Városépítés, 1985 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 1-2. szám - Gáspár Tibor: Budapest arculatának változásai

a Hilton-szálló beillesztésén túl történelmi ké­pét konzerválta. Néhány kisebb lakóház-ki­egészítés keresetlenül találta meg tömegét és arcát. Súlyos hiány a Sándor-palota még min­dig nyers, feketén ásító ablakainál, tagozat nélküli tömegénél mutatkozik. Sok a kisebb-nagyobb városképi probléma a Lánchídtól északra húzódó jobbparton. Az el­szórtan végrehajtott kiegészítések legtöbbje sikeresnek mondható, társtalanul áll a hajdani koncepciók emlékeként a „pontház” a Bolgár Elek térnél. A Margit-hídtól északra, valamint a hídfő környezetében tévedések városképi mementója a rózsadombi SZOT szálló (1973). Túlfeszíti környezetét a Komjádi uszoda. A belvárosi folyópartszakasztól eltekintve, ke­vés a változás a pesti oldalon. Régi városkép tekint ránk az Erzsébet-hídtól délre. A Petőfi­­híd és a közraktárak között kevés új, városi parkjaink egyike. A Lánchídtól északra eső pesti oldalon a régi városképet a 60-as évek egy jó arányérzékkel megoldott foghíja egészíti ki. (Széchenyi u. sarok.) A Margit-hídtól az Árpád-hídig terjedő szakaszon — a két világháború közötti új Li­pótvároshoz igazodik, — kerülve a lakótelep­­szerű megjelenés buktatóit, — egy keskeny sávban telepített ,,Z” és „T” formációkat kö­vető, Dunára nyitott udvarokat alkotó pane­les épületsor, — amelyen a loggiás épületvég­homlokzatok is plasztikai szerepet kaptak. Végighaladva a Dunának az Árpád-híd és Pe­­tőfi-híd közötti parti szakaszai mentén, s néz­zük a Vár területét és annak környékét. A pa­lotaegyüttes követte azt a koncepciót, amely a térség kulturális rendeltetését tűzte ki célul. Azon persze el lehet gondolkozni, hogy a „kor­szerűsített” belső térrendszer mennyire felel meg funkcionális értelemben a kép és szobor­tár követelményeinek (Nemzeti Galéria); az azonban vitathatatlan, hogy az eszmei tarta­lom méltó a reprezentatív tömeghez. A nyu­gati oldal, ahol hajdanában a testőrség, az is­tállók, valamint József főherceg palotája volt, még ma is jórészt ásatási terület, ill. nem ren­dezett felvonulási „kőtár”. Palánkok, ideigle­nes épületek tagolják a Szt. György teret, ro­mos a volt Honvédelmi Minisztérium. A Szín­ház utca keleti oldala „megújult”, újdonság az a rövid sétányszakasz is, amely a keleti falak felett a Sándor-palotáig, ill. annak kertjéig vezet. Nem lesz könnyű a térség végleges rendezését megtalálva, a még helyreállításra, ill. felépí­tésre váró épületek megfelelő funkcióit el­határozni,­­ nem is említve az anyagi vonat­kozásokat, hiszen milliárdokkal mérhető ter­h­ekről van szó. El kell vetni azonban minden olyan elképzelést, amely a két tér, — a Dísz — és a Szt. György tér között a Honvédelmi Mi­nisztérium maradványainak elbontásával, épí­tés nélkül vél rendet teremteni. A közbeéke­lődő tömb visszaállítása a vár szerkezetében, térrendszerében nélkülözhetetlen elem. Úgy­szintén vitathatóak olyan gondolatok is, amely a HM tömb rendeltetését nagyobb forgalmi vonzattal kapcsolná össze. Helytelen lenne ugyanakkor jellegtelen, a hely követelményei­hez képest degradálódott funkciók számára visszaállítani az épületet. A ma még nyitott kérdés tehát több szempontból kíván mérle­gelést. A Dísz