Vásárhely és Vidéke, 1992. március (2. évfolyam, 304-329. szám)
1992-03-02 / 304. szám
Egy elfelejtett áldozat Miért kellett Bartókh Zoltánnak meghalnia? Nem a személyes, régi barátság szól belőlem, de meg kell valljam, hogy a Független Kisgazdapárt mai vezető garnitúrájából Oláh Sándort tekintem az egyik legmértéktartóbb, ugyanakkor leginkább autentikus személyiségnek. Vitákban, pengevillogtatásban mindig érzi a kinyilvánítható határt, érvei világosak és ülnek, s hitelüket csaknem fél évszázad mozgalmi tapasztalatai erősítik. Emberségében sem csalódtam. Emlékszem egy 1947-es incidensre, melyben az akkori kisgazdapárti lap, a Független Újság ifjú munkatársaként keveredtem valaminő félremagyarázott versem miatt. Az elnök Vata Ernő bácsi már kötötte volna az útilapot a talpam alá, amikor boldog emlékezetű főszerkesztőm, Simonka György szobájában Oláh Sándor, a szervezet városi titkára interveniált ügyemben — eredménnyel! Az ominózus eset óta találkoztunk néhányszor a későbbi évtizedekben is, de igazán tartalmas baráti beszélgetésre csak néhány hete került sor közöttünk, mikor is dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő és vezetőségi társai a Független Kisgazdapárt kétnapos tájékoztató előadás-sorozatát szervezték a Petőfi Művelődési Központban, s erre hivatalos volt Oláh Sándor is. A városháza vendégszobái hoztak össze bennünket, ahol a konferencia másnapján, némi ebéd utáni lazításként Sándor is megpihent, magához invitálván lapszerkesztői munkám közepette. Nos, itt, magunkat kicsit eleresztve bomlott ki igazi énje a maga teljességében. S megnyilvánult ez nemcsak a földművelő kisgazda érdekek hangsúlyos megfogalmazásában, hanem ahogyan egész pártja helyét, szerepét meghatározta az államiságunk biztonságát feltételező koalícióban. Szavai nem voltak mentesek az önvizsgálattól, de a párthoz csapódott, általa érdekhajhásznak minősített néhány kardcsörtető „kisgazda” politikus elítélésétől sem. Vagyis arról győzött meg, hogy ugyanazzal az emberrel, ugyanazzal a régi baráttal diskurálgatok, akit a kisgazdák energikus helyi titkáraként annak idején megismertem. S hogy mennyire számontartja egykor volt eszmetársait? Visszautalt am a tragédiára, a párt frontvonalának felszámolása során bekövetkezett atrocitásra, amelynek egyik áldozata akkori újságíró kollegánk, a jótollú Bartókh Zoltán lett. Tudott az esetről, de hátterét, illetve a részleteket igazán nem ismerte. Én mondtam el neki a koholt vádak, a pusztai fehérgárdista „szervezkedés” ürügyén ellene indított meghurcoltatás fázisait. Amelyek aztán odavezettek, hogy keserves büntetésének éveit letöltve a Dunántúlon keressen magának, családjának megélhetést, végül pedig egy világcsaló, tsz-elnök gazemberségét nyakába varrják, s — egy újabb börtön elől — az önkéntes halálba meneküljön, ma tíz esztendeje. Kisvártatva kérdezte is Oláh Sándor: Azóta jutott-e eszébe valakinek Bartókh Zoltán megidézése „egyáltalán ismerősként él-e személyisége a ma politizáló vásárhelyi tízezrekben, a tanyavilágban, ahonnan elhurcolták fegyveres ellenforradalmi szervezkedés koholt vádjával? A kérdésre lehajtottam a fejemet, majd magam elé idézve Bartókh Zoli mindig derűs, bizakodó és szolgálatkész alakját, megígértem Oláh Sándornak, hogy lapunkban tisztelgünk az immár porladó kollega és kisgazda politikus emléke előtt, aki sohasem egy pártban hitt, hanem velejéig az össznépi gondolkodás, a fontolva haladás híve volt. S ha valamikor, akkor jelenünkben igazán méltó alakjának, személyiségének megidézésére, továbbá ennek kapcsán egy olyasféle deklaráció kinyilvánítására, ami a helyi kisgazdák köréből eredezik, talán még egy emléktáblát is feltételezve, amely a Bartókh-család egykori lakóháza falára kerül a Táncsics Mihály utcán. Moldvay Győző Becsapottak tanácskozása Vagyonnevesítés az ipari szövetkezeteknél (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélésen