Vásárhely és Vidéke, 1991. június (1. évfolyam, 76-101. szám)
1991-06-14 / 87. szám
Zene nélkül nem lehet élni!„ZÖLD-SAROK” Beszélgetés Jevgenyija Liszkinával, a rigai Péter Pál székesegyház orgonistájával Szelíd arc, fiúsra levágott haj, végtelen szerénység — ezt mondhatnánk a híres orgonaművészről, ha egyetlen mondatba beleférne az Európa-szerte ismert ember. Ha egy gyors koncert előtti találkozás elég volna arra, hogy megismerjük. Nemes tartás, fekete-arany ruhájú szelídség — folytathatjuk a megközelítést. De ez mind kevés. Igazából akkor nyílik ki, kel életre, ahogy a zenére terelődik a szó. Mint egy varázsütésre, elkezd peregni egy kivételes élet és szellem múltja és jelene az alkonyi csöndben. — Kérem beszéljen röviden magáról: honnan indult, hogyan lett orgonaművész? — Hétéves korom óta foglalkozom zenével. Először zongorázni tanultam. A középiskola után a leningrádi konzervatóriumba kerültem Nilszen profeszszorhoz. Ezután Rigába vitt az utam, s ott már az orgona foglalta el minden percemet. A Lett Filharmóniai Társaság szólistája vagyok, több mint ezer koncertem volt s bejártam az egész világot... — ön a hatalmas székesegyházban játszik. Tudna erről a gyönyörű érzésről beszélni? — Háromezren férnek el öszszesen, s mindig telt ház van. A koncertekre nehéz bejutni, hetente három alkalommal rendeznek; kezdés előtt szinte özönlenek az emberek, s pillanatok alatt megtelnek a padsorok és az állóhelyek — máshol ilyet nem lehet látni. És a csodálatos orgona: világviszonylatban is az egyik legnagyobb, négy manuálja, 6768 sípja 127 regisztere van. Az orgona avatására a lelkes rigaiak Liszt Ferenctől kértek és kaptak művet. — Ki a legkedvesebb zeneszerzője? — Talán J. S. Bach áll a szívemhez legközelebb. Fölemelő érzés játszani; az ő muzsikája csillagmagasságokba röpít. — Vivaldi: Négy évszakának orgonaátirata az Ön munkája, önálló művei is vannak? — Csak időnként foglalkozom ezzel felkérésre. Vivaldi: Glóriáját készítettem el először, sikerült; azután jöttek az Évszakok. — Megenged egy személyes(ebb) kérdést: Ön vallásos,hívő ember? — Az orgona eleve egyházi igényű. Bach (és a többi nagyok) hívő emberek voltak; a hit és a tisztaság révén alkották meg életművüket. Ettől függetlenül, nem fontos vallásosnak lenni ahhoz, hogy érezzük lélekmelengető üzeneteiket... Engem pravoszlávnak kereszteltek, ebből táplálkozik hitem, de mások hitét is tisztelem, és azokat is, akik „csak” a zenéért hallgatnak meg... Én képes vagyok máshol is, más templomokban is játszani egy nagy, közös Isten előtt! — Mit jelent életében a zene? — Az egész életemnek az értelme. Zene nélkül nem tudnék élni! — Egyik nagy magyar költőnk írta: a költészet élni segít. És a zene? — A zene azért van, hogy nemes érzéseket keltsen bennünk. Emberibb emberré tegyen. „A szépség végül is legyőzi a világot” — mondta egyik kedves, régi mesterem... Nagyon örülök, hogy itt lehetek a zenét szerető vásárhelyiek között. Remélem, még találkozunk, és önök is eljutnak egyszer arra mifelénk, egy székesegyházi koncertre. FENYVESI FÉLIX LAJOS Kézimunkával készültek Ezeket a csipkegallérokat, a kézzel szövött szőnyegeket és a párnahímzéseket egytől egyik azon a kiállításon láthatta a vásárhelyi közönség, amelyet a Városi Díszítőművész Szakkör rendezett a közelmúltban a Petőfi Sándor Művelődési Központban. Műsoros kazetták — autórádiómagnó — hangfal — autóantenna — HI-FI torony — magnódeck —music center Legnagyobb választékban Zeneszalon Szántó Kovács János u. 6. IS H ORION H I vásár Szegeden az I T ELEKTRO PLUSZ T E üzletben E L Kiss Ernő u. 5. sz. L R Tel.: 18-396 R