Vállalkozók Lapja, 1938. február-június (59. évfolyam, 5-26. szám)

1938-02-03 / 5. szám

1r " w&tvam 5. {3393.} sxam. Budapest, 1933. február 3. vállalkozók Lapja & AUaiáms adá(ne*d — (Met Ezt a bűvös jelszót nem én találtam ki; már egy évvel ezelőtt Budapest derék és józan gon­dolkozású polgármestere, dr S­z­e­n­dy Károly hangoztatta a fiscus kicsinyes parciális adó­ügyi megoldásával szemben, rámutatva arra le nem tagadható tényre, hogy ameddig általános adómentesség és az ezzel járó általános építke­zés volt Budapest egész területén, addig jólét virult, virágzott az ipar és kereskedelem, de amióta a fiscus a házadómentességet kicsinye­sen, sőt határozottan szűkkeblűen kezeli, azóta megcsökkent ez a jólét, a virágzás a magyar fővárosban. Mert ez a tétel áll megdönt­hetetle­nül. Építkezés jólétet, építkezés­­hiány nyomort teremt. T­ehát minél előbb rá kell térni a régi, a múltban követett útra, ha azt akarjuk, hogy Budapest polgáraira ismét jobb napok virradjanak. A fiscus felfogása az, hogy az adóelengedést a minimumra csökkentsék. Helyesnek látszó érv, de ha mélyebben átgondoljuk, rájövünk teljes tarthatatlanságára. Mert hiába szed le mindent a fiscus, ha nincs kellő számú adó­alany, már­pedig olyen felfogás mellett az adó­alanyok és a bérházépítők száma a minimumra csökken. Mert mi sarkalja a tőkét az építkezésre? A adó­ment­esség! Mert csak úgy passzió­ból senki sem építkezik. Hiszen ez rengeteg te­her, és anyagi gondokat jelentő áldozat. Rop­pant megpróbáltatás, melynek eredménye kell, hogy egyenértékű legyen az áldozatokkal, kü­lönben senki sem­ fogja elvállalni azokat. Ha egyebet nem tesz az építtető, mint hogy fizet, már ez is óriási feladat, különösen a mai idő­ben, mikor semmi sem biztos, sem a kalkuláció, sem a pénz értéke, mert változnak az anyagok árai, a munkabérek és ezt végeredményben az építtető sínyli. Ha pedig az építtető még az egyes iparos munkák után külön is érdeklődik, oly terhet vesz magára, mely egyáltalában nincs arányban a befektetett tőkéjével. Szakembereknek nem kell megmagyaráznom, mit jelent az építkezés. Harcot, háborút. Tényleg du­­a harc még a legbékésebb polgárok között is. Itt az idegek bizony felőrlődnek. Mit gondol a fiscus? Talán az építtető munkája gyümölcsét azért fekteti be az építkezésbe, hogy a fiscussal felezzen az elért hasznon, melyhez a fiscus ab­szolúte semmi munkával, áldozattal vagy koc­kázattal nem járult hozzá? Mert ez a felezés a fiscus ideálja. No hát inkább mondjon le erről az ideálról, mert jobb sok kicsi haszon, mint néhány nagynak látszó haszon. Ez a fiscus irigysége. Irigyli a bérjövedelmet, amelyet az építtető a rettentő nehézségek árán emelt bér­­házépítéssel szerez meg. Hát ezt nem szabad irigyelni, ellenkezőleg minden erővel támogatni kell! Ez a helyes adózási morál és igazság! Teljesen helytelen és igazságtalan az a parciális adómentesség, melyet a fiscus a múltban követett. Egy városnegyed­nek vagy kipécézett telekcsoportnak adott rend­kívüli adómentességet. Hogy az Új-Lipótváros­­nak egyedül adta meg az adómentességet, elérte azt, hogy ez a városrész rohamosan felépült, de mivel s­z­er­ezt­e­k az ottani építte­tők jogot ilyen különleges el­őn­y­­r­e, a többi telektulajdonossal szemben? Ez a demagógiának ad csak tápot, nem szolgálja az általános igazságot, mint az, amit S­z­e­ndy Károly polgármester követelt. Egyenlő jogot a székesfőváros területén lévő minden teleknek adómentesség szempontjából! Itt nincs protek­ció. Nem lehet kivétel. Itt az egyenlő el­bánás elvét