Valóság, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - Takács Péter: A szabadság erkölcsisége. Joseph Raz: The Morality of Freedom című művéről
NAPLÓ ÉS KRITIKA szabályozással kell „kötni” a nagyokhoz, valamint a politikumot nem lehet a demokrácia kénye-kedvére ráhagyni, hiszen illeszkedési kényszer van. A szovjet katonai-politikai kötődést és a német gazdasági orientációt együttesen kell biztosítani egy liberális, de nem feltétlenül demokratikus rendszerrel. Ugyanis, ahogy a szerző ezt pontosan leírja, a túlsúlyos német gazdasági orientáció nem tűri el a francia, angolszász, japán versenytársakat - ahogy a túlsúlyos szovjet politikai-katonai orientáció sem tűri el a túlzott udvarlást. Jó lenne tudni, mi az igazság. Az a benyomásom, hogy ez a gazdaság tényeiben, tárgyaiban, az életmódokban csapódik le. Legalább annyi szabadság, sokszínűség, képesség és képzettség, igényesség és ambíció stb. mutatható ki a mai magyar társadalomban, mint amennyi szolgaságot, sőt visszatoloncolást tartalmaz e történeti környezet. Braudel harmadik szintje pontosan reagál az idő és a tér lehetőségeire: ha az államok, kormányok, politikusok és nagyvállalati vezetők nem is csinálják meg mindazt, amit az adott helyzet lehetővé tesz, vagy túl is futhatnak azon - ugyanígy a pillanatnyi egybeesések által hangos tömeggé szerveződött egyének -, addig maguk az egyének, családok és kisebb közösségek nagyon pontos barométerek. Balatonakarattyára meghozták a friss sárga kavicsot, gyermekeimmel megkövesült csigákat, növényeket és állatokat keresünk a kövekben. A modern történelem ennél gyorsabb: napról napra, évről évre belénk kövesíti a történelmi lehetőségek szilánkjait, ez életmóddá áll össze. Új értékeink, új igényeink egy új történelmi lehetőséget tükröznek. Magunk vagyunk a megkövesült csigaház, napi bizonyítékok vagyunk, hogy a történelem zöld utat adott nekünk. Talán nem végkifejletben élünk, hanem egy ködös, hideg hajnalon, fejünk felett szabad ég, előttünk derengő nap, és az élelmünk elfogyott. Mégis: felébredtünk. Takács Péter (A szabadság erkölcsisége) Közismert, hogy az újjáéledt „klasszikus” liberalizmus politikai eszméi ma már különböző irányzatokban léteznek. A főleg gazdaságtani megalapozottságú, de a tradicionális normák tiszteletével társított hayeki elméletet a hetvenes évek óta nemcsak az igazságosság ideáját a szabadság-elvbe beépíteni igyekvő rawlsi kontraktuális szemléletet egészíti ki, hanem Nozick természetjogi hagyományokat folytató kísérlete és az egyenlőség szempontjaira a szabadság értékei felől figyelő, Dworkin által képviselt áramlat is. E gazdagság láttán szinte várható volt annak a koncepciónak a megjelenése, amely ezen áramlatok összefoglaló és kritikai vizsgálatára vállalkozik... talán nem felesleges hozzátenni: a liberális tradíción belül. Joseph Ráz kifejezett célja, hogy „rehabilitálja” a szabadság értékei iránti elkötelezettséget. Szerinte ugyanis az elmúlt évtizedek egyik alaptendenciája a szabadság értékével szembeni kihívás volt, mely abban állt, hogy sokan - s épp a megújult liberalizmus képviselői - a szabadságot nem benső, lényegi értékkel bíróként, hanem eszközértékként fogták fel. A szabadság így tőle lényegileg eltérő értékeket szolgál (igazságosság, egyenlőség, alapjogok). Ekként azonban függővé válik tőlük, elvileg lehetővé válnak a kivételek, és - érvel Rár - a szabadság értékmentessé tételével igazolást nyerhet az azon való átgázolás is.