Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám - VITA - FEKETE SÁNDOR: Petőfi és a kommunizmus (A költő világnézetéről)
FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉS A KOMMUNIZMUS A főtengely és bizonyítékai Lukácsy idéz egy buonarrotiánus szerzőt, aki szerint „a szabadság nem szent dolog! — Csupán eszköz és nem cél”, a társadalom célja „a boldogság”. „Ez a buonarrotiánus alapelv — vonja le a következtetést Lukácsy — az alapelve Petőfinek is.” És ezután Az apostolból idéz : „Mi célja a világnak ? Boldogság s erre eszköz a szabadság !” Tekintsünk most el attól, hogy egy költemény hősének nézetei nem feltétlenül azonosak a költő nézeteivel, fogadjuk el, hogy Szilveszter szájával Petőfi a maga elvét fejti ki. Az eszköz és a boldogság szó ilyen együttes előfordulása mégsem bizonyítja költőnk buonarrotiánus voltát, már csak azért sem, mert Petőfinek a szabadság igenis szent dolog volt! Egy másik cikkében Lukácsy ki is tér arra a „látszólagos ellentmondásra”, hogy Petőfi egyik versében „százszor szent égi szabadságról” írt, s igyekszik ezt megmagyarázni. De ez nem sikerül, csupán annyit tudunk meg, hogy Petőfi szabadságfogalma „teljesen azonos” Buonarrotiék szabadságfogalmával. Az ellentmondást azonban egy ilyen kijelentéssel feloldani nem lehet, mert ez az ellentmondás nem látszólagos, hanem lényegi : Petőfi nem csupán „egyik versében”, hanem többször is és szívesen és méghozzá Az apostolban is „szent szabadságot” ír: „Óh, szent szabadság, érted szenvedek...” Lukácsy úgy látja, hogy „Petőfi életművének lényeges pontjai és a bionarrotiánus tanok közt a megegyezéseknek, eszmék, jelvények, ideálok, érzelmi viszonyulások azonosságának vagy hasonlóságának egybefüggő és ellentmondásmentes rendszere bontakozik ki.” Nos, teljesen hihetetlen, hogy egy feudális országban harcoló költő és egy polgári országban álmodozó teoretikus nézetei „ellentmondásmentes rendszert” alkossanak. De ha a fenti idézet valamit bizonyíthat, csak azt, hogy a két idézet részben hasonló, de ellentmondás is van a szabadság szentségét valló Petőfi és a szabadság szent voltát tagadó buonarrotiánusok között... További érv: „A szabadság eszközölheti a babeufi bonheur communt (Petőfi szavával az »átalános boldogság«-ot) a babeufi égalité parfaite (Petőfi szavával a »teljes egyenlőség«) által, amikor a bőség kosarából majd mindenki egyaránt, vagyis egyenlően vehet.” A nagyon rossz helyen idézett bőség kosaráról még szó lesz, most előbb azt nézzük meg, hogy Petőfi zárójelbe tett szavai csakugyan azonosak-e Babeuf szavaival. Mint ismeretes, a boldogság mint a társadalom célja Helvétiusnál, jóval Buonarroti előtt szerepel, és a francia forradalom szinte mindegyik vezéralakjánál megtaláljuk, ami viszont a communt és az általánost illeti, nem azonosak. A teljes egyenlőség és az égalité parfaite egybemosása pedig már-már a filológiai félreolvasás műfajába tartozik. Mert hol beszél költőnk a „teljes egyenlőségről” ? A dicsőséges nagyurakat agitálja így: „Felejtsük az ezeréves Kínokat, Ha az úr most testvérének Befogad, Ha elveti kevélységét, Címerit, S teljes egyenlőségünk el-Ismeri.” Mármost hogyan lehet az úr és a nép közti testvéri egyenlőség polgári forradalmi programjának e megfogalmazását a babeufi kommunizmus „égalité parfaite”-jával azonosnak vagy hasonlónak tekinteni ? Petőfinek Lukácsy által fentebb idézett szavai közt egyetlenegy olyan szó található, amelyet valóban a kommunista tanokkal lehet, sőt kell kapcsolatba hozni — az „egyaránt”. Ha a költő olyan társadalmat kíván, amelyben a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, akkor az kétségbevonhatatlan és igen fontos bizonyítéka annak, hogy Petőfi Sándor a polgári forradalom előtt álló Magyarország elmaradott viszonyai között is el tudott jutni a kommunizmus eszméjének befogadásáig. Mindez azonban nem egyenlő azzal, hogy a kommunizmusnak éppen buonarrotiánus változatát fogadta volna el, még kevésbé jelenti azt, hogy egész forradalmi világnézetének legfőbb jellemzőjét találtuk volna meg ezzel a kommunisztikus kapcsolódással. Amikor tehát Lukácsy azt állítja egy franciául közölt dolgozatában, hogy Petőfi volt az egyetlen költő, aki művészi szinten tudta visszhangozni „a babeufi egalitárius kommunizmus eszméit”, a tájékozatlan külföldi olvasót akaratlanul is félrevezeti: azt a benyomást kelti benne, hogy költőnk verseket írt a kommunizmus eszméinek jegyében, holott közvetlen kommunista utalás csupán egyetlen Petőfi-vers egyetlen szavában található. Lukácsy is érezheti, hogy mindez kevés, s talán ezért igyekszik babeufizálni a „teljes egyenlőség” Petőfi idézett versében kétségtelenül polgári forradalmi tartalmú fogalmát. Mint ahogy más Petőfi-eszmék bionarrotizálását is megkísérli, így például több dolgozatában hivatkozik arra, hogy mivel a „végső forradalom” eszméje Babeufék híveitől ered, s mivel ilyen eszme Petőfinél is található, ez a hasonlóságot-azonosságot bizonyítaná a két eszmerendszer között. Költőnk valóban, többször is, így a Lukácsy által idézett Az ítéletben is megjósolja az utolsó nagy csatát, mely után „a menny fog a földre leszállni”. Eléggé ismeretes azonban, hogy ez a messianisztikus mítosz az 1840-es években már