Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám - MŰHELY - MAGOS GERGELY: Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920-1944)

MAGOS GERGELY: SZABAD A PÁLYA? kísérelte a gentryvel a harcot felvenni, meghagyta neki a minisztériumok és vármegyék cifra nyomorúságát, sem­ az ernyő nincsen kas­ tekintélyét, de annál nagyobb erővel veté magát a jobb keresettel kecsegtető pályákra, mint az ügyvédi, orvosi és mindennemű ipari és kereske­delmi értelmiség A 19. század második felének és a 20. század első felének diskurzusait, végül Erdei Ferenc kovácsolta egységes koncepcióvá, melynek alapját a hazai kapitalizálódás sajátosságaiból ki­indulva a modern polgári társadalom és a történelmi nemzeti társadalom megkülönböztetése képezi. Az elődökkel ellentétben Erdei nem egyszerűen a magyar társadalom, és a középosztály tagoltságáról vagy heterogenitásáról beszél, hanem egyenesen a társadalmi szerkezet megket­tőződéséről. Elméletének lényege, hogy a Magyarországon a kapitalista átalakulás és az ezzel együtt járó polgárosodás nem belső fejlődés eredménye volt, hanem nyugatról átvett,gyarma­tiani képződmények’. Mindez azzal járt, hogy amíg a régi uralkodó csoportok, mint „nemzeti társadalom” megőrizték régi rangjukat és rendi világban betöltött pozícióikat (állam, egyház, uradalom), addig a kapitalizmus által életre hívott új társadalmi pozíciókat (ipar, kereskedelem, szakértelmiség) más csoportok foglalták el, nevezetesen a zsidóság. Ez utóbbi pozíciók alkot­ják a „polgári társadalmat”. A megkettőződés alapját nem egyszerűen a rendi és a kapitalista világ által alkotott pozíciók kettőssége képezi, hanem kétfajta életmód, világnézet találkozik itt össze, a két csoport között „a tudatokban és a közvéleményben is éles a különbségtétel­’."° Bár a koncepció egyáltalán nem új keletű, mégis Erdei tanulmánya vált a későbbi társadalomtörténet­írás egyik legtöbbet hivatkozott, és legismertebb művévé. Az elmúlt években ugyanakkor egyre többen vitatják, hogy Erdei tézise alkalmas lenne a társadalmi struktúra leírására.11 Jelen tanulmányom első részében a hazai polgárosodás folyamatát a gyógyszerészi hivatás példáján keresztül mutatom be, és igyekszem a fent röviden ismertetett nézetekre reflektálni. A gyógyszerészi hivatás történetének és helyzetének bemutatása után a két háború közötti gyógy­szerészhallgatók adatait elemzem statisztikai módszerek segítségével. (A hazai gyógyszerészet és gyógyszerészképzés rövid története.) A polgárosodás egyik legfon­tosabb ismérve egy magasan kvalifikált értelmiségi csoportnak a megjelenése, melyet gyakran szabadfoglalkozásoknak vagy hivatásrendeknek is neveznek.13 Hivatás alatt egy olyan, tudo­mányos diszciplína köré szerveződött gyakorlati tevékenységet értek, ahol a hosszú ideig tartó, jellemzően egyetemi tanulmányok révén megszerzett tudásra alapozva a hivatáshoz tartozók olyan speciális jogosítványokhoz és előnyökhöz jutnak, melyek megvédik őket a szabadpiacra jellemző kihívásoktól.14 A hivatáshoz tartozók a megszerzett - jellemzően egyetemi - tudásra hivatkozva követelnek maguknak kompetenciamonopóliumot egy-egy társadalmi tevékeny­séggel (esetünkben a gyógyszerek lakossági forgalomba hozatalával) kapcsolatban. Az egye­temi végzettség komoly szűrő is egyben, ez a piacra lépés első korlátja. A hivatáshoz tartozók azonban a verseny további csökkentésében érdekeltek, és mivel a felsőoktatásba csak kevéssé vagy közvetett módon képesek beavatkozni, olyan szakmai egylet vagy kamara létrehozására törekszenek, melynek tagjai kizárólagosan jogosultak ugyanazon társadalmi tevékenységet folytatni, és amely szakmai kérdésekben széles körű autonómiát élvez. A kamarai rendszer azon túl, hogy kiszorítja a pályáról a megfelelő végzettséggel nem rendelkezőket, vagyis a „kontárokat’’, és „kuruzslókat” a tagoktól a szakmai etika betartását is megköveteli. Ez az etika biztosítja, hogy az anyagi motivációt megelőzze a hivatás „társadalmi küldetésének” tisztelet­ben tartása. Az anyagi érdekek háttérbe szorítása nemcsak a szolgáltatás minőségét szavatolja, hanem korlátozza a tagok közti versenyt is az etikus versenyre hivatkozva. A kamara megfelelő jogosítványok birtokában a tagok közt szétosztja a piaci részesedést is. Fontos ismérve még a hivatásrendeknek, hogy minden esetben lakossági szolgáltatást folyatnak, ahol az „ügyfél” és

Next