Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Nők a fátyol mögött
KÉRI KATALIN Nők a fátyol mögött SZÁZADOK Művelt muzulmán nők a középkori al-Andalúszban A hagyományos iszlám felfogás szerint a nő helye az otthonában van, kötelességei és feladatai a családjához kötik. A gyereknevelés, a háztartás vezetése és a férj szórakoztatása jelentette a nők főbb élettevékenységét a középkori al-Andalúszban is. A csekély számú forrásból azonban megállapítható, hogy volt néhány száz olyan nő is a vastag falak és a berácsozott ablaknyílások mögött, aki magas szintű műveltségre tett szert, s egyes esetekben tudása vetélkedett a kor művelt férfiúinak tudásával. Az érzékeny lélekre és kifinomult irodalmi ismeretekre valló költemények, a vallásos műveket magyarázó, az éneklő, lantot pengető és táncot lejtő nők múltba vesző képe meg a korabeli kalligráfusnők írásainak szépsége a mai kutatót is ámulatba ejti. Córdoba, Granada, Sevilla és Almeria városának fénykorában a művelt nők voltak a palotakertek legszebb virágai. (Historiográfiai bevezetés) A középkori nőtörténetnek sajátos területe az al-Andalúszban élt muzulmán nők helyzetének vizsgálata. A VIII-XV. századi történelemmel foglalkozó könyvekben általában alig esik szó nőkről, s e megállapítás különösen igaz az iszlám kultúrkör esetében. Historiográfiai szempontból úttörő lépés volt Francisco Javier Simonet értekezése, amelyet a szerző 1891-ben adott elő Londonban, a IX. nemzetközi orientalista kongresszuson, Arab-hispán nő címmel, valamint L. Gonzalvo 1904-ben publikált, A muzulmán nő Spanyolországban című írása. Bár az időközben eltelt száz év alatt valamelyest felélénkült a téma iránti érdeklődés, ezt bizonyítja például az Al-Andalus és a Hesperis című folyóiratban olvasható számos cikk, az igazi nagy áttörés még nem történt meg. A téma kutatását nehezíti a források kis száma és egyenetlensége. Elsősorban történeti krónikákban és életrajzi lexikonokban találni adatokat a muzulmán nőkről. Az előbbi források leginkább az uralkodói és főúri családokhoz tartozó nőkről (családtagok, rabnők), míg az utóbbiak a műveltségükkel kiemelkedőkről (titkárnők, költőnők, tanítónők, kalligráfusnők stb.) szólnak. így tehát szinte kizárólag az uralkodói környezetben élő, nagy műveltségű nőkről alkothatunk képet, az ő nevüket és tetteiket örökítették meg az arab írásokban. Az életrajzi lexikonok adatait azonban kritikával kell kezelni, hiszen a bennük szereplő hölgyek gyakorta nem kimagasló tudásuk miatt, hanem csak „tiszteletből” kerültek a kötetbe. Például azért, mert a szerző rokonai voltak, vagy valamely - vallási, gazdasági, politikai értelemben vett - elit család tagjai, sőt lehet, hogy csupán egy írásban is megörökített anekdota szereplői voltak. Az életrajzi lexikonok több ezer neves személyiség adatait őrizték meg, s közöttük mindössze száztizenhat andalúziai nő található. Ez azt mutatja, hogy a nők csak igen kevéssé vettek részt a prófétai hagyományok, a boranikus tudás átörökítésében. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a férfiak és a nők világa élesen elkülönült egymástól, s a lányok, asszonyok életének igazi színtere az otthon, a család volt. A Korán szavai szerint: „A férfiak fölötte állnak a nőknek”, s „a jóravaló asszonyok engedelmesek, és vigyáznak arra, ami [a kívülállók számára] rejtve van” (Korán 4, 34). A nők a külvilágtól elzártan, magas fa