E 24-011 E IS Egy Kinizsi utcai lakó kéri, hogy a szomszédos udvarban parkoló Áfész autót ne ott javítsák. Az autó motorjának járatásából származó füst az udvarában megtelepszik. Kisfia asztmás, és a füstös udvarba nem tudja kivinni. Kéri, hogy ez az állapot mielőbb szűnjön meg. Az Áfész műszaki vezetője, Csenovszki Mihály ígéretet tett arra, hogy megkeresik a megoldást a panasz megszüntetése érdekében. Észrevételezik, hogy a Városház utcai házak pincéjében és a csatornában patkányok találhatók, már a közterületen is látták ezeket a rágcsálókat. Ezen a héten a Városház utcában csatornatisztítást végez a vízmű. A tisztítás során amenynyiben találnak patkányokat, megteszik a szükséges intézkedést. A házak pincéjében tanyázó patkányok irtását a tulajdonosoknak kell megrendelni. Az irtásra vonatkozó felvilágosítást az önkormányzat Tisztiorvosi Szolgálata adja. Szikáncsról érkezett bejelentés kifogásolja, hogy az ÁTEV gépkocsi a falu szélén parkol rendszeresen. Az autóról áradó elviselhetetlen szag zavarja a közelben lakókat. Kéri a bejelentő, hogy az ÁTEV vonja vissza az otthon parkolási engedélyét a gépkocsivezetőnek. Szabó Gábor, az ÁTEV műszaki vezetője ígéretet tett arra, hogy megoldást talál a bejelentésre. Néhány napon belül jelezni fogja a Zöld-telefonnak, hogy milyen intézkedési született. Kertvárosban, a Fórum ABC előtti parkban gyerekek játszanak, rúgják a labdát és közben kitapossák a növényeket. A közelben van erre kijelölt hely, miért nem ott játszanak? A Dobi István utca melletti zöld terület volt erre alkalmas. Jelenleg a Vízmű javítja a 400- as főnyomóvezetéket, melynek befejezés után az önkormányzat Városüzemeltetési Csoportjával közösen ismét befüvesítik ezt a területet. A „zöld telefon” 46-233-on várja a lakosság környezetvédelemmel kapcsolatos bejelentéseit. Ma fél 11-kor a PMK-ban Főiskolások diplomakiosztó ünnepsége A Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Főiskolai Karának tanácsa ma délelőtt fél 11-kor, a Petőfi Művelődési Központban megtartja diplomakiosztó ülését. Az ünnepi eseményen dr. Mucsi Imre főigazgató beszéde után vehetik át a főiskolai kar végzős hallgatói üzemmérnöki diplomájukat. Kiváló oklevélben részesül: Bandi Zsolt Ferenc, Katona István, Marton Csaba, Meczner László, Ördög Sándor, Urbán Ferenc. Oklevelet kapnak: Ács József, Babik Sándor Mihály, Bábli Diana, Besenyi Mónika, Bódi Róbert, Bognár Henriett, Borsos Tamás, Csányi Zsolt, Csikós György, Darabos Imre, Dely Péter, Dér Marianna Edit, Deézsi Árpád, Duró Tibor, Elek István Gábor, Éles Gábor, Falucskay Zsolt, Felber József, Fekete Béla, Gál Gábor, Giricz Viktor, Harangi Csaba, Janasóczki Attila, Kis-Juhász Edit, Korom Ildikó, Kovács Gábor, Kovács Péter, Laczó György, Lakatos Enikő, Lehel Zoltán, Lehoczki János, Lévai Zsolt, Melegh Károly, Mondovics Mihály, Nagy Mária, Nánai Attila, Németh Krisztina, Novozánszky Gábor, Papdi Csaba, Pintér Béla, Pintér Boglárka, Rab Péter, Süli Márta, Szarka Sándor, Széll János Zoltán, Szolnoki Margit, Szőllősi László, Téglás István, Tímár Zoltán, Tokaji Imre, Tóth Attila, Utasi Csaba, Varga Zsolt (1), Varga Zsolt (2), Villányi István. Utána a szaküzemmérnökök leteszik az esküt, majd a főigazgató a kiemelkedő munkáért jutalmakat ad át (szakdolgozatok elismeréseként) Elek Istvánnak, Laczó Györgynek, Varga Zsoltnak, Pintér Boglárkának és Darabos Imrének. Ezt követően kerül sor a Discipuli pro facilitate kitüntetések adományozására. E magas elismerésben részesül Babik Sándor (a III/5 csoport vezetője) és Tokaji Imre (ifjúsági klubvezető). Végül a főiskola zászlajára Babik