Városépítés, 1985 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 1-2. szám - Gáspár Tibor: Budapest arculatának változásai
a Hilton-szálló beillesztésén túl történelmi képét konzerválta. Néhány kisebb lakóház-kiegészítés keresetlenül találta meg tömegét és arcát. Súlyos hiány a Sándor-palota még mindig nyers, feketén ásító ablakainál, tagozat nélküli tömegénél mutatkozik. Sok a kisebb-nagyobb városképi probléma a Lánchídtól északra húzódó jobbparton. Az elszórtan végrehajtott kiegészítések legtöbbje sikeresnek mondható, társtalanul áll a hajdani koncepciók emlékeként a „pontház” a Bolgár Elek térnél. A Margit-hídtól északra, valamint a hídfő környezetében tévedések városképi mementója a rózsadombi SZOT szálló (1973). Túlfeszíti környezetét a Komjádi uszoda. A belvárosi folyópartszakasztól eltekintve, kevés a változás a pesti oldalon. Régi városkép tekint ránk az Erzsébet-hídtól délre. A Petőfihíd és a közraktárak között kevés új, városi parkjaink egyike. A Lánchídtól északra eső pesti oldalon a régi városképet a 60-as évek egy jó arányérzékkel megoldott foghíja egészíti ki. (Széchenyi u. sarok.) A Margit-hídtól az Árpád-hídig terjedő szakaszon — a két világháború közötti új Lipótvároshoz igazodik, — kerülve a lakótelepszerű megjelenés buktatóit, — egy keskeny sávban telepített ,,Z” és „T” formációkat követő, Dunára nyitott udvarokat alkotó paneles épületsor, — amelyen a loggiás épületvéghomlokzatok is plasztikai szerepet kaptak. Végighaladva a Dunának az Árpád-híd és Petőfi-híd közötti parti szakaszai mentén, s nézzük a Vár területét és annak környékét. A palotaegyüttes követte azt a koncepciót, amely a térség kulturális rendeltetését tűzte ki célul. Azon persze el lehet gondolkozni, hogy a „korszerűsített” belső térrendszer mennyire felel meg funkcionális értelemben a kép és szobortár követelményeinek (Nemzeti Galéria); az azonban vitathatatlan, hogy az eszmei tartalom méltó a reprezentatív tömeghez. A nyugati oldal, ahol hajdanában a testőrség, az istállók, valamint József főherceg palotája volt, még ma is jórészt ásatási terület, ill. nem rendezett felvonulási „kőtár”. Palánkok, ideiglenes épületek tagolják a Szt. György teret, romos a volt Honvédelmi Minisztérium. A Színház utca keleti oldala „megújult”, újdonság az a rövid sétányszakasz is, amely a keleti falak felett a Sándor-palotáig, ill. annak kertjéig vezet. Nem lesz könnyű a térség végleges rendezését megtalálva, a még helyreállításra, ill. felépítésre váró épületek megfelelő funkcióit elhatározni, nem is említve az anyagi vonatkozásokat, hiszen milliárdokkal mérhető terhekről van szó. El kell vetni azonban minden olyan elképzelést, amely a két tér, — a Dísz — és a Szt. György tér között a Honvédelmi Minisztérium maradványainak elbontásával, építés nélkül vél rendet teremteni. A közbeékelődő tömb visszaállítása a vár szerkezetében, térrendszerében nélkülözhetetlen elem. Úgyszintén vitathatóak olyan gondolatok is, amely a HM tömb rendeltetését nagyobb forgalmi vonzattal kapcsolná össze. Helytelen lenne ugyanakkor jellegtelen, a hely követelményeihez képest degradálódott funkciók számára visszaállítani az épületet. A ma még nyitott kérdés tehát több szempontból kíván mérlegelést. A Dísz tértől északra, a régi és az új építészet helyenként mesteri együttélése jelent változást. Ebben az is rendkívüli jelentőséggel bír, ahogy számos, valamikor kevesetmondó homlokzat legfelsőbb rétegei mögül felszínre kerülhettek a hajdani történelmi értékek, — (pl.: Tárnok u. 14., Országház u. 18—22.) de az is, ahogy a foghíjak túlnyomó többsége a mai építészet nyelvén, de nagy alkalmazkodó készséggel megvalósult. (Kiemelkedőek a Szentháromság u. és tér sarok, a Tárnok u. 13., Úri u. 32., vagy az Úri u. 38. sz. alatti, a Tóth Árpád sétány saroképülete.) Északon a Bécsi kapu tér 5., 6., 7. sz. alatti mintaszerű szépséggel kezelt copf épületsor igazi „ékszer”, — a Pettermann bíró utcai energiaközpont az alkotó merész, de sikeres mutatványa. Hiány, tartozás a Kapisztrán téri romterület. — Külön említést érdemel a Tóth Árpád sétány hangulatos sétányarchitektúrája, cserjékkel, padokkal, a sétány vonalának változatos, ízléses vezetésével, utcaburkolataival. A keleti várlejtő változásai helyenként ígéretesek, helyenként elgondolkoztatóak, — általában azonban még igen hiányosak, kellő együttes hatást nem nyújtanak. A Fő utca számos új közintézménye, a Batthyány tér és környéke inkább kelti a befejezettség hatását, — a Csalogány utca új épületeiben vegyes, intézményi és lakóterületi jellegzetességek váltakoznak. Kevés a változás a nyugati várlejtőkön, a Vérmező irányából feltárulkozó látvány igen kevéssé, vagy semmit nem módosult az elmúlt évtizedek alatt és számtalan helyen beavatkozást kívánna. Különös gondként jelennek meg mindkét oldal támfalai, rézsűi, lépcsői, amelyek gondoskodásra és megóvásra várnak. A Gellért-hegy — Tabán- Horváth-kert és a Vérmező, az Ördögárok hajdani völgye városunk egyik legértékesebb zöldvonulata, — része annak az „éknek”, amely a Városmajor, majd a Szilágyi Erzsébet-fasor folytatásában a Hűvösvölgyből szállítja a jó levegőt. — Pótolhatatlan kár, hogy a Pauler utcai „tömb” felszámolásának most már feltehetően egyszersmindenkorra útját állják azok az épületek, — elsősorban az Alagút u. 3. sz. alatti magasház, — amelyek a 60-as években épültek. — Az elhibázott hangsúly nem csupán egy városszerkezeti kompozíciót hiúsított meg, — de léptéke, valamint a 60-as évekre olyannyira jellemző sematizmusa a környezet előnytelen tehertétele. A szigetként közrefogott Naphegy, e 40 év folyamatát tekintve, viszonylag korán észrevétete magát az MTI nem oda való tömegével. Az Alkotás utca kiszélesítése, a BAH csomóponttól a Déli pályaudvarig mind funkcionális szempontból, mind városszerkezeti összefüggésekben igen jelentős változás. Immár a budai körút működő részeként. Városképileg a Krisztina krt. vonalában az új épületek meghatározó jelentőségűvé váltak, — a többször átépített és talán még máig is befejezetlen pályaudvari komplexummal, melynek erős horizontalitását a Penta-szálló sem ellensúlyozza, — bár ez utóbbi tömegének formálásában, a vári nézőpontokból feltárulkozó lépték-probléma feloldására észrevehető erőfeszítések mutatkoznak. A nagyméretű együttes közelnézetei, az Attila, ill. Vérmező útról jelentkező látvány megoldottabbak, átgondoltabbak. Az Alkotás utcára merőleges Intranszmas épület a jól elhelyezett magasházak sorába tartozik.