Németh Imre (szerk.): Paks monográfiája (Budapest, 1976)
III. rész. Paks településföldrajza
A felszabadulás után mint szociális otthon folytatta működését. Néhány év múlva azonban kizárólag csak csökkent munkaképességű és gyengeelméjű ápoltaknak adott otthont. 1956 után ezt is végleg megszüntették, mert az épület a korszerű egészségügyi követelményeknek már nem felelt meg. Az ápoltakat más vidéki szociális otthonokba költöztették. Országos Stefánia Szövetség Megértésre és támogatásra talált nálunk az Országos Stefánia Szövetség, valamint az Országos Munkás Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, mert közös célkitűzésük volt egy anya- és csecsemővédő intézmény létrehozásának elősegítése. Paks társadalma 1917-ben az elsők között alakította meg a Stefánia Szövetséget. Első védőnője, Németh Mihály paksi tanító neje lett, aki 1918. augusztus 12-én kezdte meg működését. Nagy tetszést váltott ki Pakson is a Tanácsköztársaság idején a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 1919. évi március 27-én kiadott rendelete, amely a Stefánia Szövetség nevét Országos Anya és Csecsemő Védő Szövetségre változtatta. A Tanácsköztársaság alatt az anya- és csecsemővédelmet állami érdeknek és kötelességnek tartották, ezért az egyesületet államosították, a védőnőnek pedig állami fizetést biztosítottak. A fasiszta rendszer az állami támogatást megvonta, így az anya- és csecsemővédelem társadalmi útra terelődött. Emiatt még 1920- ban is betöltetlen volt a védőnői állás. Ennek fő okát maga az akkori főispán, dr. Klein Antal világítja meg a kormánybiztoshoz küldött jelentésében: „A védőnői állások betöltésére javaslatot nem tehetek, mert a vidéki bizottságok nem működnek és az egész mozgalmat csak a társadalom széles körű bevonásával gondolom megvalósíthatónak, csakis így lehetséges a szükséges anyagi eszközöket előteremteni”.469 Csak 1928-ban költöztek a Lenin utcai egészségházba, ahol néhány helyiségben ténylegesen is megkezdték működésüket. Szélesebb körű tevékenységet a lakosság bizalmatlansága miatt azonban továbbra sem tudtak kifejteni. Az intézmény a felszabadulás után - amikor ismét az állam vette kezébe az anya- és csecsemőgondozást -, a kezdeti nehézségek felszámolásával ismét fellendült. Azóta fontos szerepet tölt be Paks egészségügyi funkciójában. Tevékenysége a tanácsadás, valamint az aktív és rendszeres segítségnyújtás révén alaposan kiszélesedett és élvezi a kisgyermekes anyák teljes bizalmát. Paksi szükségkórházak Az ideiglenes intézmények említésével elsősorban az 1919-es ellenforradalom egyik paksi vértanújának Mihálik Gézánénak szeretnénk emléket állítani. Más helyen szóltunk róla, hogy a sebesültek ápolásában kifejtett önzetlen munkásságáért kormánykitüntetést is kapott. Az első világháború kitörésekor Paks társadalma Mihálikné lelkes munkáján felbuzdulva elsők között támogatta azt az emberbaráti mozgalmat, amely a harctéri sebesültek segítését és ideiglenes hadikórház létesítését szorgalmazta. Az ő elnökletével alakult meg 1914. évi május hó 14-én a József Királyi Herceg Szanatórium Egylet Paksi Fiókja. Mihálikné Bertalan Margit járt közben a főjegyzőnél is, hogy a polgári fiúiskola tantermeit, a szükségkórház részére engedje át, mivel az közel van a községházához, és a község egyetlen épülete, amely saját villanyáramfejlesztővel van felszerelve, ezért itt az ápoltak éjjeli felügyelete is zavartalanul megoldható. A polgári fiúiskola osztályait a saját igazgatása alatt álló leánypolgári és az elemi iskolák között osztotta szét. „A Pakson elsőnek kikötő Sophie nevű osztrák kórházhajó 1914. szeptember 14-én 100 sebesültet hozott a paksi kisegítő kórházba. Valamennyi horvát és cseh nemzetiségű, könnyebben sebesült katona volt, akiket a paksi ifjúság hordágyon vitt a kórházba, ahol kényelmes elhelyezésben részesültek.”470 1914. szeptember 20-án újabb sebesültszállító hajó kötött ki Pakson, a két uszályt vontató, kórházzá átalakított Ferenc József személygőzös, de a rajta elhelyezett 160 sebesült közül egyet sem szállítottak partra. A paksiak segítőkészségüket úgy fejezték ki, hogy egész délután, amíg a hajó itt tartózkodott, kosárszámra hordták az élelmet, amellyel a hajó üresen hagyott része csaknem teljesen megtelt. A Mihálikné vezetésével működő paksi kisegítő kórház még 1915-ben is 140 személy ápolt, és csak 1916 júniusában oszlott fel. Az első világháború vége felé Paksra helyezték a Kassai Katonai Parancsnokság kötelékébe tartozó füzesabonyi tartalékkórházat is 700 sebesülttel, de ez csak rövid ideig állomásozott a községben. Az első világháború folyamán fellépő járványok leküzdésére járványkórházat is létesítettek egy Haladás utcai házban. „Két betegszobából állt, összesen 6 teljesen felszerelt ággyal. Szükség esetén ezen felül 6 további ágyat rövid idő alatt fel lehetett állítani egy harmadik szobában, nyáron pedig még 6-ot a házhoz tartozó présházban.”471 A Paksi Járási Szülőotthon Paks egyik legjelentősebb egészségügyi intézményét, a szülőotthont, az 1930-as években dr. Resch Béla paksi születésű szülész és nőgyógyász szakorvos saját költségén építette és szereltette fel, ezért a felszabadulásig magángyógyintézetként működött. A felszabadulás előtt a megye legjobban felszerelt szülőotthona