Városépítés, 1967 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1967 / 1. szám - Kőszegfalvi György: Progresszív törekvések a szocialista országok városrendezési elméletében és gyakorlatában
Progresszív törekvések a szocialista országok városrendezési elméletében és gyakorlatában* * Jelen tanulmány keretében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült egyes európai szocialista országokról van szó, az azokban folyó városrendezési tevékenység elvi és gyakorlati vonatkozásait, kérdéseit tárgyaljuk. A téma hazai vonatkozásaira a tanulmány nem tér ki. A tanulmányban alkalmazott fogalmak, kifejezések egy részét hazai tervezési gyakorlatunkban nem használjuk. Az elmúlt években a szocialista országok mindegyikében a városfejlesztési és városrendezési tevékenység az állami politika szintjére emelkedett, annak elismert, szerves része lett. Ez sok minden vonatkozásban kifejezésre jut. Alapvető felfogásbeli és megítélési változásoknak lehetünk tanúi a modern városrendezés, városfejlesztés feladatait, tartalmát, koncepciójának irányát, a fejlesztés célkitűzéseit és arányait, a népgazdasági tervezéssel kialakuló kapcsolatait és összefüggéseit illetően. A városépítési és városrendezési gyakorlat viszonylag gyorsan reagál az elvi felfogás változásaira, eredményesen realizálja azt. A modern városrendezési felfogást már nem csupán elméleti sémák, teoretikai jellegű hipotézisek, hanem a megvalósult különböző jellegű létesítmények széles skálája reprezentálja, a lakó, közösségi, termelési, ellátási és pihenési-üdülési rendeltetésű, kommunális és műszaki jellegű komplexumok sorából. Ezt segíti elő a városfejlesztési célokra rendelkezésre bocsátott és bocsátásra kerülő beruházási összegek rendszeresen növekvő hányada azok felhasználásának komplex és koncentrált vonásai. Az építőipari tevékenység mind jobban erősödő és fejlődő ipari jellege, az előgyártás széles körű térhódítása, fontos szerepet játszik nagy, összefüggő városépítészeti együttesek, azonos felfogású koncepció alapján épülő városrendezési egységeket képező komplexumok időben gyors, térben koncentrált kialakulásában, megvalósulásában. A modern városrendezési felfogás és gyakorlat mindenekelőtt a lakóterületek kialakításában, funkcionális és szerkezeti tagolásában, valamint a lakóterületen, vagy azzal összefüggésben, ahhoz kapcsolódóan elhelyezkedő közintézmény-hálózat hierarchikus rendszerének felépítését, a beépítés módját és jellegét illetően jelentkezik. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején uralkodó elvi megfontolások és a tervezési gyakorlat a lakóterületet, mint a város funkcionális és szerkezeti elemét, egyoldalúan, mereven kezelte, kis, önmagukban kevéssé élet Varsó. A város központi negyede nagyvonalú újjáépítésének egy részét, a Marsalkovszkij utca keleti felét mutatja be a felvétel, a Kultúra és a Tudomány Palotája felől Kőszegfalvi György