Sándor állattenyésztési üzemmérnök köti fel a hímzett szalagot a volt harmadikosok nevében tiszteletét leróva az alma mater előtt. Vezetni tanul az asszony A drágám sokat gondolkodott, mire elhatározta magát. — Úgy döntöttünk — mondta egy este —, hogy beiratkozom egy tanfolyamra, s megszerzem a jogosítványt én is. Pislogtam, hogy ki volt még az, akivel megbeszélte, mi több, eldöntötte a dolgot. Akárki volt is — mégha az anyja is — akkor sem hamarkodták el. Megvárták, míg az égig emelték a benzin árát, meg míg bevezették a kötelező biztosítást, sőt még azt is, hogy új rendszámot kelljen csináltatni. — Fantasztikus ötlet, akárkitől származik — adtam az ámultat, de közbevágott. — Hát nem te mondtad, hogy igazán megtanulhatnék vezetni!? " Természetesen egyetértettem elképzeléseivel, s a drágám másnap már be is iratkozott egy tanfolyamra, s örömében, hogy befért a keretbe, azonnal ki is fizette az egész tandíjat. Aztán összevásárolta az öszszes tankönyvet, amit csak az oktatók felsoroltak, s bőszen belevetette magát a KRESZ rejtelmeibe. Szerencsére az elméleti oktatás nem tartott sokáig. A kis drágámnak nem volt elég, hogy munka után részt vegyen mindennap az előadásokon, hanem éjszaka alaposan át is ismételte mindazt, amit tanult. A kedvence volt például az Ottó-motor, amely felépítésének részletes elemzésével töltöttünk egy napot, majd egy egész éjszakát szenteltünk a különböző szerepezési módoknak is. A kollégáim kaján vigyorral méregettek, s irigykedtek rám, hogy bizonyosan nem unatkozom gyönyörű kis feleségemmel. Pedig ha tudták volna! Végül levizsgázott, úgy, hogy egyetlen hibát sem vétett, s jöhetett a vezetés. Pár óra múlva szomorúan jött haza, s mikor megkérdeztem, hogy mi a baj, szipogni kezdett. — Azt mondta az oktatóm, hogy nagyon lassan haladok, s valószínűleg pótórákat kell vennem, ha át akarok menni a vizsgán. Hacsak nem gyakorolok egy kicsit a miénkkel — tette hozzá. Mit tehettem volna, a hétvégén kiálltam a Skodával a garázsból, s kimentünk a tanyára. A kis drágám ott beült a kormány mellé, s megkezdte ámokfutását. Nagyon ügyes volt — már kezdtem érteni oktatója tanácsát. Ritka érzékkel kerülte el néhány milliméterrel az udvari kút káváját. — Hoppá! — sikoltotta egész felszabadultan, s nekieredt a lucernásnak. Éppen idejében nyúltam bele a kormányba, hogy azért a Mári néni kislibáiból egy-kettő mégis maradjon mutatóban. A nejem ügyesen manőverezett a disznóól körül, majd néhány percig kergette a birkákat. Ekkorra az összes macska a fáról nézelődött lefelé, a kutyák hetedhét határban jártak, s a tehenek bánatos képpel kérődztek a tisztaszobában. Pedig nem hajtott gyorsan, csak kicsit hirtelenkedett. — Most tedd vissza kettesbe— mondtam —, s indexelj! — Erre működni kezdett az ablakmosó, s néhányat tülkölt is a drágám. — Most mit nézel? — tekerte veszettül a kormányt a kukoricásban szlalomozva a csirkék után. — Már éppen elég piszkos volt az ablak. Végül megálltunk. Ott voltunk a cserjésben a szomszéd tanyájánál, előttünk a kedvenc diófával. Drágám vidáman kiengedte az eddig behúzott kéziféket. — Na ugye, éreztem, hogy nem húz a kocsi — vonta meg a vállát, s elballagtunk, hogy keressünk egy dzsipet, amivel hazavontathattuk a füstölgő Skodánkat. — Tényleg vacak már ez a kocsi — szögezte le az aszszony este odahaza, megerősítve három éve hajtogatott véleményemet. — Alig lehet vele manőverezni, látszik, hogy erősen elavult konstrukció. Hogy milyen igaza van. Tényleg, már éppen tizenöt éve hajtom, talán ideje lenne kicserélni. Hiába, most is igaza van az asszonynak. KOROM ANDRÁS VÁSÁRHELY és VIDÉKEN .