Vásárhely és Vidéke, 1991. április (1. évfolyam, 25-49. szám)

1991-04-01 / 25. szám

Cristo Brinkmann Vásárhelyen Mint köztudott, a közelmúltban mély lelki válságba került Brink­mann család egyik meghatározó tagja, Crista Brinkmann Vásár­helyre látogatott. A doktornő, miután többször, mélyen és lát­ványosan a televízió képernyőjé­be nézett, úgy döntött, nincs más hátra, szét kell néznie az alföldi metropolisban. Mint már sokan mások előtte,­ ő is Szeged felől közelítette meg a célpontot, mégpedig a 47-es számmal jelzett főúton. Már az út során mélyreható tapasztala­tokat szerzett, hiszen a röpke há­rom óra alatt, amíg sikerült más­hoz szokott autójával megtenni a majdnem­ huszonöt kilométert, ti­­zenöt és fél balesetnél kellett se­gítséget nyújtania. A legsúlyo­sabbnak az a sorozatos kocca­nással járó fékezés bizonyult, amelyet Fekete mások szerint Fekete, még másabbak szerint te­tü­ Péter okozott, kétlóerős fo­gatával. Brinkmann doktornő in­kább az elméleti tudományok és ezek művelői felé hajlik, ám ter­mészetesen nem habozott, azon­nal bonyolult műtétet hajtott végre az egyik páciensen. A mű­­tét olyan jól sikerült, hogy Fe­ketés tó­ Péter, mihelyst össze­varrták, felpattant az egyik al­másderesre, és elvágtatott Vajház irányába. A doktornő ezután még végre­hajtott néhány rutinműtétet a ki­érkezett mentősökön, akik csúcs­­technikájukat, az egyetlen Nysa típusú mentőautót törték össze nagy igyekezetükben Frau Brinkmann, látva az utánozhatat­lan felszerelést, tervbe vette, hogy Cocom-listára vezeti az egész Nysát úgy, ahogy van. Ne­hogy a japánok lekoppintsák. Mert azok mindenre képesek. Crista Brinkmann, miután be­ért a városba, első útja a kór­házba vezetett. Pár óra múlva, mikor beengedték, találkozott az intézmény vezetőivel, akikkel mélyreható eszmecserét folytatott, majd megtekintette az intéz­ményt. Mint gyakorló (igaz, mély lelki válságban levő) orvos, a kórtermekben kezdte az ismerke­dést. Azt rögtön megállapította, ho­gy az ő Schwarzwaldklinikjük nem rúghat labdába a vásárhelyi mögött. Náluk például egy-két ágyas szobában sínylődnek a gyógyulni vágyók, míg itt nem ritka a tízágyas kórterem sem. Ez is mutatja, mennyire el­idege­­nedett a nyugati társadalom, nem beszélve az egyéb veszélyekről. Például a magyar néző is láthat­­ta, hogy ott nem ritka az alko­holfogyasztás, minek következté­ben a páciens könnyen leeshet az ágyról. Ez Vásárhelyen elkép­zelhetetlen, hiszen az ágyak ösz­­szeérnek, faltól falig, vagyis nem lehet lepottyanni róluk. A doktornő nem rendelkezett ebédjeggyel, ezért délben gyanút­lanul betért a sarki Rozsdás Vas­­macskához címzett étterembe, ahol ebédelt rendelt. Mivel Brinkmann asszony csekély hely­ismerete következtében elhitte, hogy a Vasmacska valóban étte­­rem, türelmesen várta a megren­delt gulyást. Ehelyett azonban egy óra felé Smutz Lajos, a Ne nézz hátra, csak előre Kft. ügy­vezetője érkezett, aki meghallot­ta, hogy tőkés partner jár a vá­rosban, és üzletet akart vele köt­ni. Smutz