tértől északra, a régi és az új építészet helyenként mesteri együttélése jelent válto­zást. Ebben az is rendkívüli jelentőséggel bír, ahogy számos, valamikor kevesetmondó hom­lokzat legfelsőbb rétegei mögül felszínre ke­rülhettek a hajdani történelmi értékek, — (pl.: Tárnok u. 14., Országház u. 18—22.) de az is, ahogy a foghíjak túlnyomó többsége a mai építészet nyelvén, de nagy alkalmazkodó kész­séggel megvalósult. (Kiemelkedőek a Szent­­háromság u. és tér sarok, a Tárnok u. 13., Úri u. 32., vagy az Úri u. 38. sz. alatti, a Tóth Árpád sétány saroképülete.) Északon a Bécsi kapu tér 5., 6., 7. sz. alatti mintaszerű szépséggel kezelt copf épületsor igazi „ékszer”, — a Pet­­termann bíró utcai energiaközpont az alkotó merész, de sikeres mutatványa. Hiány, tarto­zás a Kapisztrán téri romterület. — Külön említést érdemel a Tóth Árpád sétány hangu­latos sétányarchitektúrája, cserjékkel, padok­kal, a sétány vonalának változatos, ízléses ve­zetésével, utcaburkolataival. A keleti várlejtő változásai helyenként ígére­tesek, helyenként elgondolkoztatóak, — álta­lában azonban még igen hiányosak, kellő együttes hatást nem nyújtanak. A Fő utca szá­mos új közintézménye, a Batthyány tér és kör­nyéke inkább kelti a befejezettség hatását, — a Csalogány utca új épületeiben vegyes, intézményi és lakóterületi jellegzetességek váltakoznak. Kevés a változás a nyugati vár­lejtőkön,­­ a Vérmező irányából feltárulkozó látvány igen kevéssé, vagy semmit nem módo­sult az elmúlt évtizedek alatt és számtalan he­lyen beavatkozást kívánna. Különös gondként jelennek meg mindkét oldal támfalai, rézsűi, lépcsői, amelyek gondoskodásra és megóvásra várnak. A Gellért-hegy — Tabán- Horváth-kert és a Vérmező, az Ördögárok hajdani völgye váro­sunk egyik legértékesebb zöldvonulata, — része annak az „éknek”, amely a Városmajor, majd a Szilágyi Erzsébet-fasor folytatásában a Hűvösvölgyből szállítja a jó levegőt. — Pótol­hatatlan kár, hogy a Pauler utcai „tömb” fel­számolásának most már feltehetően egyszers­­mindenkorra útját állják azok az épületek, — elsősorban az Alagút u. 3. sz. alatti magas­ház, — amelyek a 60-as években épültek. — Az elhibázott hangsúly nem csupán egy vá­rosszerkezeti kompozíciót hiúsított meg, — de léptéke, valamint a 60-as évekre oly­annyira jellemző sematizmusa a környezet előnytelen tehertétele. A szigetként közrefogott Naphegy, e 40 év folyamatát tekintve, viszonylag korán észre­vétete magát az MTI nem oda való tömegével. Az Alkotás utca kiszélesítése, a BAH csomó­ponttól a Déli­ pályaudvarig mind funkcionális szempontból, mind városszerkezeti összefüg­gésekben igen jelentős változás. Immár a bu­dai körút működő részeként. Városképileg a Krisztina krt. vonalában az új épületek meg­határozó jelentőségűvé váltak, — a többször átépített és talán még máig is befejezetlen pá­lyaudvari komplexummal, melynek erős hori­­zontalitását a Penta-szálló sem ellensúlyozza, — bár ez utóbbi tömegének formálásában, a vári nézőpontokból feltárulkozó lépték-prob­léma feloldására észrevehető erőfeszítések mu­tatkoznak. A nagyméretű együttes közelnéze­­tei, az Attila, ill. Vérmező útról jelentkező látvány megoldottabbak, átgondoltabbak. Az Alkotás utcára merőleges Intranszmas épület a jól elhelyezett magasházak sorába tartozik.

Next