Városépítés, 1989 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1989 / 1-2. szám - Preisich Gábor: Befejezetlen beszámoló a Nemzeti Színházról

Befejezetlen beszámoló a Nemzeti Színházról Preisich Gábor Budapest — pontosabban Pest — első szín­háza a Szépítő Bizottság alapítása évében 1808-ban Aman János bécsi építész tervei alapján épült „Theatrum” (német színház) volt. A színház előtti teret — a mai Vörösmarty teret — Theater Platz-nak, Színház térnek ne­vezték. Az első magyar nyelvű színház, a „Pesti Magyar Színház” — a Szépítő Bizott­ság pénzalapjából 1835—37-ig ifj. Zitterbarth Mátyás tervei alapján a Kerepesi út torkolatá­ban — a mai Astoria szállóval szemközti tel­ken épült klasszicista stílusban. Építéséhez József nádor utasítására Pest megye 50 000 forinttal járult hozzá. 1840-től a Nemzeti Szín­ház nevet viselte. Az 1854-ben megjelent né­met nyelvű Haeuffler-kézikönyv megállapítá­sa szerint „ennek az intézménynek a jelentő­sége Magyarországon sokkal nagyobb mint másutt, hiszen a magyar nyelv művelésének fő eszköze és előmozdítója”. E sorok írójának véleménye szerint a Nemzeti Színháznak ez a szerepe még ma is fennáll. A kiegyezés után a Nemzeti Színház korszerűsítésére, ezzel kapcsolatban csaknem teljes átépítésére ke­rült sor. Az immár neoreneszánsz stílusban, Skalniczky és Koch tervei alapján újjáépített, bérházakkal körülépített színház 1874-ben nyitotta meg kapuit. Harmincnégy évvel később, 1908-ban tűzve­szélyesség címén lebontották az ekkor már elavultnak tekintett színházépületet. Társula­­ta a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán álló Fellner és Helmer által tervezett „Népszín­ház” épületébe költözött át. Ettől az időtől kezdve — kisebb-nagyobb megszakításokkal — állandóan napirenden volt egy új Nemzeti Színház építésének ügye, míg végül 1912-ben tervpályázatot írtak ki a Rákóczi út torkolatának kialakítására és ezen belül a Nemzeti Színháznak eredeti telkén va­ló megtervezésére. A tervpályázat alapján Tőry Emil és Pogány Móric építészek megbí­zást kaptak a színház terveinek elkészítésére, amelynek építését 1914-ben kellett volna megkezdeni, de közbejött az első világhábo­rú. A két világháború közti időben a főváros Ker­tész K. Róberttel és Weichinger Károllyal el­készíttette a Kiskörút Bazilika és a Madách tér közötti szakaszának rendezési tervét. Az 1943-ban elkészült terv az Erzsébet térre — a mai Engels térre — javasolta a színház elhe­lyezését, előtte 400 méter hosszú és 150 mé­ter széles parkosított tér kialakításával. II. világháború után már 1946-ban foglalkozott a kormányzat egy új Nemzeti Színház gondo­latával. Ekkor régi helyére, az Astoriával szemközti telekre szánták a színházat, összevonva a Magyar Rádió új székházával. 1949-ben bejelentették, sőt a tervtörvényben is rögzítették, hogy a színházat az induló ötéves tervben meg kell építeni. Ebből azon­ban semmi sem lett. Budapest általános rendezési tervének készí­tése során, 1952-ben vetődött fel ismét a Nemzeti Színház elhelyezésének kérdése. A politikai bizottság utasítására a főváros 1953- ban 12 építészt kért fel a főváros fejlesztésé­vel kapcsolatos elgondolásaik kifejtésére. A Nemzeti Színház elhelyezésére vonatkozó ja­vaslattételt közülük többen tekintették felada­tuknak. Borbíró Virgil Duna-parti, az Erzsébet híd és a Lánchíd közötti elhelyezést javasolt. Volt aki a Liszt Ferenc tér környékét, volt aki az Erzsébetváros vagy a Terézváros szanálan­dó tömbjein való elhelyezést tartották kívána­tosnak. Weichinger Károly — korábbi elgon­dolásának megfelelően — az Engels