Vásárhely és Vidéke, 1991. szeptember (1. évfolyam, 152-176. szám)

1991-09-02 / 152. szám

A tangazdaság kialakítása még hátra van — Kukorica, paprika terem Indul az általános technikusképzés — Még az elmúlt tanév végéig kidolgoztuk az új tantervet. Nem volt különösebben nehéz dolgunk, mivel régen is voltak olyan szaktárgyak, mint a nö­vénytermesztés, az állattenyész­tés, a növényvédelem, az állat­egészségügyi és a géptan ... Minden szaktárgy oktatásához megvannak tehát a szakembe­reink, gyakorló területünk azon­ban nem volt; a szakközépisko­láktól még annak idején elvet­ték a tangazdaságokat. A gya­korlatra eddig a tanulóink a nagyüzemekbe jártak. A magán­­gazdálkodás elsajátítása viszont csakis kisüzemi körülmények kö­zött lehetséges. Megvalósításához az önkormányzattól 60 hektár földet kaptunk. A Gorzsai Álla­mi Gazdaság ótakat, istállókat bocsátott a rendelkezésünkre. Mivel a földek használatba vé­tele az idén nehézségekbe ütkö­zött volna, ezért Gorzsától 51 hektár művelésre alkalmas terü­letet béreltünk. Nekünk nincse­nek gépeink, ezért a gazdaság felszántotta és bevetette a terü­letet. Negyvenegynéhány hektá­ron kukorica, nyolc hektáron paprika terem. A betakarítási munkákba a tanulók szeptem­bertől már be is tudnak kapcso­lódni. Kukoricából és paprikából egyaránt jó termés ígérkezik; az árából kifizethetjük a gazdaság­nak a bérleti díjat és a bemun­­kálás költségeit. Úgy tervezzük: az állataink részére majd meg­termeljük a takarmányt... — Említette, hogy már istálló­val, ólakkal is rendelkeznek ... — A három épület egyelőre nem alkalmas állattartásra. Ha­ A vásárhelyi mezőgaz­dasági szakközépiskolában már tavaly ősszel felis­merték, hogy a mezőgaz­daság átalakulásával meg­szaporodik a magángazda­ságok száma. Olyan szak­embereket kell tehát ké­pezniük, akik kis- és nagy­üzemi körülmények között egyaránt megállják a he­lyüket. Ezért úgy határoz­tak: ez év szeptemberétől már beindítják az általá­nos technikusképzést. Ho­gyan sikerült felkészülni rá? Erről érdeklődtünk dr. Berkó Istvántól, az iskola igazgatójától.­ rom-négy éve már egyiket sem használták. Ezeket előbb még helyre kell hozni. Beneveztünk ezért a Szakképzési Alap pályá­zatára, de várhatóan nem sok sikerrel járunk. Az épületeket megpróbáljuk saját erőből hely­reállítani a szaktanáraink segít­ségével, De számíthatunk külső támaszra is. A gorzsai gazdaság építőbrigádja is felajánlotta a segítségét. — Miután megteremtik a kö­rülményeket, milyen állatokat kívánnak tenyészteni? — Sertést állítunk ki, juhokat tartunk és szarvasmarhát. Ezen­kívül baromfit nevelünk. A gye­rekeket először is megtanítjuk dolgozni, ezen belül pedig min­den feladatra, műveletre, amire egy ilyen kisgazdaságban szük­ség van. Tervezünk egy hús­üzem létesítését, ahol a fiúk megtanulják, hogyan kell levág­ni, ímegpörzsölni és feldolgozni egy disznót. A lányok a bél szétszedésénél segítenek majd nekik. Később már önállóan, otthon is meg tudják csinálni. De elsajátíthatják a baromfine­velést, és a fóliázást is. A fiúk­nak létrehozunk egy faüzemet, ahol megismerik a fűrész- és a gyalugép kezelését. A magán­­gazdaságban bármikor előfordul­hat, hogy ki kell javítani a kerí­tést, vagy vályút kell készíteni. — Térjünk vissza az oktatás­hoz. Hányan vesznek részt az új képzésben az idén? — Hatvannyolc fővel, 2 első osztályt indítunk. A negyedik év után érettségiznek, gazdák vagy­­szakmunkások lesznek. Az ötö­dik év befejeztével szerezhetnek általános technikusi képesítését. — Miből tanulnak a fiatalok, vannak-e tankönyveik? — Új tankönyvek nincsenek. Úgy szereztük be összeválogatva más mezőgazdasági szakközépis­koláktól. Gondot itt legfeljebb a könyvek magas ára okozhat a­­szülőknek, mivel 85 százalékkal megemelték az idén.