Vásárhely és Vidéke, 1991. december (1. évfolyam, 229-252. szám)
1991-12-02 / 229. szám
1. évfolyam 1991. december 2., hétfő 229. szám Közéleti napilap Alapítva: 1883 Nem ritka, hogy egy szülőváros mostohán bánik fiával. Bőven lehetne sorolni a példákat! Így van ez most Kristó Nagy István esetében is, akinek hetvenedik születésnapjáról úgy megfeledkeztek a vásárhelyi művelődési intézmények, mint ahogyan nem vettek róla tudomást különböző országos médiák. Pedig Kristó Nagy István, illeti Félix Lajos stb. a szárny próbálgatását nyomon kövesse, s a legkülönbözőbb fórumokon bemutassa őket. Vallom: jobb későn, mint soha! Éppen ezért vállalkozik lapunk a Vásárhely és Vidéke, valamint a szintén vásárhelyi „születésű” Délsziget folyóirat, amelyet írásaival mindig támogatott Kristó Nagy István, hogy decemberben — késve Mostoha fiú... ? De családja nem csupán Németh Lászlót inspirálta arra, hogy alakjukat beépítse írásműveibe — s itt elég az Égető Eszterre utalnunk! —, de sokat köszönhetnek neki Vásárhely írójelesei, festőművészei is, akiket a Magvető Könyvkiadó lektorátusának egyik felelős irányítójaként segített nyilvánossághoz. Néhány példa erejéig: a legnehezebb időkben így jelenhettek meg újfent Bibó Lajos legfontosabb regényei, a pályáról érdemtelenül félreszorított Kárász József útját hasonlóként egyengette a jó irányába, könyvet írt Vásárhelyen alkotó képzőművészekről, s eközben arról sem feledkezett meg, hogy az innen elszármazott fiatalok — Gulsy István, Fenyvebár — de ünnepi esten köszönti őt. Ilyen formán a Németh László könyvtár falai között végül is találkozhatnak vele mindazok a vásárhelyiek, akik ismerik, tisztelik, szeretik őt, s köszönhetik benne azt a mostohafiút, aki minden vásárhelyi ügyet édes gyermekeként dajkált, s minden tőle telhetőt megtett kibontakozásuk végett. Pontosan mikor is lesz a szép évfordulós esemény? E pillanatban még eldöntetlen, de annyi bizonyos, hogy mind lapunkban, mind meghívókártyáink révén időben tájékoztatjuk róla Vásárhely és környéke érdeklődő közönségét. (moldvay) * Természettudományos oktatásunkról Okosak vagyunk, de... Az Unesco egyik társintézete felmérést végzett 1970-ben és 1985-ben a természettudományos oktatás színvonalával kapcsolatban, több vezető nyugati országra és hazánkra vonatkozóan. Figyelemre méltó, hogy mindkét vizsgálat esetében a „keleti tömb’’ országai közül egyedül Magyarország szerepelt a felmérésben. Az 1985-ös felmérés eredményei a következőképpen alakultak: a 14 éves korcsoport vizsgálatainak adatai szerint, felállítottak egy „toplistát”, melynek első helyezettje, az összes nyugati államot, még Japánt is megelőzve Magyarország. Talán sokak számára meglepő ez az eredmény, szokás a hazai iskolarendszert bírálni. A statisztika szerint tehát a természettudományok oktatásának terén nincs szégyenkezésre okunk. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy nálunk a természettudományos tárgyak oktatására fordított órák száma az össz óraszámhoz viszonyítva 15 százalék körüli, ez megegyezik a többi országban fennálló aránnyal. Hazánk a jó helyezését a 18 éves korosztály vizsgálata alapján is megőrizte. A fentiekből arra következtethetünk, hogy a hazai természettudományos ismeretek szintje világviszonylatban, az iskolarendszer bármely szintjén igen magas. Persze az egyes iskolák és iskolatípusok között komoly eltérések vannak. Nem szabad túlértékelni az eredmények mutatta képet, fontos tény, hogy a kimagasló szinti csupán a száraz tények ismeretére vonatkozik. Korántsem ilyen jó eredményekkel nézhetünk szembe, ha ezen ismeretek alkalmazásáról, problémamegoldó gondolkodásmódról kell számot adni diákjainknak. A felmérés eredményei mindezekkel együtt figyelemre méltóak, rámutatnak az erényekre, és hiányosságokra. Általános érvényű, a felmérés eredményeinek sugallata: nem elég a dolgok ismerete, „tudása”, ugyanilyen fontos azok felhasználásának módozata, alkalmazásukra való képesség is. A fenti kis ismertetés csattanójára már a