Valóság, 2015 (58. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Trembeczki István: A történelem vége: sokasodó kérdőjellel Fukuyama téziséről, negyedszázaddal később
TREMBECZKI ISTVÁN A „történelem vége” - sokasodó kérdőjellel Fukuyama téziséről, negyedszázaddal később Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1989 nyarán jelent meg a The National Interest című külpolitikai folyóiratban Francis Fukuyama amerikai politológus-filozófus nagy hatású esszéje, amely azóta - bárhogyan is nézzük - megkerülhetetlen tényezője a történelmi léptékű változásokról, a globális politikai folyamatokról, a nyugati világ és a „többi” kapcsolatáról, a liberális demokrácia jövőjéről szóló közgondolkodásnak. Fukuyama tétele - majd később annak könyv terjedelművé bővített történetfilozófiai horizontú továbbgondolása tömören arról szólt, hogy az 1989-ben bekövetkezett politikai változások, a vasfüggöny lehullása nem esetleges események a világtörténelem egészében, hanem a modern világ politikai-társadalmi fejlődésének meghatározó trendje, mely a történelem egészében a liberális-demokratikus berendezkedés általánossá, globálissá válásához vezet. A szocialista tábor széthullása, s korábban a szélsőjobboldali totalitárius rendszerek veresége is ennek a történelmi léptékű változásnak mintegy a betetőzője, innen már „csak” néhány lépés az ideológiai és gyakorlati értelemben vetélytárs nélkül marad politikai-társadalmi-gazdasági rendszer maradéktalan győzelme, amely így eszmei értelemben a történelem végét jelenti. A fentebbi tételt Fukuyama a modernitás gazdasági fejlődésének és a demokratikus, emberi-jogi vívmányainak egyetlen korábbi, vagy kortárs társadalomban nem fellelhető jelenségével, valóságával, lehetőségével magyarázza, majd amikor történetfilozófiai szintre emeli tétele bizonyítását, az elismerés iránti vágyat, mint az emberi természet állandó, kibontakozásra váró alapelemét teszi a modernitást megelőző társadalomfejlődés ebbe az irányba ható aktorává, a világtörténelmi események katalizátorává. Persze, az így megfogalmazott tézisek nem determinált történelmi folyamatot jelentenek, hanem egy átfogó trendet, mely azonban mégis érdemes a nagybetűs Történelem névre, annak ellenére, hogy elképzelhető, hogy nem minden társadalom érkezik el, vagy akar elérkezni az Ember számára legkielégítőbb politikai-társadalmi berendezkedést jelentő liberális demokráciába. Jelen tanulmányunkban nem az eredeti koncepció kritikáját adjuk, hanem az elmúlt 25 év tapasztalatának, valamint maga a szerző, Francis Fukuyama későbbi műveiben található kétségek, kérdőjelek, hangsúlyeltolódások fényében próbálunk elemzést nyújtani a „történelem vége” tétel jelenlegi helyzetéről és jelentőségéről. Fia Fukuyama tételének azon megállapításából indulunk ki, miszerint az 1989-es változások a kétpólusú világ vége egy „liberális világforradalom” bekövetkeztét jelenti,vagyis azt hogy a világon egyre több ország választja a liberális-demokratikus berendezkedés valamilyen formáját, akkor az induló dátumhoz képest 2014-re egyértelmű növekedésről számolhatunk be. A Freedom House kutatóintézet jelentése szerint, a politikai jogok és a civil szabadságjogok kétféle mutatója alapján 2014-ben 88 ország tekinthető szabadnak (45%), 59 részben szabadnak (30%) és 48 nem szabadnak (25%), ami tükrözi azt a markáns változást, ami 1973-tól - vagyis a jelentések kezdetétől - nyomon követhető. A pontosság kedvéért hozzátehetjük, hogy a 195 ország mellett 2 csatolt és 12 vitatott területet tartanak még nyilván, melyek közül csak 2 szabad, 5 részben szabad és 7 nem szabad. Mivel az amerikai intézet évenkénti jelentését mérvadónak tekinthetjük, és mivel a ilyen jellegű és dimenziójú felmérést ők készítenek, illetve a legtöbb hivatkozás őket jelöli meg