Vásárhely és Vidéke, 1991. július (1. évfolyam, 102-127. szám)

1991-07-02 / 102. szám

Van fantázia az állatpiactér működtetésében Megtérülő befektetés Az üzemeltetőnek éppen a ha­talmas, kihasználatlan terület adott ötleteket egy vásárköz­pont létrehozásához. Eddig csu­pán állatpiac gyanánt használ­ták, holott a tér nagysága lehe­tővé teszi, hogy egyéb, más jel­­legű vásárok is helyet kapja­nak a kerítésen belül. Pénteki napokon maradna az állatpiac, de szombaton és vasárnap egész napra a bazárosoké lenne a „Serháztér”. Már tavaly is látni lehetett, hogy vannak olyan árusok, akik szívesebben árul­nák portékáikat a kocsiból. Hét­végi napokon tehát autókkal is be lehet menni és a kocsik te­tejéről, vagy a felnyitott cso­magtartóból is lehet a sokféle terméket kínálgatni. Aki vi­szont jobb szeretné gazdára vá­ró cikkeit sátorban vagy aszta­lon közszemlére tenni, sátrak, asztalok elhelyezésére is van le­­hetőség. A bazár tábla többnyel­vű felirata is jelzi, hogy nem­csak befogadják, de számítanak is a Vásárhelyre érkező külföldi árusokra. Mivel egész nap nyit­va tart a piac, egyetlen vásárló sem késhet le róla. Bárki bár­mikor kimehet szétnézni, válo­gatni, ha úgy tartja a kedve. A bazár azonban nemzetközi­leg is széles forgalmat takar. Az üzemeltető elképzelése szerint: lenne elég hely a hétvégi napo­kon azok számára is, akik mond­juk a gépkocsijukat kívánják áruba bocsátani. Ez azért lenne jó, mert a városban eddig még nem működött gépkocsipiac. Ezek után különösebben meg sem kell tehát hirdetni, hanem egyszerűen ki kell vinni az au­tót a Sörház térre, hogy gazdát cserélhessen. Aki megint motor­­kerékpárját vagy biciklijét sze­retné pénzzé tenni, annak — mint hallottam — több szeren­cséje lesz, ha kimegy vele a vásártérre, mintha a háztól igyekezne eladni. Gondolva a magángazdákra, gazdálkodókra, külön helyen lehet majd szállí­tójárműveket, traktorokat, me­zőgazdasági gépeket (ekét, tár­csát, koronát stb.) is értékesí­teni, venni. Éppenséggel az sem elképzelhetetlen, hogy valaki autóval megy el otthonról és még aznap traktorral állít haza. Merész elképzelések nélkül aligha lehet hoz­zákezdeni egy-egy régi lé­tesítmény üzemeltetésé­hez. Kell ahhoz valami­féle felismerő képesség, hogy az ember a régiben is meglássa az újat. S az eredeti profil előnyös fej­lesztése mellett számos nagyszerű kezdeménye­zést megvalósíthasson. Ki gondolná például, hogy egy állatpiactér működte­tésében is lehet fantázia? Legalábbis addig, amíg Kristó Jánosné üzemelte­tővel nem beszéltem, el sem képzeltem volna, mi mindenre lehet egyáltalán hasznosítani egy több, mint 10 ezer négyzetmé­ter nagyságú területet. Ráadásul akkora előrelá­tással, hogy a változások találkozzanak is a lakos­ság elvárásaival. Mindebből úgy tűnik, mintha az üzemeltetőnek az állatpiac nem is lenne fontos. Ez azon­ban nem így van. A pénteki nap mindenkor az állattartóké, a különböző állatokat eladni kívánóké. Minden hónap első péntekjén megtartják számukra a havi, márciusban a József - napi, októberben pedig az őszi, országos vásárt. S ha szétnézünk a serháztéri piac területén, szem­betűnő változásoknak lehetünk tanúi. A korábbi zsúfoltság meg­szüntetésére közlekedő utakat, utcákat alakítottak ki, rendszert is belevíve az árusítás megszo­kott rendjébe. Elől kapnak he­lyet, közel a bejárathoz a kézi kocsisok, utána az autóból áru­sítók. Külön sorokat alakítottak ki a lovaskocsival érkezőknek — ezzel el akarják kerülni, hogy