Vásárhely és Vidéke, 1991. április (1. évfolyam, 25-49. szám)
1991-04-01 / 25. szám
Cristo Brinkmann Vásárhelyen Mint köztudott, a közelmúltban mély lelki válságba került Brinkmann család egyik meghatározó tagja, Crista Brinkmann Vásárhelyre látogatott. A doktornő, miután többször, mélyen és látványosan a televízió képernyőjébe nézett, úgy döntött, nincs más hátra, szét kell néznie az alföldi metropolisban. Mint már sokan mások előtte, ő is Szeged felől közelítette meg a célpontot, mégpedig a 47-es számmal jelzett főúton. Már az út során mélyreható tapasztalatokat szerzett, hiszen a röpke három óra alatt, amíg sikerült máshoz szokott autójával megtenni a majdnem huszonöt kilométert, tizenöt és fél balesetnél kellett segítséget nyújtania. A legsúlyosabbnak az a sorozatos koccanással járó fékezés bizonyult, amelyet Fekete mások szerint Fekete, még másabbak szerint tetü Péter okozott, kétlóerős fogatával. Brinkmann doktornő inkább az elméleti tudományok és ezek művelői felé hajlik, ám természetesen nem habozott, azonnal bonyolult műtétet hajtott végre az egyik páciensen. A műtét olyan jól sikerült, hogy Feketés tó Péter, mihelyst összevarrták, felpattant az egyik almásderesre, és elvágtatott Vajház irányába. A doktornő ezután még végrehajtott néhány rutinműtétet a kiérkezett mentősökön, akik csúcstechnikájukat, az egyetlen Nysa típusú mentőautót törték össze nagy igyekezetükben Frau Brinkmann, látva az utánozhatatlan felszerelést, tervbe vette, hogy Cocom-listára vezeti az egész Nysát úgy, ahogy van. Nehogy a japánok lekoppintsák. Mert azok mindenre képesek. Crista Brinkmann, miután beért a városba, első útja a kórházba vezetett. Pár óra múlva, mikor beengedték, találkozott az intézmény vezetőivel, akikkel mélyreható eszmecserét folytatott, majd megtekintette az intézményt. Mint gyakorló (igaz, mély lelki válságban levő) orvos, a kórtermekben kezdte az ismerkedést. Azt rögtön megállapította, hogy az ő Schwarzwaldklinikjük nem rúghat labdába a vásárhelyi mögött. Náluk például egy-két ágyas szobában sínylődnek a gyógyulni vágyók, míg itt nem ritka a tízágyas kórterem sem. Ez is mutatja, mennyire elidegenedett a nyugati társadalom, nem beszélve az egyéb veszélyekről. Például a magyar néző is láthatta, hogy ott nem ritka az alkoholfogyasztás, minek következtében a páciens könnyen leeshet az ágyról. Ez Vásárhelyen elképzelhetetlen, hiszen az ágyak öszszeérnek, faltól falig, vagyis nem lehet lepottyanni róluk. A doktornő nem rendelkezett ebédjeggyel, ezért délben gyanútlanul betért a sarki Rozsdás Vasmacskához címzett étterembe, ahol ebédelt rendelt. Mivel Brinkmann asszony csekély helyismerete következtében elhitte, hogy a Vasmacska valóban étterem, türelmesen várta a megrendelt gulyást. Ehelyett azonban egy óra felé Smutz Lajos, a Ne nézz hátra, csak előre Kft. ügyvezetője érkezett, aki meghallotta, hogy tőkés partner jár a városban, és üzletet akart vele kötni. Smutz Lajos, sajnos, nem tudta teljes mértékig kifejteni azoknak az injekciós tűknek az előnyeit, amelyeket eladni szándékozott, ám a találkozás mégsem volt hiábavaló. A doktornő ugyanis a delirium tremens olyan fokát tanulmányozhatta Lajoson, amit még nem ismert a szakirodalom. Smutz Lajosnak annyit mégis sikerült elérnie, hogy aperitifként egy fél vegyest rendelt a doktornőnek, aki — miután lehajtotta — rögtön elájult. Szerencsére, épp arra járt Braun Jozefina (alias Barna Rózsi) takarítónő, és a felmosóvödör tartalmát a doktornő nyakába zúdította. Brinkmann asszony azonnal észhez tért, valamint jegyzetelésbe fogott, hogy a soha nem látott életszlési módot megörökítse, és a világ legjelentősebb szaklapjaiba publikálhassa. STEIN ZOLTÁN BAK (XK 22.—I. 20.) Vigyázzon, mert bakot 16, ha ilyen bakugrásokkal halad tovább! Fújja ki magát, mosson fogat legalább egyszer a következő héten. Olvasson, pihenjen, szórakozzza ki magát, csak óvakodjon, nehogy partnere ezt megtudja. Munkáját ne vigye túlzásba, ugyanis mindegy, hogy mit csinál, főnöke akkor sem fogja szeretni, ha tótágast áll a kedvéért. NE ÁLLJON LENGŐ TEHER ALÁ! VÍZÖNTŐ (I. 21.