Valóság, 2015 (58. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Trembeczki István: A történelem vége: sokasodó kérdőjellel Fukuyama téziséről, negyedszázaddal később

TREMBECZKI ISTVÁN A „történelem vége” - sokasodó kérdőjellel Fukuyama téziséről, negyedszázaddal később Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1989 nyarán jelent meg a The National Interest című külpoli­tikai folyóiratban Francis Fukuyama amerikai politológus-filozófus nagy hatású esszéje, amely azóta - bárhogyan is nézzük - megkerülhetetlen tényezője a történelmi léptékű vál­tozásokról, a globális politikai folyamatokról, a nyugati világ és a „többi” kapcsolatáról, a liberális demokrácia jövőjéről szóló közgondolkodásnak. Fukuyama tétele - majd később annak könyv terjedelművé bővített történetfilozófiai horizontú továbbgondolása­­ tömören arról szólt, hogy az 1989-ben bekövetkezett po­litikai változások, a vasfüggöny lehullása nem esetleges események a világtörténelem egészében, hanem a modern világ politikai-társadalmi fejlődésének meghatározó trendje, mely a történelem egészében a liberális-demokratikus berendezkedés általánossá, glo­bálissá válásához vezet. A szocialista tábor széthullása, s korábban a szélsőjobboldali totalitárius rendszerek veresége is ennek a történelmi léptékű változásnak mintegy a be­­tetőzője, innen már „csak” néhány lépés az ideológiai és gyakorlati értelemben vetélytárs nélkül marad politikai-társadalmi-gazdasági rendszer maradéktalan győzelme, amely így eszmei értelemben a történelem végét jelenti.­ A fentebbi tételt Fukuyama a modernitás gazdasági fejlődésének és a demokratikus, emberi-jogi vívmányainak egyetlen korábbi, vagy kortárs társadalomban nem fellelhe­tő jelenségével, valóságával, lehetőségével magyarázza, majd amikor történetfilozófiai szintre emeli tétele bizonyítását, az elismerés iránti vágyat, mint az emberi természet ál­landó, kibontakozásra váró alapelemét teszi a modernitást megelőző társadalomfejlődés ebbe az irányba ható aktorává, a világtörténelmi események katalizátorává. Persze, az így megfogalmazott tézisek nem determinált történelmi folyamatot jelen­tenek, hanem egy átfogó trendet, mely azonban mégis érdemes a nagybetűs Történelem névre, annak ellenére, hogy elképzelhető, hogy nem minden társadalom érkezik el, vagy akar elérkezni az Ember számára legkielégítőbb politikai-társadalmi berendezkedést je­lentő liberális demokráciába.­ Jelen tanulmányunkban nem az eredeti koncepció kritikáját adjuk, hanem az elmúlt 25 év tapasztalatának, valamint maga a szerző, Francis Fukuyama későbbi műveiben talál­ható kétségek, kérdőjelek, hangsúlyeltolódások fényében próbálunk elemzést nyújtani a „történelem vége” tétel jelenlegi helyzetéről és jelentőségéről. Fia Fukuyama tételének azon megállapításából indulunk ki, miszerint az 1989-es válto­zások a kétpólusú világ vége egy „liberális világforradalom” bekövetkeztét jelenti,vagyis azt hogy a világon egyre több ország választja a liberális-demokratikus berendezkedés valamilyen formáját, akkor az induló dátumhoz képest 2014-re egyértelmű növekedésről számolhatunk be. A Freedom House kutatóintézet jelentése szerint, a politikai jogok és a civil szabadságjogok kétféle mutatója alapján 2014-ben 88 ország tekinthető szabadnak (45%), 59 részben szabadnak (30%) és 48 nem szabadnak (25%), ami tükrözi azt a mar­káns változást, ami 1973-tól - vagyis a jelentések kezdetétől - nyomon követhető. A pon­tosság kedvéért hozzátehetjük, hogy a 195 ország mellett 2 csatolt és 12 vitatott területet tartanak még nyilván, melyek közül csak 2 szabad, 5 részben szabad és 7 nem szabad.­ Mivel az amerikai intézet évenkénti jelentését mérvadónak tekinthetjük, és mivel a ilyen jellegű és dimenziójú felmérést ők készítenek, illetve a legtöbb hivatkozás őket jelöli meg

Next