szerkesztőségből hazafelé tartva, a buszon ért utol. Tizenöt—tizenhat éves lányok beszélgetnek hátul, a busz végében: — ... a harminc deka az mennyi? — Ó ..., várjál csak ..., az három dekagramm! — Jól van, azt, tudom, de hány kiló? — Hogy hány kiló ..., izé.. jaj hagyjuk már, nincs kedvem most számolgatni... Ennyi. KRI. Az ország érdeke azt kívánja: Meg kell fizetni a minőséget! De hogyan lehet a termeléssel és az értékesítéssel szorosan összefüggő ismeretekhez hozzájutni? — hangzott el kérdésként az említett tájékoztatón. SZÁMÍTÓGÉPEKET kapnak A TANYAKÖZPONTOK IS Megtudhattuk, hogy a gazdakörökben — így a vásárhelyiben is — számítógépeket működtetnek majd, melyekkel a Földművelésügyi Minisztériumban kiépített központból bármikor lehívhatók a termelők részére az összes adatok. Szinte óránként hozzá lehet majd férni a legkisebb tanyaközpontokban is a legfontosabb információkhoz. A Gazdakörök Országos Szövetsége már előkészítette és megszervezte az információs hálózat kiépítését. Minden megyében található már egy 170 ezer forint értékű számítógép, amellyel az FM-ben levő központból lehívhatók a betáplált adatok, így tehát továbbíthatók máris a gazdakörök részére. Milyen információkhoz juthatnak a termelők? Tudomást szerezhetnek az előállítandó termékek, termények igényelt mennyiségéről, minőségéről, valamint a hazai és a külföldi árakról, így tehát az emberek meggyőződhetnek arról: miből mennyit érdemes termelni, hová lehet és érdemes szállítani, hol kaphatja meg a legkedvezőbb árat? Ugyanakkor a gazda is betáplálhatja a rendelkezésére álló számítógépbe az általa megtermelt termékek adatait, amiket az említett rendszeren keresztül szeretne értékesíteni. Annak érdekében, hogy az emberek ezt a lehetőséget megismerjék és úgymond hozzászokjanak — mondotta Várhegyi Sándor, a mezőgazdasági bizottság tagja — ingyenes szakmai tanfolyamokat szerveznek a számukra. Azt szeretnék ezzel elérni, ha minél többen tartanának igényt a tanfolyamokon elhangzó információkra. Mind telefonon, mind pedig személyesen lehet ezzel kapcsolatban érdeklődni, úgy a polgármesteri hivatal vállalkozás-szervezési irodáján, mint a mezőgazdasági Ma információk nélkül veszélyes termelni — mondotta Kovács Lajos, a vásárhelyi önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón. S nyomban hozzátette: aki mégis tájékozatlanul lát hozzá a mezőgazdasági termékek előállításához, annak súlyos anyagi veszteségei származhatnak belőle. Hányan, de hányan mentek tönkre a piaci árakkal, a termékek elhelyezésével kapcsolatos információk hiányában a bizottság tagjainál. Azt azonban Várhegyi Sándor hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy javaslataikat bármiféle ráhatásnak tekintsék a termelők. Még csak véletlenül sem kívánják a gazdálkodókat befolyásolni abban, miből mennyit és főleg hogyan akarnak termelni. Egyszerűen segítséget kívánnak a számukra nyújtani, hogy az információk birtokában mit szeretnének előállítani. Azt ma már a piaci igények szabják meg: ki mit vet, illetve, milyen állat tenyésztésére vállalkozik. A PARASZTEMBER TUDJA, MIT AKAR A sertéstenyésztéssel kapcsolatban december 17-ére azért hívják össze — szakemberek bevonásával — az országos tanácskozást a városházára, hogy ráirányítsák az emberek figyelmét: a piac csupán az 1 centis szalonnát igényli. Ettől függetlenül bárki bármiféle sertést tarthat. Ezzel szemben, aki nagyban akarja csinálni, 100-at, 150-et kíván nevelni, az csak minőségi jószággal foglalkozzék. Mi tagadás, egyedül csak azt fizeti meg igazán a húsipar. Természetesen a vegyes hasznosítású sertéseket is átveszik majd, de jóval alacsonyabb áron. Félreértés ne essék — hangsúlyozták a résztvevő mezőgazdasági bizottság tagjai — nem akarnak a termelők helyett gondolkodni. Tisztában vannak azzal, hogy minden parasztember józanul gondolkodik, tudja mit akar. A bizottság elsősorban választási lehetőségeket kíván nyújtani a számukra — mondotta Kovács Lajos —, hogy az ajánlatok ismeretében eldönthessék, mi