Valóság, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - LENGYEL LÁSZLÓ: Gombár Csaba: Politika - címszavakban; A kutya nyávog, a macska ugat

NAPLÓ ÉS KRITIKA Érdemes tehát továbbgondolni, továbbvinni a Huszár Tibor könyvében meg­fogalmazott elveket. A könyvet azért üdvözölhetjük, mert olyan módon rendszerezi az erkölcs genezisét és az etika fejlődésének belső logikáját, hogy kulcsot ad szá­munkra a jelen erkölcsi helyzetének és problémáinak feltárására és értelmezésére. Lengyel László (Gombár Csaba: Politika­i címszavakban) „Jellemes ember az, ki bír uralkodó szenve­déllyel, mely lényét átöleli, reményeit színezi,­tetteit mozgatja, mely őt a cél és az eredmény kedvéért hideg vagy hő modorúvá, eszélyessé vagy áradozó kedélyűvé, zárttá vagy közlékennyé tudja alakítani, mely nem nyomja ugyan el és nem irtja ki a többi szenvedélyeket, de azokat féken és függésben tartja, hogy legyenek alattvalói, segédei vagy legföljebb tanácsnokai, de nem vetélytársak.” — írja Kemény Zsigmond Érintések című 1845-ös cikkében. Gombár Csaba jellemes ember, ki bír uralkodó szenvedéllyel. A lényét átölelő másfél évtizedes szenvedély, mely többi szenvedélyeit féken és függésben tartja: politikai nyilvánosság és politikai kultúra teremtése és szolgálata. E cél eléréséért sokat­ tesz az 1979-ben először közreadott és most második kiadásban megjelenő Politika­i címszavakban. Hideg modorban és eszélyes kedéllyel írta, zártan, de még­sem mereven. A könyv megírásában közrejátszott a szerző hosszabb idegenbéli tar­tózkodása, hogy egy Moszkva melletti lakótelepen szedte egybe politikai morfondí­­rozásait. A mű nyilvános politikai okoskodás. Olyan elmélkedés, amely a metró mozgólépcsőjén az absztrakt állampolgárt, az olajos haltól szagló boltban sorban állva a kuruckodás címszavait alakítja. Nincsenek idézetek. Nem kellenek jegyzetek, olvasmányi hivatkozások. Csak baráti társaság, értő gyülekezet. A politikai kultúra alapvető feltétele, hogy legyenek nyíltan megfogalmazott politikai érdekeink és értékeink. E politikai érdekek és értékek csak jól körülhatárolt politikai alapfogalmakon nyugodhatnak. Ha a politikai értékek nyersen lökődnek a felszínre, akkor a mítoszok és jelszavak ordító, fenyegetően ledarált világához jutunk, ahol felettünk és helyettünk mások választanak politikai értékeket, amelyeket el kell fogadnunk. A kelet-európai és a magyar fejlődés sajátossága, hogy a fogalomalkotás egyszersmind szótárkészítés is, egy alapszókincs legyalulása, majd finomra csiszolása. Gombár Csaba nem fordító. Nem egy angolszász, egy francia, egy német politikatudo­mányi szótár vagy egy orosz nyelvű ideológiai fogalomtár szemelgetője. Nem magyar szavakat talál ki idegen fogalmakra. Magyar politikatudományi szótárt csinál, ma­gyar politikai kultúrát művel, annak előnyeivel és hátrányaival. Örököse kíván lenni Széchenyinek, Kossuthnak, Eötvösnek, Szalaynak, Deáknak és Keménynek, Arany Lászlónak és Grünwald Bélának, Szabó Ervinnek és Jászi Oszkárnak, Ady Endrének és Szabó Dezsőnek, Achimnak és Bajcsynak, Némethnek, Illyésnek, a népieseknek és Bibónak, Csécsy Imrének és... az egészből finoman kifaragott magyar politikai kul­túrának. Meggyőződése, hogy van ilyen. Azt bizonyítja, hogy van immár magyar politikai kultúra, csak „elfáradt már szagosodni”. Nézete szerint a magyar politikai kultúrát, nyilvánossága és nyilvánossághiánya történetét saját fejlődésében kell te­kinteni, fogalmait bensőségeiből kell kifejteni. Természetesen ehhez sokat ad Nyugat- Európa, majd Kelet és azután Amerika, de nem mindent. A címszavak megválasztása is saját politikai szisztémánkhoz kötődik, saját alatt nemcsak az elmúlt negyven, hanem legalább kétszáz évet értve. Mit jelent ez? Uralkodó szenvedélye alapján, mely nem függ a pillanat erejétől, a címszavak fő vonala a politikai szervezetek és a politikai viselkedés irányába visz. Nincs szó a politikai mozgásformák és ideológiák címszavairól. Ha egy angolszász politikai lexikont lapozgatunk, teli funkcionalizmus­sal: konfliktus, érdekérvényesítés, befolyás, súlyok,ellensúlyok stb. Ha franciát: mozgalom, sztrájk, forradalom, reform, önigazgatás, mikroelnyomás, szabadság­

Next