szóba került számos agyafúrt módszer, amelyekkel a szövetkezetek jelenlegi vezetői kijátszhatják saját korábbi szövetségeseiket, a nyugdíjas dolgozókat. Épületek eladása, berendezések elkótyavetyélése, szövetkezeti formáról kisszövetkezeti formára váltás Vagy más hasonló átalakulás, értékgyarapítás helyett átmeneti értékcsökkentés,hogy csak címszavakban szóljunk néhány visszaélési lehetőségről. A kijátszott nyugdíjasok gyakran fájó szívvel nézik, mivé lesznek az általuk létrehozott termelőkapacitások, szakmai hagyományok, eszközértékek. Ha jól belegondolunk, kijátszásuk lényegében nem éri meg a fáradságot. A jogszabály ugyanis gondoskodik arról, hogy a nyugállományú szövetkezeti tagok döntően ne szólhassanak bele a gazdasági egység életébe, s részjegyük mértéke sem érheti el azt a mértéket, amely netán veszélyeztetné a szövetkezet működőképességét. Sok esetben talán csak néhány száz forintról kap vagyonjegyet az érintett. Nem is az összegről van szó. A becsületről. A szervezők gondoskodtak arról is, hogy vagyonnevesítést igénylő formanyomtatványokat tölthessenek ki a résztvevők. Kovács Gyula Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzati Képviselőtestületének 33/1991. (XII. 16.) Kgy. sz. rendelete 2*' 2 VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Az építményadóról (Folytatás) (5) A (3) bekezdésben foglalt megállapodást a felek a polgármesteri hivatalban szóban is megkötöhetik. Erre vonatkozó nyilatkozataikat jegyzőkönyvbe kell foglalni. (6) Több tulajdonos, vagy (és több vagyoni értékű jog gyakorlására jogosult személy) esetén az adókötelezettség — az (1)—(2) bekezdések figyelembevételével — a tulajdoni, illetőleg jogosultsági hányadok arányának megfelelően alakul. (7) E rendelet alkalmazásában vagyoni értékű jognak minősül a kezelői jog, a haszonélvezeti jog, a használati jog, valamint a bérleti jog. Adómentességek 5. § (1) Személyi adómentességet élvez a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülése, a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amelynek az önkormányzat illetékességi területén kommunális beruházás céljára teljesített éves befizetése — a támogatások levonása után — eléri vagy meghaladja a megállapítható adó éves összegét. (2) E rendelet alkalmazásában kommunális beruhzásnak minősül a közműa településre, vagy annak jelentős részére kiterjedő elosztó- és vezetékrendszerek és az ezekkel kapcsolatos építmények, amelyek a fogyasztók vízellátási — ideértve a belvíz-, a csapadékvíz- és szennyvíz-elvezetési —, tisztítási, villamosenergia, hőenergia és gázenergia iránti, valamint távbeszélési igényeit elégítik ki továbbá az út és a járda építése. 6. § (1) A személyi adómentességre való jogosultságot az érintetteknek az adómegállapítás esedékességének idejét megelőzően a polgármesteri hivatalnál be kell jelenteni és hitelt érdemlő módon igazolni. (2) A személyi adómentességet érintő változásokat a jogosult 30 napon belül köteles a polgármesteri hivatalnál bejelenteni. A bejelentés alapján a jogosultságot újra meg kell vizsgálni, az esetleges más helyi adókötelezettségekre is figyelemmel kell lenni. 7. § (1) Tárgyi adómentességet élveznek az óvoda, általános iskola, az idősek klubja, a körzeti orvosi rendelő elhelyezését szolgáló építmények, illetőleg építményrészek. (2) Tárgyi adómentességet élvez továbbá: a) az a lakás céljára szolgáló építmény, amely a vonatkozó jogszabályok alapján szükséglakásnak minősül; b) a komfortnélküli lakás hasznos alapterületéből 100 m2; c) a városi önkormányzat tulajdonában álló valamennyi szolgálati lakás; d) a templom, imaház és lelkészi lakás céljára szolgáló egyházi tulajdonú építmény; e) a város lakosságának élelmiszer-ipari cikkekkel való ellátását szolgáló üzlethelyiség, ideértve az ennek rendeltetésszerű működéséhez szükséges raktár és szociális célú helyiségeket is, f) a 3 évet meg nem haladó időtartamra létesített (ideiglenes) építmény; g) műemlék, amely nem lakás céljára szolgál. Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése 8. § (1) A adókötelesség kezdő időpontja annak a naptári évnek az első napja, amelyet megelőző évben az építmény használatbavételi, illetőleg fennmaradási engedélyét az illetékes hatóság kiadta. (2) Építési engedély nélkül, illetőleg használatbavételi engedély nélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség kezdő időpontja annak a naptári évnek az első napja, amelyet megelőző évben az építmény tényleges használata, megkezdődött. 9. § (1) Az adókötelezettség befejező időpontja annak a naptári évnek az utolsó napja, amelyben: a) az építményt lebontották; b) az más módon (pl. természeti csapás, vagy tűz következtében) megsemmisült, vagy c) az illetékes hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta. (2) Ha az (1) bekezdésben foglalt események valamelyike a naptári év január 1-jétől június 20-ig terjedő időszakában következik be, az adókötelezettség a július 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra nézve megszűnik. (3) Az építmény használatának — akár átmeneti, akár tartós idejű — szünetelése az adókötelezettség fennállását nem befolyásolja. (Folytatás a holnapi számban) Megelőzni a parasztság második kifosztását! (Folytatás az 1. oldalról) Kéntartók, ha összefognak és szövetkezetet alakítanak. Lehet vetkezni értékesítésre és termelésre is. Kovács Lajos elnök ráadva az alkalmat, arra kérte Adók Máriát: nyújtsanak meg, a megyei hivatal vezetői tejadagoló automaták megvásárló ezzel nagymértékben elősegíthetnék a mezőgazdasági vállal! Várhegyi Sándor a Tisztifőorvosi Hivatalnál folytatott tarásairól számolt be, majd dr. Mikó József az oktatás és a tér kapcsolatát elemezte. A legsürgetőbb feladatnak a szaktanács tartotta. Mint mondotta, elsősorban gyakorlatot kívánnak! A legfontosabb most azt megtanulni, mit hogyan kell csinálni tért még a csomagolástechnika fontosságára, a szakosodás és a vétkezés szükségességére. Az előadásokat követő fórumon elhangzó kérdésre Adók és az elnökség tagjai válaszoltak. Végre megtudhattuk a tárca gyes képviselőjétől, miért hoztak az országba cseh félsertéseket, az itthon is Dunát lehetett volna rekeszteni a rengeteg disznóból. A lasz nagyon egyszerű, mert mással nem tudtak fizetni hazánké cehek. Elhangzott az is, miért kell olyan árut importálni, amit haza is termelünk, mégha nem is olyan flancos csomagolásban valahová exportálni akarunk — hangzott a válasz —, akkor bizony importálni is kell. Ez eddig világos.Az viszont már kel hogy miért éppen abból a termékből. Egy biztos, ha a szakcsoportok sorra megalakulnak és „színezések” is létesülnek, biztonságossá válik a termelés és az é tékesítés. — Fehér — tisztújítás a vásárhelyi kisgazdáknál „Torgyán Józsefből nem kérünk! Szombaton zártkörű gyűlésen tartották éves beszámoló- és vezetőségválasztó tanácskozásukat a hódmezővásárhely kisgazdák. Az esemény után „mini-sajtótájékoztató” keretében számoltak be lapunknak a történtekről. A Független Kisgazdapárt vásárhelyi szervezetének több , háromszáz tagjának mintegy 70 százaléka foglalt helyet a Peti Sándor Művelődési Központ nagytermében. Vagyis, a gyűlés hatrozatképes volt. Az első, és legfontosabb napirendi pont a tisztújítás volt. taggyűlés megerősítette funkciójában Csáki Kálmán elnököt, a immár második éve vezeti a helyi kisgazdákat. Az alelnökök köz egy maradt a régiek közül: Szenti András, Nánai Mihály, Bug Dezső és Nagy Géza első ízben tesz eleget alelnöki megbízatásaa Titkári pozíciójában megerősítették Hegyi Mihályt, titkárhelyettesek választották Kiss Sándort és Bozsér Sándort. Az ellenőrző feldat abszolúte nők kezébe került. Az ellenőrző bizottságba ugyan Tóth Józsefnét, Rostás Istvánnét, Olasz Jánosnét és Rostás Péternét választották. Mint dr. Szabó