Vásárhely és Vidéke, 1991. szeptember (1. évfolyam, 152-176. szám)

1991-09-02 / 152. szám

1. évfolyam 1991. szeptember 2., hétfő 152. szám Közéleti napilap Alapítva: 1883 G­yermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok a kirándulások, táborozások, amelyek a Vá­sárhelytől alig 3-4 kilométerre eső kishomoki erdőbe vittek. Élt bennünk az indiánosdi, a betyárromantika, így gyakran csaptunk össze alkalmilag kreált pandúrcsapatokkal, sziú-törzsekkel. Majd építkez­tünk, játszottunk az akácos mögött megbúvó homokbá­nyában, vagy éppen a szom­szédos magánstrandon rendez­tünk izgalmas úszóversenye­ket különböző plecsnikért. Átéltem később azt is, ami­kor gyümölcs-begyűjtőt épí­tettek a hangulatos erdő sar­kába, majd ez tanyai iskolává lényegült, puszta tényével megdobogtatva szívemet. Merthogy famíliámból két ta­nító is kikerült, s mindmáig kitörölhetetlenül él bennem egy leányarc, egy kis tanító­néni finoman formált alakja, szívének melege, akit idők múltán több versemben pró­báltam átmenteni a jövendő­nek. Éppen e feltüremlő emlé­kek okán ütött szíven, ért meglepetésként az utóbbi he­tekben néhány rádióhír, új­ságcikk, televíziós műsor, amelyeknek a szerzői felkap­ták Kishomokot, s odébb tol­ták 20—30 kilométerrel! Még­pedig a megyeszékhely mellé, valahogy így indítva tudósítá­saikat, hogy „a Szeged mel­letti Kishomokon” ez meg ez történt. Legutóbb például e helyt rendeztek tábort a csán­gói magyar gyerekeknek, akik igen jól érzik magukat a vad­regényes tájon, élvezve ven­déglátóik szeretetét. Sajna, én nem érzem ilyen jól magamat. De fogalmazha­tok úgy is, hogy egyszerűen megraboltnak, kifosztottnak vélem mai személyiségemet éppen úgy, mint a 10—20—30 év előttit, amikor — haza­haza látogatván Vásárhelyre, sose mulasztottam el e helyt körbeszemlézni. Vagy nem is Kishomokot talán, hanem szí­vemnek azt a csücskét, darab­káját, amely mostanáig ott lüktet. Csakhát... ! Itt vannak ezek a fránya, figyelmetlen kollegák a pennájukkal, film­felvevőjükkel. S merthogy ál­talában egy-egy ilyen hírre a fővárosból rajzanak ki, majd Szegeden át visz tovább az út­juk, így lelve a kies erdőre, a hancúrozó gyerekek sátor­táborára, mi sem egyszerűbb, minthogy helyszínpontosítás­ként a megyeszékhely nevét emelik ki. Nos, kedves újságíró kollegák, tévériporterek, Kis­­homok a miénk, vásárhelyi­eké. Az is marad, amíg eszün­ket tudjuk, amíg szívünk do­bog. S ha már ilyen fölkapot­tá változott ama gyümölcster­mő táj, hol a gyermekkor rő­­zsetüze ég olyan olthatatlanul, írjanak és konferáljanak csak Hódmezővásárhelyt, idézzék e város nevét! Mert ez így korrekt, azon fe­lül, hogy ennek van törvény szerinti igazságtartalma. MOLDVAY GYŐZŐ Hol is van Kishontok ? Munkahely még nincs A képzés zavar nélkül folyik a szakmunkásképzőben Tavasszal már kirajzolódtak annak vonalai, hogy az 1991—92- es tanévben beiskolázási problé­mákkal kell számolnia a város iskoláinak (is). Az akkor létre­hozott ad hoc­ bizottság a szep­temberi tanévkezdésre sikeresen befejezte munkáját. A mintegy 300 gyerek, akinek középiskolai továbbtanulása akkor még