téren kí­vánta elhelyezni a Nemzeti Színházat, oly mó­don, hogy vele szemben a belső Erzsébetvá­ros lebontandó tömbjei helyén pótolják az így elvesztett zöldterületet. A hivatalos — BUVA­­TI által készített­­ terven is az Engels tér sze­repelt. A színház homlokzata a Népköztársa­ság útja és a Tanács körút tengelyébe került volna. Egy ilyen elhelyezés kedvéért csak­nem teljesen fel kellett volna áldozni az En­gels téri zöldterületet. A még Budapest ostroma alatt súlyosan meg­rongálódott és csupán felületesen helyreállí­tott Blaha Lujza téri színház épületét 1966- ban életveszély címén lebontották. Az előa­dások itt már 1964-től szüneteltek. A színház társulata ideiglenesen a Hevesi Sándor téri Magyar Színház épületébe költözött át. Weichinger Károly javaslatára már ebben az évben, 1964-ben a Dózsa György úton, a Gor­­kij fasor tengelyében jelölték ki az új Nemzeti Színház helyét. Elhelyezésére, környezeté­nek rendezésére tervpályázatot is tartottak. Ezt a pályázatot 1965-ben az 1200 fősre elő­irányzott színház épületének megtervezésé­re vonatkozó nemzetközi tervpályázat követ­te. Az egyik pályadíjat egy lengyel tervező­csoport, a másikat a KÖZTI kollektívája, Hofer Miklós és munkatársai nyerték el, akik a terve­zési megbízást is megkapták. A színház meg­nyitását 1970-re irányozták elő. 1967-ben azonban csökkentették a progra­mot, majd 1970-ben oly módon változtatták meg, hogy az építendő színház 2000 szemé­lyes kongresszusok lebonyolítására is alkal­mas legyen. Ezután néhány évi szünet következett. 1978- ban — most már 900 fő befogadóképességű színházra — új terv készült, majd Gobbi Hilda színművésznő kezdeményezésére országos gyűjtést indítottak a színház költségeinek fe­dezésére. Az átdolgozott tervet 1983-ban hagyta jóvá az Állami Tervbizottság. Az Em­ber tragédiája bemutatásának százéves év­fordulóján, 1983. szeptember 31-én Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter ünnepélyesen be is jelentette a Nemzeti Színház építését. 1985-ben a színház építési engedélyét is ki­adták. Az országos gyűjtés azonban nem hozta meg a kívánt eredményt, a színház építéséhez nem kezdtek hozzá. Az is kiderült, hogy a közönség nagy része és főként a színházi szakemberek nem értenek egyet a korábban mindenki által elfogadott Dózsa György úti el­helyezéssel. Ezek után költségmegtakarítás érdekében tovább csökkentették a színház programját, majd 1988 májusában a Fővárosi Tanács, az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium együttesen országos pályázatot írtak ki a Nemzeti Színház helyének kiválasztására. Ez a pályázat két szempontból is rendkívüli­nek volt nevezhető. Elsősorban azért, mert a főváros bármely területére pályázni lehetett. Ha a pályázó megjelelölte az általa a színház elhelyezésére alkalmasnak tartott területet, megkaphatta a fővárostól a terület hivatalos alaptérképét. Ezen a térképen kellett ábrázol­ni a beépítési javaslatot, más lapokon az ún. funkciósémát és az épület külső megjelené­sének vázlatát. Ily módon a pályázat nem csu­pán helykijelölési, de egyben városrendezési pályázat is volt; a bírálóbizottságnak a helyvá­lasztáson kívül azt is értékelnie kellett, hogy a pályázó a választott helyen miként tudott a környezetbe illeszkedő tömegű, a színházi funkcióknak is megfelelő épületet elhelyezni, egyben a környezet kialakításához, a közle­kedés megoldásához is megfelelő javaslatot tenni. Rendkívüli volt ezenfelül a pályázatnak az az előírása, mely szerint a pályaműveket a hiva­talos bírálat előtt nyilvánosan kiállítják. Ezáltal (Folytatás a 30. oldalon)

Next