Lajos országgyűlési képviselő - aki az eseményen mint egyszerű párttag vett részt, s megjegyezi „az otthoni szerepükben pénzügyminisztert játszó nők itt is pénzügyi feladatokhoz jutottak”. Ahogy a szebbik nem precizitását , praktikus felfogását ismerjük, lelkiismeretes és szigorú munkavégzésnek bizonnyal nem lesznek híján a belsőleg ellenőrzött kisgazdák... A választást sokhetes előkészítés előzte meg. A tagság körébe véleményeket gyűtöttek, jelölőgyűléseket tartottak, s így alakult végül is az, hogy minden posztra két-három jelölt is volt. A végeredményt illetően a szembetűnő az, hogy némileg fiatalodott a vezetőség. A gyűlésen részt vett Pintér István, a párt megyei elnöke is Oláh Sándor pedig — ezúttal mint az alapszervezet közfunkcióban levő egyszerű tagja, — politológiai elemzését adta a jelenlegi közéletnek. Részletesen szólt a kisgazdapárt helyzetéről és viszonyán" a koalíció többi tagjához, s azokról a tennivalókról, amelyek a kisgazdák történelmi hagyományaiból következnek. A következőkben a vásárhelyi szervezet állásfoglalást fogalmazzott meg és fogadott el. Ebben hitet tett az 1947-es alapokon álló pártalkotmány mellett, s elhatárolta magát attól az egyszemélyi diktatúrán alapuló munkamódszertől, amelyet Torgyán József építget maga körül. Az állásfoglalást egyhangúan fogadták el a gyűlés résztvevői. Sőt az elhatárolódással nem is elégedtek meg. Döntöttek arról, hogy felszólítják Torgyán doktort: mondjon le tisztségéről! A vásárhelyiek a legmesszebbmenő támogatásukról biztosítják a parlamenti, immár nem 33, hanem 35 kisgazdapárti képviselőt, akik felismerték, hogy jelenleg történelmi szükségszerűség a koalíció egybenmaradása. A vásárhelyi kisgazdák határoztak arról is, kezdeményezni fogják, hogy szűkebb pátriájukban nyilvánítsák hősi halottaknak mindazokat, akiket 1946-tól kezdve kivégeztek, brutálisan agyonvertek, üldöztek és meghurcoltak. Többek között tervezik azt, hogy az immár Kovács István nevét viselő utcában névtáblát avatnak a tavasszal. Az egykori üldözöttek fellelhető hozzátartozóinak felkutatását négytagú bizottság kapta feladatul. Aki úgy érzi, segíteni tud nekik, keresse fel Samu Imrét, Csáki Lászlót, Szőke Pált és Rostás Jánost. Dr. Szabó Lajos tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy az országgyűlésben tevékenykedő kisgazdák kitartó sürgetésének eredményeképpen végre lehetőség nyílik arra, hogy mezőgazdasági bankok hálózata épüljön ki az országban. A jelenlegi kereskedelmi bankok nem tudtak megfelelni a vidék gazdasági élete élénkítése feladatának. A tájékoztató után villáminterjút kértem az újjáválasztott elnöktől. — A helybeli kisgazdák hitet tettek a koalíció mellett. Ez feltétel nélküliegyüttműködést jelent? — A gyűlésen hangsúlyozottan került szóba az, hogy a mostani történelmi szituációban felelőtlenség lenne megbontani a koalíciót. Arról azonban szó sem lehet, hogy pártunk megfeledkezzen saját törekvéseiről, feladja sajátos arculatát, s a kolíciós partnerek minden lépésének tapsoljon. — Hogyan ítélik meg önök a parlamenti pártmarakodásokat? — A presztízscsatákat látva határoztuk el, itt Vásárhelyen is, hogy erősítjük azt a felfogásunkat és magatartásunkat, amely a pártérdekek fölött álló nemzeti célok megvalósítását segíti. Magyarán mondva arról van szó, hogy az érdekek sorában első helyen az országosat említjük, városi viszonylatban pedig Vásárhely érdekét tartjuk elsődlegesen szem előtt, s csak ezután jöhet a szűkebb pártérdek. Erre egyébként a kisgazdapárt hagyománya és történelmi gyakorlata is késztet minket. Elnök úr mit tart a legfontosabb célkitűzésnek az 1992-es évet tekintve? — Az ország gazdasági megerősödését, Vásárhely vonatkozásában ugyanezt. A pártpolitikában pedig azt a folyamatot igyekszem a tagsággal együtt erősíteni, amelyben érvényesül és szilárdul a magántulajdon szentsége és az egyén szuverenitása. K. Gy. :