két­séges volt, bebocsátást nyert a város valamelyik tanintézetébe. A legnagyobb terhet ebből a 602- es Ipari Szakmunkásképző Inté­zet vállalta magára még annak árán is, hogy eddigi nehézségük tovább nőtt, a vállalati háttér, tehát a gyakorlati munkahelyek csökkenésével. Soós Imre az intézet igazgató­ja és helyettese, Molnár Géza arról számolt be, a probléma megoldására Speciális Szakisko­lát nyitnak, így lehetővé válik 86 leány képzése, akik két éves képzési idő után — igaz szak­munkás bizonyítványt nem kap­nak — oklevéllel a kezükben a textilipar bármely ágában el tudnak majd helyezkedni. Ezen felül is készültek tanulók foga­dására, ugyanis a városban 15 tanuló kénytelen nyár végén pót­vizsgán számot adni tudásáról. Közülük ketten jelentkezhetnek könnyűszerkezet lakatosnak, egy lakatosnak és még egy fő he­gesztőnek. A kőműves szakma is vár öt tanulót. Ezzel együtt a tavalyi 280 végzős helyére szeptemberben 408 első osztályos iratkozik. A továbbtanulni szándékozók tehát fellélegezhetnek, nem úgy az iskola vezetői. Az oktatás fel­tételeit ugyanis még ezután kell biztosítaniuk, pontosabban kifi­zetniük. A demográfiai hullám emelkedésének kezdetén, tehát 1988-ban, az önkormányzat a volt MHSZ épületét az iskolának ajándékozva már sokat segített, ám annak oktatási célokra való átalakítása, s mindenek­előtt gyakorlati munkahellyé, tanmű­hellyé alakítása, gépekkel való felszerelése már az intézmény dolga. A teljesség kedvéért el kell árulni, az épület őszre fel­készült arra, hogy a megemelke­dett számú tanulni vágyót fogad­ja, ám ennek fedezetére beadott pályázatokra a válasz ez idáig nem érkezett meg. Egyetlen do­logban bízhatnak, hogy a Mun­kaügyi Minisztérium kedvezően értékeli az iskola eddigi erőfe­szítéseit! — MEVA — Moldvai árvíz­károsultak megsegítése Július végén árvíz és gátsza­kadás súlytotta a Moldva­ vidé­­két. Pillanatok alatt váltak utak iszaptengerzé, házak romhalmaz­zá. A kormány a katasztrófa hí­rére azonnal lépett: küldöttséget küldött a Kárpátok túloldalára, mérjék fel, milyen segítségre van szükség. A döntést azonnal tett követte, s 48 órán belül el­indultak a segélyszállító autók Romániába. Két és fél tonna gyógyszer, 40 tonna élelmiszer volt a rakományuk. Vezetőjük, Töttössy Istvánné dr., a Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzetiségi Ki­sebbségi Főosztály vezető-helyet­tese szerdán, a Csongrád Megyei Polgárvédelmi Kiképzős Bázison tartott sajtótájékoztatón számolt be 21 napos kinntartózkodásuk siralmas tapasztalatairól. Katonai sátrakban, szomszédoknál elhe­lyezve laktak az emberek, sokan eltűntek. A román kormány meg­tett minden tőle telhetőt, volt helye azonban a magyar segít­ségnek is. Elsősorban élelmiszer­re, — lisztre, hüvelyesekre, szá­raztésztára — és építőanyagra van égetően szükség. Az első segélyszállítmányt az­óta még kettő követte, s a har­madik busszal visszafelé már gyerekek is érkeztek. Gál József, a polgárvédelem ezredese a leg­rászorultabb gyerekek elhelyezé­séről beszélt, akik a már fent említett kiképző bázison kaptak néhány hétre otthont. Vállala­tok, gyárak, magánszemélyek