­­— Van olyan elképzelés, az iskolák önállóak legyenek ... — Ezt még mi sem tudjuk megvalósítani. A termelésből be­folyó pénzt legfeljebb a tangaz­daságunk fejlesztésére fordíthat­juk. Arra kicsi ez a gazdaság, hogy fenntarthassuk belőle az iskolát. Nem győzöm hangsú­lyozni: a mi feladatunk alapve­tően az, hogy a tanulókat meg­tanítsuk gazdálkodni. F. J. Kü­lföldön és itthon Mihail Gorbacsov közölte, hogy kész elismerni a balti államok függetlenségét, és a CNN ame­rikai televíziónak adott interjúja idején kijelentette, nem szándé­kozik lemondani elnöki tisztségé­ről. Ezt azzal indokolta, hogy a válságos időben nem volna er­kölcsös cselekedet. A holnapi népképviseleti kong­resszus előtt Gorbacsov megpró­bálja rábírni a kiválni készülő köztársaságokat a szövetségi szerződés aláírására. Erre össze­hívta az új Nemzetbiztonsági Ta­nácsot és a köztársaságok kép­viselőit. Próbálkozása nem való­színű, hogy sikerrel jár, mert az összehívott ülésre nem ment el sem a három balti állam, sem Moldova és Ukrajna képviselője. * A holland külügyminiszter Belgrádba utazott, hogy tisztáz­za Szerbia álláspontját az Euró­pai Közösség békejavaslatáról. A szerb vezetőkön kívül más köz­társaságok tisztségviselőivel és a szövetségi elnökség tagjaival is tárgyalni kíván. * A horvát elnök megerősítette, hogy a tárgyalásos rendezés hí­ve. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szó sem lehet horvát terü­letek átadásáról Szerbiának. * Tegnap délelőtt életbe kellett volna lépnie a tűzszünetnek, Horvátországban mégsem hall­gattak a fegyverek. A legsúlyo­sabb összecsapás Daruvár kör­nyékén történt. A tegnapi har­cokban legalább hat ember vesz­tette életét. Zágrábban a földre kényszerített ugandai repülőből kirakták a fegyvereket és szö­vetségi ellenőrzés alá helyezték.­­ A magyar kormány nem tar­totta kielégítőnek a jugoszláv kormány válaszát a csapatössze­vonásokkal kapcsolatos jegyzék­re. Bécsben tegnap este még folytatódtak a tárgyalások a ma­gyar és jugoszláv magasrangú diplomaták között, az egy héttel ezelőtt lezajlott határincidensek­ A szabaddemokraták vélemé­nye szerint a Kupa-program al­kalmatlanná vált a válság keze­lésére és a gazdasági felemelke­dés elindítására. Általánosan az a véleményük, hogy a kormány képtelen az új vállalkozások tá­mogatására. Jeszenszky Géza külügyminisz­ter Tiranában bejelentette, hogy Magyarország kormánygaranciát biztosít Albániának százezer ton­na búza megvásárlásához. To­vábbi százezer tonnát pedig az Európai Közösség vesz meg Ma­gyarországtól Albánia számára. Vaclav Havel csehszlovák el­nök szerint nem volna indokolt betiltani a kommunista pártot. Emlékeztet arra, hogy a Szovjet­unióban súlyos okok miatt til­tották be az SZKP-t, de erre nincs szükség Csehszlovákiában. * Romániában duplájára emel­kedett a benzin ára, egyúttal el­törölték a külföldiek üzemanyag­vásárlási korlátait. Ezután ro­mánoknak és külföldieknek is 30 lej a benzin literje. * A kormány nem favorizálja a katolikus egyházat, mondta An­tall József miniszterelnök a most újra induló pápai református kollégium évnyitóján. A békéscsabai tanítóképzőben olyan kárpátaljai és erdélyi fia­talok is tanulnak, akik szülőha­zájukban kívánják kamatoztatni tudásukat. A tanévet Tőkés Lász­ló nyitotta meg. * * * # VÁSÁRHELYI KÉPESLAPOK (FASZÍNHÁZ) a m­ondanom sem kell, hogy /y­ a kis drágámnak éppen “ n * akkor jutott eszébe a dolog, amikor már békésen el­helyezkedtem kedvenc fotelem­ben, feltettem a lábam a zsá­molyra, s kezemben az elma­radhatatlan üveg sörömmel ép­pen kezdtem elmerülni a Tele­sport izgalmas képsoraiban. — Drágám, ez már valóban tűrhetetlen — roppant elém a kis drága, s gyakorlott mozdu­lattal kapcsolta ki a tévét. — Most rám figyelj ne a tévére! Természetesen nem vitatkoz­tam vele. Úgy is neki lett vol­na igaza. — Hallgatlak. — Tudod, azt gondoltam — mondta —, hogy kellene ne­künk tartani egy kis kutyát. Mit szólsz hozzá? Most mit szólhattam volna. Úgy is az van otthon, amit ő akar. Másnap elmentünk tehát kutyanézőbe, s egy állatkeres­kedésben megvettük a legki­sebb ebet, amit csak kínáltak. Otthon aztán kiürítette a kis aranyom az egyik fonott kosa­rat, s ott kapott helyet a Picur. Mert ezt a nevet adtuk a csöpp­,­ségnek. Ettől a naptól kezdve a kis bogaramnak csak a kutya szá­mított. Fürdette naponta, hosz­szú órákon át kefélgette a szőrét, s még ráadásul egész éjszaka képes volt babusgatni, mikor Pici csak egyet is vakkantott. Természetesen