Városok Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-21. szám)

1936-01-01 / 1. szám

m. 1. szám. Budapest, 1936. január 1. VÁROSPOLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN I U . A Magyar Városok Országos Szövetségének és a Városi Mérnökök Országos Szövetségének hivatalos lapja LAPUNK EGYELŐRE MINDEN HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG. ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 48 PENGŐ. Telefon: 89-8­50. (204. mellékállomás.) Postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.356. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., KÖZPONTI VÁROSHÁZA, I. EMELET 82. Budapest és a magyar testvérvárosok. írta: LIBER ENDRE alpolgármester. Budapest székesfőváros jogi és közigazga­tási szempontból tulajdonképen a legfiatalabbak közé tartozik a magyar városok sorában. Élete, mármint ebben a formában, alig két ember­öltőre tekinthet vissza. Csak két év előtt ünne­peltük egyesítésének, tehát voltaképen meg­alakulásának hatvanéves évfordulóját. A székes­­fővárosnak 1873 őszén Buda, Pest és Óbuda városokból történt egyesítése hozta létre Magyar­­ország igazi metropolisát, mely szinte ettől az egyesítéstől kapva hihetetlen lendületet, az amerikai városfejlődéssel lépést tartó gyorsa­sággal nőtt fel európai, sőt világértelemben véve a legnagyobb városok közé, hogy épen legutóbb lépje át a városoknál szinte legmaga­sabb rangot jelentő egymilliós lélekszámot. Az egyesítésig a Budapest helyén volt három város ezt a kiemelkedő szerepet sohasem tudta kivívni magának. Mindhárom körülbelül vidéki mezővárosaink színvonalán járt és lakosainak számában ezek között a keretek között mozgott. Buda ugyan büszkén hordozta az országcímert városcímere felett, a főváros jelképéül, de nem­csak a királyi palota nagy része állott üresen udvartartás hiánya miatt, hanem az államélet legfőbb megnyilvánulásai is másutt folytak le, így főként a koronázás Pozsonyban, úgy­­annyira, hogy 1867-ig egyetlen alkalommal tették magyar király fejére Budán a koronát. Az országgyűlés is, mely alkotmányjogi hatalmas jelentősége mellett közgazdasági fel­lendülést is jelenthetett az országgyűlést ven­dégül látó városnak, szintén Pozsonyban tar­totta üléseit. A városi élet pedig inkább Pestre tolódott át, mely a múlt század első évtizedei­ben lelkes igyekezettel iparkodott természet­­szerű központfélévé kialakulni s ez valóban sikerült neki úgy szellemi, mint kereskedelmi és ipari téren, mégis Pest sem emelkedett ki komolyan a többi város közül, hiszen ebben közjogi rangja a főváros jellegét hordó Budával szemben háttérbe szorította. A két nagyratörő város tehát csak az egyesí­tésben nyert erőtöbblettel tudott a magyar városok élére lendülni és rövid három évtized alatt nemcsak a számszerű megnövekedés tett tanúságot páratlan pályafutásáról, hanem ezzel kapcsolatban hatalmas gazdasági tényezővé való kiépülése és végül, nem is utolsó sorban, a magyar művelődés előbbrevitelében való szerepe. Amit a XIX. század kezdetének lelkes írói, Kazinczy, majd Kisfaludy köre, mint merész tervet kezdtek hangoztatni, Pest irodalmi köz­ponttá alakítását, ez az egyesítés idején az új városélet nagy erejének kisugárzó hatása alatt végbement és Budapest rövidesen minden iro­dalmi, művészi és tudományos megmozdulásnak főszíntere, otthonaiért. Nyugodtan mondhatjuk ki azt, hogy ez nem csupán azért történt, mert akik ezeket a megmozdulásokat vezették, ide a nagyvárosba húzódtak legörömes­ebb, hanem azért is, mert a nagyváros igazán lelkes, odaadó közönsége teremtette meg életfeltételeit, azt a szellemi légkört, melyben a törekvések vissz­hangra találtak és azokat a gazdasági alapokat is, melyeken ilyen mozgalmak felépülhettek. A székesfőváros közönsége, egy új világ­város közönsége, nem a kispolgár válogatásával nézte feladatát, hanem komoly lelkiismeretes­séggel és kötelességtudással odaállott a kevés egyéni vállalkozásból nemzeti üggyé most növő művészetek pártolói közé, sőt úttörő elhatáro­zással az első volt, mely pl. rendszeresen vissza­térő évi összeget juttatott a művészetpártolás­nak és ebben a közpénzek felhasználásának addig nem nagyon elismert, pedig horderejében

Next