mozdultak a hírre, ruha, élelem, és sajnos jónéhány szülő nélkül maradt gyerek vár segítségre. Jelentkezett a Máltai Szeretet­szolgálat és a Magyar—Román Baráti Társaság is adományaival, szolgáltatásaival. Hévízi Józsa tanárnő a prog­ramokat szervezi a gyerekeknek, és anyjuk helyett anyjuk. A tá­borban lakó 100 gyermek — 10— 24 éves korig — üzemlátogatá­son, filmvetítésen, agyagozáson és más egyéb szabadidős progra­mon vehet részt. Szabadon vá­laszthat, énekelni, magyarul b­e­­szélgetni, játszani, sportolni, vagy netán egyedül maradni van kedve. A tábor vezetői, akik egyébként társadalmi munkában, a szabadságuk utolsó heteit fel­ajánlva töltik napjaikat a csán­gó gyerekekkel, nagyobbrészt pedagógusok, vagy pedagógus­­jelöltek. Engedik, a gyere­kek tetszés szerint maguk ala­kítsák programjaikat. Nagy sike­re volt például az ópusztaszeri Emlékpark látogatásnak, a Majo­likagyár megtekintésének, vagy az Egri csillagok film vetítésé­nek. A gyerekek kérésére vasár­nap misét tartottak a táborban az ortodox és a katolikus egyház segítségével. Méhkerékről két román anyanyelvű tanárnő is ér­kezett, hogy ne szenvedjenek hátrányt a magyarul nem beszélő gyerekek sem. Az Alsó-Rekecsinből, Külső- Rekecsinből és Sloboziából ér­kezett gyerekek szeptember 10- éig maradnak, azután a tervek szerint újabb csoportot vár a ki­képző bázis. M. É. Kevés volt az idén a meggy • Nem kelt el a szárított kapor és a Mirabolán mag­nó az ára a szilvának Rossz termés volt az idén meggyből, állítólag elvitte még virágjában a köd. Aki máskor 30 forint körüli áron vette meg a gyümölcsöt, most jó ha 60-ért megkapta. Az Erdei Termék Vállalat vásárhelyi felvásárlója Kis Józsefné elmondta, két éve még 1500 tonna meggyet vásárolt meg a városból és környékéről, az idén pedig írd és mondd ösz­­szesen 70 mázsát! Pedig az alföl­di Pándi meggy kapós külföldön is, nyugatra csak ezt lehet expor­tálni. A városkörnyéki kertek­ben az idén alig termett ebből a fajtából, csak a parasztmeggyből lehetett szüretelni. A Lumumba utcai felvásárló­telepen mostanában a bodzabo­gyó, a csalánlevél és tegnaptól kezdve a szilva vétele folyik. — Milyen eredménnyel? — kérdezem Kis Józsefnét. — A bodzabogyóért hat forin­tot tudok fizetni kilónként, saj­nos nem hoznak elegendő meny­­nyiséget belőle. Tudomásul kell venni, hogy a gyűjtő is számol, ha nagyobb mennyiséget szeret­ne, akkor gépkocsival kell szál­lítania, így már nem biztos, hogy megéri. Egyébként nekünk a beérkezett bodzabogyót még szárítani is kell, a végtermék körülbelül úgy néz ki, mint a szemesbors. Ez festék alapanya­gaként szolgál. Sajnos a csalán­levelet sem hozzák kellő meny­­nyiségben a gyűjtők.