Vásárhely és Vidéke, 1992. február (2. évfolyam, 279-303. szám)

1992-02-01 / 279. szám

Évi 27 milliárd cigaretta Elfüstöljük egészségünket Évente közel 13 ezren halnak meg Magyaror­szágon szívinfarktusban. Az 1972 és 1982 közötti adatok szerint a férfiak európai listavezetők vol­tak és a nők is a máso­dik helyet szerezték meg a szív- és érrendszeri be­tegségek miatti elhalálo­zásban. Ez alól városunk sem kivétel. A zsúfolt kórházi ágyak és az SZTK-ban várók hosszú sora mind azt bizonyítja, még mindig nem értettük meg: életünket sa­ját magunk is tudatosan rövi­dítjük meg. Hazánkban a keringési beteg­ségek miatt 100 emberből 54 hal meg. Ennek az igen magas aránynak tudható be a gyakori szívinfarktus, mely már a közép­­osztálybelieket és főleg a férfia­kat veszélyezteti. Kialakulásá­nak fő okai a külső veszélyeztető tényezők (dohányzás, stressz, helytelen táplálkozás, mozgássze­gény életmód stb.) és a genetikai hajlam. Tavaly az országos kampány keretében végrehajtott koleszte­rin mérési akció hívhatta fel mindenki figyelmét: ha jobban odafigyelünk saját magunkra, akkor kezünkbe vehetjük egész­ségünk irányítását is. Ezért min­denkinek ajánlott, hogy életében legalább egyszer mérettesse meg a vér koleszterinszintjét, mert így megállapítható a szívinfark­tusra való esetleges hajlam. A koleszterin szervezetünk igen fontos alkotórésze, melyből létezik úgynevezett ártó és védő is, melynek egyensúlya nagyon fontos. A nemzetközileg elfoga­dott mérték 5,2 mmoll, ezzel szemben a magyar átlag egy ki­csit magasabb, 6,12 mmoll. Ha az erek elszűkülnek és mész rakó­dik le az érfalon, kezdetét veszi a keringési elégtelenség, az ér­szűkület, majd a trombózis. In­nen már csak egy kis lépés a szívinfarktus, ami tulajdonkép­pen a szívizomzat elhalásának a kezdete. Ezért, hogy ezt elkerül­jük, igen nagy figyelmet kell for­dítani a helyes táplálkozásra. Az egészséges táplálkozás és az élet­mód irányelvei a következők: a napi energia-bevitelnek legfel­jebb 30 százaléka származhat zsírból és feltétlenül kerülni kell a dohányzást, ami érszűkületet okoz és károsítja az érfalat. Egy megdöbbentő adat: évente 26-27 milliárd cigarettát szívunk el és a felnőtt lakosság közel 40 szá­zaléka is rendszeresen dohány­zik. Ma az emberek többsége nem látja be, hogy a szenvedé­lyek közül az egyik legveszélye­sebb még mindig a dohányzás. A világ számos országában ko­moly erőfeszítéseket tesznek a helyes életmód propagálására. Magyarország EGK-tagságának egyik feltétele a füstmentes munkahelyek megteremtése. Aki e sorok olvasása közben is éppen „füstöl”, kérem tegye le a cigarettáját és gondolkozzon el azon, amit most olvasott. Gy. Cs. — Az igazság, hogy mi is érez­zük a változtatásban rejlő lehe­tőségeket. Még a szabad szombat bevezetésekor nálunk úgy ala­kult ki, hogy hétfőn délelőtt zár­va tartunk, mert a szombatos műszak dolgozói ekkor veszik ki a szabadnapjukat. Ugyanis ren­delet írja elő, hogy ezt egy­befüggően kell kiadnunk egy munkaszüneti nappal. Egyéb te­hát aligha kínálkozik számunk­ra. Természetesen ez akkor igaz, ha a dolgozók létszáma nem tesz más megoldást lehetővé. Már­most 40-en vagyunk az üzletben, így nem tudok senkit áthelyezni egy esetleges hétfő délelőttre. Több dolgozót pedig nem vehetek fel, mert az a nyereség rovására menne és tulajdonképen elegen is vagyunk. Érzem, hogy ez olyan kör, amelyből nehéz kiszabadul­ni. Ha egészen őszinte akarok lenni — ahogy ön is célzott rá — egy vasárnapi nyitva tartás is megfordult a fejemben. Egyelőre azonban nem érzek olyan határo­zott igényt a vásárlóközönség ré­széről ezekre a nyitva tartási idő-módosításokra, hogy lépése­ket tegyek. Később lehetséges, mert valóban igaz, hogy az utób­bi évben áruházunk teljesen megújult. Választékunk igen szép és a büfé-részlegünk is hozza azt, amire számítottunk, kedvelik a vásárlók is. Kétségtelen, hogy jo­gosan szeretnék a vásárhelyiek, ha egy olyan színvonalú üzlet, mint a HÓD ABC többet