Németh Imre (szerk.): Paks monográfiája (Budapest, 1976)
III. rész. Paks településföldrajza
A társulat magvát az az 1836-ban létrehozott választmány alkotta, amely paksi, dunaszentgyörgyi, faddi, gerjeni közbirtokosokból, part menti birtokosokból és a községi elöljáróságokból verbuválódott. Célul tűzték ki, hogy Paksról kiindulva a Duna jobb oldalán Gerjenig védőtöltést emelnek. Ezzel mintegy 14 000 hold jó minőségű területet ármentesítenek. Az érdekeltek területük arányában bocsátottak pénzösszeget a választmány rendelkezésére, és egyelőre minden kölcsön és egyéb segély nélkül működtek. Mivel ilyen nagyobb szabású munkát felsőbb felügyelet nélkül végrehajtani nem lehetett, tervüket felülvizsgáltatták, és a vízügyi hatóságokkal elfogadtatták, majd a töltés építését 1843-ban megkezdték. A munka közben fellépő sorozatos árvizek, a szakemberek hiánya és az egyre növekvő költségek előteremtése szinte megoldhatatlan feladat elé állította a fiatal vállalkozást. Hiába fordultak a felsőbb hatóságokhoz segítségért. A Helytartótanács közölte, hogy csak alapszabállyal rendelkező és mérnök irányítása alatt álló ármentesítő csoportokat támogat. Tehát a választmány 1851. évi január hó 21-én Pakson tartott tanácskozásán elhatározta egy elfogadott alapszabályokkal működő társulat felállítását. Még ezen a tanácskozáson megalakult a Paks-Faddi Dunatöltés Társulat Szeniczey Ferenc elnökletével. Igazgatója pedig az országosan ismert Beszédes József mérnök lett. A nagy tapasztalattal rendelkező Beszédes József azonban egyévi eredményes munkásság után meghalt, de a munkát az ő tervei szerint folytatták és be is fejezték. Az első töltés már néhány év múlva sorozatos veszélyeknek állt ellen, de idővel azonban mégiscsak alacsonynak bizonyult. Ezért elhatározták, hogy 1 méterrel az 1874. évi rendkívüli magas árvíz szintje fölé emelik, az oldalait pedig megerősítik. „Ezek a munkálatok, amelyre 60 000 forintot költöttek 1890. év végére fejeződtek be, és az akkori magas őszi árvizet a töltés biztonságosan állta.”454 Sajnos a következő év tavaszán a jégzajlás okozta dugulás miatt ismét víz alá jutottak. 1893-ban pedig „Az eddig még soha nem észlelt rendkívüli magas téli vízállás miatt a töltés a Kovács és Szeniczey major között elszakadt. Igen tetemes kár keletkezett. Gerjen úgyszólván teljesen elpusztult. Ezért elhatározták, hogy a társulat töltését a bogyiszlói töltéssel összekötik, így Pakstól kezdve a tolnai holtág alsó torkolatáig egyetlen, megszakítás nélküli töltésvonulatot hoztak létre.”455 Ennek a kivitelezése óta a paksi szakaszon a töltés nem szakadt át. A rendezetlen meder ellenére a Paks - Faddi Védgát Társulat tehát igen eredményes munkát végzett, mert 1895-re kiépítette és megerősítette azt a teljesen összefüggő gátrendszert, amely ma is eredményesen biztosítja a Paks-Bogyiszló közötti területeket a Duna árvizeitől. A biztonságot jelenti az is, hogy a töltések mentén épített gátőrházakat több mint fél évszázada telefon köti össze. A Paks alatti szakaszt árvízmentesnek nyilváníthatjuk, hiszen ez a terület az 1940-es árvíztől is mentes maradt. Új feladatot ma már csak a párhuzamos mű karbantartása jelenthet. A paks-faddi szakaszon a töltés megépítésén túl tehát a meder szabályozására nem került sor, elmaradt a paksi part tönkrement kövezetének kijavítása is. A Sánchegy és Paksújváros között a Duna partján nem volt védőtöltés, ezért a partközeli utcákat gyakran öntötte el a szennyes áradat. Paks belterülete csak akkor menekült meg véglegesen az árvizektől, amikor a felszabadulás után az árvízvédelem központi irányítás alá került. Hatalmas állami beruházással új közúti és vasúti töltést építettek végig a Duna partján az Újváros végén kiinduló régi töltésig. Ez a védelmi rendszer most már kiállta a néhány évvel ezelőtti minden idők legtovább tartó magas vizének ostromát is. Mindez azonban nem homályosíthatja el azt a fontos szerepet, amelyet a Paks-Faddi Dunavédgát Társulat a járás ármentesítése érdekében több mint 100 évig kifejtett. AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ PAKSI FIÓKJA A kapitalista években a biztosítást Pakson is elhanyagolták. A ház-, tűz- és jégkár biztosítás inkább a tőkés biztosítótársulatok profitját növelte, mintsem a dolgozók vagyonbiztonságát segítette elő. A társadalombiztosítás pedig igen szűk korlátok között tengődött. Nagy előrelépést jelentett tehát a felszabadulás után az Állami Biztosító járási kirendeltségének létrehozása. A dolgozók vagyonbiztonsága egy csapásra megnövekedett, a biztosítás sokoldalúsága pedig lehetővé tette a paksiak és a környékbeliek életszínvonalának gyors emelkedését. A szociális szektorhoz tartozók biztosításában különösen 1961 óta ugrásszerű a fejlődés. Ekkor vezették be a szövetkezeti biztosítás új formáját, a mezőgazdasági általános vagyonbiztosítást (TÁV). A termelőszövetkezetek anyagi megerősödését mutatja, hogy a negyedévenként esedékes biztosítási díjakat mindig pontosan időre és hiánytalanul befizetik. Az állami gazdaságok dolgozóinak vagyonbiztosítása (ÁGÁ) 1965-ben volt a legeredményesebb. Ebben a csoportba Biritón 143, Kanácson pedig 101 új tagot szerveztek be. 1966-ban megkötötték az első vagyonbiztosítást a paksi termelőszövetkezetek közös vállalkozása alapján. Szerencséjükre, mert még ebben az 265