Városépítés, 1967 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1967 / 1. szám - Kőszegfalvi György: Progresszív törekvések a szocialista országok városrendezési elméletében és gyakorlatában

Progresszív törekvések a szocialista országok városrendezési elméletében és gyakorlatában* * Jelen tanulmány keretében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csában tömörült egyes európai szocialista országokról van szó, az azokban folyó városrendezési tevékenység elvi és gyakorlati vonat­kozásait, kérdéseit tárgyaljuk. A téma hazai vonatkozásaira a ta­nulmány nem tér ki. A tanulmányban alkalmazott fogalmak, kifeje­zések egy részét hazai tervezési gyakorlatunkban nem használjuk. Az elmúlt években a szocialista országok mind­egyikében a városfejlesztési és városrendezési tevékenység az állami politika szintjére emel­kedett, annak elismert, szerves része lett. Ez sok minden vonatkozásban kifejezésre jut. Alapvető felfogásbeli és megítélési változások­nak lehetünk tanúi a modern városrendezés, városfejlesztés feladatait, tartalmát, koncep­ciójának irányát, a fejlesztés célkitűzéseit és arányait, a népgazdasági tervezéssel kialakuló kapcsolatait és összefüggéseit illetően. A vá­rosépítési és városrendezési gyakorlat viszony­lag gyorsan reagál az elvi felfogás változásaira, eredményesen realizálja azt. A modern városrendezési felfogást már nem csupán elméleti sémák, teoretikai jellegű hipo­tézisek, hanem a megvalósult különböző jel­legű létesítmények széles skálája reprezen­tálja, a lakó, közösségi, termelési, ellátási és pihenési-üdülési rendeltetésű, kommunális és műszaki jellegű komplexumok sorából. Ezt se­gíti elő a városfejlesztési célokra rendelke­zésre bocsátott és bocsátásra kerülő beruhá­zási összegek rendszeresen növekvő hányada azok felhasználásának komplex és koncentrált vonásai. Az építőipari tevékenység mind job­ban erősödő és fejlődő ipari jellege, az előgyár­­tás széles körű térhódítása, fontos szerepet játszik nagy, összefüggő városépítészeti együt­tesek, azonos felfogású koncepció alapján épülő városrendezési egységeket képező komplexumok időben gyors, térben koncent­rált kialakulásában, megvalósulásában. A modern városrendezési felfogás és gyakor­lat mindenekelőtt a lakóterületek kialakításá­ban, funkcionális és szerkezeti tagolásában, va­lamint a lakóterületen, vagy azzal összefüggés­ben, ahhoz kapcsolódóan elhelyezkedő közin­tézmény-hálózat hierarchikus rendszerének felépítését, a beépítés módját és jellegét ille­tően jelentkezik. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek ele­jén uralkodó elvi megfontolások és a tervezési gyakorlat a lakóterületet, mint a város funk­cionális és szerkezeti elemét, egyoldalúan, me­reven kezelte, kis, önmagukban kevéssé élet­ Varsó. A város központi negyede nagyvonalú újjáépítésének egy részét, a Marsalkovszkij utca keleti felét mutatja be a felvétel, a Kultúra és a Tudomány Palotája felől Kőszegfalvi György

Next