­­ Pedig azt gondolná az em­ber, ahol naponta nő a munka­­nélküliek száma, ott érdemes lenne ilyen nem túl nagy jöve­delmet hozó dologba is belekez­deni. — Remélem, a szilva jobb üz­let lesz — folytatja a felvásárló — de erről még nem tudok sem­mit, hiszen reggel írtam ki az árát, ami 35 forint. Ez szerintem reális, ennyiért érdemes nekem hozni a termést, ami exportra megy. Remélem nem járok úgy vele, mint a szárított kaporlevél­lel, vagy a Mirabolán szilva magjával. Mind a kettőből hét mázsát kértek tőlem, ami az utolsó levélig, illetve szilvama­gig a nyakamon maradt. Pedig a szárításuk, felvásárlásuk nem kevés pénzembe került. Az meg már csak a dolog pikantériája, hogy a szárított kaporlevelet a csemegében kilónként 700 forint­ért lehetett kapni. — Lassan itt az ősz, milyen növényeket hozhatnak még az idén a gyűjtők? — Ilyenkor szokott még jönni a vadgesztenye-szezon. Ezzel igen sok munka van, szeletelni, szárítani kell. Később várjuk még a csipkebogyót és a kö­kényt. Ugyancsak nemsokára kezdődhet a fehérmályva be­gyűjtése, amivel még télen is van tennivaló. S. Z. Munkaerőhelyzet Nincs szükség kereskedőkre Az augusztusi helyzet szerint a városban összesen 113 betöl­tetlen álláshelyet jelentettek be a munkáltatók a Munkaügyi Központnak. Mint olvasóink em­lékezhetnek rá, a minap foglal­kozott a Vásárhely és Vidéke a városi munkaügyi helyzetének perspektívájával, megpróbálva elhelyezni a jelen helyzetet az országos és megyei képben. A megye többi városához ké­pest láthatták, hogy nem is áll Vásárhely olyan rosszul. Most azt követhetik nyomon, hogy az adatszerűen mit is jelent. Nézzük tehát a kínálat nemek, illetve ágazati és állomány­csoportonkénti megoszlását. A fent említett 113 helyből 78-ra csak férfiak jelentkezhetnek. Ezekből az iparba összesen 22 munkavállalót keresnek (10 fér­fit), az építőiparba 15 férfit, nőt nem, a mező- és erdőgaz­daságba 13 férfit és 2 nőt, a közlekedés és a hírközlés területé­re 7 férfit és 2 nőt. A kereske­delem nem jelentett be egyet­len betöltetlen álláshelyet sem. A vízgazdálkodás 20 férfit fog­lalkoztatna, s az egyéb anyagi tevékenység címszó alatt 10 fér­fira és ugyanennyi nőre lenne igény. Az egészségügyi, szo­ciális, kulturális szolgáltató ága­zatba 11 hölgyet és csupán egyetlen férfit foglalkoztatná­nak, míg a közösségi, közigaz­gatási szolgáltató területre egyet­len igényt sem jeleztek. A szakképzettség szerinti meg­oszlás a következő: szakmunkás igények 28 férfi, 9 nő; betaní­tott munkás 10 férfi, 111 nő; se­gédmunkás 37 férfi, 12 nő. Fizikai munkakörre összesen 107 munkavállalót keresnek Vá­sárhelyen, ebből 75 női munka­erőre lenne szükségük. A szellemi foglalkozású mun­kanélküliek elhelyezkedési esé­lyei igen alacsonyak. Három fér­finek és három nőnek ajánlot­tak fel ilyen munkakört. Mindezekre összesen 692 szak­munkás, 814 betanított munkás, 539 segédmunkás és 433 munka­nélküli szellemi munkás jut. K. A. Várjuk a hirdetőket! A megújuló Vásárhely és Vidéke mindenképpen sze­retné — az induláskor is hangoztatott módon — a vá­ros és környékének lakóit szolgálni. Kérjük, hogy já­ruljanak hozzá a lap további működéséhez azzal, hogy minél többen megrendelik, megvásárolják. Ha hirdeté­seikkel felkeresnek bennün­ket — nálunk a legolcsób­ban — a legrövidebb idő alatt jut el olvasóinkhoz köz­lendőjük. A vállalatoknak, kft.-knek kisiparosoknak, kiskereskedőknek bármikor állunk a rendelkezésére, a lakosság bizton számíthat kis hirdetéseinek már másnapi megjelenésére.

Next