lenne nyitva, ami tulajdonképpen a mi munkánk elismerését is jelenti. Viszont az Éliker jogutódja az Ív­ Rt., amelynek az egyik üzlete vagyunk, eddig még nem szor­galmazta a más nyitva tartási rendet. L. B. 2 A nélkülözhetetlen ócskaságok boltja Meghalt a bizományi, éljen a régiség-kereskedelem... Vásárhelyen ez a szlogen feltétlenül érvényes lehet: az álla­mi bizományi kivonult a városból, s egyre-másra nyílnak a régiség- és használtcikk magánkereskedések. Eddigi kószálásaim során ed­dig három ilyennel találkoztam. Bizonyosra veszem, hogy több is van ... Az a kettő, amit főfor­galmi útvonalak mellett láttam, hidegen hagyott, valamiért kí­váncsivá tett viszont a Susán in­nenső — azaz a városközponthoz közel eső — utcasarkán található használtcikk-üzlet. Próbálom a legtárgyilagosabb elnevezést használni, pedig egyszerűbb vol­na azt írni, hogy ócskás. Félő azonban, hogy ez becsmérlő el­nevezésnek tűnik. Valaha nem volt az... Újabban meg lábra­­kapott az előkelősködő, finomko­dó antik, antikvitás elnevezés, főleg, ha a tulaj még a q-betű használatát is ismeri. Vásárhe­lyen azonban túlontúl csekély azoknak a száma, kik megenged­hetik maguknak, hogy valódi an­tikvitásnak megfelelő fényűző holmikat vásárolgassanak, gyűj­tögessenek ... Tehát a szóbanforgó Susán-beli üzlet... Már a neve is különle­ges : Éder... A tévében népsze­rűvé vált, gyerekeknek szóló filmsorozat hőse, szereplője. Ez tetszett meg leginkább a tulaj­donosnak, Galisz Sándornénak. Becsüs volt a bizományinál, amíg az létezett Vásárhelyen. Az üz­letet nem sokkal több, mint két évvel ezelőtt nyitotta meg, férjé­vel együtt. Az itteni forgalomban minden bizonnyal leképződnek a lakos­sági életesélyek — a szociológia nyelvén így fogalmazódnék meg mindaz, ami az üzletbe betörésre és ott körülnézésre késztet. Azt lehetne gondolni, hogy prosperál egy ilyen üzlet manap­ság, az újmódi szegénység köze­pette. A lakossági pénzhiány azonban olyan fokú, hogy volta­képp itt is a pangás veszedelme fenyeget. Még talán a bútorok forognak a legjobban. Az új bútorok a legtöbb ember számára megfi­zethetetlenek. Bejön most is egy néni. Régi konyhaasztalt keres. Talál is kedvére valót. De már­is kilátásba helyezi: hozna be vázákat és egy NDK lemezját­szót ... (Egy megszűnt ország gyártmányaiban kísért legto­vább? Úgy látszik, igen.) Galisz­­né bíztatja, hogy hozza nyugod­tan, bár a lemezjátszót csak bi­zományosi árusításra veszi át. Vagyis csak akkor tehető pénzzé, ha elkelt. A néni távozása után Galiszné ezt mondja: — Ezek az elektroakusztikai cikkek a legveszedelmesebbek. Mármint ezekre lehet legköny­­nyebben ráfázni. Viharos gyor­sasággal avulnak, s ha nem adok túl rajtuk idejében, menthetetle­nül ráfizetek... Az megint nem megy, hogy mindent csak bagó­ért veszek át. Nem élhetek visz­­sza senki rászorultságával, így is előfordul, hogy egyik-másik többre számított, mint amit adni tudok a portékájáért. Adódnak szívszorító esetek is. Egy fiatalasszony a varrógépet hozta be. Vele volt az öt-hat éves kislány, aki elkottyantotta: — Ugye, anyu most már tudunk majd kenyeret venni? Most egy másik, megint csak idősebb asszony lép be. Portékát kínál, van kempingbiciklije, meg jó állapotban lévő, magasfényű, alig tíz éves háromajtós szekré­nye. Kérdezi, hogy mit kaphat ezekért. Galiszné elmagyarázza: látatlanban nem szokott becsül­ni. Csak ha jelen van az áru. S bíztatja a kuncsaftot: hozza nyu­godtan az egyiket is, a másikat is. Hónap vége fele van: ilyenkor inkább eladni jönnek. A vásár­lók a hónap elején jelentkeznek inkább. Tiszta sor! Akad olyan is, aki könyvespol­cot keres. A legritkább esetben fordul elő. A magyar bútoripar mindmáig nem gyárt lakásban használható könyvespolcot, polc­elemeket. A magyar bútoripar beszűkült fantáziájában még mindig a vitrin játssza a köz­ponti szerepet. S ott a megannyi konkurren­­cia, a lengyel-, a román-, az uk­rán piac képében, a millió bóvli­val, de még a városban is: las­.' sanként