil. halálozási arányszám ezrelék 1874-ben — — — — — 43.00 1890-ben — — — — — 29.20 1910-ben — — — — — 18.50 1925-ben — — — — — 16.40 1933-ban — — — — — 15.20 KORÁNYI IS FRÖHLICH LAKATOSÁRU, NAPELLENZŐ,ÉS FÉMPORTÁL GYÁRTMÁNYAI minőségben és anyagban elsőranguak - VIII., I s f a le dy-ace • 5v/Telefon 31-Э-76, 45-9-86 STERNER G. PARKETT- IKVÍÍiVi Uj leim: BUDAPEST, V. HOLD U. 25. Telefon: 10-5-59. Lapunkat, szakmáját és önmagát erősíti, ha hirdetőinknél vásárol anyagot, ha hirdetőinkkel végeztet szakmunkát