Vásárhely és Vidéke, 1991. szeptember (1. évfolyam, 152-176. szám)
1991-09-02 / 152. szám
1. évfolyam 1991. szeptember 2., hétfő 152. szám Közéleti napilap Alapítva: 1883 Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok a kirándulások, táborozások, amelyek a Vásárhelytől alig 3-4 kilométerre eső kishomoki erdőbe vittek. Élt bennünk az indiánosdi, a betyárromantika, így gyakran csaptunk össze alkalmilag kreált pandúrcsapatokkal, sziú-törzsekkel. Majd építkeztünk, játszottunk az akácos mögött megbúvó homokbányában, vagy éppen a szomszédos magánstrandon rendeztünk izgalmas úszóversenyeket különböző plecsnikért. Átéltem később azt is, amikor gyümölcs-begyűjtőt építettek a hangulatos erdő sarkába, majd ez tanyai iskolává lényegült, puszta tényével megdobogtatva szívemet. Merthogy famíliámból két tanító is kikerült, s mindmáig kitörölhetetlenül él bennem egy leányarc, egy kis tanítónéni finoman formált alakja, szívének melege, akit idők múltán több versemben próbáltam átmenteni a jövendőnek. Éppen e feltüremlő emlékek okán ütött szíven, ért meglepetésként az utóbbi hetekben néhány rádióhír, újságcikk, televíziós műsor, amelyeknek a szerzői felkapták Kishomokot, s odébb tolták 20—30 kilométerrel! Mégpedig a megyeszékhely mellé, valahogy így indítva tudósításaikat, hogy „a Szeged melletti Kishomokon” ez meg ez történt. Legutóbb például e helyt rendeztek tábort a csángói magyar gyerekeknek, akik igen jól érzik magukat a vadregényes tájon, élvezve vendéglátóik szeretetét. Sajna, én nem érzem ilyen jól magamat. De fogalmazhatok úgy is, hogy egyszerűen megraboltnak, kifosztottnak vélem mai személyiségemet éppen úgy, mint a 10—20—30 év előttit, amikor — hazahaza látogatván Vásárhelyre, sose mulasztottam el e helyt körbeszemlézni. Vagy nem is Kishomokot talán, hanem szívemnek azt a csücskét, darabkáját, amely mostanáig ott lüktet. Csakhát... ! Itt vannak ezek a fránya, figyelmetlen kollegák a pennájukkal, filmfelvevőjükkel. S merthogy általában egy-egy ilyen hírre a fővárosból rajzanak ki, majd Szegeden át visz tovább az útjuk, így lelve a kies erdőre, a hancúrozó gyerekek sátortáborára, mi sem egyszerűbb, minthogy helyszínpontosításként a megyeszékhely nevét emelik ki. Nos, kedves újságíró kollegák, tévériporterek, Kishomok a miénk, vásárhelyieké. Az is marad, amíg eszünket tudjuk, amíg szívünk dobog. S ha már ilyen fölkapottá változott ama gyümölcstermő táj, hol a gyermekkor rőzsetüze ég olyan olthatatlanul, írjanak és konferáljanak csak Hódmezővásárhelyt, idézzék e város nevét! Mert ez így korrekt, azon felül, hogy ennek van törvény szerinti igazságtartalma. MOLDVAY GYŐZŐ Hol is van Kishontok ? Munkahely még nincs A képzés zavar nélkül folyik a szakmunkásképzőben Tavasszal már kirajzolódtak annak vonalai, hogy az 1991—92- es tanévben beiskolázási problémákkal kell számolnia a város iskoláinak (is). Az akkor létrehozott ad hoc bizottság a szeptemberi tanévkezdésre sikeresen befejezte munkáját. A mintegy 300 gyerek, akinek középiskolai továbbtanulása akkor még kétséges volt, bebocsátást nyert a város valamelyik tanintézetébe. A legnagyobb terhet ebből a 602- es Ipari Szakmunkásképző Intézet vállalta magára még annak árán is, hogy eddigi nehézségük tovább nőtt, a vállalati háttér, tehát a gyakorlati munkahelyek csökkenésével. Soós Imre az intézet igazgatója és helyettese, Molnár Géza arról számolt be, a probléma megoldására Speciális Szakiskolát nyitnak, így lehetővé válik 86 leány képzése, akik két éves képzési idő után — igaz szakmunkás bizonyítványt nem kapnak — oklevéllel a kezükben a textilipar bármely ágában el tudnak majd helyezkedni. Ezen felül is készültek tanulók fogadására, ugyanis a városban 15 tanuló kénytelen nyár végén pótvizsgán számot adni tudásáról. Közülük ketten jelentkezhetnek könnyűszerkezet lakatosnak, egy lakatosnak és még egy fő hegesztőnek. A kőműves szakma is vár öt tanulót. Ezzel együtt a tavalyi 280 végzős helyére szeptemberben 408 első osztályos iratkozik. A továbbtanulni szándékozók tehát fellélegezhetnek, nem úgy az iskola vezetői. Az