Városok Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1932-01-01 / 1. szám

XXVII. évfolyam 1. szám. Budapest, 1932. január 1. SA.'Lk s› VÁROSPOLTIKAIНЕТПДР • › k­öSZERKESzcTÖ ~‹.L_ к VARHIDY LAJOS Jj -- -w -----^ зЫ A VAROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE. — A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, IV., IRÁNYI­ UTCA 27. TELEFON: AUT. 833-98. SZÁM LAPUNK EGYENLŐRE MINDEN HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG AZ ELŐFIZETÉS ÖSSZEGE EGY ÉVRE 48 A. PENGŐ PTK. CSEKKSZ.: 10269. CIKKEINK CSAKIS LAPUNKNAK, MINT FORRÁSNAK A MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT A közgazdasági válság és városaink. Irta : Márkus Jenő dr., a Magyar Városok Országos Kongresszusának ügyvezető alelnöke. A gazdasági világválság kavargó örvénye, amely kezdetben az alacsony partokat, az apró viskókat nyelte el, ma már a magas hegyormokig ér és a várfalakat nyaldossa. Megingott az angol font, a legerősebb, a legnemesebb arany értékmérő . . .! S miként Siegfried halálával Wagner »Trilógiájában«, az angol font zuhanásával a gazdasági életben is bekövetkezett az »Istenek Alkonya« . . . , a kultúrvilág egyetemes anyagi jólétének és biztonságának dermesztő elhalványulása! És amikor a komor gyászinduló dübörgő akkordjai mellett megdönthetetlennek hitt gazdasági erők, hatalmak, értékek, irányzatok semmisülnek meg pillanatok alatt, úgy érezzük, hogy új eszméknek, új irányzatoknak, új erőknek kell érvényesülni ; új utakra, új módszerekre kell rátérni, ha a kapitalista termelési rendet meg akarjuk menteni, hogy újra élni és boldogulni tudjon az emberiség.* Közgazdasági helyzetünk a világgazdasági helyzet függvénye. A nemzetközi termelési és külkereskedelmi statisztika számoszlopai évek óta rávilágítanak arra a tényre, hogy a háború után a világ termelése a természetes, mintegy évi 2%-os fejlődést meghaladó arányokban nőtt és hogy Indiának, Kínának és részben Oroszországnak a világgazdaság körforgásából történt kikap­csolódása folytán az aránytalanul megnövekedett termeléssel jelentős mértékben megkisebbedett a fogyasztási piac és e meg­csonkított fogyasztási piacon belül pedig erősen megcsappant fogyasztóképesség áll szemben. Az utolsó három év folyamán az árszínvonal állandóan hanyatlott, már­pedig kétségtelen, hogy ez a gazdasági depresszió egyik kritikus jele. Igaz ugyan, hogy a nagyközönség az általános árcsökkentést nem igen vette észre. Ennek egyik oka az, hogy az áresés elsősorban a tőzsdén jegyzett tömegcikkek nagykereskedelmi forgalmában jutott kifejezésre, míg a detailkereskedelemben csak sokkal kisebb mértékben és később érvényesült, a másik oka pedig az, hogy az árszínvonal csökkenésével együtt járt a gazdasági depresszió, a növekvő munkanélküliség, a termelők jövedelmének csökkenése és a közterhek emelkedése, mely körülmények egyidejűleg a fogyasztók vásárlóképességének jelentős csökkenését vonták maguk után. A Népszövetség pénzügyi bizottsága az elmúlt két évben ismételten rámutatott az aranymegoszlás kóros állapotára, de ahelyett, hogy a nemzetek ezen közös erővel segítettek volna, az egyes államok között tovább folyik a közgazdasági harc és amíg Franciaország aranykészlete rohamosan gyarapodott, ezzel szemben nemcsak a többi európai államok, hanem az Amerikai Egyesült Államok aranykészlete is egyre csökkent. Ugyancsak változatlanul tovább folytatódott egyes államoknak külföldi eladósodása is, minek következtében amíg a hitelező államok száma egyre csökkent, az adósoké viszont folyton emelkedett. Ilyen nemzetközi körülmények között következett be