Valóság, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - A jugoszláv-albán kapcsolatok bővülése - Immanuel Wallerstein: Osztály és osztályharc Afrikában

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL De nem ez az egyetlen utalás arra, hogy a YKK nem is annyira demokratikus szel­lemű, mint amilyennek első pillanatban látszik. A kezdőbetűk nagyjából a Yoshida Co. Ltd. japán megfelelői, s az igazgatói előszobában, ahol Angliában többnyire a királynő képe lóg, itt a Tokióban székelő, de szüntelenül világ körüli gyárlátogatáson levő Tadao Yoshida konszern-elnök képe látható. A Yoshida család valóságos dinasz­tia. Tadao 1934-ben alapította a céget, ma már 17 hivatala van Japánban, a világ­szerte szétszórt 30 üzeme mellett. Tadao az elnök, de a vezetők közül Kyumatsu Yoshida az alelnök, Takahisa Yoshida az egyik igazgató. Nemigen mondható a munkás-ellenőrzés klasszikus példájának ez az üzem a cipzáras munkazubbonyok ellenére sem , amelyek közül minden YKK gyárban egyet fenn­tartanak arra az esetre, hogy a konszern elnöke ellátogat az üzembe és ismerkedik a munkásokkal. (New Statesman, 1975. ápri­lis 11.) A jugoszláv—albán kapcsolatok bővülése Magányos sziget az európai kontinensen, amelyet ritkán hagy el valaki, és ahova igen kevesen érkeznek, így jellemezhettük még nemrégiben is Albániát, amely — meg­győződve, hogy a leghelyesebb úton jár — elhatárolta magát Európától és a szomszé­dos országoktól. Kapcsolatot csak a távoli Kínával tartott fenn. Mindez azonban már a múlt Albániájára vonatkozik. Az utóbbi időben változások történtek. Ami három évvel ezelőtt még szinte el­képzelhetetlen volt: Albánia útjain jugosz­láv FAP tehergépkocsik és olasz Fiat autóbuszok közlekednek. Több háztartás­ban cetinjei Obodin hűtőszekrényt hasz­nálnak, és egyeseknek nisi­ai gyártmányú tv-készülékük van, amellyel — szomszé­daikkal, barátaikkal együtt — a jugoszláv és az olasz tv-állomások műsorát nézhetik. A kínai szakemberek mellett megjelentek Albániában más országok szakemberei is, és nem ritka eset már, hogy egy-egy albá­niai szimpozionon vagy más hasonló ta­nácskozáson külföldi vendégek is részt vesz­nek. A kisszámú turistától, aki Albániába utazik, többé nem veszik el az újságokat és a könyveket a határon. Ez az Albánia sok tekintetben új, és mind kevésbé hasonlít arra az országra, amely nemrégiben még visszautasított, lenézett mindent, ami nem volt összhangban az „albanizmussal”. Lassan kialakul az új albán világnézet. Az ország magatartásának változása különösen akkor szembetűnő, ha a jugosz­láv—albán kapcsolatokról van szó. A leg­szorosabb kapcsolatunk a közös felszaba­dító harc idején és az azt követő néhány évben volt. Ezt azonban a tájékoztatóiro­dás időszak követte, amikor Albánia csat­lakozott azokhoz az országokhoz, amelyek rágalomhadjáratot és gazdasági háborút indítottak hazánk ellen. Ez már a­­múlté. Sokáig Jugoszlávia minden együttműkö­dés-fejlesztési kezdeményezése süket fü­lekre talált Albániában, jóllehet, korábban a kereskedelmi, később pedig a művelődési kapcsolatok is mind élénkebbé váltak. De Jugoszlávia és Albánia viszonya ma sokkal kedvezőbb, mint két évvel ezelőtt volt. Hazánk a Kínai Népköztársaság után Albánia legjelentősebb külkereskedelmi partnere. A Jugoszlávia és Albánia közötti áru­csere-forgalom értéke, amely 1963-ban alig érte el az 1,6 millió dollárt, 1970-ben pedig az 5 milliót, a múlt évben már 40 millió dollár volt, az idén pedig jóval nagyobb lesz a tervezett 66 milliónál is. Függetlenül az idei árulistától — amely­nek alapján Albániába mezőgazdasági, élelmiszeripari, fémipari és villamossági árucikkeket szállítunk, onnan pedig kró­mot, bitument és villamos energiát hozunk be — déli szomszédunk a jugoszláv vállala­toktól 16 000 tv-készüléket, 10 000 hűtő­szekrényt és 170 tehergépkocsit rendelt. Albánia érdekelt a Belgrád—Bar vasútvo­nal építésében, és a határ menti övezetben levő erdők kitermelésében. Mindezek a lépések — a viszonylag jó művelődési együttműködéssel, különösen a tiranai és a pristinai egyetem között — hozzásegítik Albániát ahhoz, hogy kilábal­jon elzárkózottságából s közelebb kerüljön szomszédaihoz. (Magyar Szó, 1975. jú­nius 15.) Osztály és osztályharc Afrikában Immanuel Wallerstein A jelenkori Afrika osztályainak elemzése változatos múltra tekinthet vissza. Az első világháború előtt publikáló tudósok nem láttak okot arra, hogy olyan modern, „európai” fogalmakat alkalmazzanak egy gyarmati társadalom struktúrájára, mint „osztály” vagy „osztályharc”. Csak a két háború között, majd 1946 után kísérelték meg, elsősorban a Francia Kommunista Párttal kapcsolatban álló tudósok az ilyen elemzést. Hajlamosak voltak azonban a

Next