oktatás feltételeit ugyanis még ezután kell biztosítaniuk, pontosabban kifizetniük. A demográfiai hullám emelkedésének kezdetén, tehát 1988-ban, az önkormányzat a volt MHSZ épületét az iskolának ajándékozva már sokat segített, ám annak oktatási célokra való átalakítása, s mindenekelőtt gyakorlati munkahellyé, tanműhellyé alakítása, gépekkel való felszerelése már az intézmény dolga. A teljesség kedvéért el kell árulni, az épület őszre felkészült arra, hogy a megemelkedett számú tanulni vágyót fogadja, ám ennek fedezetére beadott pályázatokra a válasz ez idáig nem érkezett meg. Egyetlen dologban bízhatnak, hogy a Munkaügyi Minisztérium kedvezően értékeli az iskola eddigi erőfeszítéseit! — MEVA — Moldvai árvízkárosultak megsegítése Július végén árvíz és gátszakadás súlytotta a Moldva vidékét. Pillanatok alatt váltak utak iszaptengerzé, házak romhalmazzá. A kormány a katasztrófa hírére azonnal lépett: küldöttséget küldött a Kárpátok túloldalára, mérjék fel, milyen segítségre van szükség. A döntést azonnal tett követte, s 48 órán belül elindultak a segélyszállító autók Romániába. Két és fél tonna gyógyszer, 40 tonna élelmiszer volt a rakományuk. Vezetőjük, Töttössy Istvánné dr., a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzetiségi Kisebbségi Főosztály vezető-helyettese szerdán, a Csongrád Megyei Polgárvédelmi Kiképzős Bázison tartott sajtótájékoztatón számolt be 21 napos kinntartózkodásuk siralmas tapasztalatairól. Katonai sátrakban, szomszédoknál elhelyezve laktak az emberek, sokan eltűntek. A román kormány megtett minden tőle telhetőt, volt helye azonban a magyar segítségnek is. Elsősorban élelmiszerre, — lisztre, hüvelyesekre, száraztésztára — és építőanyagra van égetően szükség. Az első segélyszállítmányt azóta még kettő követte, s a harmadik busszal visszafelé már gyerekek is érkeztek. Gál József, a polgárvédelem ezredese a legrászorultabb gyerekek elhelyezéséről beszélt, akik a már fent említett kiképző bázison kaptak néhány hétre otthont. Vállalatok, gyárak, magánszemélyek mozdultak a hírre, ruha, élelem, és sajnos jónéhány szülő nélkül maradt gyerek vár segítségre. Jelentkezett a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar—Román Baráti Társaság is adományaival, szolgáltatásaival. Hévízi Józsa tanárnő a programokat szervezi a gyerekeknek, és anyjuk helyett anyjuk. A táborban lakó 100 gyermek — 10— 24 éves korig — üzemlátogatáson, filmvetítésen, agyagozáson és más egyéb szabadidős programon vehet részt. Szabadon választhat, énekelni, magyarul beszélgetni, játszani, sportolni, vagy netán egyedül maradni van kedve. A tábor vezetői, akik egyébként társadalmi munkában, a szabadságuk utolsó heteit felajánlva töltik napjaikat a csángó gyerekekkel, nagyobbrészt pedagógusok, vagy pedagógusjelöltek. Engedik, a gyerekek tetszés szerint maguk alakítsák programjaikat. Nagy sikere volt például az ópusztaszeri Emlékpark látogatásnak, a Majolikagyár megtekintésének, vagy az Egri csillagok film vetítésének. A gyerekek kérésére vasárnap misét tartottak a táborban az ortodox és a katolikus egyház segítségével. Méhkerékről két román anyanyelvű tanárnő is érkezett, hogy ne szenvedjenek hátrányt a magyarul nem beszélő gyerekek sem. Az Alsó-Rekecsinből, Külső- Rekecsinből és Sloboziából érkezett gyerekek szeptember 10- éig maradnak, azután a tervek szerint újabb csoportot vár a kiképző bázis. M. É. Kevés volt az idén a meggy • Nem kelt el a szárított kapor és a Mirabolán magnó az ára a szilvának Rossz termés volt az idén meggyből, állítólag elvitte még virágjában a köd. Aki máskor 30 forint körüli áron vette meg a gyümölcsöt, most jó ha 60-ért megkapta. Az Erdei Termék Vállalat vásárhelyi felvásárlója Kis Józsefné elmondta, két éve még 1500 tonna meggyet vásárolt meg a városból és környékéről, az idén pedig írd és mondd öszszesen 70 mázsát! Pedig az alföldi Pándi meggy kapós külföldön is, nyugatra csak ezt lehet exportálni. A városkörnyéki kertekben az idén alig termett ebből a fajtából, csak a parasztmeggyből lehetett szüretelni. A Lumumba utcai