Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám - Mester Árpád: Budapest a tervező szemével
gyobb rossz a hegyvidéken, pontosabban, hogy sokat enyhített volna, ha szép házakkal épül be minden hegyoldal. A lakótelepek nagyrészt a város pesti oldalán épültek fel. Közülük az elsőket már 1953-ban kezdték megvalósítani a központhoz közel fekvő, be nem épített nagyobb összefüggő területeken. Ezután épült fel a Fiastyúk utca (ma Thälmann u.) mentén, a Kerepesi út mellett, a Gubacsi hídfőben, Albertfalván hagyományos építési móddal több ezer lakás. Ezek a lakótelepek már belenőttek a város szövetébe. Hozzájuk csatlakozóan két új városi park született a Fiastyúk utcai lakótelep és a Rákos patak között és a Kerepesi út mentén. A belső kertekben a fák kifejlődtek, otthonos környezetet teremtettek a 3 emeletes, magastetős házak között. Új felfogás kezdett érvényesülni 1955-től a várostervezésben, a kivitelezés technológiájában, az épülettervezésben és ez kihatott a lakásépítési területek kijelölésére és ezekkel együttesen a város fejlődésére. Ebben az időszakban, mintegy 10 éven belül épültek fel az Árpád-híd pesti hídfő északi részén fekvő — az Üllői út mentén a József Attila, a XIII. ker. Vörös Hadsereg útjára néző Lakatos úti, a Kacsóh Pongrác úti, Nagy Lajos király út menti lakónegyedek. A felsorolt területeken egyenként épült már többezer lakás. A blokkos épülettípusok jellegzetesek ezekre a lakótelepekre, illetvenegyedekre. A blokkos technológia már merevebb anyagot jelentett a tervezőknek a hagyományosnál. Az ebből adódó változás érezhető az említett helyeken, ugyanakkor a városrendezési tervekben a városi funkciók tudatos érvényesítése és ezek összehangolása a tágabb környezettel pozitívnak értékelhető. A József Attila negyedben az alkalmazott színek helyenként harsogóak voltak és nem harmonizáltak egymással, de ezek a színek azóta már lehámlottak és leperegtek. .. és még mindig peregnek. Az Árpád-hídnál a beépítés sűrűsége túlzottra sikerült és mert nem valósult meg a tervezett szint alatti gépkocsitároló, kevés a parkolóhely. Ez utóbbi megjegyzés az említett lakótelepek mindegyikére elmondható. Nagy fordulatot hozott a lakásépítésben a házgyárak megjelenése. Az első házgyári típus a budafoki kísérleti lakótelepen épült fel ; 4 emeletes lakóházak készültek ebből. Az 1-es számú házgyár 10 emeletes lakóházait tömegesen Kelenföldön állították össze. Az első házak 1965—67-ben emelkedtek ki Budának ezen a táján. A beépítésben még a korábbi években kialakult elrendezés sémáit lehet felfedezni az új magasságnak megfelelő légtérarányokat kielégítő épületek között. A Szakasits Árpád útra helyezett úgynevezett kövérházak átvitt értelemben is a lakótelep szürke foltjai. A központ helye, térbeni megjelenése jól megválasztott, de hiba volt a mögötte meghagyott üres területet fásítás nélkül hagyni, még akkor is, ha ez hosszú ideig felvonulási területként szerepelt. Röviddel ezt követően indult meg az Örs vezér téri új városrész építése a 2. sz. házgyár „termékeiből”. A lakásszám itt haladta meg elsőként a tízezres számot, és városrészközpont is itt szerepelt először a lakásépítési területek között, és ennek egyik indoka a 2-es metró volt. A városrész az eredeti terveknek megfelelően valósult meg, kivéve a nagy központot, ami különösen a Fehér úti oldalon hátrányosan módosult és gyanítom, hogy a változások egy átfogó, új terv híján következtek be. A lineáris telepítési elv érvényesült az előzőhöz hasonló nagyságrendű lakónegyedben, Újpalotán. Az utcahatás az épület magasságok miatt nem érvényesül kellőkép, de amiatt sem, mert elmaradtak az üzletsorokkalszegélyezett gyalogos zónák az utak és a középmagas épületek között. E helyett szemétgyűjtő konténerek díszelegnek az utak mentén. Újpalotának a karakterét mégis az egymást keresztező két nagy főút adja, a barátságos motívumot viszont a nagy összefüggő közös zöldterületek felé nyíló, többszintes házakból formált kisebb egységek jelentik. Nem vehetek sorra minden lakótelepet, kettőre azonban még hadd térjek ki. Az egyik, amely a Kispest rekonstrukciója címen jött létre. A Vörös Hadsereg útjára merőlegesen állított középmagas épületvonulatok megszüntették Kispest kisvárosi főutcáját. E helyett rideg épületvégek jelennek meg, igaz ritmikusan, és színezve az út mentén, olyan hatást adva, mintha külső területen fekvő lakótelepen járnánk. Jó lenne egykor visszaépíteni az út két oldalát alacsony házakkal, üzletekkel, szolgáltató műhelyekkel, vendéglőkkel. Meg kellene teremteni azt a humánus, kisvárosi főutcát, ami csak és kizárólag Kispestre lenne jellemző. A másik a Gazdagréten épülő új lakónegyed. A sasadi enyhén lejtős domboldalak között a környezetétől és a tájtól homlokegyenest ellenkező, mondhatni vadidegen beavatkozás kezdődött. Általában 10 emeletes nagyméretű lakóházak épülnek, olyan kiterjedésben és elrendezésben, ami tovább növeli az ellenszenvet. Nem lett volna szabad ezt a területet intenzív lakásépítésre kijelölni, ugyanis az alapvető hibát ebben látom. Hiányzott az előrelátás a lakásépítés előkészítésében és megvalósításában résztvevőknél, egyszóval a lakásberuházási politikában. Ez a megállapítás mindannyiunkra vonatkozik akik ebben tevékenykedtünk. Végül sajnálom, hogyha helyenként elfogultnak látszana a véleményem, ezt tudatosan kerülni akartam, de ha mégis így lenne, akkor ez a város iránti mélységes elkötelezettségből, a várost féltő szeretetből származott. Azt is hiányolom, hogy a cikk „kimért” kerete miatt nem írhattam a Belvárosról, a rekonstrukcióról, a belső városrészek felújításáról, az új parkokról és még sok olyan városi részletről, ami ugyancsak fontos eleme a város életének.