Lajos, sajnos, nem tudta teljes mértékig kifejteni azoknak az injekciós tűknek az előnyeit, amelyeket eladni szán­dékozott, ám a találkozás még­sem volt hiábavaló. A doktornő ugyanis a delirium tremens olyan fokát tanulmányozhatta Lajoson, amit még nem ismert a szakiro­dalom. Smutz Lajosnak annyit mégis sikerült elérnie, hogy ape­­ritifként egy fél vegyest rendelt a doktornőnek, aki — miután le­hajtotta — rögtön elájult. Sze­rencsére, épp arra járt Braun Jo­zefina (alias Barna Rózsi) taka­rítónő, és a felmosóvödör tartal­mát a doktornő nyakába zúdítot­ta. Brinkmann asszony azonnal észhez tért, valamint jegyzetelés­be fogott, hogy a soha nem látott életszlési módot megörökítse, és a világ legjelentősebb szaklapjai­ba publikálhassa. STEIN ZOLTÁN BAK (XK 22.—I. 20.) Vigyázzon, mert bakot 16, ha ilyen bakugrásokkal halad to­vább! Fújja ki magát, mosson fogat legalább egyszer a követ­kező héten. Olvasson, pihenjen, szórakozzza ki magát, csak óva­kodjon, nehogy partnere ezt megtudja. Munkáját ne vigye túlzásba, ugyanis mindegy, hogy mit csinál, főnöke akkor sem fogja szeretni, ha tótágast áll a kedvéért. NE ÁLLJON LENGŐ TEHER ALÁ! VÍZÖNTŐ (I. 21.—II. 19.) Nyugodtan lecspocsolhat egész héten, önnél nem pörög a víz­óra! Azért tartja a szemét a dolgain, mert ha nem teszi, megrövidítik. Akár egy fejjel is. A beöntésekkel még várhat. Ne szálljon hajóra, repülőre, s fürdéskor is óvatos legyen. A kád alja csúszós! Csak dolgoz­zon nyugodtan, de ki ne öntse a gyereket is a fürdővízzel. HALAK (II. 20.—III. 20.) Óvatosan lubickoljon élete tengerében, hamarosan kifog­ják, de nem mindegy, hogy mi­lyen céllal. Halászlének se ku­tya lenni. Nehézségek ezen fe­lül is akadhatnak, s aztán csak tátoghat. Tegye ki partnerének a szivét-lelkét, s meglátja, min­den jóra fordul. Csak óvakod­jon a langyos vizektől. Ezekből lesz előbb vagy utóbb a pos­­vány. KOS (III. 21.—IV. 20.) Ne rohanjon a falnak, amikor mindenütt vannak kiskapuk. Csak meg kell olajozni a zárat, és a sarokvasakat, s könnyedén kinyílnak. Ne a fejét lógassa! A hete szerencsés lesz, ha jól okoskodik. Tartsa észben,­ nem csak az a szamár, aki fá­t mond. Szerelmét ne döfködje alattomosan, mert annak sosem lesz jó vége. Fel a fejjel! BIKA (IV. 21.—V. 21.) Ön igen kellemes utazásra készül, de ne menjen Spanyol­­országba a Fiesta idején. Miért érzi, hogy főnöke vörös posztó a szemében? Kapcsolódjon ki, tegye a szépet, s sikeres lesz minden perce. Persze azért ne bízza el nagyon magát. Még önből is lehet Mehemed. IKREK (V. 22.—VL 21.) Ha úgy érzi, hogy néha meg­kettőződik, még ne rohanjon az orvoshoz. Ne dobálódzon a sza­vakkal, s party­ba se dobja ma­gát meggondolatlanul. Szív­ügyeit nyugodtan bonyolítsa, azok úgy alakulnak, ahogyan szeretné. Miért érzi, hogy össze van nőve valakivel? Szabadul­jon meg ettől az érzéstől, s ki­látása lesz egy gyönyörű sziámi utazásra. RAK (VI. 22.