—II. 19.) Nyugodtan lecspocsolhat egész héten, önnél nem pörög a vízóra! Azért tartja a szemét a dolgain, mert ha nem teszi, megrövidítik. Akár egy fejjel is. A beöntésekkel még várhat. Ne szálljon hajóra, repülőre, s fürdéskor is óvatos legyen. A kád alja csúszós! Csak dolgozzon nyugodtan, de ki ne öntse a gyereket is a fürdővízzel. HALAK (II. 20.—III. 20.) Óvatosan lubickoljon élete tengerében, hamarosan kifogják, de nem mindegy, hogy milyen céllal. Halászlének se kutya lenni. Nehézségek ezen felül is akadhatnak, s aztán csak tátoghat. Tegye ki partnerének a szivét-lelkét, s meglátja, minden jóra fordul. Csak óvakodjon a langyos vizektől. Ezekből lesz előbb vagy utóbb a posvány. KOS (III. 21.—IV. 20.) Ne rohanjon a falnak, amikor mindenütt vannak kiskapuk. Csak meg kell olajozni a zárat, és a sarokvasakat, s könnyedén kinyílnak. Ne a fejét lógassa! A hete szerencsés lesz, ha jól okoskodik. Tartsa észben, nem csak az a szamár, aki fát mond. Szerelmét ne döfködje alattomosan, mert annak sosem lesz jó vége. Fel a fejjel! BIKA (IV. 21.—V. 21.) Ön igen kellemes utazásra készül, de ne menjen Spanyolországba a Fiesta idején. Miért érzi, hogy főnöke vörös posztó a szemében? Kapcsolódjon ki, tegye a szépet, s sikeres lesz minden perce. Persze azért ne bízza el nagyon magát. Még önből is lehet Mehemed. IKREK (V. 22.—VL 21.) Ha úgy érzi, hogy néha megkettőződik, még ne rohanjon az orvoshoz. Ne dobálódzon a szavakkal, s partyba se dobja magát meggondolatlanul. Szívügyeit nyugodtan bonyolítsa, azok úgy alakulnak, ahogyan szeretné. Miért érzi, hogy össze van nőve valakivel? Szabaduljon meg ettől az érzéstől, s kilátása lesz egy gyönyörű sziámi utazásra. RAK (VI. 22.—VII. 22.) Próbáljon felülkerekedni rossz kedvén, s ne hátráljon meg a nehézségek elől. De kapkodja a lábait, ha nem akar mindenről lemaradni! Törődjön társaival is, de óvakodjon a forró víztől, ez ugyanis árt önnek. Csak sekély vizekbe merészkedjen, de abban nyugodtan érezze jól magát. Más is azt teszi. OROSZLÁN (VII. 23.—Vin. 23.) Vigyázzon a részével, valaki már nagyon irigyli. Ne bőgjön fölöslegesen munkahelyén, mert annak semmi látszatja sem lesz. Figyeljen étkezéskor, nem minden papsajt, ami annak látszik. Talán szerelme is másképp fogadja, ha lenyiratja körmeit. Lelkiállapota megengedi, hogy a héten kalandozzon, de ne vigye túlzásba. Legendás hűsége már a múlté. SZŰZ (Vili. 24.—IX. 22.) Ha úgy érzi, hogy mindenki az ön nyakán lóg, még■ ne bízza el magát. Utóbb a kutyára is jött dér. Viszonozza partnere kedvességét nyugodt szívvel, csak egyszer bánhatja meg. Ne féljen kockáztatni, de ne feledje: kettőn áll a vásár, s nem az a legény, aki állja, hanem aki adja! Eső után már késő a köpönyeg. MÉRLEG (IX. 23.—X. 23.) Igazságérzete néha kibillentheti megszokott kedvéből. Szerelmi ügyekben ne sokat méricskéljen, a kis dolgoknak is lehet örülni. Főleg, ha azok utóbb meg is nőhetnek. Ez az időszak ideális arra, hogy eredményeket, mi több, sikereket érjen el, de csak módjával! Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten is. SKORPIÓ (X. 23.—XI. 22.) Ne legyen mindig olyan mérges, nem áll jól önnek. Csípős nyelve sok gondot fog okozni otthon és a munkahelyén is. Apró szurkálásai nem vezetnek jóra. Helyettük pihenjen, menjen ki a természetbe, sétáljon, élvezze a jó levegőt. Amíg teheti. MILAS (XI. 23.