Vásárhely és Vidéke, 1991. május (1. évfolyam, 50-75. szám)
1991-05-02 / 50. szám
Ezentúl a tanyát építők és vásárlók is kaphatnak anyagi támogatást Új rendeleteket alkotott a mártélyi önkormányzat Mártély összevont rendezési tervének előkészítésével kezdte keddi ülését a községházán a képviselő-testület. A tervet még 1984-ben készíttette el a község — mondta Szemerei Márta, a még akkor megbízott Csopoiterv Vállalat tervezőmérnöke —, csak valamiképpen lemaradt az iratról a végső jóváhagyást igazoló tanácsi pecsét. Mivel azóta nagymértékben megváltoztak a körülmények és a lehetőségek (főleg ami a megvalósításhoz szükséges anyagiakat illeti), a dokumentáció felülvizsgálatát javasolta. Óvta azonban a testületet a nagyobb módosításoktól, mert az véleménye szerint végképp megváltoztathatná az összevont területrendezési tervet, és helyette újat kellene készíttetni. Ami nemcsak idő-, hanem pénzigényes feladat is lenne. Jó alaposan át kell tehát gondolni minden lépést, mielőtt határoznának, mert a földtörvény megszületése előtt úgysem dönthetnek benne. Szemerei Márta ezután vázolta a tervvel kapcsolatos módosító elképzeléseket, majd válaszolva a képviselők kérdéseire, véleményt fűzött az elhangzott javaslatokhoz. A testület végül úgy foglalt állást, hogy a téma tárgyalását afféle vitaindítónak szánták, és a végleges döntés előtt még kikérik a lakosság véleményét is. Addig is, amíg a vélemények és a javaslatok beérkeznek a polgármesteri hivatalba, a tervvel kapcsolatos módosítások elvégzésére művezetési megbízást adnak Szemerei Márta tervezőmérnöknek. A dokumentáció módosításának jóváhagyására egyébként valamikor a második félévben, a földtörvény elfogadása után kerül majd sor. Az első napirendi téma megtárgyalását követően rendeletalkotással folytatta munkáját a képviselő-testület. A korábbi években az első lakáshoz jutók támogatására a megyei tanácstól kapott pénzösszeget a község, ezentúl azonban az önkormányzat feladata a rászorulók anyagi segítése. Ezért vált hát szükségessé, hogy rendeletben fogalmazzák meg a támogatás mértékét, és a pályázatok elnyerésének feltételeit. Ezentúl 500 ezer forint értékű (ingó és ingatlan) vagyonnal rendelkezők is nyújthatnak be pályázatot otthonteremtés céljából. S nemcsak belterületen, hanem külterületen (a visszaigényelt földön) is lehet építkezni, házat, tanyát önkormányzati támogatással vásárolni. Tizenkét esztendeje hoztak rendeletet a községben a közterület használatáról, díjainak megállapításáról, szükségessé vált tehát a módosítása. A május elsejétől életbe lépett új rendelet értelmében nagyobb pénzöszszeget kell fizetni a közterület igénybe vételéért. Vendéglátóipari élőkért, illetve kerthelyiség üzemeltetéséért például négyzetméterenként havonta 100 forintot, saját használatú gépek tárolásáért (a személygépkocsikat kivéve) darabonként 1000 forintot kötelesek havonta a közterületet foglalók a polgármesteri hivatal számlájára befizetni. Az építőanyag elhelyezési díja négyzetméterenként 20 forintba, az idényjellegű árusítás díja 25 forintba kerül ezután. A képviselő-testület hosszúra nyúló ülésén módosította még a költségvetésről szóló rendeletét, és az egyebek napirendi témakörben interpellációkkal, illetve előterjesztésekkel foglalkozott. J. Ünnep az újtemplomi református gyülekezetben Beiktatták Simon István lelkipásztort A 42. zsoltár gyönyörű énekével kezdődött az újtemplomi egyházközség ünnepe. Dr. Kocsis Elemér Tiszántúli püspök köszöntötte a nagy múltú presbitériumot, a testvéregyházak képviselőit, a városvezetőséget, a vendégeket és az új lelkipásztort. „Szép alkalom ez a mai — kezdte ünnepi beszédét a püspök úr —, Simon István