Vásárhely és Vidéke, 1991. október (1. évfolyam, 177-202. szám)

1991-10-01 / 177. szám

Beke Kata szerint Vannak még tanárok és diákok, akik szeretnek iskolába járni (Folytatás az 1. oldalról.) őrizni tudta volna, a fölső és az alsó tagozatosok tantervéből a fölösleges tárgyakat ki tudta volna iktatni, vagy fakultatívvá tudta volna tenni, és maximál­ni az óraszámot. Ha a tanév úgy indul, hogy nincs többé nulladik óra, már nyertünk volna mindannyian. A másik nagy gond, hogy sajnálatosan és tragikusan apad a gyerek­létszám. Sok önkormányzat, amelyiknek nincs pénze, termé­szetszerűen összevon osztályo­kat, tanulócsoportokat, így pe­dagógus munkanélküliség van. Hogyha erre a költségvetésből pénzt biztosítottak volna az ön­­kormányzatoknak, továbbítva, hogy kizárólag ezekre a célok­ra fordíthatók, akkor a negyven fős osztályok helyett csak 20 fős osztályokban taníthattak volna a pedagógusok. Azzal együtt, hogy óraszámuk nem csökken, és a fizetésük nem nő, a szakma, a színvonalas munka örömét kaphatták volna meg, és ez a gyerekek idegzeté­nek, mi több az ő idegzetük­nek is kedvezett volna. A vál­ságkezelésnek ez az egyszerű lehetősége most már múlóban van. Ami most folyik, a nem­zeti alaptanterv második nagy országos vitája, majd az ehhez kapcsolódó vizsgarendszer ki­dolgozása egy hosszú távú fo­lyamat. A parlamenti bizottság­ban ennek elfogadása előtt nyilván lesznek viták, remé­nyem szerint ezek csak előnyé­re válnak. Addig is azonban, amíg egy ilyen új, teljesen más rendszer, amelyikben egy or­szágos sztendert, és egy azt mé­rő vizsgarendszer a garanciája a minőségnek, tehát ameddig ez kiépül, az 5—6 év. Persze ha nagyon optimista vagyok. Hogy mi lesz addig? A mai 10 éves gyerek már soha többé nem lesz 10 éves. Ha nem tanul meg­­ az iskolában írni, vagy esetleg tönkre megy az idegrendszere — s nem véletlenül térek erre visz­­sza —, az soha többé nem lesz más. Van erre egy magyar közmondás: Amit Jancsi nem tanul meg, azt János sem fogja tudni. Ha az iskola a tudás­nak, a szellemnek a tiszteletét sugalló környezet, és a civili­zált szokásokra szoktat kis kor­tól kezdve, akkor az ott felnö­vekvő gyermekek automatiku­san igénylik ezt felnőtt koruk­ban is. Nem foghatunk persze mindent a pénzkérdésre. Én magam a szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam 1951 és 55 között, annál szegényebb iskola nem volt. Én mindent ott ta­nultam. Európára, a világra nyitottak ablakot nekünk. A tanáraink festették ki az isko­lát minden nyár­on. Szegény, de nem lepusztult a volt csendőr­laktanya. Egészen más persze egy szerzetes iskola, és más a zömmel családanyákból álló pe­dagógus társadalom lelkesedése, és lelkiállapota, akiktől nem szabad többé türelmet és meg­értést kérni. Mert 40 éve ezt kérjük tőlük. — Rövid az utolsó kérdé­sem, és félelemmel telve te­szem fel: ki lesz a gazdája a gyerekeknek? — Nagy szerencsénk van nyomorúságunkban is, mégpe­dig az, hogy a pedagógus szu­verén. Jobban gyötörték a köz­ponti előírások a 85-ös okta­tási törvény előtt. Akkor még előfordult, hogy­­egy tanfelügye­lő azért rótta meg a pedagó­gust, mert nem keresztbe, ha­nem hosszában vonalazta meg jelentését. Akkor is voltak nagyszerű tanáregyéniségek, akik