a nyár derekán Németországnak, majd hazánknak gazdasági megroppanása. A kényszerű bankzárlatot nyomon követte a devizaforgalom legszigorúbb korlátozása, majd a közilleték gaz­dasági életére kiható messzemenő takarékossági intézkedések életbeléptetése és a Népszövetség pénzügyi bizottságának helyszíni vizsgálata. A Népszövetség pénzügyi bizottsága — amint isme­retes — Magyarország közgazdasági állapotáról és állampénzügyi helyzetéről készített jelentésében a következő három súlyos körülményre mutatott rá. A tényleges állami bevételek jóval elmaradnak az előirányzottak mögött és ezért fel kell készülni a bevételek további erős csökkenésére. Az államot és a közületeket jelentős belföldi és külföldi adósságok terhelik. A magyar magán­­gazdaság szintén igen nagy összegekkel tartozik a külföldnek. A külföldi eladósodottságunkat illetőleg a bizottság meg­állapította, hogy az ország külföldi adósságának tőkeállaga 4094 millió pengő, mely a következőképen oszlik meg : Állami adósság .................................. 1.629 millió P Közületek adóssága............................ 517 « « A Nemzeti Bank és a többi bankok nettó tartozása............................... 787 « « A magángazdaság egyéb tartozása ..­­.161 « « Összesen.... 4.094 millió . A kimutatott 4094 millió pengő tőkeállagból a hosszú­­lejáratú kölcsönökre 2604 millió pengő, a rövidlejáratúra pedig 1490 millió pengő esik. Országunk adósságának évi törlesztő és kamatterhe 287 millió pengőre becsülhető. Ilyen hatalmas összegű devizát kellene tehát évenként előteremtenünk pusztán arra a célra, hogy a múltból folyó külföldi kötelezettségeinknek meg­felelhessünk. A Népszövetség pénzügyi bizottságának vélemény szerint e fizetési kötelezettségünk teljesítésének nincs akadálya, mert szerinte behozatalunk csökkentésével és kivitelünk emelésével külkereskedelmi mérlegünk aktivitását fokozhatjuk és az így rendelkezésünkre jutó feles külföldi követelésekkel kölcsön­­szolgálatunkat elláthatjuk. A Népszövetség pénzügyi bizottságának eme véleményét, amely a hitelezők kívánságának bizonyára megfelel, a mi szem­pontunkból tárgyilagos alapon helytállónak el nem fogadhatjuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt években külföldi fizetési kötelezett­ségeinknek teljes mértékben megfeleltünk, de nem azért, mintha erre fizetési mérlegünk folyó tételeinek egyenlege fedezetet nyújtott volna — hiszen a folyó tételek mérlege 138 millió pengő hiányt tüntet fel — hanem csupán azért, mert 1930-ban 320 millió pengő összegben külföldi új kölcsönöket vettünk fel és az ilyen módon rendelkezésünkre állott külföldi követeléseket használtuk fel javarészben kölcsönszolgálatunk ellátására. Ma azonban — sajnos— a nálunknál jóval hatalmasabb országok előtt is bezárultak a külföldi tőkepiac csatornái és ezért a közeljövőben fennálló adós­ságaink tőke- és kamatszolgálatát új kölcsönök felvétele útján nem tudjuk biztosítani. Hasonlóképen gyakorlatilag keresztülvihetetlennek látszik a külkereskedelmi mérleg aktívumának emelése is. Az 1930. évi külkereskedelmi mérlegünk 77,5 millió pengő felesleggel zárult. Miután azonban a folyó évben a mezőgazdasági termékek ára jelentősen esett, a nemzetek elzárkózottsága megerősödött és az »árucsere-kontingens«-rendszer még nagyobb arányokban kifejlődött, nem látszik valószínűnek az, hogy behozatalunk korlátozása idején kivitelünket nemcsak mennyiségileg, hanem ami ennél sokkal fontosabb m­értékben is emelhessük. Magyarország behozatala az 1931. év első felében 306 millió pengő volt az 1930. év hasonnló időszakának 409 millió pengő

Next