Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 2. szám - TERVPÁLYÁZAT - Font Erzsébet: Domonyvölgyi kirándulóközpont rendezésére kiírt tervpályázat eredménye

nyában ez az egyetlen kiindulás volt a fejlesztési elképzelések orientálásához. A területi adottságok közül az alábbiak emelhetők ki: — Település- és közlekedésföldrajzi szempontból a wilaya előnyös tenger­parti fekvése mellett meghatározó adott­ságok a partvonalat szervesen követő hegysor, az erre merőleges három folyó­völgy, torkolatukban kikötési lehető­séggel, míg a tengerparttal párhuzamos közlekedési lehetőség az első hegyvonu­lat mögötti keresztvölgyben jöhetett létre. A települések, illetve a fejlődési gócpontok éppen a felsorolt völgyek metszéspontjaiban, illetve a torkolati pontokban alakulhattak ki. — Az infrastruktúra kiépülése a fenti tengelyek közül gyakorlatilag a középső (Saf-Saf völgyi) tengelyre korlátozódik (közlekedés, öntözés, ivóvízellátás, ener­gia, csővezetékes szállítás). — Adottságként figyelembe veendő a skikdai kikötő (az ország negyedik leg­nagyobb árukikötője), az ország belseje felé, valamint Kelet-Algéria legnagyobb ipari központja. Annaba felé már meg­levő kedvező közlekedési (vasúti, köz­úti) kapcsolatai, továbbá a Skikdába cső­vezetéken érkező nagytömegű nyers­olaj és földgáz jelenléte. Utóbbiak egy nagy volumenű szerves vegyipar alapjait képezhetik.­­ Regionális profilképző adottságok állapíthatók meg ugyanakkor, amit a ké­sőbbiek során kell kiaknázni; a nyugati tengely domborzati adottságai alapján munkaigényes és kevésbé szállításigényes ipar fogadására, illetve az erdőgazdasági termékekkel való kooperációra alkal­mas. A középső tengely további gyors fejlesztése esetén e térség túlnépesedé­sének a veszélye fenyeget, viszont szá­molni kell az agrár­feldolgozó ipari te­vékenység folytatódásával, ami már ma is megindult e tengely mentén. A ten­gely déli részén Kelet-Algéria legna­gyobb városának Constantine-nak a von­zása erősen érvényesül. A keleti folyó­völgy, illetve Azzaba térsége jelentős mezőgazdasági tartalékterülettel, jó köz­lekedési kapcsolatokkal és a legnagyobb összefüggő, üdülésre alkalmas tenger­parttal rendelkezik.­­ A helyi kitermelő ipar elsősorban építőanyagipari korszerűsítésre alkalmas anyagokat tár fel (kő, agyag, illetve ex­portra higany), míg a mezőgazdaságban a konyhakerti kultúrák magasabb része­sedése és a fakitermelés a legelőnyöseb­bek. Fő megoldandó problémák — A wilaya előnyös fekvése ellenére szinte valamennyi fejlettségi mutató te­rén elmarad az algériai átlagtól. — Az utóbbi évek célkitűzései nagyon kis arányban teljesültek (pl. lakásépítési tervek alig 25%-a), így tendenciájában az elmaradás nem csökken.­­ Központi kérdés a népesség várható megkétszereződése a 2000. évi tervtáv­latig. A népességszám arányában súlyo­sodnak a foglalkoztatás, a lakásépítés, az oktatás, a szakképzés, a vízellátás ma is alapvető gondjai. — A centrumokban e gondokat súlyos­bítja a városok népességét növelő falusi elvándorlás. (Jelenleg a népesség fele la­kik külterületen, tanyán.) — A mezőgazdaságban struktúraváltás nélkül az adottságoknak csak egy része használható ki, a struktúraváltás viszont a tömeges elvándorlás fokozódásának veszélyével jár. — Az ipari struktúra hiányos, széttagolt, önfejlődésre képtelen. — Az infrastruktúra-hálózat nem tár fel és szolgál ki egyes izolált zónákat, a ke­leti és nyugati területeket, valamint ál­talában a településhálózat alsó szintjét.­­ Területi vonatkozásban a wilaya fej­lődése kiegyensúlyozatlan, a regionális egységek (dairák) beosztása mesterkélt. A nyugati oldalon hiányzik egy régió­szervező alközpont. A közvetlen helyzetértékelés leírása után az egész wilayát illetően a népes­ség prognózisa és a normatív foglalkoz­tatási igénye (prekoncepció) alapján a meglevő települések környezetében lakó- és iparterület kiválasztására került sor. DR. VÁRKONYI MIKLÓS— FLEISCHER TAMÁS FELHASZNÁLT IRODALOM 1. BALTA P. : Ombres et lumières d’une revolution (Le Monde Diplomatique 1982. nov.) 2. Z’Hor Ounisti: L’impératif social et le défi démographique (Le Monde 4—5. juillet 1982.) 