el nem múló nyomokat hagytak a gyerekekben. Ez az óriási esély, — ami általában az emberi természet egészsége — hogy akármilyen nehéz kö­rülmények között is, akármi­lyen rossz tankönyvből is, a túl­zsúfolt tantervekkel is vannak olyan tanárok és diákok, akik szeretnek iskolába járni. A pe­dagógus bemegy az osztályba, magára csukja az ajtót, és meg­szűnik számára a külvilág. Bor­zasztó rossz körülmények kö­zött egyébként, de borzasztó sok örömmel. Ebben reménykedem, és a parlamenti bizottságban én és társaim azért dolgozunk, hogy az átmenet rövidüljön le. MEZŐ ÉVA Rendőrségi krónika -­­--Ilii­­-; '-;-'-;-; ■'■ * 1 Váltóbugyi volt a táskájában amikor igazoltatták, de erről egy kicsit később. A történet azzal kezdődött, hogy a rendőr­­járőr igazoltatta . .. vásárhelyi lakost, aki először megtagadta kilétének közlését. Azután ami­kor csak tovább erősködtek, hogy „vajh, ki­­” — hogy iro­dalmiak legyünk —, akkor ha­mis adatokkal traktálta a kér­dezőket. Ezután belenéztek a nála levő táskába, amelyből női ruhaneműk kerültek elő. Mivel férfi az illető, gyanús lett a dolog, és előállították a kapitányságra, ahol alaposan átvizsgálták a ruházatát. Ek­kor derült ki, hogy a férfi női ru­haneműkben jár. Éppen randira sietett, és khm .. . magával vit­te táskájában a váltóbugyit. Hát ennyi... * Összeütközött egy román ál­lampolgár szeptember 27-én, délelőtt 11 óra körül, a Cso­­morkányi és a Síp utca sarkán egy szabályosan haladó másik gépkocsival. A romániai gépko­csi vezetője és útitársa, 8 napon belül gyógyuló sérülést szen­vedtek. Ittasan vezette , ugyancsak szeptember 27-én, személygép­kocsiját H. M. helybeli lakos, a belvárosban, ezért a rendőrök előállították, és vért vetettek tőle. Ennek eredményétől füg­gően teszik meg a következő lépéseket vele szemben. * Nem adott elsőbbséget Oláh Tamás kisvárdai lakos, szep­tember 28-án, 1 óra 55 perckor a Bagolyvár előtt szabályosan haladó személygépkocsinak, amelyet P. J. vásárhelyi lakos vezetett. Összeütköztek, és a vétkes vezető 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.­­ A pénzügyőrségnek adták át a rendőrök Ludor Erzsébet to­kaji, Lakatos Mihály és Balogh Zoltán nyíregyházi, valamint Bakos János és Nagy Antónia román állampolgárokat, akik szeptember 29-én, este kilenc óra körül, nagy tétel szeszt szállítottak gépkocsijukban. Az alkohol eredetére nem tudtak elfogadható magyarázatot adni a rendőröknek. Vagyonvédelmi Iroda Hműhely, Szántó K. J. u. 3. Tel.: 46-019, 46-039, 46-097 2 — VÁSÁRHELY és VIDÉKE H­a valaki benne van az üzleti életben va­lamilyen formában, az már régóta tapasztal­hatja, hogy a magyar cé­gek legyenek kis-, közép­vagy nagyvállalatok, — tisztelet a kivételnek — egyszerűen nem ismerik azt a fogalmat, hogy fize­tési határidő. Persze nem újkeletű, hogy a vállalatok Tisztes üzleti szellem ? sorban állnak a fizetések teljesítésében. Ugyanis ele­gendő, ha csak egyetlen egy nem fizeti ki számláit a másiknak, s az így ke­letkezett adósság rögtön továbbgörög a többieknek. De a­ost nem az „állami” vállalatokról van szó, ha­nem a vállalkozók, kft.