Valóság, 1948 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1948-01-01 / 1. szám
2 Márkus István 1910 a legalkalmasabbak. A harmadik pedig az, hogy a népi kollégiumokban a társadalomrajzi munka és a társadalomtörténeti vizsgálódás hagyományosan is hozzátartozik a kollégium nevelőmunkájához, hiszen az első népi kollégium, a Györffy Kollégium diákjai is többek között szociográfiai és néprajzi munkálatokban nevelődtek elejétől fogva a magyar társadalom reális, közeli ismeretére. A népi kollégisták már a múlt tanévben számos — szociográfiai felvétellel összekapcsolt — falujárást és üzemlátogatást indítottak el országszerte. Különösen említésre méltó ezek között a budapesti főiskolás népi kollégisták három munkacsoportjának 1947 februárjában lefolytatott kéthetes falukutatása, amelynek során egy biharmegyei, egy csongrádmegyei és egy vasmegyei falu került alapos vizsgálat alá, különösen a földreform eredményeinek, gazdasági és társadalmi hatásának szempontjából. (Ennek a faluvizsgálatnak eredményei részben a Valóságban kerültek nyilvánosságra.) A múlt esztendőben elkezdett ilyen irányú munkák kedvező, tapasztalatai és tanulságai bízták végsőleg arraa Népi Kollégiumok Országos Szövetségét, hogy most már szervezetten, mozgalomszerű formában indítsa meg a honismereti munkát. A Honismereti Mozgalom célja többirányú: pedagógiai, tudományos és politikai. Pedagógiai téren a magyar középiskolai és főiskolai nevelés egyik vészes hibáját kívánja orvosolni. Azt nevezetesen, hogy a magyar diákot semmilyen módon nem nevelik reális társadalomlátásra, a maga társadalmi környezetének, népének, hazájának valóságos ismeretére. A magyar diák többnyire úgy kerül ki a középiskolából, sőt az egyetemről is, hogy alig tud többet hazája igazi állapotáról, a nép, a magyar társadalom helyzetéről, fejlődéséről, valóságos problémáiról, mint amennyit a maga legszűkebb társadalmi környezetében, a maga családja körében megláthatott. A magyar értelmiség mai nevelődésének ezt a hiányosságát nem tünteti el és nem is tüntetheti el az elméleti társadalomtudományi oktatás sem, amely mai, különösen középiskolai formájában amúgy is csaknem értéktelen De mit ér akár az is, ha a magyar diák az iskolában, az egyetemen vagy másutt elsajátítja a társadalomfejlődés tanának általános, elvont tételeit, de közben nincs élményszerű és önállóan átgondolt ismerete a körülötte fekvő társadalmi világról, annak tényleges szerkezetéről és ma zajló folyamatairól. A Honismereti Mozgalom egyik célja tehát az, hogy a magyar középiskolás és főiskolás diákság széles rétegeit belevessea társadalomkutatás (falukutatás, külvároskutatás, üzemkutatás, mezőváros-kutatás stb.) gyakorlati munkájába. Ebben a munkában egyrészt élményszerű tapaszalati anyagot szereznek diákjaink a magyar társadalom jelenlegi állapotairól és problémáiról, másrészt elsajátítják a társadalom objektív megismerésének módszerét. Élményeik, tapasztalataik személy szerint is közelebb hozzák őket a parasztsághoz ésa munkássághoz, de ugyanakkor — rá lévén szorítva tapasztalataik módszeres feldolgozására — arra is ránevelődnek, hogy ismereteiket ne szubjektív benyomásként tartsák meg, hanem objektiven rendezzék s a különféle jelenségek közötti összefüggést megkeressék, tehát együttvéve a társadalmi jelenségek tárgyszerű szemléletét elsajátítsák.