—XII. 21.) ön sorsfordulóhoz érkezett munkahelyén és magánéletében is. Ha tagja pártnak, akkor ajánlatos kilépnie. Ha nem tagja, akkor már be se lépjen. Alapítani meg eszébe se jusson ezentúl! Ne járjon mostanában a Tompa utca felé sem, mert árt az egészségének. Bizakodhat, de csak a jövőjében. Utazzon, művelődjön, élvezze ki szabadságát. Szakítson végleg múltjával, összeállította és a felelősséget viseli KOROM ANDRÁS, az asztrológia doktora HOROSZKÓPÉ 2 — VÁSÁRHELY és VIDÉKE Bűvészkedik az asszony Nekem valahogy már az elején se stimmelt a dolog. A feleségem ugyanis még semmibe sem vetette be magát olyan lelkesedéssel, mint a bűvészkedésbe. Egy este, amikor hazaértem, az asztal mellett találtam, kezében egy csomag kártyával. Csak felnézett rám, a székre mutatott: — Ülj le! — azzal kevergette, dobálta, táncoltatta a lapokat, majd eltüntette őket, végül átnyúlt az asztal fölött, s az egész paklit elrejtette a mellényzsebembe, hogy ezt követően laponként húzza elő a fülem mögül. Ütemesen tapsoltam a mutatványhoz, s hangos ovációban törtem ki, ám csendre intett. Sétapálcám kezdte pörgetni a kezében, s egyszerre, hipp-hopp, lila kendőkké változtatta. Megdöbbentem, hisz a pálca ereklyeként hagyományozódott a családban apáról fiúra, de végül megnyugodtam: a feleségem mindig tudja, hogy mit csinál! Most is. Elkérte a nyakkendőmet, ollójával apró miszlikre szabdalta, aztán beletette a kalapomba, s az egész felett tett néhány körkörös mozdulatot. — Csiribi-csiribá — mondta, belenyúlt a kalapba, s előhúzott belőle egy kis fehér nyulat. Nyomában két galamb szállt fel, mindezt egy végeérhetetlen lila selyemkendő követte. Kiürült a kalapom, ám a kedvenc nyakkendőm nem került elő, még csak darabokban sem. A feleségem végül hozzám lépett. — Hol voltál mostanáig? — szegezte nekem a kérdést. Én csak hápogtam volna a meglepetéstől, ha ezt meg nem teszi helyettem az a kacsa, melyet a zsebemből húzott elő. — Halljam! — nézett rám még szigorúbban, s színes zsebkendőket huzigált elő idegesen a számból. Mire az ötszázadikhoz ért, már majd elájultam az izgalomtól. — Én csak a túlóra miatt!... — dadogtam, végre lélegzethez jutva, ő nem válaszolt. Kiugratott egy kisnyulat a felöltőm zsebéből, üveggolyókat szedegetett a fülemből, végül aprópénzt potyogtatott ki az orromból. — Tehát? — nézett rám kérdőn, s idegesen dobálta ki a kártyalapokat a belső zsebemből. — Az úgy volt — kezdtem —, hogy a Guzsaly, a főnököm azt mondta délután, hogy három embernek túlóráznia kell. Hát ki lehetett volna más az egyik? — tártam szét a karom, mire a kézelőmből szép sorjában előbújt három aranyhörcsög, s megtelepedtek a vállamon. A feleségem eközben egy lapos üveget emelt ki a zsebemből. — És ez? — kérdezte, miközben inggombjaimat kezdte nyesegetni a körömollójával. — Ó, ezt csak a Kolompossy adta ide, hogy őrizzem meg a számára — dadogtam. Erre a feleségem az üvegből — anélkül, hogy azt kinyitotta volna — kiöntötte a kisüstit, majd gumilabdákat pattogtatott előttem. — Hazudsz! — szólt vádlón, keményen a szemem közé fúrva tekintetét. Varázsszavakat mormogott, s egyszerre furcsán kezdtem érezni magam. Megnyúltak a füleim, metszőfogaim kitüremkedtek a számból, s úgy éreztem, lötyög rajtam minden ruha. Ki is ugrottam belőlük, s vidáman ugrándoztam körbe-körbe a szobában. Feleségem kergetett egy ideig, meg akart fogni, de szerencsére, nem sikerült neki. Bebújtam a szekrény alá, s onnan bámultam kifelé. Láthatóan megunta a hajszát. Most egy hatalmas répát tartott a kezében, s felém nyújtotta. — Musz, musz, gyere ki szépen! Ez mind a tied, rágcsálhatod — súgta lágy hangon, de nekem nem használt a szép szó. Előkerült a seprűnyél, a viszkafa, s képes volt a földre térdelve kotorászni utánam! Már-már sikerült kiugratnia, amikor szerencsés ötletem támadt. Hirtelen kifutottam a szekrény alól, s huszáros rohammal indultam a résnyíre nyitott ajtó felé. Anagysága azonban fürgébb volt, éppen az orrom előtt csapta be az ajtót, s én már nem tudtam lefékezni, teljes lendülettel mentem neki__ ... és végre magamhoz tértem. A nejem rémülten próbálta eltávolítani a fejemről a rászakadt polcot, amit délután az ő kedvéért szegeztem fel. Míg ő hideg vizes ruhával a dudorokat borogatta a kobakomon, könnyes szemmel — ám csodálkozva kérésemen —, esküvel ígérte, hogy sosem fog bűvésznek tanulni. K. A. Fő a változatosság!