Városépítés, 1981 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 1. szám - Lantos László: Gondolatok az építés és településfejlesztés VI. ötéves tervi tennivalóiról
de később jelentőssé válható exporttevékenységéről van szó. A vállalatoknak arra kell felkészülniök, hogy — különösen korszerű kapacitásaik, nagyértékű termelő berendezéseik kihasználása érdekében — hatékony, gazdaságos építési export feladatokat is teljesítsenek. Az is nyilvánvaló kell legyen, hogy ez esetben nem kapacitás időleges átmentése a cél, hanem hosszú távon kell berendezkedni az építési exportra. Csak ilyen felfogással lehet elindulni külpiacra és gazdaságosan „ott maradni”. Ezzel voltaképpen kettős cél érhető el : egyrészt az ágazat segítséget nyújt a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyának javításához, másrészt hatékonyan kihasználható az egyébként itthon elfekvő kapacitás, illetve korszerű műszakitechnikai, szellemi gyarapodáshoz is vezethet. A kiemelt népgazdasági célok között említendő az energiatakarékosság. Az építőiparnak ebben is jelentős tennivalói vannak. Ez kétirányú. Egyrészt olyan létesítményeket kell létrehoznia, amelyek energiatakarékosan működtethetők (ez természetesen a szélesen értelmezett háttériparral közös feladat), másrészt önmagának is abba az irányba kell fejlődnie, hogy fajlagosan csökkentse működése során az energia felhasználást. Különösen jelentős e szempontból az építőanyag-ipar. (Ezt jelzi, hogy az építőanyag-ipar termelési költségének közel 20%-a, ezen belül a cementiparban egyharmada, a tégla-cserépiparban pedig közel egynegyede energia költség.) Fontos népgazdasági követelmény — amelyet az építőiparnak ugyancsak következetesen kell érvényesíteni —a minőség, a minőségi munkavégzés. Az ebben történő előbbrelépés több szempontból is rendkívül lényeges, így pl. a minőség javulása a létrehozott létesítmény használati értékének növelését jelenti: a majdani fenntartási igényeket csökkenti, a kapacitást bővíti, de jelenti a vállalati munka hatékonyság emelkedésének, a vállalati tevékenység gazdaságosságának javulását is. A minőség emelésében igen nagy tartalékaink vannak. A Központi Statisztikai Hivatal egyik felmérése szerint az 1976—1979. években átadott építmények nagyobb fele hiánymentes volt, ugyanakkor mintegy 45%-ánál az átadási jegyzőkönyvek kisebb-nagyobb mennyiségi-minőségi hiányokat rögzítettek. A lakóházak több mint 80%-át minőségi-mennyiségi hibákkal adják át. Az V. ötéves terv első négy évében a garanciális javításokra annyit fordítottak, hogy — ha a munkákat eredetileg jó minőségben végzik — terven felül kb. 2000 új lakás felépítéséhez nyújthatott volna fedezetet. A mérséklődő kereslet — az „előre köszönés” —talán arra kényszeríti a beruházásban közreműködő valamennyi — tervező, kivitelező — vállalatot, hogy az említett „tartalékokat” felszámolják. Az elmúlt két évben az építőiparban is új típusú vállalati kapcsolatok kialakulása tapasztalható. A jövőben ezeket is tovább indokolt intenzifikálni. A gazdasági társulások — mint ismert — meghatározott konkrét feladat végrehajtása érdekében alakulnak. Előnyük több irányú: a meglevő termelőberendezések, gépek hatékonyabban kihasználhatók, javulhat az anyagellátás; kedvezőbb körülmények teremthetők a gépjavításokra; az oktatás közösen szervezhető, voltaképpen egy ilyenfajta kapacitástöbblet nem igényel külön nagy létszámú adminisztratív apparátust. A területi keretek között működő társulások tevékenységénél a megyehatár nem ,,korlát" többé, sőt igény — kapacitás összhang rugalmasabban biztosítható. A hatodik ötéves tervben továbbra célszerű felhasználni, támogatni ezen új típusú együttműködési formákat. Az építőipari vállalatok eredményes, gazdaságos, népgazdasági szempontból is hatékony működéséhez megfelelő közgazdasági környezet biztosítása szükséges. Az 1980 januárban bevezetett új szabályozó rendszer alapvető módosítása jelen ismeretek szerint nem volt indokolt. A változások a hatékonysági követelmények növelése, a gazdálkodási feltételek szigorításának irányába hatnak. Ugyanakkor a következő időszakban fokozottan kell figyelemmel kísérni a nehéz gazdálkodási helyzetbe került vagy kerülő vállalatok tevékenységét. Ezzel egyidőben