testvérünket iktatjuk be új tisztébe. Együtt áldjuk meg, nyilvánítjuk ki, hogy mellette állunk imádságában. Isten különös szolgálata a lelkipásztorság. Istennek és önmagunknak az ismerete, mert nélküle nincs rend bennünk, csak így tudjuk, kik vagyunk. Ezt kell őrizni, tanítani és vigasztalni ifjakat, öregeket, magyarokat, csüggedőket, szegényeket, gazdagokat Becsüljük meg, aki felelősséggel, teljes szívvel akarja sasolgálni vásárhelyi gyülekezetét.” Ezután Kádár Ferenc esperes beiktatta a fiatal lelkipásztort, jelképesen is átadta a Szentírást és a templom kulcsát. A város többi lelkészei is köszöntötték, akik az ország távoli részeiből jöttek, s Klaus Rebs Drezdából, Andreas Rothe Torgauból. Végül Simon István beszélt a szószékről: „Ilyen népes gyülekezet előtt nehéz megszólalni. A 117. zsoltár számomra egy kicsit ars poetica is: parányi az írás, mégis, a Biblia nagy üzeneteit hordozza Az Isten mindenkié nem lehet kisajátítani. Másodszor : mindannyian Istené vagyunk / hazát, házat ajándékoz nekünk, bárkik is vagyunk, az övék vagyunk. A harmadik fontos gondolat: Isten mindenre képes az övéiért / Isten valósággal birkózik velünk, hogy szeressük; százezerszer is szeret, amíg le nem győz bennünket tántoríthatatlan szeretetével... A templom zsúfolásig megtelt gyülekezetének ünnepi délutánja a Himnusz hangjaival ért véget. Mi is csatlakozunk a köszöntőkhöz: kívánjuk Simon Istvánnak, hogy szívvel hirdesse az igét buzdítson fáradhatatlanul, vezesse vissza az eltévedőket, találja meg a keresőket verjen gyökeret hosszú, gazdag évtizedekre városunkban! F F L. Mi lesz velünk? — néz rám kisvállalkozó ismerősöm, aki bizony ritkán panaszkodik. Azt tartotta eddig: a problémáit mindenkinek magának kell megoldani. Hogy most mégis gondjaival hozakodik elő és kiteríti elém a műhely öltözőjének asztalára, annak nagyon egyszerű, de roppant összetett okai vannak. A problémákkal — melyek meggyőződése szerint nem csak őt nyomasztják — már képtelen egyedül megbirkózni, így hát kikívánkozik belőle. Néhány éve még nagytételű megrendeléseket kapott a különböző vállalatoktól, hogy műhelyében célgépeken gyártson csavarokat, ilyen-olyan tengelyeket, külföldről ritkán beszerezhető alkatrészeket. Akkor szinte alig tudott eleget tenni az igényeknek, kéréseknek. Most meg amióta egymás után mennek tönkre a nagyvállalatok, alig csurran-csöppen valami. Mármint, ami a munkát illeti. S úgy véli, beszűkültek a piaci lehetőségek (legalábbis a számára), mert megrendelés után futkos, kutat ma mindenki. Amelyik cég viszont munkát ad, nem tud egyhamar fizetni. Példaként említi meg az egyik dunántúli vállalatot, amelyik három hónapja tartozik már neki. Most perelje be őket? Akkor sem tudnák a tartozásukat megtéríteni, mert annyi a kintlevőségük. Kis hazánkban olyan a gazdasági helyzet, hogy mindenki tartozik mindenkinek. Nincs pénz, nincs tőke. Mit tehet ilyen helyzetben a vállalkozó? Remél és hitelt vesz fel. (Hitelt, mégpedig rövid lejáratút, 30—40 százalékos kamatra.) Hogy ki tudja fizetni a helyiség bérleti díját, a gépek üzemeltetéséhez felhasznált energia költségeit, az adót, az alkalmazott munkások bérét és az SZTK-t. Könynyebb volna — jegyzi meg — felszámolni a vállalkozást, vagy a dolgozókat félmunkaidőben alkalmazni. De hát nem Máról holnapra akarja még nehezebb helyzetbe hozni őket: az egyiknek a feleségét nemrég bocsátották el több társával a vállalattól, most munkanélküli, másiknak az asszonya meg mindössze 5—6 ezer forintot keres. Nem tehet egyebet tehát, minthogy a férjeket teljes műszakban foglalkoztatja. Miből fizeti ki a felvett hiteleket? A műhelyéből időnként elad egy-egy célgépet, s annak az árából. Ahogy