Valóság, 2021 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 9. szám - VALÓSÁG CIKKPÁLYÁZAT - Fehér Anikó: „Krisztus kenyér s bor színében...” Az 1938-as budapesti Eucharisztikus kongresszus himnuszának szerzője: Koudela Géza
FEHÉR ANIKÓ VALÓSÁG CIKKPÁLYÁZAT „Krisztus kenyér s bor színében...” Az 1938-as budapesti Eucharisztikus kongresszus himnuszának szerzője: Koudela Géza ELSŐ DÍJAS PÁLYAMŰ „ Ebben az elmechanizált, agyontempózott világban leghűségesebb, leghatalmasabb barátaink a Lélek könyvei: in labore requies, in aestu temperies, in fletu solatium, megfáradtságunkban nyugovás, kiizzadásunkban enyhülés, elszomorodásunkban vigasztalás. Talán soha nem kellettek inkább szentkönyvek mint éppen mostanság. (Koudela Géza, 1935) A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a római katolikus egyház világméretű találkozója. Létrehozásának célja az Oltáriszentség tisztelete, annak megismertetése az emberekkel. Jó ideje a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága szervezi. Az elsőt 1881-ben rendezték meg, éppen 140 éve. Maga az eucharisztia a legfontosabb keresztény jelkép: az oltáriszentség. A római katolikus liturgia, azaz a szentmise minden alkalommal erre, vagyis a kenyér és a bor átváltoztatására, az utolsó vacsorára való emlékezés. Az eucharisztia saját ünnepe az Úrnapja, amit a világegyház a Szentháromság vasárnap utáni csütörtökön (illetve vasárnapon) tart. A kongresszusok kezdeményezője a franciaországi Tours-ban élt Emilie Tamisier aszszony (1834-1910) volt. A világi hölgy Pier Giuliano Eymard (1811-1868) és az 1986- ban boldoggá avatott Antoine Chevrier (1826—1879) tanítványaként eleinte eucharisztikus zarándoklatot vezetett ismerős papok segítségével Avignonba (1874). Ugyanebben az évben Ars-ba is szervezett zarándoklatot, Vianney Szent János halála évfordulójának tiszteletére. Tamisier asszony Gaston de Ségur püspök (1820-1880) segítségével 1881-ben Lille-ben megszervezte az első kongresszust. Az eucharisztia megismertetése és ünneplése mellett a kongresszus célja az egyre jobban elhatalmasodó franciaországi szekularizáció megfékezése volt - az egyház saját eszközeivel. Az első kongresszuson, amelyre XIII. Leó pápa adta az áldást, mintegy tíz ország képviselői jelentek meg. A siker arra buzdította a szervezőket, hogy tegyék rendszeressé ezeket a találkozókat, amelyeken a beszédeken és előadásokon kívül körmenetek is szerepeltek. A következő évben Avignonban találkoztak a Pénitents-Gris (Szürke bűnbánók) közösség támogatásával. Két év múlva, 1883-ban Doutreloux liége-i érsek szervezésében valósult meg a kongresszus. Itt már valóban lehetett érzékelni a dolog nagyságát és hatását a nem feltétlenül hívő emberekre is. Ezt a Fribourg városában tartott kongresszus követte (Svájc, 1885). A főszervező Mermillod püspök volt, aki sokat tett már korábban is a nemzetközivé, egyetemessé válásért. Az ő vezetésével létrejött egy Állandó Bizottság, és immár ennek felügyeletével zajlott a találkozások sora, egy-kétévi rendszerességgel. XIII. Leó pápa kezdeményezte, hogy 1893-ban Európán kívül, ráadásul vallási szempontból nagyon is jelentős helyen, Jeruzsálemben találkozzanak.