az, ami nekik a legmegfelelőbb. Azért hangsúlyozták azt is: fedezzék le a termelést szerződésekkel az emberek, mert az értékesítési fegyelem ma még nagyon laza hazánkban. Várhatóan a jövőben elérkezünk majd oda, a szóbeli megállapodás is ér majd annyit, mint az írásos szerződés. Találkoznia kellene a termelők és az érdekeinek. Ma még ez nem így van. Arra törekszenek tehát a mezőgazdasági bizottságban — mint elmondták —, hogy a húsipar legyen az a szektor, amelyik feltárja, mit kíván a gazdáktól és mennyit fizet érte. Aztán a gazdálkodó majd eldönti, egyáltalán akar-e 1 centis szalonnájú sertést nevelni. S ha látja, érdemes intenzív tenyésztésbe kezdeni, akkor nem mangolicát tart majd, hanem helyette minőségi állatot. HA MEGTÉRÜLNEK A KÖLTSÉGEK,... A bizottság azt szeretné, ha a húsipar bővítené az átvételi árkategóriát, így a termelők jobban érzékelhetnék az árak és minőség közötti differenciát. Ezáltal a tenyésztők maguk győződnének meg arról, hogy jobban járnak, ha olyan sertéseket állítanak elő, amilyeneket a húsipar képes exportálni a nyugati országokba. Ha nem fizetjük meg a minőséget — magyarázták —, a termelőktől sem várhatjuk el a minőséget. Mert aligha éri meg nekik, hogy fűthető ólakat és istállókat építsenek, amikor a költségeik egyáltalán nem térülnek meg. Ellenben, ha viszszatérülnek, akkor a gazdák mindent megtesznek azért, hogy olyan mezőgazdasági termékeket állítsanak elő, amilyeneket megfizet Nyugat. F. J. Mártély a jogos tulajdonát kéri minden településen, így Mártélyon is fontos feladat, hogy az új önkormányzati törvény alapján, milyen tulajdon kerül a település felügyelete alá. Az egyes településeknek lehetőségük van arra, hogy a már tulajdonukba került ingatlanokat nem kell a Vagyonátadó Bizottsághoz bejelenteni, kérni kell viszont a Földhivatalt, hogy a kezelői jog helyett az önkormányzatok tulajdonát jegyezzék be. Mártélyon a Mindszenti Áfész által üzemeltetett újfalusi ABC-t körülvevő terület kezelői jogát szeretnék visszakapni, hiszen ez a rész eddig kihasználatlan maradt. Tisztázatlan a helyi darálót körülvevő terület tulajdonjoga, ezért annak felülvizsgálatát kérik. A falu szeretné visszakapni a hullámtéri területet, bár jól tudják ennek átadása 1972-ben mindkét tanács által jóváhagyott döntés volt. A vagyonátadó bizottság — a képviselő-testület döntése alapján a települési önkormányzat kérelmére a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemeltetésében működő közműnek azt a részét, mely kizárólag a településit látja el (pl. kút, szennyvízcsatorna stb.) Mártély tulajdonába adja át. A közművagyon önkormányzati tulajdonba vétele nem jár hátrányos következményekkel, hiszen ez nem jelenti azt, hogy ezzel az üzemeltetés jogait is magukra kell vállalni. A közművek üzemeltetése bonyolult feladat, ezért a különböző szakterületek művelőinek nagyfokú hozzáértését igényli. Ennek tudatában mégis vannak olyan települések, amelyek magukra vállalták az üzemeltetést. Mártélynak Vásárhely felé kell orientálódnia, hiszen területileg is közel áll hozzá és így esetleg olcsóbban kapja majd a szolgáltatást. Arról, hogy a vízdíjak hogyan változnak a közeljövőben senki sem tud pontos adatokkal szolgálni, hiszen sok idő kell még a „dolgok” végleges átalakításához. A közelmúltban igen sok igazságtalanság történt a falun élő emberekkel szemben: az ott élőknek fizetnie kellett azért, hogy egy-egy csatorna megépüljön, míg a városban ez állami támogatással valósult meg. Ma a különböző döntéseket megnehezíti az a tény is, hogy az önkormányzatoknak nem áll a rendelkezésükre az ágazati koncessziós törvény, a jövő évi állami támogatás mértéke sem tudható előre. Mindezek figyelembevételével, most csak a legkisebb változtatás nyújthat garanciát a biztonságos üzemeltetésre, ezért nem célszerű mentesíteni a megyei közgyűlést a feladatok ellátásának a kötelezettsége alól. A tulajdonosi jogokat a megyei közgyűlésen keresztül továbbra is érvényesíteni tudja a mártélyi önkormányzat. — GYULAFALVI —