felvásárlótelepen mostanában a bodzabogyó, a csalánlevél és tegnaptól kezdve a szilva vétele folyik. — Milyen eredménnyel? — kérdezem Kis Józsefnét. — A bodzabogyóért hat forintot tudok fizetni kilónként, sajnos nem hoznak elegendő menynyiséget belőle. Tudomásul kell venni, hogy a gyűjtő is számol, ha nagyobb mennyiséget szeretne, akkor gépkocsival kell szállítania, így már nem biztos, hogy megéri. Egyébként nekünk a beérkezett bodzabogyót még szárítani is kell, a végtermék körülbelül úgy néz ki, mint a szemesbors. Ez festék alapanyagaként szolgál. Sajnos a csalánlevelet sem hozzák kellő menynyiségben a gyűjtők. Pedig azt gondolná az ember, ahol naponta nő a munkanélküliek száma, ott érdemes lenne ilyen nem túl nagy jövedelmet hozó dologba is belekezdeni. — Remélem, a szilva jobb üzlet lesz — folytatja a felvásárló — de erről még nem tudok semmit, hiszen reggel írtam ki az árát, ami 35 forint. Ez szerintem reális, ennyiért érdemes nekem hozni a termést, ami exportra megy. Remélem nem járok úgy vele, mint a szárított kaporlevéllel, vagy a Mirabolán szilva magjával. Mind a kettőből hét mázsát kértek tőlem, ami az utolsó levélig, illetve szilvamagig a nyakamon maradt. Pedig a szárításuk, felvásárlásuk nem kevés pénzembe került. Az meg már csak a dolog pikantériája, hogy a szárított kaporlevelet a csemegében kilónként 700 forintért lehetett kapni. — Lassan itt az ősz, milyen növényeket hozhatnak még az idén a gyűjtők? — Ilyenkor szokott még jönni a vadgesztenye-szezon. Ezzel igen sok munka van, szeletelni, szárítani kell. Később várjuk még a csipkebogyót és a kökényt. Ugyancsak nemsokára kezdődhet a fehérmályva begyűjtése, amivel még télen is van tennivaló. S. Z. Munkaerőhelyzet Nincs szükség kereskedőkre Az augusztusi helyzet szerint a városban összesen 113 betöltetlen álláshelyet jelentettek be a munkáltatók a Munkaügyi Központnak. Mint olvasóink emlékezhetnek rá, a minap foglalkozott a Vásárhely és Vidéke a városi munkaügyi helyzetének perspektívájával, megpróbálva elhelyezni a jelen helyzetet az országos és megyei képben. A megye többi városához képest láthatták, hogy nem is áll Vásárhely olyan rosszul. Most azt követhetik nyomon, hogy az adatszerűen mit is jelent. Nézzük tehát a kínálat nemek, illetve ágazati és állománycsoportonkénti megoszlását. A fent említett 113 helyből 78-ra csak férfiak jelentkezhetnek. Ezekből az iparba összesen 22 munkavállalót keresnek (10 férfit), az építőiparba 15 férfit, nőt nem, a mező- és erdőgazdaságba 13 férfit és 2 nőt, a közlekedés és a hírközlés területére 7 férfit és 2 nőt. A kereskedelem nem jelentett be egyetlen betöltetlen álláshelyet sem. A vízgazdálkodás 20 férfit foglalkoztatna, s az egyéb anyagi tevékenység címszó alatt 10 férfira és ugyanennyi nőre lenne igény. Az egészségügyi, szociális, kulturális szolgáltató ágazatba 11 hölgyet és csupán egyetlen férfit foglalkoztatnának, míg a közösségi, közigazgatási szolgáltató területre egyetlen igényt sem jeleztek. A szakképzettség szerinti megoszlás a következő: szakmunkás igények 28 férfi, 9 nő; betanított munkás 10 férfi, 111 nő; segédmunkás 37 férfi, 12 nő. Fizikai munkakörre összesen 107 munkavállalót keresnek Vásárhelyen, ebből 75 női munkaerőre lenne szükségük. A szellemi foglalkozású munkanélküliek elhelyezkedési esélyei igen alacsonyak. Három férfinek és három nőnek ajánlottak fel ilyen munkakört. Mindezekre összesen 692 szakmunkás, 814 betanított munkás, 539 segédmunkás és 433 munkanélküli szellemi munkás jut. K. A. Várjuk a hirdetőket! A megújuló Vásárhely és Vidéke mindenképpen szeretné — az induláskor is hangoztatott módon — a város és környékének lakóit szolgálni. Kérjük, hogy járuljanak hozzá a lap további működéséhez azzal, hogy minél többen megrendelik, megvásárolják. Ha hirdetéseikkel felkeresnek bennünket — nálunk a legolcsóbban — a legrövidebb idő alatt jut el olvasóinkhoz közlendőjük. A vállalatoknak, kft.-knek kisiparosoknak, kiskereskedőknek bármikor állunk a rendelkezésére, a lakosság bizton számíthat kis hirdetéseinek már másnapi megjelenésére.