Valóság, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám - KONRÁD GYÖRGY: A korszerű háború korszerűtlensége, II.
A korszerű háború korszerűtlensége, II. A korlátozott háborúk nuklearizálódásának veszélye A háború korlátozott lehet földrajzi és technikai értelemben, ha csupán egyetlen kontinens részterületére és csak hagyományos, szélső esetben taktikai atomfegyverek használatára korlátozódik. E két megszorítás egymást feltételezi: a világháború csak nukleáris lehet, a nukleáris háború viszont az egész világra kiterjed a szövetségi rendszerek és a támaszpontok révén. A korlátozott háború elvileg különbözik az antikolonialista és a polgárháborútól is, — ez utóbbiak egyetlen ország államhatárain belül, gerillamódszerek s hagyományos fegyverek alkalmazásával, éles frontvonalak nélkül zajlanak le, s a nemzetközi jog szerint az illető ország belügyének tekintendők. A nukleáris egyensúly kialakulása óta önálló nemzeti államok között komolyabb helyi háború nem tört ki, s ha a harmadik világ térségében ki is robbant ilyen fegyveres konfliktus , ENSZ vagy semleges közvetítésre rövidesen abbamaradt. A korlátozott háborút a nukleáris korszakban nem annyira történelmi valóságnak, mint inkább stratégiai feltevésnek kell tekintenünk, mely azonban — főként nyugati stratégiai fejtegetésekben — sokkal gyakrabban kerül szóba, hogysem tartalmatlan konstrukcióként figyelmen kívül hagyhassuk. Egyes szakírók szerint a nukleáris stabilitás következtében lehetőség nyílik arra, hogy a kiéleződött vitás kérdéseket hagyományos fegyverek lokális felhasználásával vigyék döntésre. A nukleáris elriasztást — írják — a velejáró végzetes kockázat miatt ki kell egészíteni egy olyan védelmi rendszerrel, amely a stratégiai ütőerőnél kevésbé pusztító hatású, a tömeges megtorlás doktrínáját pedig fel kell cserélni a rugalmas válasz doktrínájával. A lokális megaláztatás, illetve az atomvilágháború sivár alternatíváját — az amerikai vezérkar elgondolása szerint — csakis nagy tűzerejű és mozgékony hagyományos fegyveres erővel lehet elkerülni. A „félelem egyensúlyából” — véli Raymond Aron — nem csupán a félelem diktálta béke következhet, hanem a korlátozott háború is. Mutatis mutandis — hasonló következtetésekre jutottak a jelenlegi kínai vezetők is. Feltételezésük szerint, úgy, ahogy a második világháború résztvevői is tartózkodtak a gázfegyverek bevetésétől, ha a szocialista tábor nagyarányú nukleáris fölényre tesz szert, a két rendszer is összecsaphat atomfegyvermentes háborúban, melyben fokozott szerepe lenne a katonák számarányának és harci szellemének, két olyan tényezőnek, amely a szocialista államokat előnyhöz juttatná, sőt biztosítaná számukra a kezdeményezés lehetőségét is. A népfelszabadító harccal azonosított lokális háborúkat ez az álláspont a világforradalom elháríthatatlan eszközeként értelmezi, mely leleplezné „az imperialista papírtigris gyengeségét”. A katonai realitás sokkal inkább cáfolja, mint igazolja a kínai tételt. Az erőegyensúlyt lényegesen módosító nukleáris fölényre a szocialista tábor sem tehet szert egyrészt gazdasági erőforrásainak korlátozott volta, másrészt az áttörhetetlen rakétaelhárítás műszaki megoldhatatlansága miatt. A fokozódó kvantitatív versenynek jobb esetben magasabb szinten létrejövő erőegyensúly és a nemzetgazdaság kimerülése, rosszabb esetben preventív atomháború lenne a következménye. A verseny kényszerében új minőségű, még pusztítóbb hatásfokú fegyverfajták kikísérte-