tapasztalatokat kell gyűjteni a jól prosperáló vállalatok gazdálkodásáról is annak érdekében, hogy a jó tapasztalatok a gyengébben működő termelő egységeknél is eredményesen bevezethetők legyenek. (Brecht írja: amikor Japánban a földrengés következtében házak dőltek össze, a tudósok, szakemberek nem az összeomlás tényezőit kutatták, hanem azt vizsgálták, hogy az épen maradt házak miért maradtak „talpon”.) A nyolcvanas évek első felében — az életszínvonal megőrzés, az életkörülmény, a közérzet javítás szempontjából is — kiemelt jelentőségű feladat az arányosabb, kiegyensúlyozottabb településfejlesztés. Jóllehet a gazdaság fejlődésüteme a hatodik ötéves tervben mérséklődni fog, társadalompolitikai céljainkat mindenképpen meg kell valósítani. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy településeinket átgondoltan, egymással való kapcsolatuk figyelembevételével fejlesszük. A lakossági infrastruktúra fejlesztése e tervidőszakban is folytatódik. Az új létesítmények mellett azonban az eddiginél nagyobb erőt, energiát kell fordítani a már meglevő lakóházak, kórházak, iskolák, színházak, más középületek — karbantartására és okos rekonstrukciójára. Ez különösen nagy feladatot ró a kivitelező szervezetek mellett a tanácsokra. Ez a település arculatát megőrző, formáló, megújító tevékenység viszonylag koncentráltan jelentkezik, elsősorban a fővárosban és az öt kiemelt felsőfokú nagyvárosi településben (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr). Ezzel egyidejűleg mintegy 100 ezer lakás felújítására és korszerűsítésére is sor kerül. Ugyanakkor városfejlesztési tevékenységünk során azt is látnunk kell, hogy az elmúlt 1—2 ötéves tervidőszakban a megyeszékhelyek — sok megyében — nagyobb fejlesztési lehetőségekkel rendelkeztek, mint amit a megyei erőforrások globálisan megengedtek. A legtöbb esetben a megyeszékhelyek a megyében levő többi város „rovására” fejlődtek, így a település kategórián túlmenően nőtt a köztük levő „olló”. Ez a gyakorlat a jövőben nem folytatható. A települések képét legjelentősebben befolyásoló fejlesztés a lakásépítés. A tervidőszakban — mint ismert — 370—390 ezer lakás felépítését tűztük ki célul, ezen belül a magánlakásépítés előirányozta 255—270 ezer lakás, amiből egyedi családi házakban 145—160 ezer lakás az előirányzat. A magánlakás-építés szinte valamennyi magyar települést érint. Ennek célszerű, gazdaságos, anyagtakarékos megvalósítását sok irányú intézkedéssel kell elősegíteni (telekbiztosítás, anyagellátás — a belkereskedelmi forgalmazási tevékenység javításával is — megfelelő tervek és szakemberek biztosítása stb.). Megint csak rendkívül fontos tanácsi feladat is. A tanácsi teendők között kell kiemelten hangsúlyoznunk azt is, hogy a városfejlesztés csak a vonzáskörzetükben levő, a velük szimbiózisban levő városkörnyéki települések igényeinek figyelembevételével történhet. Ezzel egyidejűleg nagyobb figyelmet kell fordítani a már meglevő létesítmények ésszerű kihasználására is. A városkörnyéki települések alapellátásának és közlekedésének javítását is fel kell használnunk arra, hogy mérséklődjék, illetve csökkenjen a városbaáramlás mértéke, üteme. Fejlett szocializmust építő társadalmunkban korszerű, eredményes településfejlesztés csakis a társadalom aktív részvételével lehetséges. Az elmúlt években a településpolitika, a településfejlesztés a társadalom- és a gazdaságpolitika szerves részévé vált. A településpolitika és a településfejlesztés a párt, a társadalmi szervek, a lakosság széles rétegeinek érdeklődési körébe kerültek. A települések lakosságának, az itt dolgozóknak egyre szélesebb rétegei vesznek részt önzetlenül, társadalmi munkásként a településfejlesztési, településépítési, környezetformálási és megóvási tevékenységben. Ez a fajta társadalmi aktivitás változatlanul nagy tartaléka településfejlesztő munkánknak a jövőben is. Az igények helyesebb, szélesebb körű feltárása, megismerése, s a választott megoldások, településfejlesztési feladatok végrehajtására való aktivizálás céljából a tervek előkészítésébe, jóváhagyásuk előtti egyeztetésébe a lakosság és a társadalmi szervek fokozottabb bevonása indokolt. Ez biztosíthatja a nyílt, demokratikus településpolitika megvalósítását. ■