Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2002-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból

72 STOCKNÉ HORVÁTH MÁRIA: A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM... amelyik a felállítandó emléktábla helyét és szövegét írja elő, a másik az, amelyik ki­jelöli a két példányban kiállított okmány egyikének őrzési helyét. Nos, mindkét he­lyen az intézmény megnevezése könyvtár. Ezt az a körülmény is erősíti, hogy az ala­pító életében soha nem is nevezték alapítványát múzeumnak, mint ahogyan a Magyar Nemzeti Múzeum fennállása során sohasem viselte a Széchényiek nevét. Arra nézve, hogy Széchényi Ferenc nem a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, van egy tőle ma­gától származó irat is. (A Magyar Nemzeti Múzeum és a második alapító okirat) A nemzetnek ajándékozott könyvgyűjteményén kívül Széchényi gróf soproni palotájában személyes használatá­ra fenntartott egy másik könyvtárat is. Ez az állomány Európa korszerű tudományos kézikönyveiből és klasszikus irodalmi alkotásokból állt. Második, 1814-ben írott végrendeletében meghagyta, hogy örökösei adják el ezt a könyvtárat, s bevételét for­dítsák az Országos Könyvtár katalógusainak kinyomtatására. A végakarat e rendelke­zését azonban idő előtt és a cél szempontjából nemkívánatos módon kezdték megva­lósítani. Az értékes művek „elherdálásá”-nak megakadályozása végett ezért Széché­nyi megváltoztatta döntését, s kiállította második alapító oklevelét. A Bécsben 1820. november 30-án kelt okmány magyar fordítása így kezdődik: „Megfontolva, egy, a Széchényi Országos Könyvtár melletti segédkönyvtár felállításának érveit, kivált pe­dig tekintetbe véve azt, hogy egy olyan jelentékeny közintézmény mellett, mint ami­lyen a Magyar Nemzeti Múzeum - amely a fenséges főhercegnek s az ország nádor urának előrelátó s igen bölcs gondoskodása mellett jött létre, gyarapodott, s legke­gyelmesebb királyunk atyai jóindulatával nyert megerősítést­­, egy segédkönyvtár mind az itt alkalmazott egyének tudományos munkálkodásának támogatására, mind az ide összegyűlő tárgyak meghatározására... gyűjteményemet... kedves hazámnak és a közhaszonnak örökre és visszavonhatatlanul ajándékozom.”­ Ami itt kimondatik, az nem más, mint az, hogy a gróf soproni könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak mint a nádor és a király által létrehozott jelentékeny közintéz­ménynek adományozza segédkönyvtári célokra. Tehát nem Széchényi Ferenc alapí­totta 1802-ben. De miként és mikor jött létre ez a közintézmény? József nádor előrelátó gondoskodása 1806-ra vezethető vissza. Megbízta Miller Ja­kab Ferdinándot, a könyvtár őrét, hogy dolgozzon ki javaslatot a könyvtár problémái­nak megoldására. Az utóbbi, aki tapasztalta a kellő anyagi alap hiányát, az alapítói jo­gok gyakorlásával korlátozott könyvtári működtetésnek és az elhelyezésnek a nehéz­ségeit, azt tanácsolta: „Szerveztessék az Országos Könyvtár bevonásával egy Magyar Nemzeti Múzeum, amely könyveken, kéziratokon és grafikai alkotásokon kívül a ha­za régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait is gyűjteni fogja.”­ A javaslat tartalmazza még a könyvtár nemzeti jogállásának meg­erősítését: bízzák a rendek gondjaira. József nádor ennek alapján nyújtotta be az or­szággyűlésnek törvényjavaslatát, s így született meg az 1807. évi törvénynek az Or­szágos Széchényi Könyvtárra, valamint az 1808. évinek a Magyar Nemzeti Múzeum alapítására vonatkozó cikkelye: „1807. 24. cikkely. A magyar országos Széchényi­­könyvtárról. Hálás szívvel emlékeznek meg az ország karai és rendes gróf Széchényi Ferenc... azon bőkezűségéről, ... mely szerint... terjedelmes és válogatott könyvtá­rát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok címereit, úgyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet

Next