Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból
72 STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM... amelyik a felállítandó emléktábla helyét és szövegét írja elő, a másik az, amelyik kijelöli a két példányban kiállított okmány egyikének őrzési helyét. Nos, mindkét helyen az intézmény megnevezése könyvtár. Ezt az a körülmény is erősíti, hogy az alapító életében soha nem is nevezték alapítványát múzeumnak, mint ahogyan a Magyar Nemzeti Múzeum fennállása során sohasem viselte a Széchényiek nevét. Arra nézve, hogy Széchényi Ferenc nem a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, van egy tőle magától származó irat is. (A Magyar Nemzeti Múzeum és a második alapító okirat) A nemzetnek ajándékozott könyvgyűjteményén kívül Széchényi gróf soproni palotájában személyes használatára fenntartott egy másik könyvtárat is. Ez az állomány Európa korszerű tudományos kézikönyveiből és klasszikus irodalmi alkotásokból állt. Második, 1814-ben írott végrendeletében meghagyta, hogy örökösei adják el ezt a könyvtárat, s bevételét fordítsák az Országos Könyvtár katalógusainak kinyomtatására. A végakarat e rendelkezését azonban idő előtt és a cél szempontjából nemkívánatos módon kezdték megvalósítani. Az értékes művek „elherdálásá”-nak megakadályozása végett ezért Széchényi megváltoztatta döntését, s kiállította második alapító oklevelét. A Bécsben 1820. november 30-án kelt okmány magyar fordítása így kezdődik: „Megfontolva, egy, a Széchényi Országos Könyvtár melletti segédkönyvtár felállításának érveit, kivált pedig tekintetbe véve azt, hogy egy olyan jelentékeny közintézmény mellett, mint amilyen a Magyar Nemzeti Múzeum - amely a fenséges főhercegnek s az ország nádor urának előrelátó s igen bölcs gondoskodása mellett jött létre, gyarapodott, s legkegyelmesebb királyunk atyai jóindulatával nyert megerősítést, egy segédkönyvtár mind az itt alkalmazott egyének tudományos munkálkodásának támogatására, mind az ide összegyűlő tárgyak meghatározására... gyűjteményemet... kedves hazámnak és a közhaszonnak örökre és visszavonhatatlanul ajándékozom.” Ami itt kimondatik, az nem más, mint az, hogy a gróf soproni könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak mint a nádor és a király által létrehozott jelentékeny közintézménynek adományozza segédkönyvtári célokra. Tehát nem Széchényi Ferenc alapította 1802-ben. De miként és mikor jött létre ez a közintézmény? József nádor előrelátó gondoskodása 1806-ra vezethető vissza. Megbízta Miller Jakab Ferdinándot, a könyvtár őrét, hogy dolgozzon ki javaslatot a könyvtár problémáinak megoldására. Az utóbbi, aki tapasztalta a kellő anyagi alap hiányát, az alapítói jogok gyakorlásával korlátozott könyvtári működtetésnek és az elhelyezésnek a nehézségeit, azt tanácsolta: „Szerveztessék az Országos Könyvtár bevonásával egy Magyar Nemzeti Múzeum, amely könyveken, kéziratokon és grafikai alkotásokon kívül a haza régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait is gyűjteni fogja.” A javaslat tartalmazza még a könyvtár nemzeti jogállásának megerősítését: bízzák a rendek gondjaira. József nádor ennek alapján nyújtotta be az országgyűlésnek törvényjavaslatát, s így született meg az 1807. évi törvénynek az Országos Széchényi Könyvtárra, valamint az 1808. évinek a Magyar Nemzeti Múzeum alapítására vonatkozó cikkelye: „1807. 24. cikkely. A magyar országos Széchényikönyvtárról. Hálás szívvel emlékeznek meg az ország karai és rendes gróf Széchényi Ferenc... azon bőkezűségéről, ... mely szerint... terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok címereit, úgyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet