Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám - MŰHELY - MAGOS GERGELY: Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920-1944)

MAGOS GERGELY: SZABAD A PÁLYA? „szolgáltató” viszonyát egyenlőtlenség jellemzi, hiszen az ügyfél a szaktudás hiánya miatt nem képes kontrollt gyakorolni a szolgáltató felett. Ezért fontos minden hivatás életében az ügyfelek bizalmának megőrzése, hiszen mihelyst a tudás legitimitása megkérdőjeleződik, vagy a hivatás társadalmi küldetését az anyagi érdek háttérbe szorítja, az ügyfél bizalma megrendül a hivatás egészében. A professzionalizációnak nevezett folyamat során maguk a hivatáshoz tartozók vívják ki ezeket a kiváltságokat (szakmai autonómia és a kamara, a piaci verseny korlátozása, egyetemi szintű oktatás és a tudás társadalmi legitimációja), melyet - jellemzően utólag - az állam is szentesít. Ezért szokás ezt a folyamatot sommásan úgy is jellemezni, hogy a hivatások „meg­szervezik magukat a piacon”. Magyarországon a professzionalizációs paradigmát viszonylag későn fedezték fel, és ez idáig csak kevés ezzel foglalkozó mű látott napvilágot.15 Tekintsük át röviden a magyarországi gyógyszerészet történetét a XVIII. századtól egészen a korszakunk végéig, szem előtt tartva a professzionalizációs paradigma alapvetéseit! A magyar gyógyszerészet első írásos emlékei a XV-XVI. századból származnak, döntően felvidéki és erdélyi szász városokból.16 Ekkor a gyógyszertárak felett a városok gyakoroltak fel­ügyeletet, ők választották ki a gyógyszerész személyét, tőlük kaptak fizetést, vagy anyagi hoz­zájárulást a szegények ellátása fejében. A szakmai felügyeletet a helyi orvos látta el.17 Ekkor a gyógyszerészek képzése céhes mintát követett, vagyis a gyógyszerésznek szegődő, latinul tudó fiatal - ez a gyakorlatban 4 algimnáziumi végzettséget jelentett - beállt egy patikába gyakor­noknak, majd néhány év eltelte után segéddé vált. A segédi évek döntően vándorlással teltek, melynek végén az ifjonc felszabadítólevelet kapott, amivel jogosulttá vált gyógyszertár önálló vezetésére. A céhszerű képzés nem jelenti ugyanakkor, hogy léteztek volna hazánkban gyógy­szerész céhek, ugyanis a gyógyszerészek csekély létszáma ezt nem tette lehetővé, így többnyire a sebészekkel, borbélyokkal, iparosokkal vagy kereskedőkkel sorolták őket egy céhbe.18 A gyógyszerészet központi szabályozása a Habsburgok Magyarország feletti hatalmának megszilárdulásával, a XVIII. században vette kezdetét. 1723-ban, a Helytartótanács felállításá­val létrejött a központi kormányszerv, mely az egészségügy egészét, így a gyógyszerészetet is felügyelte, és gyógyszertárak engedélyezése is az ő hatáskörébe került. Az 1770-ben megszü­lető Generale Normativum in Re Sanitatis, és annak 1773-as kiegészítése mérföldkő a hazai egészségügy és gyógyszerészet történetében.19 A Norma újólag megerősítette a tiszti orvosok felügyeleti jogát a gyógyszerészek felett, elválasztotta az orvosi és gyógyszerészi szakmát, a gyógyszerkészítést és -árulást a gyógyszerészek kizárólagos jogává tette, kötelezte a patikuso­kat gyógyszerészi testületek, ún. grémiumok létrehozására, és ami számunkra most a legfon­tosabb: előírta a gyógyszerészek egyetem általi megvizsgálásának kötelezettségét. 1771-ben a nagyszombati egyetem orvosi karának felállítása után az egyetemi szintű gyógyszerészképzés is elindult, ami ekkor két félévet vett igénybe. Az eddig feltárt dokumentumok tanulsága szerint az első gyógyszerésztestületek a reformkorban jöttek létre, legelőször 1809-ben a Pest-Buda Egyesült Gyógyszerész Grémiuma.20 A gyógyszerészi egyletek a XIX. század első felében több reformjavaslatot is megfogalmaztak. A szabadságharc idején saját tervezetet dolgoztak ki a gyógyszerészet átalakítására vonatkozóan, de a szabadságharc bukásával ezek a reformok is meghiúsultak.21 1848-ban jött létre az első magyar nyelvű gyógyszerészi szaklap Gyógyszerészi Hírlap néven, de csak néhány számot élt meg. Az első, huzamosabb ideig fennmaradni képes szaklap 1862-ben jelent meg Gyógyszerészi Hetilap címen. Az abszolutizmus éveiben kezdetét vette a gyógyszerészképzés osztrák minta szerinti átala­kítása. 1851-ben elrendelték, hogy az egyetemi gyógyszerészi tanfolyamra csak 4 algimnáziu­mi, 3 gyakornoki, és további 2 segédi év után lehet jelentkezni.22 Korábban az egyetemi éveket megelőző előképzettség nem volt központilag szabályozva. 1859-ben az egyetemi képzést is

Next