3. Charte Nationale (Nemzeti Karta) SNED Alger 1976. Tervpályázat Domonyvölgyi kirándulóközpont rendezésére kiírt tervpályázat eredménye FONT ERZSÉBET A budapesti agglomeráció dinamikus fejlődése egyre inkább kihat tágabb kör­nyezetére is, különösen megnyilvánul ez az üdülési igény kielégítése terén. A főváros igazgatási területén belül fo­kozatosan telítődtek a korábbi üdülő­­területek és lassan ugyanez mondható el a főváros környéki hagyományos üdülő­területekről, a Dunakanyar és a Rácke­vei Duna-ág térségéről is. A megnövekedett szabadidő, az ehhez kapcsolódó életmódváltozás, a zajos, füstös, zsúfolt városi környezetből való menekülés egyre fokozza az üdülési igényt. Az utóbbi években a közlekedési költ­ségeken beállt változás, valamint a tá­voli üdülőterületek (Balaton) megköze­lítésével járó időveszteség egyre inkább az irányban hat, hogy a hétvégi üdülési és kirándulási igényt Budapest közvet­len környezetében kell kielégíteni. Változóban van a szabadidő eltöltésével kapcsolatos minőségi igény is. A csalá­dok egy részének ma már nem olyan egyértelműen csábító a hétvégi ház gon­dolata. A hétvégi ház fenntartása — nem beszélve a felépítéséről — nehéz anyagi terheket és időbeli kötöttségeket jelent. Ugyanakkor a család életében olyan ne­hezen megoldható szervezési kérdése­ket vet fel — kettős háztartás, bevásár­lási nehézség, családtagok kényszerű al­kalmazkodása — melybe egy idő után a családok belefáradnak. Az egyéb hagyományos szabadidő eltöl­tési lehetőségekkel kapcsolatban is egyre több nehézség merül fel. A stran­dok zsúfoltak, a Duna nagy része für­désre alkalmatlan, kevés a közhaszná­latú sportterület. Az üdüléssel kapcsolatos mennyiségi és minőségi igények alakulása egyértel­műen felveti annak szükségességét, hogy Budapest közelében hegyvidéki, vízparti, szabad, kötetlen kikapcsolódási lehető­ségeket keressünk. A budai oldal viszonylagos jó lehetőségei mellett egyre erőteljesebben kap szere­pet a pesti oldal lakosságának üdülési, kirándulási igénye. Már 1970-ben a Pest megyei településhálózat-fejlesztési terv és a jelenleg készülő a ,,Budapesti agglo­meráció üdülőterület fejlesztési prog­ramja” határozottan felveti a Gödöllői dombvidék üdülési célú fejlesztésének lehetőségét. Az igény oldaláról a fentiekben vázoltak alapján megalapozott e a térség fejlesz­tése és várhatóan a feltételek is kialakul­nak a közeljövőben. A Gödöllői dombvidék egyik kivétele­sen szép területe az Egres patak mentén kialakult ún. Domonyvölgy. Kedvezőek a terület egyéb adottságai is: 30 percre van a fővárostól, a főközlekedési utak­hoz közel fekszik, az Egres patak men­tén kialakított tározók alkalmasak a nyári fürdőzésre, a környező erdők a tavaszi, őszi kirándulásokra és a lejtők a téli sportolásra. A terület legértéke­sebb vonása azonban az, hogy még érin­tetlenül jelenik meg a táji környezet és azon ritka terület, melyet még nem csú­fított el a spontán területbirtoklás fel­töltésével együtt a beépítés. Várható volt azonban a tározók vizének felfede­zésével az üdülők kampányszerű meg­jelenése, ezért az érdekelt hatóságok tervpályázat kiírásával és tudatos fejlesz­tésével kívánták elejét venni a várható spontán folyamatoknak. A tervpályázat során megoldandó feladat igen sokrétű. A harmonikus környezet fenntartása a cél, melyben az épített lé­tesítmények is a táj részévé kell, hogy váljanak. Területrendezési, tájrendezési, vízrendezési és építészeti feladatok komplex összehangolása a pályázó fel­adata. A tervpályázat alapvető céljának meg­felelően a táj egységét nem zavaró, a tá­rozókra és a környékbeli erdőkre alapo­zott szabadidő eltöltési lehetőségek biz­tosítása volt a feladat. A bíráló bizottság ezért csak kismértékben kötötte meg a pályázókat kötelező programmal, ill. előírásokkal, lényegében a pályázóktól várta a terület optimális befogadóképes­ségére, az el­helyezendő létesítményekre, a táj harmonikus alakítására vonatkozó fejlesztési javaslatokat, továbbá mind­azon ötleteket, melyek a terület vonz­erejének, egyéni karakterének a szokot­tól eltérő jellegének kialakításához hoz­zájárulhat. A tervpályázat eredménye A bíráló bizottság a beérkező 14 pálya­műből 1 pályaművet nem tartott díja­zásra érdemesnek, 5 pályaművet díja­zásban, 2 pályaművet megvételben ré­szesített. A bíráló bizottság döntése alapján az alábbi pályaművek szerzői részesültek díjazásban, illetve megvételben: 140 000,— Ft-os I. díjban részesíti a 3. bírálati sorszámú pályamű szerzőit: F. Körner Zsuzsa, Bognár László, Radványi Katalin, Radványi György, Szilágyiné Csató Judit, Gerzonics Annamária, Pataky Tibor, 130 000,— Ft-os II. díjban részesíti a 8. bírálati sorszámú pályamű szerzőit: dr. Perjés András, Horányi Ágnes, Simon Bálint, Blazsovszky Lászlóné, Józsa Mária, Medgyessy Sándorné, Szabó Istvánné, rangsorolás nélkül 100 000,— Ft-os III. díjban részesíti az 1. bírálati sorszámú pályamű szerzőit: Kertai László, Nagy József, Palotás Lajos, Sándor János, Siklós József, Wilbertz Péter, rangsorolás nélkül 100 000,— Ft-os III. díjban részesíti az 5. bírálati sorszámú pályamű szerzőit: Parádi Károly, Kecskés Tibor, Fekete Antal, Kecskésné Szabó B., dr. Gaáz Ferenc, Szálka Miklós, Tóvári László, 90 000,— Ft-os IV. díjban részesíti a 9. bírálati sorszámú pályamű szerzőit: Miklós Mária, Rada István, Kalotai Rita, Kozma Csaba, Kiss Károly, Schömer Andrásné.

Next