Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2011-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - PALKÓ LÁSZLÓ ANDRÁS: Az "egyszemű szörny" születése (A televíziózás kezdetei Magyarországon)
62 PALKÓ LÁSZLÓ ANDRÁS: AZ „EGYSZEMŰ SZÖRNY" SZÜLETÉSE alakító tárcsás kamerából állt, másrészről egy neoncsővel megvilágított televíziókészülékből. Igaz, Baird eleinte csupán pár méterről volt képes mozgóképet megjeleníteni. Rendszere azonban gyorsan fejlődött, tökéletesedett. Olyannyira, hogy 1928-ban Baird már egy transzatlanti, London-New York képátviteli kísérletet is sikerrel megvalósított. Megjegyzendő, hogy John Logie Bairdot az utókor ma is a televíziózás egyik atyjaként tartja számon. S nem csupán tudományos munkásságáért, hanem azért is, mert feltalálóként és üzletemberként döntő szerepe volt abban, hogy a BBC rendszeresen jelentkező kísérleti programot indított a nagyközönségnek. A Baird-féle kísérleti adás 1929. szeptember 30-án kezdődött Londonban. Igaz, ez eleinte csupán egy 8 kilométeres sugarú körben volt fogható, s a képminőség is sok kívánnivalót hagyott maga után. Idővel azonban utóbbi sokat javult. Ráadásul a rendszer már 1930-tól képes volt nem csupán képek, de hang átvitelére is. Nagy-Britannia mellett természetesen más országokban is hamar rájöttek az új televíziós technika jelentőségére. Az 1920-as évek végétől, a 30-as évek elejétől világszerte sorra alakultak meg a televíziós társaságok, indultak el tv-adások. A világon az első, nagy nyilvánosságnak szánt, rendszeres televíziós adás Németországban indult a nagyközönségnek, 1935-ben, Telefunken néven. Párhuzamosan azzal, hogy megalkották a világ első közvetítőkocsiját, illetve - szintén elsőként a világon - televíziós bemondónők szórakoztatták a nagyközönséget. Sőt, Németország, még egy bravúrt is a magáénak mondhatott. 1936-ban ugyanis a németeknek sikerült először televíziós kamerákkal helyszíni közvetítést adniuk a berlini olimpiáról. Megjegyzendő, a fejlődésben azért Németország versenytársai sem maradtak le olyan nagyon. Nagy-Britanniában például már 1936 őszén megindították a németországihoz hasonló adást. Franciaországban 1937-ben szintén indult hasonló program. Nem is beszélve az Amerikai Egyesült Államokról, ahol már a 30-as években sok ezer háztartásban volt tv-készülék. Ráadásul a tengerentúli fejlődést még a háború sem vetette vissza. Ami hazánkat illeti, Magyarországnak a televíziózás „hőskorában”, az 1950-es éveket megelőzően nem sok szerepe volt a fejlődésben. Elsősorban persze azért, mert idehaza nem indultak tv-adások a nagyközönségnek. A gazdasági és politikai helyzet, a tőkeerős befektetők hiánya, s persze - nem utolsó sorban - néhány vezető politikus közönyös, sőt néha ellenséges hozzáállása ezt eleve nem tette lehetővé. Ám ha Magyarország nem is, a magyar tudósok annál jelentősebb szerepet vállaltak a televíziózás nemzetközi fejlődésében! A magyar Mihály Dénes például már 1919-ben (!) bemutatta híres Telehor nevű szerkezetét a hazai nagyközönségnek. A szeléncellával és oszcillográffal működő Telehor persze még nem mozgóképet közvetített csupán állóképeket: vonalakat, betűket, geometriai alakokat. A találmány mégis óriási jelentőségű volt. Más kérdés, hogy Mihályi a pénzhiány, a politikai közeg, s az érdektelenség miatt - sajnos - hamarosan külföldre távozott. Németországban kamatoztatta mindazt a tudást, amire pedig idehaza is szükség lett volna. Ráadásul példája nem volt egyedülálló. Sokáig szintén Németországban élt, dolgozott s aratott sikert például Tihanyi Kálmán, a televíziózás fejlődésében ugyancsak kulcsfontosságú találmány, a radioszkóp megalkotója is. Nem is beszélve Goldmark Péter Károlyról, aki az 1920-as emigrációját követően, egészen haláláig szintén külföldön élt és alkotott. Az ő nevéhez is számos találmány fűződik. Ezek közül talán a legfontosabb a színes tévé megalkotása volt. E találmányát a tudós 1940-ben mutatta be munkaadója, a CBC vállalat vezetőinek. Mindezek dacára azért idehaza is volt fejlődés. Az újpesti Egyesült Izzóban létesített kísérleti laboratóriumban például már az 1930-as években előkészületeket tettek televíziós vevők.