—VII. 22.) Próbáljon felülkerekedni rossz kedvén, s ne hátráljon meg a nehézségek elől. De kap­kodja a lábait, ha nem akar mindenről lemaradni! Törődjön társaival is, de óvakodjon a forró víztől, ez ugyanis árt ön­nek. Csak sekély vizekbe me­részkedjen, de abban nyugod­tan érezze jól magát. Más is azt teszi. OROSZLÁN (VII. 23.—Vin. 23.) Vigyázzon a részével, valaki már nagyon irigyli. Ne bőgjön fölöslegesen munkahelyén, mert annak semmi látszatja sem lesz. Figyeljen étkezéskor, nem min­den papsajt, ami annak látszik. Talán szerelme is másképp fo­gadja, ha lenyiratja körmeit. Lelkiállapota megengedi, hogy a héten kalandozzon, de ne vi­gye túlzásba. Legendás hűsége már a múlté. SZŰZ (Vili. 24.—IX. 22.) Ha úgy érzi, hogy mindenki az ön nyakán lóg, még■ ne bíz­za el magát. Utóbb a kutyára is jött dér. Viszonozza partnere kedvességét nyugodt szívvel, csak egyszer bánhatja meg. Ne féljen kockáztatni, de ne fe­ledje: kettőn áll a vásár, s nem az a legény, aki állja, hanem aki adja! Eső után már késő a köpönyeg. MÉRLEG (IX. 23.—X. 23.) Igazságérzete néha kibillent­heti megszokott kedvéből. Sze­relmi ügyekben ne sokat mé­ricskéljen, a kis dolgoknak is lehet örülni. Főleg, ha azok utóbb meg is nőhetnek. Ez az időszak ideális arra, hogy ered­ményeket, mi több, sikereket érjen el, de csak módjával! Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten is. SKORPIÓ (X. 23.—XI. 22.) Ne legyen mindig olyan mér­ges, nem áll jól önnek. Csípős nyelve sok gondot fog okozni otthon és a munkahelyén is. Apró szurkálásai nem vezetnek jóra. Helyettük pihenjen, men­jen ki a természetbe, sétáljon, élvezze a jó levegőt. Amíg te­heti. M­ILAS (XI. 23.—XII. 21.) ön sorsfordulóhoz érkezett munkahelyén és magánéleté­ben is. Ha tagja pártnak, akkor ajánlatos kilépnie. Ha­ nem tag­ja, akkor már be se lépjen. Alapítani meg eszébe se jusson ezentúl! Ne járjon mostanában a Tompa utca felé sem, mert árt az egészségének. Bizakod­hat, de csak a jövőjében. Utaz­zon, művelődjön, élvezze ki sza­badságát. Szakítson végleg múltjával, összeáll­ította és a felelőssé­get viseli KOROM ANDRÁS, az asztrológia doktora HOROSZKÓPÉ 2 — VÁSÁRHELY és VIDÉKE Bűvészkedik az asszony Nekem valahogy már az elején se stimmelt a dolog. A feleségem ugyanis még semmibe sem vetet­­te be magát olyan lelkesedéssel, mint a bűvészkedésbe. Egy este, amikor hazaértem, az asztal mel­lett találtam, kezében egy cso­mag kártyával. Csak felnézett rám,­­ a székre mutatott: — Ülj le! — azzal kevergette, dobálta, táncoltatta a lapokat, majd eltüntette őket, végül át­nyúlt az asztal fölött, s az egész paklit elrejtette a mellényzse­bembe, hogy ezt követően lapon­ként húzza elő a fülem mögül. Ütemesen tapsoltam a mutat­ványhoz, s hangos ovációban tör­tem ki, ám csendre intett. Séta­­pálcám kezdte pörgetni a kezé­­ben, s egyszerre, hipp-hopp, lila kendőkké változtatta. Megdöb­bentem, hisz a pálca ereklyeként hagyományozódott a családban apáról fiúra, de végül megnyu­godtam: a feleségem mindig tud­ja, hogy mit csinál! Most is. El­kérte a nyakkendőmet, ollójával apró miszlikre szabdalta, aztán beletette a kalapomba, s