minden második garázs­ban butikot nyitnak. — Az első év tűrhetően jó volt — összegzi az asszony eddigi ta­pasztalatait. — Tavaly már vol­tak kritikus hónapok. De ebben az évben dől el, hogy talpon tu­dunk-e maradni. Nem sok jónak nézünk elébe ... Valamikor azt tartották: a jó kereskedő számára nincs eladha­tatlan áru. .Tegyük hozzá: fölté­ve, ha még marad elkölthető pénz. Nélkülözhetetlen ócskaságokra. Hatvani Dániel VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Miért nincs hétfő délelőtt nyitva a Hód ABC? Baranyi László boltve­zetővel cseréltünk véle­ményt a címben szereplő kérdésről. Arról, hogy tu­lajdonképpen miért tart zárva pont hétfőn dél­előtt a város jónevű élel­miszerüzlete. Holott más városokban egyre inkáb­b tágítják ezt az időt, sőt gyakran betült az ember a napi 24 órát nyitva tar­tó boltokba is. Parasztosok méltó utóda (Folytatás az 1. oldalról) — Általában mikor kel na­ponta? — öt óra­ tájban kelek fel; ellátom az állatokat, megfejek, utána fürdés és be a hivatalba. Eléggé kiszámíthatatlanul vető­dök haza — attól függően, aho­gyan azt az elfoglaltságom meg­kívánja —: van úgy, hogy dél­után 4 órára, de az is előfordul, este 11-re. Ha későn megyek, akkor a feleségem látja el az állatokat, és utána én még, amit tudok, megcsinálok. Van, amikor a gépeket javítom, van amikor szántok. A napokban — szerencsére az idő engedte — éjfélig szántottam. Egyébként 10—11 óra az, amikorra ágyba dőlök. Nem­ könnyű és egyszerű dolog a gazdálkodás ... — Azt hiszem, aki belevág, az nemcsak azért teszi, mert nagy hasznot remél, hanem mert szereti is__ — Ezt anélkül, hogy ne sze­retné az ember, nem szabad csinálni. De az természetes: aki keményen megdolgozik, va­lami kis hasznot „csak” vár. — Mire számíthat az, aki most majd visszakapja a föld­jét? Hogy látja ezt egy ta­pasztalt gazda? — Szerintem nem lesz egy rózsaszínű álom. Nagyon nagy probléma: a szakértelem hi­ánya. Aki eddig a mezőgazda­ságban dolgozott, az is csak résztennivalókat látott el és nem átfogó feladatokat. Ezentúl min­den műveletet a gazdálkodók­nak egyedül kell végezniük, ki­tapasztalniuk. Erre jó „dolgok” indultak el, a különböző gaz­daképző körök és tanfolya­mok ... Problémaként említeném még meg a tőkehiányt, ami a most induló gazdák tevékenységét megnehezíti. Bár a Földműve­­lődésügyi Minisztérium a felvett hitelek egy részét átvállalja, de szerintem így sem lesz könnyű a kezdés, mert nincsenek meg a földműveléshez szükséges gé­pek és az állattartáshoz nélkü­lözhetetlen épületek, berende­zések. Az mindenképpen jó, hogy a magángazdálkodást elindító fo­lyamat megkezdődött. De ezt erőszakos módon se gyorsítani, se lassítani nem szabad. Nyuga­ton is több száz év kellett ah­hoz, hogy a farmergazdaság kialakuljon. Itt most józanul, komolyan és keményen kell nekilátni dolgozni, hogy a rá­fordított munka meghozza a gyümölcsét. Így vall, vélekedik Nagy György János alpolgármester, mint magángazda a paraszti gazdálkodásról. S nemcsak vall és vélekedik, hanem — mint azt édesapjától is tanulta — maga is műveli a földet. Véná­jában paraszti ősök vére csör­gedez. Fehér József Az alpolgármester kishomoki tanyája, ahol gazdálkodik. (Fényképezte Bálind István) Veszélyben a gyerekek! A Dani utca 35. sz. alatti telken álló épület, mely az is­kolaudvart határolja mintegy tizenöt méter hosszan. A mű­szaki iroda kötelezte a tulajdonost az épület elbontására, mi­vel az életveszélyes, közvetlenül veszélyezteti az iskolaudva­ron tartózkodók testi épségét. A tulajdonos erre nem volt hajlandó, a határozat ellen fellebbezett a köztársasági meg­bízottnál. Az iskola 1992. január 30-án kapta kézhez a köz­­társasági megbízott levelet, melyben értesítik, hogy az épület tulajdonosának fellebbezését elutasították, az objektumot 1992. március 31-ig le kell bontani. Reménykedünk, hogy az inga­tag fal kitart addig, egy elszabadult tetőcserép nem zuhan rá valamelyik iskolásra... Kémeri Attila felvétele

Next