fogalmazott: „egyik napról a másikra élünk". Mert így vagy úgy élni kell — kényszermegoldásokkal is átvészelni ezt a nagyon nehéz helyzetet. A kérdés már csak az, hogy mi lesz velünk holnap és holnapután? Tudnak-e a cégek egyhamar egymásnak és a nekik hitelező vállalkozóknak fizetni? Mert ha nem, elfogynak a műhelyekből a gépek és le kell húzni a redőnyt — ami viszont nem lesz jó senkinek. F. J. 2 —vásárhely és vidéke Széchenyi Társaság alakul . Május 10-én, délután fél 3-kor a helyőrségi klubban tartják az általános iskolások Széchenyi-vetélkedőjének városi döntőjét. Ugyanitt délután 5 órakor alakul meg a Széchenyi Társaság vásárhelyi tagozata, melyre az érdeklődőket ezúton is várják a szervezők. Határozott a közgyűlés Nem kell polgárőrség Hétfőn délután kezdődött és kedden, nulla óra harminc perc felé ért véget Hódmezővásárhely önkormányzatának soros ülése. A lapzártáig történtekről már tudomást szerezhettek olvasóink, ám utána is történtek említésére érdemes események. Ilyen például, hogy a közgyűlés elfogadta a II. Világháborús Emlékbizottság kérését hogy támogassa egy emlékköönyv kiadását. A közgyűlés a még hiányzó 50 ezer forintot megszavazta véglegesen átadott pénzeszközként valamint hozzájárult 100 ezer forint ideiglenesen átadott pénzeszköz nyújtásához. Szakmai látogatáshoz kapott hozzájárulást a polgármester, akit egy delegáció tagjaként várnak Ludwigsburgba, ahol az ottani önkormányzati munkáról tájékozódhat. Bizottságot hozott létre az önkormányzat a lakásépítési és -vásárlási munkahelyi támogatások elbírálására. Városi gyermek- ifjúsági és szabadidőközpont létrehozásáról is döntött a testület. A Gyerekek Háza és az ifjúsági ház ezentúl összevontan működik, mégpedig a Metripond Hódzó utcai szabadidőközpontjában. Az új ifjúsági intézmény működéséről az önkormányzat gondoskodik, amire már 2 millió 100 ezer forintot szavaztak meg felújításra, valamint 4 millió 362 ezer forintot a napközis tábor működtetésére. Elavult a várost bemutató, 1973-ban készült útikönyv, ezért szükségessé vált egy új kiadása. A mai történésekkel lépést tartó, a városfejlődéshez jobban igazodó, naprakész információkat tartalmazó kiadvány megjelentetésére égetően szükség van. Dr. Kruzslicz István vezetésével alakult szerkesztői bizottság megbízást és félmillió forintot kapott az útikönyv megszerkesztéséhez. Legnagyobb vitát a közgyűlésen a közbiztonsági tanácsnok tisztének létrehozása váltotta ki. Ilyen tisztség már több városban létezik, ami a növekvő bűnözés ismeretében nem meglepő. Az előterjesztés Marzsinnai Zoltán képviselő urat javasolta erre a posztra, akinek feladata lett volna a polgárőrség felállítása, valamint a közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok felügyelete. Tiszteletdíjként 8 ezer forint szerepelt az előterjesztésben. A javaslat elfogadásához minősített többségre lett volna szükség, ami 50 százalék és egy szavazatot jelent. Ez azonban a jelenlevő 22 képviselőből nem jött össze. Így nincs közbiztonsági tanácsnoka Vásárhelynek ... Hollandiai vélemény a polgári önvédelmi szervezetekről • Hollandiában mereven elutasítják a polgári önvédelmi szervezet gondolatát, bár néha ez is fölmerül, leginkább Amszterdamban, ahol az átlagosnál jóval magasabb a bűnözések száma. Ott néha nagy tisztogatásokat tart a tengerészgyalogság a rendőrséggel együtt, de amikor nemrég amerikai body-buildingesek ajánlották fel szolgálataikat, elutasították őket. A holland polgárok többségének ugyanis az a véleménye, hogy a közbiztonság, a vagyon- és személyi védelem biztosítása a rendőrség feladata, s ha valami baj van, a kormánynak kell intézkednie. Haarlemmermeer rendőrségi szóvivője is