követeljük. És ez nem kerül sem­mibe, a kincstár nem fog megkisebbedni. Sőt! Óriási arányú építkezésnek kezdetét fogja elő­idézni. Mert ha valakinek bárhol telke van és megfelelő pénze az építkezéshez, abban a perc­ben építeni fog, ha mindenütt, tehát azon a he­lyen is, hol az ő telke áll, megvan a rendkívüli adómentesség. Ez a jövő életnek, a szebb, jobb életnek, a virágzó életnek első követelménye! Ragadja meg a kincstár, míg nem késő! Hiszen közeledik a tavasz, az építkezések megkezdésének ideje. Szakkörök megdöbbenve látják és tapasztal­ják, hogy tulajdonképpen nem épít senki más, mint a közületek, a város és állam néhány épít­kezése, ám ez nem elegendő a sokezer munkás kéz foglalkoztatására. Sok magántőke megmozdulása szükséges, hogy új nagyarányú építkezés induljon meg. Ez a ma­gántőke csak akkor indul meg — joggal, ha reális befektetésre számíthat. Ez az általá­nos rendkívüli adómentesség! Ezen áll vagy bukik nemcsak a magyar építőipar, hanem maga az ország jóléte, felvirágzása is. Itt tenni kell, teljes szívvel, bátran, míg nem késő. Dr FÁBIAN GÁSPÁR VÁLLALKOZÓK FIGYELMÉBE! Légvédelmi szükségvilágítások berendezése Teher és személyautók villamos javításai Varta-Ház, Bálvány­ u. 12. Előkészítő javaslat r I ff w r ■_ r ■■ ■ városrendező és építésügyi törvény végrehajtásához A városrendezés törvénye február 1-én életbe lépett. A végrehajtása azonban még igen sok előkészítést igényel. Nevezetesen a műszaki szempontok érvényesítése kívánja a további ren­deletek régióit. A M. Mérnök és Építész Egylet idejekorán kapcsolódott bele az előkészítés mun­kájába. Bizottságot küldött ki, amelynek feladata volt a városrendező és építésügyi törvény ren­delkezéseinek alátámasztása. A Nászay Miklós vezetése alatt működő bizottság rövid idő alatt igen sok munkát végzett és munkájának ered­ményét a felső hatóság rendelkezésére bocsátja. Az eredmények még nincsenek teljesen lezárva, de egyes kérdések már tisztázva vannak és ezek­ről referált Krompecher György, mint a kikül­dött bizottság tagja az Egylet ülésén. A bizottság három csoportban sorolja fel elő­készítő munkáit: 1. Városrendező előmunkálatok. 2. A városrendező tervek egységes, szabvá­nyos ábrázolása. 3. Városrendező tervek pályázata. 1. Az adatgyűjtés az előkészítő munkának fő­része. A helyzetet meg kell ismerni, a szükség­leteket megítélni. Szükség van a népességi ada­tokra, a statisztikára, a nemzetiség és foglalko­zás szerinti osztályozásra, a szaporodás ada­taira. Meg kell tudni az épületek és lakások számát. Tanulmányozni kell a város térbeli és területi viszonyait, a telkek értékét, a termelési ágakat, az építő- és nyersanyagokat, vasutat, vízi utat, forgalmat, pályaudvarok elhelyezését, ország­utat, járművek számát és megoszlását, véderő létszámát, szélrózsát, csapadékviszonyokat, föld­rajzi elhelyezkedést, talajvíz szintjét és minő­ségét, áramlása irányát, a szociális, kulturális és gazdasági viszonyokat, a város és környezete kapcsolatait. 2. Az első csoport nem is nevezhető szigorúan műszaki természetűnek. De már a második az. Általános, részletes és különleges tervekre van szükség. Az átnézeti térkép 1:25.000 méretben készí­tendő. Ezt a városias kiépítésre szánt területet mutatja a szomszédos környezettel együtt. Ál­talános képet nyújt a város közvetlen környe­zetéről. Feltünteti a telekhatárokat, megjelzi a középületeket, az avult házakat, illetve a fenn­tartandó, históriai vonatkozású épületeket. Ré­tegvonalakkal ábrázolja a magassági viszonyo­kat. Sűrűbb, meredekebb területeken