a felberregő motor hangjától meg­ijedő lovak betörjék a gépko­csik szélvédő üvegét, vagy ká­rokat okozzanak a jármű karos­szériájában. Elől természetesen a sertéspiac található, a nagyobb, úgynevezett patás állatoknak, mint például a lovaknak és a szarvasmarháknak hátul alakí­tottak ki külön helyet. Számít­va arra is, hogy a vevő kíván­csi az állat mozgására, járására, építettek egy le-felhajtó trepp­­nit is. Oda kell csak tolatni a lovaskocsival, vagy az utánfutó­val a treppnihez és könnyedén le lehet vezetni a lovat, a te­henet vagy hajtani a disznót. Már a piac bérbevétele után igyekezett az üzemeltető kelle­messé varázsolni a környezetet. Lenyíratta a füvet, kijavította a nyilvános illemhely betört tető­­szerkezetét, kívül-belül lefestet­te és befertőtlenítette a WC-t. Gondja van rá, hogy állandóan tiszta maradjon és legyen ben­ne egészségügyi papír, szappan, kézmosási lehetőség. Most egy meglepőt kell, hogy mondjak: mindezek ellenére a WC hasz­nálatáért egy huncut fillért sem kell fizetni. Mindössze az a ké­rése, mindenki vegye igénybe ingyenes szolgáltatásukat. (Ma­gyarán: ott végezze el mindenki kis és nagydolgát, ha rájön a szükség.) Másik ingyenes szol­gáltatásunk: a kerékpárosok ré­szére tárolót alakítanak ki, s a tárolásért sem kívánnak pénz elfogadni. (Ivóvíz található a piactéren, nem kell tehát szom­jaznia senkinek.) Tervezik még: rendbe teszik a régóta nem mű­ködő kis mázsaházat, hogy aki ellenőrizni akarja az állat sú­lyát, megmérhesse. Megtérül-e a befektetés, az ingyenes szolgáltatásokra fordí­tott pénzösszeg, arra az üzemel­tető azt mondja, most egyelőre az a lényeg, hogy az állatpiacon beinduljon a bazár, az autó és a mezőgazdasági gépek nagy­bani piaca — a lakosság köz­­megelégedésére. Igaza van, mert ha minél többen látogatják, s ha minél népszerűbb lesz, előbb­­utóbb megtérül a befektetés, a serháztéri hatalmas terület üze­meltetésre fordított pénzösszeg. (F. J.) Ma délután Bálásruhák vására Székkutason Ma, délután 3 órától bálás­­ruha-vásárt tartanak Székkuta­son a József Attila Művelődési okok szerint csakis egyetlen, az abszolút igazság létezik. Hogy valóban így van-e azt min­denki eldöntheti saját maga, s ha kellő élettapasztalattal rendelkezik — mégha nem is folytatott filozófiai tanul­mányokat — akkor hamar a­ Házban. Az import termékek között érdemes lesz válogatni. Mi pedig csak helyet adtunk egy közérdekű problémának. Mindenki megnyugodhatott, mindenki részesült abban az örömben, hogy íme simán mennek a dolgok ebben az országban, legalábbis a fenti főhatóság irányítása alatt le­vő területen. Vagyis igaza . Igazság­ ban arra a következtetésre juthat, hogy bizony annyi­féle az igazság, ahányan azt megítélik. Levelet kaptunk néhány héttel ezelőtt, amelyben az egyik olvasónk azt panaszol­ta, hogy bizony őt alaposan átejtették, s hiába reklamált, akkor nem orvosolták pana­szát. Annak rendje és módja szerint közöltük levelét, me­lyet a nyilvánosságon keresz­tül intézett a címzett főha­tósághoz, s láss csodát, alig telt el egy kis idő, a főha­tóság válaszlevelet is küldött, hogy panaszát kivizsgálták, jogosnak találták s elnézést kérve korrigálták is. Ezt a levelet is közöltük, ahogy már az ilyen esetben ülik is. Panaszosunk tehát meg­írta igazát, s azt a főhatóság is annak tartva cselekedett, volt annak, aki panaszkodott, igaza volt annak, aki téve­dett (ugyanis nem tudta, hogy nem jól intézkedett) és végül igazságot szolgáltatott a