-k és részvénytársaságok egy részéről. Ezek ugyanúgy „viselkednek” mint az ál­lami vállalatok. Hitelben veszik meg a nyersanya­got, hitelbe dolgoztatják fel, s végül kénytelenek hitelbe továbbadni. S mi­vel készpénzt, vagy szám­lapénzt igen nehéz ki(be)­­vasalni ebben az ország­ban bárkitől is — legfel­jebb hosszadalmas, peres úton — ezért állandóan a csőd szélén táncol a vál­lalkozók egy része. Persze leginkább csak azok, akik a hazai piacra termelnek — a Pintér mű­veknek például ilyen gond­jaik nincsenek, őket, a re­cesszió szele sem érintette, mert kezdettől fogva nyu­gatra dolgoztak. Idehaza ugyanis a piacgazdaság működéséhez néhány alap­vető tényező még hiányzik.­­ Mert vannak már keres­kedőcégek, van hitel (igaz, hogy uzsorakamatra, de van) és áru is van, csak éppen vevő nincs. Olyan mennyiségű vásárlóerő, amely képes lenne meg­venni, elfogyasztani mind­azt, amit már kapni lehet a hazai piacon. S még egy fontos dolog hiányzik Ma­gyarországon. A tisztes üz­leti szellem. Nálunk min­denki csak a gyors meg­gazdagodást tartja elfogad­ható célnak. Nem a meg­élhetés biztosítását célozza, hanem a minél gyorsabban és minél nagyobb haszon­nal való pénzbefektetés le­hetőségét szeretné kihasz­nálni. K. A Miről szól Megjelent a Gazdálkodók Hír­adója harmadik negyedévi szá­ma, amelyben az érdeklődők olvashatnak kárpótlási tájékoz­tatót, a megyei Földművelés­­ügyi Hivatal működéséről. Az Agrárkamara a mezőgazdasági adókról nyújt tájékoztatót. A szokásos Mindig időszerű rá- a Gazdálkodók­ éntban a zártkerti károsítókról esik szó, valamint az őszi kis­­kerti munkákról. Olvashatnak a korszerű növényvédelemről, és megismerkedhetnek a Rohne —Poulenc—Agro—Borsod nö­vényvédőszer gyártó céggel il­letve szereit forgalmazó kft.-vel. Bepillanthatnak a német és Híradója a francia mezőgazdaságba. Újra felfedezhetik a selyemhernyó­tenyésztést. Az idei 3. szám foglalkozik az állategészségügy­­gyel az állatorvosok szemszö­géből. A Gazdálkodók Híradóját meg­találják a Kertészeti Vállalat virágüzleteiben. Baromfi virsli — baromfi párizsi — tavaszi felvágott — szentesi piros október 2­9-ig a HUNGERIT Kft. húskészítményeiből és panírozott félkész termékeiből 20 °/o-os árengedménnyel VÁSÁRT RENDEZÜNK A termékeinket megvásárolhatja a: Promenád ABC-ben Hód ABC-ben Mérleg ABC-ben Fórum ABC-ben Hmvhely, Szántó K. J. u. 6—8. Hmvhely, Andrássy út 12. Hmvhely, Éva u. 2. Hmvhely, Bartók B. u. 27. Viva termékek — alföldi csemege — serba arany májas — szárnyas dundi HUNGERIT KFT SZENTES CSM-I ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZENTES Indul a Képzőművész Kör Október 1-jétől indul a PMNK- ban, keddenként 17 órától, a Városi Képzőművészeti Kör, melynek foglalkozásait Sonkoly Tibor művésztanár vezeti. A ré­gi szakköri tagok mellett, nem­csak a képzőművészet területén továbbtanulni szándékozókat várják, hanem a már dolgozó fiatalokat is. A tárgyalóteremből Talán arra gondolt, hogy nem jönnek rá? Az ember nem tudja elkép­zelni, hogy néhányan mit gon­dolnak amikor sikkasztanak. Egyszerűen eltüntetnek vala­mit és azt hiszik, hogy soha nem jönnek rá, vagy mi lehet az oka. A közelmúltban hirdetett jog­erős ítéletet dr. Mucsy István bíró tanácsa Mizere Sándor vásárhelyi lakos ügyében, 1 év és 6 hónap börtönbüntetéssel súlytották a fiatalembert, azon­ban a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. Az indok, nagyobb értékre, üz­letszerűen, folytatólagosan elkö­vetett sikkasztás bűntettének elkövetése volt. A történetben nincs semmi „csavar” és a bűncselekmény­ben sem. 1990. október 1-jén, egy helybeli kft.