magassági kották szerepelnek. ■ Nagyobb méretű térkép az 1:5000 léptékű, amelynél még nagyobbat kell készíteniök egyes kisebb városoknak. Esetleg az átnézeti térképet is 1:10.000 méretben ajánlatosabb készíteni. A részletes térkép, amely nagyobb méretben készül, kell, hogy feltüntesse az épületeket, a középületek neveit, az emelet­számot, a bontásra megérett avultságokat, a műemlékek adottságait. A rétegvonalak 1.00 m szintkülönbségekkel, sőt a vízszinteshez közel álló felületeken 0.50 magasságkülönbségeket kell, hogy ábrázoljanak. Forgalmi útvonalakat. Különleges térképek a legelő, rét, szántóföld, szőlő, erdő, szóval a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket ábrázolják. Sporttelepeket, parkokat, nyersanyag lelőhelyeket, bányaterüle­teket, ipari, raktári, vásári és egyéb rendelte­téseket. A köztulajdonban lévő telkek, a lakó­területek, a földbirtokok ugyancsak különleges térképeken mutathatók, továbbá a forgalmi út­vonalakat, az országos kapcsolatokat, a transz­kontinentális viszonylatokat, más térkép a for­galom intenzitását tüntetheti fel részletesen, a járművek számát, természetét, a teherforgalom adatait. A közműhálózati térkép szintén speciá­lis. Ilyen továbbá az Útburkolati, a felszíni és belvizeket ábrázoló térkép, a lakásűrűségi tér­kép. Az előadó vetített képeken mutatja be a bizottság részéről javasolt ábrázoló módokat, amelyek egyszínűen is, esetleg színesen is jel­lemzik a különböző területeket. Az övezetek kü­lönböző vonalazása, illetve színezése összhang­ban áll a katonai térképek ábrázolásaival. Igen fontos és nehéz feladat az ábrázolások végleges megoldása. 3. A városrendező tervpályázatok egységes szempontok szerint írandók ki, általában 1:10.000 mértékű térképekre, de esetleg az 1:26.000 is megfelel. Már a területek felhaszná­lására vonatkozó pályaterveket legalább 1:5000 méretben kell készíteni. Részletes műszaki le­írást nem lehet mellőzni, amely a terven fel nem tüntethető elgondolásokat írja körül és meg­oldja a megvalósítás időrendbeli fázisait. Rész­letes tervek csak oly részekre vonatkozólag kí­vánatosak, ahol lényeges változásokról van szó. (Útáttörések, szanálások, forgalmi csomópont megoldások, stb.) Az új lakótelepekre vonatko­zólag 1:1000, vagy adandó esetben 1:2000 mé­retű tervek bekivonása ajánlatos. Egyes rész­letek még nagyobb méretben (1:500) ábrázolan­­dók a pályaterven. Hossz- és keresztmetszetek készítendők főleg a főforgalmi utakról. A terv­pályázóknak rendelkezésükre kell bocsátani mindazt, ami a feladat sikeres megoldása ér­dekében figyelembe veendő. A tervpályázatok eredményességét elsősorban a gondos előkészítés biztosítja. Az alapos ismertetéshez dr Bierbauer Virgil szólott hozzá, kiemelve, hogy a városrendezés elsősorban az embert szolgálja, a megoldások­ból nem hiányozhatik a humanizmus motívuma és ez a legsajátosabban az építész szívbéli mun­kálkodására, szintetikus meglátásaira utalja ezt a feladatkört. A szabályozó tervek ábrázolásába a merev vonalazás helyett szimbólikus ábrázo­lást kívánna, amint azt az amsterdami rendező térképek mutatják, ahol jelképes rajzok a szem­lélő számára azonnal világossá teszik a terüle­tek rendeltetéseit. Azt vitatta továbbá, hogy a városaink sza­bályozására vonatkozó tervpályázatoknál nin- 1-1000 v.