főhatóság is, amikor korri­gálta a tévedést. És boldogan éltek amíg meg nem haltak — folytat­hatnám a népmeséi klisé so­raival, ha a királyfi és a ki­rálylány tényleg boldogan élne tovább. Merthogy a mese nem így zajlott. Hanem úgy, hogy a főhatóság nem hogy kioktatta volna tudat­lan alkalmazottját arról, hogy mit is cselekedett rosszul, hanem a könnyebbik utat vá­lasztotta. Úgy kirúgta állásá­ból, hogy csak úgy penderült! Ilyenforma tehát az igaz­ság. Az ártatlanokat, a tu­datlanokat sújtja legelőször. (KOROM) 2 — VÁSÁRHELY és VIDÉKE Bevásárló utak Bécsbe és Triesztbe Részvételi díj: Bécs: 800 Ft/fő, indulási idő: június 30-án, éjfélkor és július 4-én, éjfélkor. Trieszt: 2000 Ft/fő, indu­lási idő: július 10-én, 18 óra és 18-án, 17 óra. Jelentkezni lehet: Szék­kutas és Vidéke Takarék­­szövetkezet Utazási Irodá­ban, Vassnénál. Egynapos kirándulás jú­lius 21-én, Egerbe. Részvételi díj 400 forint/ fő. Indulási idő: 21-én, reggel 6 órakor. Vagyonvédelmi Iroda Hműhely, Szántó K. J. u. 3. Tel.: 46-019, 46-039, 46-097 SZINTÉZIS Rendőrségi hírek Telefonfeltörőt keres a rendőrség. A korábbi tapasztalatok alapján feltehető­en nem is egyet, de most még nem tudni, hányan voltak azok, akik a Csongrád Megyei Táv­közlési Igazgatóság feljelentése szerint valamikor júniusban Vá­sárhelyen a Nagy Imre utca 9. számú ház előtti telefonkészülé­ket felnyitották és az egész per­selyt elvitték. A számláló állása szerint a pénztartályban közel 10 ezer forint volt. Semmelweis-ünnepség Ma, kedden délután 2 órakor Városháza dísztermében az Er­­tartja Semmelweis-ünnepségét a zsébet Kórház Rendelőintézet. Városszéli boltok A Kertvárosi ABC A városszéli jelző egy kicsit azt sejtteti, hogy olyan álagos. Vásárlóközönsége korántsem a felső tízezerből tevődik össze, hiszen napjaink gazdagjai más helyeken találnak otthonra, nem e körzetben. Vagy ha mégis, az az ember benyomása, hogy ak­kor másutt vásárolják vagy in­kább vásároltatják a mindenna­pi betevőt. Röviden így jellemezte „saját üzletét” Fekete Ferenc, a Hód­mezővásárhely és környéke Afész kertvárosi ABC-jének üzletvezetője, — hogy a telje­sen hivatalos megjelöléseket használjuk. — Ez a bolt még nem is olyan régen évi 50 mil­lió forint forgalmat jelentett. Az akkori árakat számítva — tette hozzá — az információt is fi­gyelembe véve, ma több mint 65 millióra rúgna ez az összeg. A környékünkben többnyire a bérből és fizetésből élők lak­nak. Annak ellenére így van ez, hogy közülük igen sokan ma­gánház tulajdonosok. Ezek az emberek szinte az erejük utolsó megfeszítésével hozták néhány éve tető alá mutatós otthonai­kat. Akkor arra számítottak, hogy a kölcsönt visszafizetik. Most azután itt van a tartozás a nyakukon, szó szerint kamatos­tul. Hallatlan pontosan érezni lehet már az élelmiszer szak­mában is, hogy fogy az embe­rek ereje. A gazdaság leghalvá­nyabb rezdülése nyomon követ­hető azonnal, vagy másnap reg­gel. A kötelező biztosítás, a te­lefontarifa, az energiaárak eme­lése már mind a napi kenyér­ből vesznek el egy darabot. Meggyötört, gondterhelt arcokat látok, mérlegre tett 10 deka ke­nyereket, sokáig forgatott féllite­res tejeszacskókat. Régebben jó kis iparcikk kínálatot biztosít­hattunk. Most... ezekre nincs nálunk kereslet semmilyen áron. Az is igaz, hogy részben telítő­dött ezekből a piac, behozták külföldről a hűtőket, tévéket és Hi-Fi cuccokat. De ha egy or­szágban az emberek képtelenek rendszeresen kicserélni az ilyen tárgyaikat, az