Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - SZÁZADOK - Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész)

PELLE JÁNOS: JÓZSEFVÁROS ZSIDÓ MÚLTJA kiment végig, minden udvarba benézve. Úgy állt meg a házak kapujában, mint a kirakatok előtt szokás. Kétszer is megesett vele, hogy megszólították: - Kit tetszik keresni? - Senkit — mondta, és továbbment. Mikor a második helyen kérdezték tőle, hogy kit keres, ezt felelte egy asszonynak: - Magamat.”17 Molnár, bár tizennyolc éves korában elhagyta a szülői házat, sokszor megfordult a józsefvá­rosi szerkesztőségekben. A 19. század végi sajtómágnás, Rákosi Jenő a Józsefváros szélén, a Nemzeti Színház (akkor még Népszínház) háta mögött, a Rökk Szilárd utca és a József körút között telken építtette fel a Budapesti Hírlap újságpalotáját Czigler Győző tervei alapján. Az 1893-ban átadott épületben született meg a magyar bulvársajtó: a Budapesti Hírlap kiadóhi­­vatali vállalkozásaként indult meg három évvel később az Esti Újság, az első utcai árusításra szánt, rikkancsok által terjesztett olcsó hírlap. Később valóságos „sajtónegyed” alakult ki, sor­ra költöztek ide a századfordulótól kezdve kisebb lapok, hetilapok szerkesztőségei. Különböző irányzatú újságokat szerkesztettek a Gyulai Pál és a Mária utcában is. A Rökk Szilárd utcában a Nap című politikai szenzációlap nyomdája (9. szám) és szerkesztősége (12. szám) működött. A Népszínház utca 22. volt a Polgári Sörfőzde bérháza, vagy ahogy máshogy nevez­ték: a Sörös palota. Nevezték Szódás-háznak is, mivel a szódás kocsik és lovak jártak ki-be széles hátsó bejáratán át. Élete vége felé itt lakott, a III. emeleten, Kiss József (1843-1921), a legnagyobb magyar zsidó költő, A Hét főszerkesztője és kiadója. Itt volt lapjának szerkesztősége is. A költő a Rökk Szilárd utcából költözött ebbe a palotába, mert nyugalmasabb helyre vágyott idős korára. Patinás lakásáról, perzsaszőnyegeiről még ma is beszélnek. Kosztolányi Dezső így írt róla: „A selyem-perzsáktól derengő szobában, párnáktól körültámasztva trónolt a rengeteg ágyon” (Nyugat, 1922). A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Radnóti Miklós, a Józsefvárosban szü­letett, itt volt gyerek. Munkaszolgálatosként lőtték agyon 1944. november 9-én, Abda határában, majd az exhumálást követően a Kerepesi úti temetőben temették el, 1946-ban. Emlékére, szülőházán az egykori Örömvölgy, ma Diószeghy Sámuel utcában emléktáblát helyeztek el 1999. október 18-án. Szerb Antal, akit a Józsefvárosi pályaudvarról depor­táltak munkaszolgálatosként 1944. november végén, 1926 szeptemberétől a Vas utcai községi felső kereskedelmi iskolában tanított német és francia nyelvet. 1935-ben így írt a városrészről „Budapesti kalauz marslakók számára” című művében: „Józsefváros. Az egész városrész albérletbe kiadó. Az albérlők a jövendő Magyarország. Orvostanhallgatók a klinikákról, finom elméjű bölcsészek, a Városi Könyvtár tisztviselői. Esténkint borral locsolgatják meggyulladni készülő agyukat, az Adria Hajóban, ahol na­gyobb és spontánabb a lárma, sűrűbb a füst és kedvesebb a készpénzért kapható szerelem, mint a Montparnasse-on. Az albérlők idővel mind ismert emberek lesznek. De kicsodák a főbérlők, senki sem tudja megállapítani. Hol volt az a sok férfi, aki után ez a rengeteg özvegy és árva maradt? A főbérlő kijön az Ön csöngetésére, a fején valami olyan háló van, mint apám korában a bajuszkötő, és szidja a jelenlegi albérlőt, aki még mindig nem kelt fel. A főbérlő minden testrésze idővel füllé alakult, magánélete nincs, teljesen felol­vad albérlője megfigyelésében, aminthogy őseiről is mind lemondott, kiakasztotta őket a főbérlő szobájába, a papírvirágok fölé és a kitömött kőszáli tyúk alá. És Ön mégis valami misztériumot fog sejteni, amint karácsony előtt magányosan baktat a józsefvárosi utcák homályán, nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a főbérlő, befőttes üvegei közt, valami receptet őriz, az életnek valami abszolút rendjét, amely csak a Józsefvárosokban nyílhat virággá, szőke lányok formájában, itt és az egész világon.”18

Next