Városok Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST, 1912. JANUÁR 6. VÁROSOK. VAPJA VÁROS POLITIKAI,KÖZIGAZGATÁSI, PÉNZÜGyI.“ KÖZGAZDASÁGK5 KÖZÉPITKEZÉSI HETILAP TÖSZERKESZTŐ: VÁRPJI DV LAJOS. Tartalom : Az értékemelkedési illeték. — Házadókörzetek alakítása. — Hírek. — Középitkezés és közszállitás. Adó és pénzügy. — Közgazdaság. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. Az értékemelkedés illeték* Irta: Körmendy-Ékes Lajos dr. városi tanácsos. A telek értékében beállott emelkedésnek, illetve ezen emelkedés egy részének a köz javára való lefoglalására az a tapasztalati tény vezetett, hogy az ingatlanoknak, elsősorban pedig a városi ingatlanoknak értéke emelkedhetik a tulajdonosnak minden érdeme és tőkebefektetés nélkül, csupán csak a köz munkája révén. Ha a város az ingatlan közelében utcát nyit, szabályozást eszközöl, valamely középületet emel, vagy forgalmi intézményt létesít, ezeknek a készpénzben teljesített beruházásoknak elsősorban azok látják a hasznát, akik ott, azon a városrészen ingatlannal bírnak. De nemcsak a közvetlen beruházások, hanem a népszaporulat, a gazdasági élet fellendülése, a forgalmi és pénzviszonyok előnyös kialakulása magukban véve is eredményezhetik, sőt kétségtelenül eredményezik is az ingatlanok értékemelkedését, amely kézzelfoghatóvá válik akkor, amikor az ingatlan tulajdonost cserél. A több mint 300.000 tagot számláló német Bodenreformerek elnökének, Damasche Adolfnak nagyértékű közlései alapján ismeretes, hogy Berlin körül Schönebergben egy Kilian nevű paraszt örökösei a hetvenes években ugyanazt a krumpliföldet, amelyet Kilián 1820-ban 2700 talléron vett, hat millió márkáért adták el. Ebben a hihetetlenül hangzó, pedig valósággal bekövetkezett értékemelkedésben a jámbor Kiliánnak nem sok része volt, de igenis létrehozta azt a győzelmes francia háború, a német birodalmi egység megalkotása és mindezek nyomán Berlinnek — az egységes birodalom fővárosának — rohamos fejlődése. Tehát Bismarck, meg a győzelmes hadvezérek és a nemzeti munka teremtették meg ezt a horribilis tőkejáradékot Kiliánék számára. Berlinben 1868—1877-ig azon házaknak értéke, amelyekben építkezési változás nem történt, a hivatalos statisztika adatai szerint 365—106,7%-al emelkedett és a mai becslés szerint Berlinben az Unverdienter Rentenzuwachs közel 3 milliárd márka. Ha ezt az óriási tőkét az a közönség kapta volna, amelyik azt tulajdonképen előteremtette, úgy annak 47.,a Berlin részére 12 millió márka évjáradékot biztosítana, tehát minden községi adót feleslegessé tenne. Bécsben is kimutathatók az utolsó 40 évben több mint 1000°/c-nyi telekértékemelkedések. De ne higgye senki, hogy ez a jelenség a világvárosok kizárólagos sajátja, mert — eltekintve múló árhullámzásoktól — az ingatlan árak felszálló irányzata kisebb városokban is általános és a közművek révén előálló — természetesen viszonylag kisebb értékemelkedés a Kassához hasonló városokban is megállapítható. Kőszeghy Józsefnek, Nagyvárad város főmérnökének az értékemelkedésről irt becses tanulmányában olvasom, hogy Nagyváradon a Béhmer téren áll egy földszintes rozoga épület, mely ezelőtt 15 esztendővel 14000 forintért volt eladó. Akkor ez a ház egy keskeny utcában állott. A város ezen a részen szabályozást eszközölt, minek folytán az akkor megnyitott Böhmer-térre került. Ennek a háznak ma a bruttó jövedelme 12000 , és bár a felépítmény tarthatatlan karban van, ez a rozoga épület ma 200.000 koronáért sem kapható. A ház értéke tehát a tulajdonos minden beavatkozása nélkül megnégyszereződött. Mindezek a példák igazolják, hogy az értéknövekedési járadék a közönség közreműködésének az eredménye és az értékemelkedési illeték épen ebben a körülményben találja jogalapját. A németországi városokban a kapitalisztikus termelés következtében beállott gyors — helyenként szinte szédületes — fejlődés, a közszükségleteknek az általános életigények emelkedésével együtt járó rohamos megnövekedése olyan feladatok elé állították a városok vezetőségeit, amelyeknek megoldására a rendelkezésükre álló erőforrásokkal nem voltak képesek. Ennek felismerése, de még a mindjobban kifejlődő szociális érték indította őket a mások munkája és a kedvező konjunktúrák által megteremtett értéknövekedésnek megadóztatására. (Unverdienter Rentenzuwachs.) Első volt a sorban Majna Frankfurt, utána következett Köln, Gelsenkirchen, Dortmund, Essen, Weissensee, Marbach, Hainau és több más kisebb-nagyobb város. Ismerve a német városoknak az erőteljes ipartól és fiatalmas arányú kereskedelemtől támogatott, duzzadó erőforrásait joggal kérdezhetjük, várjon a teljesen magukra hagyatott, senkitől nem támogatott szegény magyar városok — melyek a közterhek súlya alatt roskadoznak — nem sokszorosan rá vannak-e utalva arra, hogy rátegyék kezüket annak a nyereségnek egy szerény hányadára, amely az adózók filléreiből létesült közmunkák révén egyeseknek jut? Kétségtelenül igen. E reformnak keresztülvitele kétféleképen történhetik. Nyilvános illemhelyek vállalata: László Ferenc Budapest.