készségesen válaszolt arra, hogy mi a véleményük, van-e egyáltalán polgári önvédelmi szervezet Hollandiában? A szóvivő elmondta, hogy nincs ilyen szervezetük, sőt egy demokráciában nem lehet megengedni, hogy erős emberek, akár fegyverrel vagy anélkül, polgári védelemre hivatkozva, megállíthassanak bárkit is az utcán, esetleg zaklathassanak embereket Egyenesen veszélyesnek tartják a gondolatot — hisz fegyvert úgysem, viselhetnének, csak rendkívüli engedéllyel. gyilkosságot betörést földeríteni úgysem tudnának, mert ahhoz jól képzett rendőr szakemberek kellenek, ugyanakkor az, erőszakos fellépés erőszakot szülhet, nem lehetne tudni, végül is hol kezdődött a verekedés. Hollandiában a megelőzésre fordítanak nagyobb figyelmet Hogy a szomszédok nézzenek egymás házára, ha valamelyikük elmegy nyaralni, az értékes háztartási berendezésekbe, televízióba pedig ittessék be a személyi kódokat. Itt nem látni hatalmas kerítésekkel körbe vett házakat vérszomjas őrzőkutyákat — az ablakok, ajtók azonban jól zárhatók, s az új biztonsági berendezések reklámozása is hozzátartozik a megelőzéshez. Pénzt, nagy értéket Hollandiában mindenki a bankban tart ellopott hitelkártyával pedig nem sokra menne a rabló. A 180 négyzetkilométernyi Haarlemmermeer valamivel több mint 100 ezer lakosára 180 rendőr jut. Szerintük ennyien el tudják látni a feladatukat bár az is igaz, hogy nincs különösebb gond a személyi és vagyonvédelemmel. Arra a kérdésre, hogy de mit csinálnának, ha hirtelen megnőne a bűnözések, gyilkosságok, rablások száma, a rendőrségi szóvivő ezt válaszolta: A polgári védelem a rendőrök munkája, s ezt nem bízhatják rá másra. Ha nő a bűnözés egy városban, akkor vagy rosszul dolgoznak a rendőrök, vagy pedig több rendőrre van szükség. A rendőröket pedig ki kell küldeni mind az utcára, hogy lássák őket az emberek. Mert meg kell mutatnia magát a rendőrségnek, hogy vannak, s van erejük, jó szakmai fölkészültségük. Hollandia, 1991. áprilisi GULYÁS MÁRTA Népdaléneklési verseny Pénteken délután 2 órától népdaléneklési versenyt rendeznek a 3—4. osztályosoknak a Gyerekek Házában. Családi események Vásárhelyen Született: Asztalos Bálint András és Kondré Juliannának (Petőfi u. 47.) Péter; Béleczki Gábor és Tatár Katalin Editnek (Vásárhelyi Pál u. 11.) Gábor; Szabó György és Szűcs Juditnak (Éva u. 6.) Béla; Iván Zsolt Vilmos és Oláh Mártának(Kölcsey u. 29/A) Zsolt Márta; Halupa György András és Muzsik Mártának (Székkutas, Szántó K. J. u. 10.) Zoltán; Acsai Ernő és Kiss Margitnak (Munkásőr u. 31.) Adrien ; Soós László és Jeneses Máriának (Hóvirág u. 12.) Zoltán Péter; Gyovai Iátván és Molnár Katalinnak (Levél u. 4.) Edina; Lakatos Zoltán és Zsingellér Andreának (Mindszent, Hunyadi u. 16.) Andrea; Kiss Sándor és Gombkötő Erzsébet Irénnek (Bajcsy Zs. u. 41.) Tamás; Bang Lajos István és Rozsos Ágnesnek (Andrássy u. 35.) Annamária; Deák József és Verők Rózsának (Oldalkosár u. 19.) Emese Zita utónevű gyermeke. Házasságot kötött: Kovács Ferenc Tibor (Széchenyi u. 14.) és Oláh Beatrix (Tanácsköztársaság tér 68/1.); Duránszkai Attila (Bajcsy-Zs. 47.) és Olasz Rita Éva (Bajcsy-Zs. 47.); Rozsos Róbert (Rákóczi u. 81.) és Oláh Gyöngyi (Rákóczi a 81.); Kovács János Tibor (Ádám u. 41.) és Tóth Margit (Tompa u. 7.); Jágor Sándor (Székkutas, Béke u 44.) és Redenczki Erzsébet (Görbe u. 81.); Nagy Zoltán (Dózsa Gy. 56.) és Lengyel Katalin (Zivatar u. 20.). Meghalt: Kruzslicz János (Kinizsi u. 9.); Tatár Ferencné Szerény Etelka (Duna u. 6.); Dányi István (Béke u. 36.); Nyíri Jánosné Kovács Matild (Erdély u. 5.); Kunos László (Lenin u. 5—7.) Saja Antal (Fürst Sándor u. 34.); Kökény László (Hódzó u. 4); Bodrogi Lajos (Sörház tér 6).