már jelzi a bajt. Ami a kereskedő szempontját illeti, ma már nem lehet a tar­tós termékeknél 6-7 százalék­nál nagyobb árrést elérni. Ez pedig nem éri meg. Mit tehet az ember ? Az egyik dolog, ami bevált az utóbbi időkben, a kannástej-akció. Ez az áru jobb és olcsóbb mint a zacskós, ezért viszik az embe­rek. Ugyanakkor új helyzetet teremtett. Néha vitáink vannak már egy-két csöpp miatt. Hite­lesített mérővel adagoljuk a te­jet a lábasokba, üvegekbe, edé­nyekbe. Egy kis tévedés miatt már reklamálnak a vevők, akik nem olyan nagyvonalúak, mint régen. Bár hozzáteszem, a kimé­résnél mi nem tévedünk. Mind­ezzel azt akartam jelezni, hogy érzékenyek az emberek arra, hogy miből mennyit kapnak. Bevezettük a vasárnapi nyitva­tartást és hétfőként az eddigi délután 5 óra helyett 7-ig vár­juk a vásárlókat. Ezzel vala­micskét növekedett a forgal­munk. Üzleti fogás, hogy vasár­naponként mi is leértékelést szervezünk azokból a termékek­ből, amelyeket saját magunk a gyártóktól mérsékelt áron tu­dunk beszerezni. Citromlét, kon­­zerveket, üdítőket kínáltunk legutóbb. De így is mindössze 300 ezer forint többletet jelent a meghosszabbított nyitva tartás. Ez pontosan egytizede annak, amit havonta forgalmazunk. Ta­valy nyáron még 4,5 millió be­vételt inkasszáltunk. Fantaszti­kus ez a visszaesés! Kénytele­nek voltunk két munkatársunk­tól is megválni, hogy a többiek maradni tudjanak. Nem jó do­log! Vagyis mint látja, itt ez a bolt pontosan tükrözi ennek az országnak minden baját. Ha nem emelkednek a fizetések be­látható időn belül, akkor nem lesz vásárlóerő és szerintem meghal a kereskedelem. Az egész gazdasággal együtt... L. B. Családi események Született: Vetzer Csaba és Daru Gabriellának (Róka u. 18.) Dávid Csaba; Ormai Tibor La­jos és Kozma Ritának (Hunyadi u. 19.) Vivien; Mihály János és Bányai Zsuzsannának (Mind­szent, Marx u. 66.) Ágnes Fló­ra; Facsar Zsolt Károly és Nyer­ges Mónikának (Rudnay u. 17.) Adrián; Bán Lajos és Takács Katalinnak (Dózsa Gy. u. 20.) Lajos; Kovácsházi József és Szűcs Idának (Eszperantó u. 3.) Klaudia Ágnes; Bereczky József és Kis Anikónak (Szabadság tér 87.) Vivien; Molnár Sándor és Kiss-Peti Annának (Mártély, Felszabadulás u. 42.) Sándor Endre; Zsibók László György és Gulyás-Kis Emmának (Or­mos Ede u. 12.) Emese; Dem­ján Ferenc és Benczédi Katalin­nak (Szikáncs, Felszabadulás u. 15.) Dóra; Petrikó József és Góg Erzsébetnek (Mártély, Kinizsi u. 27.) Krisztián utónevű gyermeke. Házasságot kötött: Nagy Fe­renc (Réz u. 4.) és Fenesi Zsu­zsanna (Éva u. 1.); Kovács László (Pipacs u. 17.) és Bartha Anikó Margit (Békéscsaba, Ta­­nácsköz­társaság út 11—17.); Csonka László Gábor (Táncsics M. u. 4.) és Détár Ágnes Mag­dolna (Lendvay u. 3.); Balog Zoltán (Bajza u. 25.) és Lugosi Erika (Oldalkosár u. 9.). Meghalt: Szécsényi Sándorné Gila Julianna (Szent István u. 100.); Kovács Lajos (Dózsa Gy. u. 37.); Nagy Kálmánná Szé­kely Mária (Álmos u. 7.); Dáni Sándor (Kútvölgy, Dózsa Gy. u. 13.); Muzsik Ferenc (Tölgyfa u. 2.); Lukács Nagy László (Éva u. 10.); Barát János (Szikáncs, Dózsa Gy. u. 25.); Hermán Ti­bor Sándor (Andrássy út 46.); Imre Bálintné Kovács Jusztina (Kökény u. 16.); Fenyvesi Mária Magdolna (Hámán K. u. 11/A); Hegedűs Istvánná Olasz Margit (József A. u. 47.); Kristó Imre (Kiss Ernő u. 8.); Dóda János (Deák F. u 6.); Martonosi Já­nosné Bálint Etelka (Fáncsy u. 31 /A); Székely-Szabó Pálné Tóth Rozália (Móricz Zs. u. 4/A); Tá­­borosi Ferenc (Kistópart u. 76.).

Next