Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám - MŰHELY - MAGOS GERGELY: Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920-1944)

MAGOS GERGELY Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920—1944)1 (Középosztály diskurzusok) A modem polgári társadalom kialakulásának egyik legfontosabb strukturális következménye, hogy a régi, rendi vezető réteg, az arisztokrácia és a nemesség társadalmi súlyának csökkenésével új, modem polgári csoportok vették át a vezető szerepet az államéletben és a társadalomban. A modem polgári középosztály egy részét azok a sza­bad értelmiségiek alkották, akik a 18. század végén jelentek meg egyre nagyobb számban Magyarországon,2 ekkor még a feudális rendbe ágyazva, mint a jobbágyok és földbirtokosok között álló, nem nemesi értelmiségiek, a honoráciorok.3 Ennek az értelmiségi rétegnek a ki­alakulásában döntő szerepet játszottak egyfelől az átalakuló társadalom új igényei, és az igé­nyek által életre keltett új társadalmi pozíciók, másfelől viszont - legalábbis a gyógyszerészet esetében - az állami akarat. A felvilágosult abszolutizmus azon törekvése, hogy az adóalany­ként, és katonaként számon tartott lakosság minél jobb egészségügyi ellátásban részesüljön döntő tényezőnek bizonyult a modem egészségügyi rendszer és a gyógyszerészi hivatás létre­jöttében. Ennek érdekében alakitották ki és tették kötelezővé az egészségügyi személyzet szá­mára az egyetemi oktatást. Ezen törekvéseknek és folyamatoknak eredményeképpen a XVIII. század végétől kezdődően az 1848-as forradalomig a honorácioroknak nemcsak a létszámuk növekedett meg jelentősen, de a társadalmi életben betöltött szerepük is felértékelődött, amit a nemesi ellenzék azon törekvése is jól mutat, hogy-politikai támogatást remélve ettől a rétegtől - igyekezett őket szavazati joggal is ellátni.4 A magyarországi polgárosodással, és középosztállyal kapcsolatos elképzeléseket alapjaiban határozták meg és határozzák meg mind a mai napig a 19. század második felében lezajlott diskurzusok. Számos, a társadalomtörténet-írásban gyökeret vert hagyomány ezekből az évti­zedekből származik.5 A 19. század derekán még a középosztály-teremtés kérdései voltak napirenden, de a dualiz­mus korára a középosztály-teremtés újabb és újabb koncepciói mellett már egyre többen ennek a kísérletnek a kudarcát, és a kudarc okait is látni vélték. A nemzeti és demokratikus átalakulást véghezvinni hivatott, integrált középosztály helyett egy belülről tagolt, heterogén válságoktól szenvedő középosztályról szóltak az elemzések. Az egységes középosztály megteremtésének kísérletei és kudarcai a dzsentri és zsidókérdés körül összpontosultak, és ebben a diskurzusban az értelmiségre csak kevés figyelem összpontosult. Jóllehet a polgárságról - nem függetlenül a zsidókérdéstől - sokszor negatív fennhangon beszéltek, az értelmiség esetében ez kevésbé igaz. Benne látták ugyanis a kialakuló új középosztály gerincét, a, jövő ígéretét” és a hanyatló dzsentri egyik kiemelkedési lehetőségét.6 A két világháború közötti szerzők - bár a megváltozott helyzethez igazodva megváltozott fogalomkészlettel - ezeket a diskurzusokat megörökölve értékelték a hazai polgárosodás fo­lyamatát. A modem, anyagilag független polgári réteg kialakulásának kudarcáról beszél Weis István is: „.. .nálunka „középosztály” hívó szóra csaknem kizárólagosan a hivatalnokfogalma jelenik meg előttünk. Középosztályunk lényegileg tisztviselő-osztály és az, amit külföldön kö­zéposztálynak neveznek, vagy egyáltalában hiányzik, vagy csírájában, esetleg visszafejlődött maradványaiban van csak meg.”1 Mivel az „úri középosztály” a rangon alulinak tekintett ipari és kereskedelmi pályáktól távol maradt,8 a zsidóság töltötte be a szabadon hagyott pozíciókat. Szekfu Gyula így foglalja össze a folyamatot: ,yl zsidóság élénk gyakorlati érzékével meg sem

Next

/
Thumbnails
Contents