-hez szegődött Mizere Sándor, és a Klauzál téri üzletet vezette egyedül. Pénzügyi zavarba jött, és 1990. október 15. és december 31. kö­zött 13 ezer 200 forintot vett el a bevételből és elköltötte — ahogy ilyenkor a hivatalos in­doklásban szerepelni szokott — saját céljaira fordította. Ezt az eljárás alatt visszafizette. Mivel nem derült fény erre az esetre, 1991. január 2. és áp­rilis 2. között folytatta amit el­kezdett, és most már alaposan a fiókba nyúlt. A bevételből szépen apránként pontosan 170 ezer 43 forint 50 fillért vett ki. Ami a pénz „a saját céljaira fordította” részét illeti, húsza­sonként játékautomatán elját­szotta az utolsó fityingig. Igaz, hogy valami azért megtérült ebből, mert úgy hírlik — ez nem biztos —, hogy 8 ezer fo­rintot nyert a félkarú rablótól. A bíróság ítélete a tárgyalás napján, szeptemben 5-én emel­kedett jogerősre. Természetesen az okozott kárt köteles kama­tostól megtéríteni az elítélt. L. B. Családi események Született: Csernák Zoltán és Kecskeméti Ildikónak (Oldalko­sár u. 7.) Levente; Katona Sán­dor és Balázs Gizellának (Borz u. 23/A) Anett; Gál István és Czirok Ágnes Ibolyának (Már­­tély, Felszabadulás u.) Judit Kata; Prágai János Zoltán és Rácz Emíliának (Székkutas, Né­meth L. u. 50.) Nikoletta; Cseuz Tamás Károly és Dékány Ildi­kónak (Nagy A.­­J. u. 57.) Ta­más; Tóth Imre és Török Ilona Erikának (Tátra u. 11.) Attila; Rakonczai Tibor és Tűhegyi Anikónak (Észak u. 68.) Valen­tin; Bánfi Ernő Sándor és­­Vö­rös Éva Mártának (Rárósi u. 70.) Péter; Bogár Tibor és Csa­nádi Csilla Antóniának (Oldal­kosár u. 16.) Csilla; Arany Sán­dor és Vass Ágnesnek (Oldal­kosár u. 16.) Ákos utónevű gyermeke. Házasságot kötött: Zakota Gábor (Oradea, Nagyvárad, Ro­mánia) és Vác Ionica (Drobeta Turnu Severin, Románia); Dáni Béla (Hársfa u. 17.) és Miklós Ilona (Hársfa u. 17.); Telek Fe­renc (Maroslele, Táncsics u. 18.) és Molnár Ildikó Erika (Már­­tély, Kinizsi u. 7.); Pikali An­tal Lajos (Szikáncs, Vöröscsillag u. 1.) és Lakatos Rózsa (Eke u. 5.); Juhász-Nagy Ferenc István (Tanya 1153) és Gábor Márta (Derekegyház, Tompaház u.­ 45.); Dóda Attila (Búza u. 13.) és Kis Anette (Mikszáth K. u. 29.); Csamangó Ernő (Egressy u. 27.) és Bárdos Madlén (Zrínyi u. 106.); Kovács Sándor (Nagy Imre u. 9.) és Olasz Erika Sára (Nagy Imre u. 7.); Forrai István András (Árok u. 2.) és Kis Ju­dit (Árok u. 2.). Meghalt: Pellik Jánosné Kar­dos Rozália (József A. u. 49.); Hegyi Ernő (Vörösmarty u. 34.); Hajdú János (Szigligeti u. 9.); Góri Jánosné Török Julianna (Serháztér 6.); Kecskeméti Sán­dor (Vörösmarty u. 21.); Mé­nesi József (Zsoldos u. 57.); Arany János (Szikáncs, Petőfi u. 1.); Kis János (Ilona u. 6.); Szabó-Siha József (Szivárvány u. 5.); Gila Pál (Klauzál u. 112.); Gyapjas Sándor (Nyárfa u. 33.); Fejes Lajosné Kádár Ida (Rárósi u. 8.); Tóth Imre (Kis E. u. 2.); Kocsis Borbála (Klauzál u. 26.); Dezső Péter (Kútvölgy, Táncsics u. 22.); Pongrácz Jánosné Csengeri Jusztina (Hajnal u. 41.).

Next