-stív men­csen helye az általános szabállyá, sőt rideg meg­szorítássá vált gyakorlatnak, amely kirekeszti a pályázók sorából azt a tervet, amely az elő­írással szemben többet nyújt, többet rajzol és ábrázol, mert sajátos elgondolásának magyará­zatául ezt szükségesnek véli. Nem lehet kolle­­giátlanságnak bélyegezni ezt az eljárást, főleg nem a városszabályozó pályázatoknál, ahol a köznek tesz szolgálatot a pályázó, amikor eset­leg kiváló elgondolását mégoly sok, szorgalmat és lelkesedést igénylő „fölös" rajzzal és írás­sal magyarázza, megvilágítja. Majorossy Gyula hozzászólása után Padányi Gulyás Jenő elnök köszönetet mondott úgy a bi­zottság eddigi munkájáért, mint Krompecher György alapos beszámolójáért. LAKKOK FESTÉKEK GYÁRBÓL MEGBÍZHATÓAK BUDAPEST, V., VÁCI­ ÚT.34. mni минин и—иди Mérnökegyleti tervpályázatok A M. Mérnök és Építész Egylet nagy pályázatának bírálóbizottságába az előző esztendő nagypályázatának győztes pá­lyázóját szokták beválasztani. Az idén Sándy Gyula felszólalásában megkérdezte, hogy a je­lölő bizottság az új listából nem felejtette-e ki tavalyi pályanyertes tervezőt. Nászay Miklós elnök felvilágosítása megnyugtatta ugyan a felszólalót, de mégis bizonyos nyugta­lanságot keltett az egész hallgatóságban. Az elnök megállapította ugyanis, hogy a nagydíjat tavaly n­e­m adt­ák ki. De nem adák ki két év­vel ezelőtt sem, sőt még egy egész sor éven át ily értelemben meddő volt a nagy pályázat, mert az utolsó alkalom, amikor az aranyérmet kiad­ták, az 1929. évi nagy pályázat volt, amikor Hajós Alfréd nyerte el fedett uszoda­­pály­at­ervével. * A IV 11 i­s­c­h Alfréd t­e­r­v­pá­l­y­á­z­a-­­tot a műegyetem hallgatói közt írta ki az alapító, azzal a célzattal, hogy az építészek utánpótlása mielőbb érzékelhető legyen. Az is­kola padjain, de az akadémikus megkötöttség­től szabadon, mutassák meg az építésznöven­dékek az erejüket, a fantáziájuk erőpróbáját. Az , idén a Nemzetközi Tavaszi Vásár területén fel­állítandó borkóstoló pavilion terveit koncipiálták a műegyetemi hallgatók, az állami borpincék reprezentáló kis épületét, amely me­rőben újszerű feladat. Semmiféle régi stílus nem applikálható ma egy ilyen ideiglenes jel­legű, könnyű ivósátorra. A nagy pályázatokkal szemben ezek a játékos kis Wellisch-pályázatok többnyire eredményesek. Az idén is talált a zsűri a beérkezett tervek közt olyant, amelynek a pályadíjat odaítélhet­ték. A nyertes Varga Pál. Még nagyon fia­tal ember, aki azonban máris erősen egyéni felfogásról tesz tanúbizonyságot. Távlatképe bravúros rajzoló- és főleg festő képességre vall. A többi hét pályaterv ugyancsak nagy igyeke­zetet árul el. Elismerő oklevélben részesült az Asz­u" jeligés pályamű. A „Good Luck“ pályaterv kitűnő rajzoló munkája és szép az alaprajz is. A legzsengébb építész ifjúság számára való tervpályázatok számát bátran lehetne és kellene is szaporítani. Aránylag csekély anyagi áldo­zattal a fiatalság szárnypróbálgató alkalmait szaporítva, a start, az elindulás színvonala ál­talánosan emelkednék, ami fölötte kívánatos is volna. Arról is szó lehet, hogy komolyabb közér­dekű problémák megoldásához a hatóságok hív­ják meg a Műegyetem hallgatóságát, amint azt Stuttgart városa teszi. Mintegy 1000 már­kányi díjakat tűzött ki kertek megtervezésére egy kiállítás keretében és e pályázaton a fő­iskolák magasabb évjáratai vehetnek részt. A város kijelölt helyét úgy kell betervezni kisebb kertekkel, hogy a környezettel megmaradjon a művészi összhang. E kertek a kertészeti kiállí­tás bezárása után tovább is fennmaradnak mintakertek gyanánt. Ezt a példát nálunk is követni lehetne. E. TempodátiUc Korányi és Fröhlich napellenző- és fémportélgyár BUDAPEST, Vill., KI­SFALUDY-UCCA 5. Telefon: 132-376, 145-986. Parketta munkák jól és olcsón.

Next