Várad, 2010 (9. évfolyam, 1-8. szám)
2010 / 3. szám
Könyvlelő Kinde Annamária rovata Székelyhídi Zsolt Ördöngős című kötete a Spanyolnátha könyvek sorozatban jelent meg 2009-ben. A szerző író, költő, zenész, számítógépes grafikus, 2007-től a Spanyolnátha internetes művészeti folyóirat szerkesztője. Két verskötet után egy regény, majd ez a mostani kötet, amelynek műfaji meghatározásával némiképp bajban vagyunk, ezért nem határozzuk meg. Egy írószövetségi könyvbemutató meghívószövegét idézve, olvasóközönségként „a vágy, a szerelem, a szépség és az élet megszállottjait" célozza ez a kötet, amelyben Székelyhidi - a jó - és Zsírsátán - a gonosz - viaskodnak egymással. „A költőnővel egyesülni olyan érés, amilyen a leeső paradicsom, a földbe nőtt retek mosatlan zamata a számban. Megízlelni a füstöt a tűzben, megkóstolni a szájpadláson hagyott üzeneteket, szopogatni a csak nekem termelődő nyálat, harapni és lenyelni az el nem hangzó szavakat. Egyedül akarok lenni ezekkel, a pillanatok járjanak át rajtam, keresztbe-kasul, ahogy a noktürn folyik körbe a szobán, suhan ki minden motívum és termelődik újabb, mint a kerti földből kibukkanó szerelemgyerekek, az élet és a halál összenövései. Egyesülni olyan érzés, hogy elfelejted, mire születtél, mire vagy. Mire negyedszer megvan a szám, ő hatodszor harap, holnapra fájni fog, de ma még, élvezem. Kibontom. Félredobom a leplet, most előttem csupasz, csupán. Egymásba búvunk, a teste szúr és forraszt, amilyenek a szemei. Lángokban állok. Később paradicsomot majszolunk, ahogy visz a busz, közelít mindenkihez. A szobámat égve hagytuk, azóta a tűz martaléka lehet. (...) Zsírsátán szerint a nők Székelyhidi életéből kimosódnak, mint a henna, eltűnnek, mint a szappanillat, elhalványulnak, mint a látásunk, elsimulnak, mint a nyári eső cseppjei. Tulajdonképpen jó is ez így. Jó ez is így." Vass Tibor Nem sok sem című kötete 182 oldalon válogatott és új verseket tartalmaz a szerző 1997 és 2004 között megjelent köteteiből, valamint 2005 és 2008 között készült műveiből. A kötet a Part Könyvek so- 92 Kritika