kezdetben sé­táltatni is ő vitte el, már amennyire ezt sétáltatásnak le­hetett nevezni. A kutyafiók nem volt hajlandó csak­ néhány métert gyalogolni, aztán csak húzattatta földig érő hasán ma­gát. Aztán eltelt néhány hét, s Picur étvágya egyre inkább megnőtt, s már csak fél kiló borjúhús után mondott le ar­ról, hogy a lábamat rágcsálja. Szép megtermett állat lett, s már nem győztem sétáltatni. Főleg, hogy maga után von­szolt mindenhová, akár a ga­lambokat kergette, akár a macskákat. Egy héten át kel­lett szoktatnom arra, hogy hagyja békén a dolgaimat. Nagy nehezen sikerült is meg­tanítani mindenre, amit egy intelligens kutya már kapásból tud. Igaz, hogy ez alatt az idő alatt Pici elfogyasztotta mind a három pár papucsomat, de sebaj. Később a kis drágám már nem maga kelt fel, ha Pici éj­szaka elköhentette magát, ha­nem engem bökdösött, hogy nézzem meg, mi van a kutyá­val. — Szó se lehet róla — mond­ta, mikor közöltem vele, hogy a Picit el kellene ajándékozni valakinek, akinek nagy kertes háza van. — Hogy is ne, hogy traumát okozzunk — sziszeg­te — hát nem tudod, hogy egy ilyen aranyos kis állat a gaz­dihoz ragaszkodik? Bólintottam, hogy de igen tudom, miközben az „apróság” fél liter nyálat fújt frissen mo­sott nadrágom szárára. Még jó, hogy csak a nyálával tisztelt meg! Így maradt a Pici nálunk, s egyre inkább a ház urának érezte magát. Előbb csak a kedvenc karosszékembe fész­kelte be magát, s morgott mi­kor el akartam kergetni onnan, majd egy éjszaka arra ébred­tem, hogy a kutyus benn fek­szik az ágyban a kis drágám mellett, s ledúrt a földre. Ekkor már több kutyaeledelt fogyasztott, mint amennyit egy nap haza bírtam hozni, s ettől olyan kondíciója lett, hogy ha akart minden különösebb erő­feszítés nélkül le bírt dönteni a lábáról mindenkit. S állan­dóan kedve volt ehhez. A barátaink először jó képet vágtak hozzá, majd sorra elma­radtak. Egy nap végül — mikor a Pici egyszerűen felfalta ked­venc zakómat, de úgy, hogy még a gombokat sem köpte ki — közöltem a kis aranyommal, hogy kész, választhat: vagy a kutya, vagy én. — Ugyan már — mondta teljesen meglepődve — hát mi bajod van neked ezzel a kis ál­latkával? — s megsimogatta a majd 60 kilós kis dögöt. Én pedig fogtam magam, s összepakoltam a holmimat. Hátha sürgősen el kell mennem hazulról. KOROM ANDRÁS Kutyát tart az asszony 2 _ VÁSÁRHELY és VIDÉKE * Előkerült a Sostarics-hagyaték! A napokban kaptuk a hírt, hogy előkerült Sostarics Lajos hagyatéka. A vásárhelyieknek ismerősnek tűnő név azt a ne­ves zágrábi születésű, jeles sze­mélyt takarja, aki egykoron a világháború előtt itt dolgozott Vásárhelyen és a környéken rek­lámterveivel, karikatúráival és grafikáival rendszeresen talál­kozhattak. Sostarics Ágnessel az alábbi beszélgetést folytattam telefo­non: — Ön, első beszélgetésünkkor jelezte, hogy a pincében, megta­lálta édesapja „hagyatékát”. Mit is takar ez a kifejezés? — Képkeretek, között akadtam rá a pincében arra a két könyv­re, melybe édesapám annak ide­jén beragasztotta munkái do­kumentációit. Ezek nem mások, mint az alkotásairól készített 3x3-as, 3x4-es méretű, fekete-fe­hér diapozitívek. Illetve a kö­rülbelül 500 darab között van néhány színezett is. Ezeken lát­hatók azok a reklámtervei, ame­lyeket Vásárhelyen, Makón, Sze­geden meg is valósítottak, illet­ve van néhány olyan is köz­tük, melyekről nem derülnek ki, hogy hová készültek. — Ezek szerint rendszerezett az anyag? — Igen. Annak idején az édes­apám, amikor összeállította ezt a két kötetet, valamennyi mellé feljegyezte, hogy mikor készül­tek. A reklámjai mellett egyéb­ként 11 darab olyan újságfejléc is szerepel az anyagban erede­tiben, melyeket ő tervezett. Hogy csak kettőt említsek, köz­tük van a Délmagyarország és a Karikás (egykori vicclap) fej­léce is. Ezenkívül a kötet végén van 6—8 olyan karikatúra, ame­lyet ő készített jeles személyisé­gekről. .Mint olvasóink­ tudhatják, Sostarics Lajos a vásárhelyi Werner családba nősült be, s 1945 körül költöztek fel Buda­pestre. A helytörténeti értékű anyag valószínűleg érdekelni fogja a vásárhelyi lokálpatriótákat. K. A.

Next