az egész felett tett néhány körkörös moz­dulatot. — Csiribi-csiribá — mondta, belenyúlt a kalapba, s előhúzott belőle egy kis fehér nyulat. Nyo­­mában két galamb szállt fel, mindezt egy végeérhetetlen lila selyemkendő követte. Kiürült a kalapom, ám a kedvenc nyak­kendőm nem került elő, még csak darabokban sem. A feleségem vé­gül hozzám lépett. — Hol voltál mostanáig? — szegezte nekem a kérdést. Én csak hápogtam volna a meglepe­téstől, ha ezt meg nem teszi he­lyettem az­ a kacsa, melyet a zsebemből húzott elő. — Halljam! — nézett rám még szigorúbban, s színes zsebkendő­ket huzigált elő idegesen a szám­ból. Mire az ötszázadikhoz ért, már majd elájultam az izgalom­tól. — Én csak a túlóra miatt!... — dadogtam, végre lélegzethez jutva, ő nem válaszolt. Kiugra­tott egy kisnyulat a felöltőm zse­béből, üveggolyókat szedegetett a fülemből, végül aprópénzt po­­tyogtatott ki az orromból. — Tehát? — nézett rám kér­dőn, s idegesen dobálta ki a kár­tyalapokat a belső zsebemből. — Az úgy volt — kezdtem —, hogy a Guzsaly, a főnököm azt mondta délután, hogy három em­­bernek túlóráznia kell. Hát ki le­hetett volna más az egyik? — tártam szét a karom, mire a kézelőmből szép sorjában előbújt három aranyhörcsög, s megtele­pedtek a vállamon. A feleségem eközben egy lapos üveget emelt ki a zsebemből. — És ez? — kérdezte, miköz­ben inggombjaimat kezdte nye­segetni a körömollójával. — Ó, ezt csak a Kolompossy adta ide, hogy őrizzem meg a számára — dadogtam. Erre a feleségem az üvegből — anélkül, hogy azt kinyitotta vol­na — kiöntötte a kisüstit, majd gumilabdákat pattogtatott előt­­tem. — Hazudsz! — szólt vádlón, keményen a szemem közé fúrva tekintetét. Varázsszavakat mor­mogott, s egyszerre furcsán kezd­tem érezni magam. Megnyúltak a füleim, metszőfogaim kitürem­­kedtek a számból, s úgy éreztem, lötyög rajtam minden ruha. Ki is ugrottam belőlük, s vidáman ug­rándoztam körbe-körbe a szobá­ban. Feleségem kergetett egy ideig, meg akart fogni, de szerencsére, nem sikerült neki. Bebújtam a szekrény alá, s onnan bámultam kifelé. Láthatóan megunta a haj­szát. Most egy hatalmas répát tartott a kezében, s felém nyúj­totta. — Musz, musz, gyere ki szé­pen! Ez mind a tied, rágcsálha­tod — súgta lágy hangon, de ne­kem nem használt a szép szó. Előkerült a seprűnyél, a viszkafa, s képes volt a földre térdelve ko­torászni utánam! Már-már sike­rült kiugratnia, amikor szeren­csés ötletem támadt. Hirtelen ki­futottam a szekrény alól, s hu­száros rohammal indultam a rés­­nyíre nyitott ajtó felé. Anagysá­­ga azonban fürgébb volt, éppen az orrom előtt csapta be az ajtót, s én már nem tudtam lefékezni, teljes lendülettel mentem neki__ ... és végre magamhoz tértem. A nejem rémülten próbálta el­távolítani a fejemről a rászakadt polcot, amit délután az ő kedvé­ért szegeztem fel. Míg ő hideg vizes ruhával a dudorokat boro­gatta a kobakomon, könnyes szemmel — ám csodálkozva ké­résemen —, esküvel ígérte, hogy sosem fog bűvésznek tanulni. K. A. Fő a változatosság!

Next